Samsung S27B970D LED monitor teszt
Kell-e a nagyobb felbontás?
2013. május 2., csütörtök, 09:55
Samsung S27B970 monitor LED monitor Samsung monitor monitor teszt Samsung LED monitor
Miután beüzemeltük a monitort, hagytuk melegedni és gyorsan be is kalibráltuk azt. A kép amúgy már alapállapotban is letaglózott színeivel. Egy szokványos TN rendszerű panelt használó monitor után persze ez nem meglepő. A színek nagyságrendekkel élőbbek és közvetlenebbek. Ám ez nem csak a tipikus monitorokkal összehasonlítva igaz, de hasonló a különbség a legtöbb tévével szemben is. Érzésre úgy tűnik, hogy talán a Sony 2012-es csúcsmodelljei vannak vele versenyben.
Részletességben is hamar feltűnt a különbség. Biztosan sokan gondolják, hogy egy tipikus Full HD képernyővel összevetve, elég a felbontásbeli különbséget szorzóként alkalmazni és meg is kapjuk az eredményt. Vagyis amennyivel több a képpont, annyival részletgazdagabb a kép. Ez azonban nem ennyire egyszerű. Hatalmas lehet a különbség azonos felbontású monitorok között is. Nem csak akkor, ha azokat a már rettenetesen elavult, de az olcsó monitorokon még mindig kizárólagosan használt D-Sub bemenetein vetjük össze egy DVI vagy HDMI bekötéssel. Sajnos sok monitor ténylegesen életlenebb, vagy éppen olyan élesítést használ, ami rontja a kép élvezeti értékét és a szövegek olvashatóságát. Élességet amúgy a Samsung 970-es csúcsmonitorján is állíthatunk, és nekünk úgy tűnik, hogy azt kevéssel 70% fölé emelve kapjuk a legpontosabb képet.
A színnel kapcsolatos beállítások között, nekünk az sRGB mód tetszett a leginkább. Mind számítógépről, mind Blu-ray lejátszóról. A kép fényereje gyári adat szerint 220 cd/m2, amit majdnem sikerült is összehozni a mérések során. Egészen pontosan 217,9-ig jutottunk, ami 1%-kal kevesebb csak a gyári adatnál. Kalibrált állapotában, a fényerőt maximálisra emelve is 336,2:1 kontrasztot kapunk, ami még 25%-os fényerő mellett is csak 299-ig csökkent. A talán legtöbbek által használt 50 és 75%-os fényerők mellett 317:1 és 334:1 volt a kontraszt. Hangsúlyozni szeretnénk ugyanakkor, hogy ezeket a méréseket nem speciális, sötét szobában végeztük, ahol a monitor a lehető legjobb formáját hozhatja, még csak nem is a moziszobában, ahol szintén elég sötét van, hanem az irodában, normál munkakörülményeknek megfelelően, kisebb lámpákat felkapcsolva. A látottak alapján elképzelhetőnek tartjuk, hogy "megfelelően" mérve, a katalógusban feltüntetettekhez hasonló értékeket mérhettünk volna. Ez azonban nem tükrözi a valós használatot. Legjobban talán az jellemzi ennek a monitornak a teljesítményét, hogy az irodai rajzasztalon, ami amúgy is fürdőzik a fényben, egy napfényes kora tavaszi napon, délután kettőkor is könnyű volt fotót szerkeszteni. A rengeteg fény eloszlatását csupán egy roppant vékony, fehér, műanyag reluxa biztosította.
A gyári adatokban jelzett legnagyobb fényerőt sajnos nem sikerült elérjük. A hivatalos 265 cd/m2 helyett csupán 263-ig jutottunk, ami eredhet a műszer mérési pontatlanságából is. Ez azonban cseppet sem zavart, mert normál módban is jól teljesített a monitor, a fentebb emlegetett körülmények között.
