Sharp LC-60LE635E LED LCD TV teszt

2011. december 2., péntek, 09:40

Sharp Sharp TV Sharp Aquos LED TV EDGE LED LCD TV Aquos Aquos Net+

Mielőtt tesztelésre megérkezett ez a tévé, nem is gondoltuk volna, hogy a Sharp ekkora méretben is gyárt 2D képmegjelenítőt. Azon is csodálkoztunk, hogy az LE635E panelje nem Quattron technológiás, ennek ellenére, képminőségben, funkciókban teljesíti az elvárásokat, hogy mennyire, azt az alábbiakban foglaltuk össze.

Sokan nem hívei a manapság elérhető, aktív vagy passzív szemüveges 3D-nek, amit meg tudunk érteni. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy nekünk sem tetszik, sőt, szinte a rabjaivá váltunk, de nem vagyunk egyformák. Létező és jogos piaci igényt elégítettek ki a 3D elhagyásával, nem akarják mindenáron lenyomni az emberek torkán, miért fizetne valaki egy plusz szolgáltatásért, ha nem használja ki. Ezt a kifejezést internetes fórumokon olvastuk. Netán a Sharp illetékesei is?

Full HD X-GEN panel a mérete ellenére matt felületű, aminek nagyon sokan örülni fognak. Azért hoztuk kapcsolatba a tükröződést és a méretet, mert a Sharp vezetői szerint a 152 centi átlójú tévék vásárlói többnyire elegáns berendezésű nappaliban helyezik el új szerzeményüket, amelybe jobban illeszkedik a fényes előlapú készülék. Ezzel nem lehet vitatkozni, szerintünk így igaz.

A hátlapi csatlakozók egy része könnyen elérhető, két USB, egyik a HDD feliratú, a komponens, sztereó, Scart, VGA, merőleges helyzetűek és eléggé belülre esnek.

A talp nem forgatható, ami talán nem hatalmas hiányosság, mert ekkora tévét jobb nem mozgatni, még levernénk vele valamit, ráadásul a betekintési szöge is (LCD viszonylatban) szokatlanul nagy.

Kezelhetősége kissé furcsa a más márkájú tévékhez szokott felhasználók számára. Bekapcsolni nem lehet a távirányító számgombjaival, csak a TV feliratúval, ebből következik, hogy azzal indít, amire legutoljára, kikapcsoláskor volt állítva. Ha ez egy külső eszközhöz kapcsolódó bemenet volt, akkor a nagy sötétséget mutatja. Relé kattanása nem jelzi, hogy érzékelte, fogadta parancsunkat, ami részben pozitívum, ám azt is gondolhatjuk, lemerült az elem, nincs áram a hálózatban, elromlott a távirányító, vagy a tévé. A keskenynek mondható keret kiszélesedő alsó részének közepén a szokásos felfelé mutató nyíl, logó világít, amennyiben a menüben engedélyezzük. Ez lehet állandó, folyamatos, vagy csak kikapcsolt állapotban, vagy csak működés közben aktív. Utóbbi esetén, egyben azt is jelzi, hogy bekapcsoltuk, viszont sötétben filmezéskor eléggé zavaró.

A képarányok közötti választást sem minden esetben bízza a felhasználóra, ha nem kapcsoljuk ki az alapértelmezetten aktív WSS funkciót, akkor előfordulhat, hogy kénytelenek vagyunk torzított, széthúzott vagy összenyomott képet nézni. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a WSS-t megtalálni csaknem olyan nehéz, mint tűt a szénakazalban. Néhány gomb, köztük az említett képarányváltó, annyira apró méretű, hogy csak körömheggyel voltunk képesek megnyomni azokat.

A tévécsatornák sorbarendezése egyszerű és nagyszerű, viszont az el- illetve átnevezésük már nem annyira és csak öt karaktert írhatunk be, amit más gyártó készülékénél nem tennénk szóvá, de pár éve találkoztunk olyan Sharp tévével, amely ennek dupláját is engedte. Példának okáért mennyivel jobb a SPEKT helyett az ismeretterjesztő csatorna teljes nevét látni a sorszám mellett, pláne, hogy a folytatás egy finom, vén tengeri medvék által különösen kedvelt, cukornádból erjesztett szeszesital neve.

Médialejátszójától sokat vártunk, mert a Bécsben megrendezett sajtótájékoztatón teljesértékűnek nevezték, ígérték, persze tévés viszonylatban. E téren csalódások sorozata ért minket, már a csatlakoztatott merevlemezen lévő filmek, könyvtárak megjelenítése zavarosnak bizonyult, de azon a mappanézet kiválasztása segített, ám maradtak furcsaságok, aztán a kompatibilitás és a DTS hangsávok, külső feliratok fel nem ismerése egy-egy szöget vertek a koporsójába. A távirányítón lévő Play, Stop, stb. gombok csak az egyébként remek Aquos Link funkcióval, HDMI-vel csatlakoztatott készülékeket, például merevlemezes Blu-ray lejátszónkat működtetik, a beépített médialejátszót nem. Ahhoz a színes gombok egyikével elővarázsolt virtuális billentyűzeten kell a négyirányú kurzormozgatóval és az OK-val ügyködnünk, ami nem igazán praktikus.