Sharp LC-52LE830E 3D LED LCD TV teszt

Jobb későn, mint soha

2012. február 23., csütörtök, 07:35

Sharp Sharp TV LE830 3D TV 3D TV LED TV LCD TV Edge LED WiFi

Tavalyi, de nem idejétmúlt tévé a Sharp LC-52LE830E. Full HD X-GEN panelje Quattron pixeltechnológiájú, ennek mibenlétéről, jelentéséről olvashattak korábbi cikkünkben a sikeres, 925-ös típusszámú csúcsmodell kapcsán. Elsőként azt a tulajdonságát emeljük ki, hogy a 830 matt felületű, ami miatt még nagyobb népszerűségre számíthat, nem kell szembesülnünk az üveg előlap rekord mértékű tükröződésével, ez a tévé nem követ el olyan merényletet a felhasználói ellen.

Keskeny káva fogja közre, aminek széleit fémhatású szürke keret szegélyezi. Ebből szemből nézve csak 1 milliméternyi látszik, éppen elegendő az elegancia megteremtéséhez. Az alsó rész egy enyhén döntött sávval egészült ki, annak közepén helyezkedik el a világító logó és az érintőgombok.

A hátlapi csatlakozók egy része, a 4 HDMI, egy USB, az SD és a CI+ kártyaolvasó oldalra néznek, azok könnyen elérhetők még falra szerelt helyzetben is. Két USB, egyik a HDD feliratú, eléggé belülre kerültek, függőleges helyzetük ellenére, fali konzolon gyakorlatilag lehetetlen hozzájuk férni. A két db (normál és sat) antenna bemenetre, az Ethernet portra és az optikai kimenetre ez szintén igaz, de azokat elvétve bolygatjuk. A teljes analóg szekció ? komponens, sztereó, Scart, VGA ? a tévé síkjára merőlegesen állnak, ez megbocsájtható, mivel szerepük, jelentőségük napról napra csökken, lassan véget is ér.

A talp forgatható, ami nem meglepő, inkább ennek a hiányán szoktunk csodálkozni. Más gyártók tévéihez képest furcsa, hogy bekapcsolni nem lehet a távirányító számgombjaival, csak a TV feliratúval, ebből következik, hogy azzal indít, amire legutoljára, kikapcsoláskor volt állítva. Ha ez egy olyan külső eszközhöz tartozó bemenet, ami éppen üzemen kívül pihen, akkor a nagy, 52 colos átlójú sötétséget mutatja. Halk, diszkrét relé kattanás jelzi, hogy érzékelte, fogadta parancsunkat, ami pozitívum az előtte tesztelt 635-ös modellhez képest. A kecsesnek mondható keret kiszélesedő alsó részének közepén a szokásos, felfelé mutató nyílhegyet formázó logó világít, amennyiben a menüben engedélyezzük. Ez lehet állandó, vagy csak kikapcsolt állapotban, vagy csak működés közben aktív. Utóbbi esetén, sötétben filmezéskor kissé zavaró.

A képarányok közötti választást sem minden esetben bízza a felhasználóra, ha nem kapcsoljuk ki az alapértelmezetten aktív WSS funkciót, akkor előfordulhat, hogy kénytelenek vagyunk torzított, széthúzott vagy összenyomott képet nézni. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a WSS-t megtalálni csaknem olyan nehéz, mint tűt a szénakazalban. A távirányító karcsú és hosszúkás, rengeteg funkció érhető el vele közvetlenül, amihez sok gombra van szükség, ezért néhány, köztük az említett képarányváltó, annyira apró méretű, hogy csak körömheggyel voltunk képesek megnyomni azokat.

A tévécsatornák sorbarendezése egyszerű és nagyszerű, viszont az el- illetve átnevezésük már nem annyira és csak öt karaktert írhatunk be, amit más gyártó készülékénél nem tennénk szóvá, de pár éve találkoztunk olyan Sharp tévével, amely ennek dupláját is engedte. Példának okáért mennyivel jobb a NATGE, vagy más hasonló rövidítés helyett az ismeretterjesztő csatorna teljes nevét látni a sorszám mellett. Médialejátszójától, sokat vártunk volna, (ha korábban nem teszteljük a 635-öst) mert a Bécsben megrendezett sajtótájékoztatón teljesértékűnek nevezték, ígérték, persze tévés viszonylatban. Sajnos messze nem az, inkább külső eszköz beszerzését javasoljuk, amit egyébként mindegyik tévé esetében megteszünk, bármilyen márkájúról van szó. A csatlakoztatott merevlemezen lévő filmek, könyvtárak megjelenítése nehezen áttekinthetőnek bizonyult, amin a mappanézetre váltás sem segített, aztán a fájlkompatibilitás és a DTS hangsávok, külső feliratok fel nem ismerése betette a kaput. A távirányítón lévő Play, Stop, stb. gombok csak az egyébként remek Aquos Link funkcióval, HDMI-vel csatlakoztatott készülékeket, például merevlemezes Blu-ray lejátszónkat működtetik, a beépített médialejátszót nem. Ahhoz a színes gombok egyikével elővarázsolt virtuális billentyűzeten kell a négyirányú kurzormozgatóval és az OK-val ügyködnünk, ami lassú és nehézkes, gyakran sikerült tévedni, mellényomni.