Yamaha RX-V481 házimozi erősítő teszt

Két kategória határán

2016. június 16., csütörtök, 18:15

Yamaha audio házimozi erősítő MusicCast házimozi erősítő Yamaha 2016 Yamaha házimozi Yamaha erősítő házimozi teszt erősítő teszt Yamaha teszt Yamaha MusicCast Yamaha házimozi erősítő házimozi erősítő teszt Yamaha házimozi erősítő teszt

Futószalagon, mondhatni tornasorban, nagyság szerint érkeznek a Yamaha 2016-os házimozi erősítő újdonságai. Még alig száradt meg a tinta az RX-V381-ről szóló tesztünk utolsó mondatain, már csomagolhattuk is ki az egy számmal nagyobb típust, a szintén 5.1 csatornás RX-V481-et, hogy megvizsgáljuk, vajon mennyivel nyújt többet, mint kistestvére?

A tudás ára

Az elmúlt hetekben tesztelt Yamaha RX-V381 egy hálózati képességek nélküli, nagyon alapszintű készülék volt, az online világgal egyedül egy Bluetooth "köldökzsinór" segítségével tud kapcsolatot tartani. Közte, és a modellpalettán felette elhelyezkedő RX-V481 között harmincezer forint az árkülönbség, és jogosan vetődhet fel a kérdés, hogy a komplexebb szolgáltatások vajon megérik-e ezt a többletköltséget?

Jelenlegi tesztalanyunk tudása teljesen lefedi a kisebb modell funkcionalitását, így a hasonló külsőt (kicsit magasabb a készülékház) és az azonos szolgáltatásokat felesleges lenne újra ismertetni, érdemes átfutni az előző tesztet. Célszerűbb inkább azokra a plusz tulajdonságokra koncentrálni, melyekkel többet nyújt ez az erősítő. A legmeghatározóbb különbség a helyi hálózatba csatlakoztathatóság, de azért más téren is komolyodott a készülék.

Kibővített szolgáltatások

A hangfeldolgozást ebben a modellben is a csatornánkénti 192 kHz/24 bit felbontású Burr-Brown DAC-ok végzik, de itt már jobban ki van használva a hardverben rejlő potenciál, jócskán gyarapodott a lejátszható fájlformátumok száma. Az előlapi USB-ről vagy hálózatról megszólaltatható zenei állományok esetén a korábbiakon kívül az erősítő elboldogul a FLAC, AIFF és ALAC formátumokkal is. A DSD mintavételezési frekvencia pedig nem csak 2,8 MHz lehet, hanem 5,6 MHz is. Az öt diszkrét felépítésű végfokozat kicsit megizmosodott, 10 wattal nagyobb teljesítményt tudnak leadni hasonló feltételek szerint mérve: két csatornát hajtva, 6 ohmos terhelés mellett, 0,09 % torzítással 80 wattra specifikáltak.

A hátoldalt szemügyre véve, az analóg csatlakozók számában apró változás történt, a bementeknél eggyel több kompozit videó + sztereó hang RCA hármast találunk. Igazság szerint jobban örültünk volna, ha a HDMI aljzatok gyarapodnak, de ott maradt a négy bemenet/egy kimenet elrendezés. Ezek mindegyike 4K és HDCP2.2 kompatibilis, és ha szűkösen is, de elegendő számúak a leggyakrabban használt, HD felbontású forráskészülékek csatlakoztatásához.

Ez az erősítő már rendelkezik a HDMI Standby Through tulajdonsággal, kikapcsolt állapotban is átengedi a kimenetére a beérkező forrásjelet. Szintén örvendetes a hangsugárzó csatlakozók módosítása. Megszabadultunk a csupán vékony "tyúkbél" bekötésére alkalmas rugós/csiptetős termináloktól, és mind az öt csatorna számára a csupasz kábelvégen kívül banándugót is fogadó kimenetet alakítottak ki.