Az S27B970 igazi erőssége azonban a színekben, azok teltségében és árnyalatgazdagságában van. A tévékhez is használt tesztképek sorát ezúttal is lefuttattuk, és néhány fotónál bizony döbbenten ültünk az asztal előtt. Egy korábbi tesztünkhöz készített fotónk, ami egy NAD C 316BEE belsejét ábrázolja, a kollégák többségébe belefojtotta a szót. Olyan fajta közvetlenségben láthattuk a képet, amihez nagyon nem vagyunk hozzászokva. Erre szokták azt mondani, hogy szinte háromdimenziós. Hiába nem 3D a monitor és hiába van előtte egy üveglap, amitől a teszt elején nagyon komolyan féltünk, hogy zavarni fog. A kép szinte kézzelfogható. Hasonló élményben később még néhány alkalommal részünk volt, ám a további érdekes információkat már inkább a tesztábrák hozták.
A színtesztek alatt meglepődve tapasztaltuk, hogy Blu-ray lejátszóról, a zöld legvilágosabb árnyalatai között nem volt különbség, miközben ugyanezekkel az ábrákkal számítógépről, szerény, de még látható különbséget kapunk. Ez amúgy talán hosszas és aprólékos finomhangolással javítható is, hiszen a monitor épp a zöldek terén szárnyalja túl leginkább az sRGB színteret. Kék és vörös színekkel a kép mintaszerű volt. A Gamma értéket 2,2-re állítva, a mért eredmény példás pontossággal követte a 2,1-es Gamma görbét. Apró pontatlanság, de elnézhető.
A tipikus tesztábrákat mazsolázva az is megfigyelhető volt, hogy a finomabb árnyalati különbségeket bármely eddig általunk tesztelt monitornál vagy tévénél jobban kezelte, egészen az extrém sötét és világos részekig. A legsötétebb árnyalatokban csak egy-egy gombnyomásnyi finomhangolás kellett, hogy a legszélsőségesebb értékek is megkülönböztethetőek legyenek, a legvilágosabb részeken pedig szinte tökéletes volt, amit láttunk. Egyetlen zavaró pont a legtelítettebb zöldeknél volt érezhető, ahogyan azt már fentebb írtuk.
A teszt végére megállapíthatjuk, hogy ez az eddigi legjobb monitor, amit kipróbáltunk. Tulajdonképpen az egyik legszebb is, bár a felhasznált műanyagok egy részét szívesen látnánk alumíniumra cserélve.
Használat után azonban a legmaradandóbb tapasztalat nem a minőségről, vagy a színek számáról szól. Azt már eddig is tudtuk, hogy a TN panelek tudásánál többre van szükség. Ezt bizonyította korábbi LG monitor tesztünk is. A felbontás terén viszont nagyon komoly vita alakult ki a szerkesztőségben arról, hogy vajon kell-e a 4K és, hogy vajon mennyire fontos, hogy egy monitor 2,5K felbontású legyen?
Többségi véleményünk, hogy a Samsung S27B970-ben látott 2560x1440-es felbontás jó. Sőt, helye lenne a 23-24 colos monitorokban is. Illetve ezzel együtt, a Full HD felbontású, 27 colos képernyőknek csak tévéként van helyük egy otthonban.
Ez a nagyobb felbontás könnyebben olvashatóvá teszi a szöveget, részletesebbnek és élesebbnek láthatjuk rajta családi fotóinkat. Vagyis kiállunk a Full HD feletti felbontások mellett. Illetve azok józan használata mellett.
Ítélet
A Samsung S27B970 egy gyönyörű monitor. Külleme miatt bátran ajánlható olyan reprezentatív helyekre, ahol a megjelenés fontos. Képminősége pedig a profi célokra szánt, grafikai monitoroké. Vagyis a Samsung ebbe a típusba mindent beletett, ami eszébe jutott. Sajnos az USB 3.0 és a beépített kártyaolvasó még nem jutott eszükbe, pedig ezzel még vonzóbbá tehették volna.
A felbontásbeli többlet pedig kell. Kell a monitorba éppen úgy, ahogyan kell a tabletekbe és telefonokba. No és persze kell a tévékbe is.