Ami igazán magasabb szintre emeli az RX-V481 használhatóságát, az a helyi hálózatba köthetőség, és az ezzel együtt járó rengeteg új szolgáltatás, mint pl. a MusicCast kompatibilitás. A hálózathoz LAN kábellel, vagy WiFi-vel is csatlakozhat, ha van rá lehetőség, érdemes az előbbit alkalmazni, még ha kevésbé tűnik trendinek, mint a vezeték nélküli összeköttetés. Az erősítő DLNA tanúsítvánnyal rendelkezik, így a hálózati PC-ről vagy NAS-ról zenei állományok lejátszása lehetséges. Sőt, a MusicCast képességének köszönhetően ezek tartalmát nem csak a saját hangfalain tudja megszólaltatni, hanem az épület más helyiségeiben elhelyezett, a hálózatba bekötött többi MusicCast készülékre (aktív hangfal, soundbar, mini hifi) is streamelheti. Internetre csatlakoztatva elérhető több tartalomszolgáltató (vTuner netrádió, Spotify, Pandora, JUKE). A vezeték nélküli kapcsolatból adódóan mobileszközökkel is remekül együtt tud működni az RX-V481. AirPlay kompatibilis és iOS vagy Android készülékekre két alkalmazás is letölthető: az AV Setup Guide a kezdeti beállítások elvégzéshez nyújt segítséget, az AV Controller pedig a napi használatban válthatja ki a távvezérlőt. A WiFi mellett természetesen megmaradt a Bluetooth is, sőt a kapcsolat kétirányú, nem csak mobilról lehet zenét streamelni, hanem az erősítő is meg tud hajtani egy Bluetooth fejhallgatót vagy aktív kihangosítót.

A MusicCast lehetőségen kívül azt a hagyományos többzónás megoldást is kínálja a Yamaha, ahol a saját végfokozatai közül kettőt fel lehet használni egy másik helyiségben elhelyezett sztereó hangfalpár erősítésére. Valójában ennek túl nagy hasznát nem látjuk, mivel az RX-V481 csupán öt csatornás, ezért ilyen esetben a fő helyiségben csupán 3.1 elrendezést tud megszólaltatni. Ha valaki többzónás otthont szándékozna megvalósítani, akkor valószínűleg a korszerűbb és rugalmasabb megoldást biztosító MusicCast irányába fog elmozdulni.

A hangzáskorrigáló/módosító funkciók között megtaláljuk a 17 DSP programot, a veszteséges tömörítéssel tárolt zenék javítását célzó Compressed Music Enhancer-t és a Straight (a kisebbik modell csak ezt tartalmazta) valamint a Direct üzemmódokat. Ez utóbbi még mindig nem az igényes zenehallgatók által preferált Pure Direct, de már nagy előrelépés, hogy egy felirat kivételével (és azt is csökkentett fényerővel mutatja) lekapcsolja a kijelzőt, és az audió jel útjából kihagy minden felesleges áramkört. Ha valaki viszont nélkülözhetetlennek tartja a Pure Direct funkciót, akkor a sorozat valamelyik drágább típusát kell beszereznie. Látszik, hogy a Yamahánál patikamérlegen adagolva porciózzák a szolgáltatásokat, gondosan ügyelve arra, hogy a hat tagot számláló RX-V család minden egyedénél kézzelfogható legyen az a plusz, amit a magasabb árért kapunk.

Hangminőség

Az RX-V481 előtt nálunk megfordult alsó-közép és középkategóriás Yamaha erősítők hangjáról kedvező véleményünk alakult ki - saját árkategóriájukban értékelve őket - így már megvolt az előzetes elvárásunk, hogy mire számíthatunk a meghallgatás során. Eleven, jól definiált hangzás, kellő energiatartalékkal, amely azonban kicsit adós marad a zenei történések legfinomabb részleteinek kibontásával. Könnyebb műfajokon most is agilis, de nem tolakodó, nyílt játékot tapasztaltunk. Ugyanakkor, ha valaki ezt az erősítőt használva ismerkedik meg a Jazz at the Pawnshop albummal, akkor nem is igazán értheti, hogy min alapszik az a kultusz, ami a lemez hangulatát, és az általa sugárzott jelenlétérzést övezi. Lendületben nem volt hiány, a Take Five energikusan, pörgősen töltötte be a helyiséget, de egy pillanatra sem felejtettük el, hogy a nappalinkban hallgatunk egy lemezt, nem varázsolt el minket a dzsesszklub élő hangulata.

Mark Knopfler utolsó szólóalbuma, a Privateering tisztán, dinamikusan indult. A Miss You Blues c. számban a ritmusszekció izmos, határozott alapokat biztosított, ugyanakkor a szájharmonika kissé túlzottan a háttérben maradt, a kelleténél diszkrétebb volt, nem törekedett rá, hogy észrevegyük. Ez a szerénység jellemző volt az egész albumra, úgy is mondhatnánk, hogy a produkció nem akart lejönni a képzeletbeli vászonról, nem próbált lenyűgözni bennünket, csupán korrektül bemutatta a lemezre rögzített számokat. Univerzális forráskészüléknek - a márkán belül maradva - egy magasabb kategóriát képviselő Yamaha BD-A1040 Aventage Blu-ray lejátszót használtunk, hogy erősítőnk szabadon kifuthassa magát. Próbából meghallgattuk az albumot kétféle csatlakoztatási módban is, először HDMI-t, majd analóg összeköttetést használva. A második esetben, amikor a lejátszó végezte a digitális/analóg dekódolást, egy árnyalatnyival jobb eredményt kaptunk. Valamivel teltebb, izgalmasabb előadásban volt részünk, az ének, a gitár, a harmonika jobban kiteljesedhetett. A Hot Or What szám könnyed zongorafutamai még könnyedebbé, levegősebbé váltak. Ez semmiképpen nem csökkenti az erősítő saját DAC-jának megítélését, de jól mutatja, hogy feltétlenül érdemes kísérletezni az összeköttetési módokkal, kábelekkel, stb. amíg meg nem találjuk a számunkra legszimpatikusabb hangzásvilágot.

Frissen vásárolt Quentin Tarantino filmünk, a The Hateful Eight (Aljas nyolcas) Blu-ray változatának párbeszédei végig hiteles orgánummal, plasztikusan szólaltak meg. Ennio Morricone kísérőzenéje nem dominánsan, de jól észrevehetően teremtette meg az aláfestő hangulatot. A pillanatnyi akciók (a beszögezett ajtó berúgása) határozott dinamizmussal szakították meg a dialógusokat, a közeledő vihart előrejelző elszórt hangeffektek hiteles atmoszférát valósítottak meg. A jóval mozgalmasabb epizódokból építkező Gladiator már több lehetőséget adott az erősítőnek a képességei kibontakoztatására. A nyitó csatában, a germán törzsek elleni harcban a történések életszerűségét alátámasztó apró momentumokra figyeltünk. Az erdőben riadtan reppenő madarak és a távolban dobogó lovak halk hangjai nem vesztek el a közeli események zajában. Az erősítő jól egyensúlyozott a széles dinamika tartomány minden területén. Az ostromgépek készenlétbe helyezésekor a fogaskerekek kattanásai kézzelfoghatóvá tették a racsnis szerkezet működését. Ezek csak villanásnyi hanghatások voltak, de pont ezek a jelentéktelennek tűnő mozzanatok biztosították azt a kidolgozottságot, ami megadta az "itt és most" érzetet. A későbbi gladiátor küzdelemben (a karthágói ütközet felidézése) szintén precízen építette fel a surround teret, az aréna zajai, a közönség felhördülései meggyőzően vettek körül bennünket. A meghallgatás előtt futtatott YPAO teremakusztikai installáló program jól kalibrálta be az egyes csatornák szintjét, a front és hátsó hangfalak kiegyenlítetten működtek együtt, egyik terület sem vált túlhangsúlyozottá a másik rovására. Újranézve a múltkori zenés filmeket (Easy Rider, Led Zeppelin Celebration Day koncert) a CD és SACD lemezeken észlelt hiányosságok kevésbé jelentkeztek, tempós, erőteljes és karakteres zenével biztosította a megfelelő mozi élményt. Az öt hangsugárzó (és a mélynyomó) munkára fogásával érezhetően magabiztosabban uralta a nappalit, mint egy olyan zenész, aki végre a kedvére való hangszert kaphatja a kezébe.

Értékelés

Meghallgatva a Yamaha RX-V481-et, és felidézve viszonylag friss emlékeinket az RX-V381-gyel kapcsolatban, azt tapasztaltuk, hogy a két készülék közötti különbség alapvetően csak a szolgáltatások eltérő számából adódik, erőteljesen a nagyobb modell felé billentve a mérleg nyelvét. Hangzásban nem nagyon éreztünk különbséget (ezt nem is igazán vártuk az azonos felépítés miatt), az izmosabb modell is lendületes, dinamikus hangkarakterű, aminek köszönhetően hosszabb távon sem válik fárasztóvá. Ugyanakkor nem tudja maradéktalanul átadni a zenei anyag bensőségességét, intimitását, de ezen ne is csodálkozzunk, olyan szintű élményre az RX-V481 árának többszörösét kell áldoznunk. Visszatérve az ajánlásra, az RX-V381 azoknak lehet jó választás, akiknek egy költséghatékony, klasszikus 5.1 házimozi kiépítésén felül legfeljebb annyi elvárásuk van az erősítőjükkel szemben, hogy Bluetooth-on átlőjék rá a mobileszközükön tárolt zenéket. Az RX-V481 kiterjedt hálózati, valamint szélesebb körű fájlkezelési képességei (FLAC, stb.) magasabb szintű felhasználói élményt biztosíthatnak. Így aki egy belépő kategóriás készülék lehetőségein túllépve, a középkategória alsó szegmensét megcélozva, komplexebb kiépítésben gondolkodik - jövőbeni fejlesztéseket is tervbe véve, pl. további MusicCast készülékek rendszerbe integrálását - annak minden valószínűség szerint megéri a valamivel magasabb összeget kifizetni.

1 2

Következő oldal >