Yamaha R-N803D integrált sztereó hálózati rádióerősítő teszt

2018. február 1., csütörtök, 16:05

Yamaha audio hifi erősítő MusicCast hifi erősítő sztereó erősítő Yamaha erősítő Yamaha hifi Yamaha MusicCast erősítő teszt hifi teszt Yamaha teszt hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt Yamaha erősítő teszt Yamaha hifi teszt

A Yamaha R-N803D extrák tömkelegével igyekszik kielégíteni azokat, akik univerzális sztereó médiaközpont után kutatnak. Az analóg és digitális világ kegyeibe egyszerre férkőző eszköz ezúttal váratlan bónusszal, nevezetesen akusztikai korrekcióval hívta fel magára figyelmünket.

Tudástár

A Yamaha R-N803D magába foglalja a gyártó MusicCast néven ismert multiroom rendszerét is, tehát használható zónajátszóként is, de az említett keretrendszernek köszönhetően számos extrát is elérhetővé tesz. Egyfelől kapunk internetes zeneszolgáltatói klienseket a TIDAL, Spotify stb. képviseletében, másfelől hálózati médiajátszásra is nyílik lehetőség. Kapunk beépített WiFi-t és Bluetooth-t, és persze applikáció alapú vezérlést, így tesztalanyunk a rádióerősítő (vagy angolul receiver) fogalmát 21. századi módon prezentálja.

Az erősítő topológia a Yamaha ToP-ART koncepciójára épül, push-pull struktúrával kapunk nyolc bipoláris végtranzisztort (négyet a jobb és négyet a baloldalra) és masszív alumínium hűtőbordákat. A trafó egyedi gyártású, a készülékház nagy része alumíniumból készült (eltekintve a talpaktól és előlapi kezelőszervektől).

A funkcionalitás érdekében digitális bemenetekben (2 db optikai és 2 db koaxiális) sincs hiány, az ezeken bejutó jelet SABRE 9006 AS 192 kHz/24 bites DAC fogadja. A konverterrel egy NYÁK-on, az erősítő áramkörtől elválasztva osztozik a hálózati modul is.

Csatornánként 100 W teljesítményre is képes 0,019 % THD (teljes harmonikus torzítás) mellett, ám utóbbi a maximálisan leadható 145 W-hoz érve akár 10 %-ra is hízhat. Más szóval számolnunk kell azzal, hogy extrém terhelésen a hang mosottá válik akkor is, ha precíz hangsugárzókkal rendelkezünk, ez persze a legtöbb középkategóriás hifi erősítő velejárója.

Esetleges hiányosság? Az R-N803 nem tartalmaz PC-USB csatlakozót. Ez a probléma áthidalható úgy, hogy a számítógép jelét HDMI kábelen elküldjük a tévéig, majd annak optikai kimenetét az erősítőhöz visszairányítjuk, ami viszont ajakszinkron késést okoz. Nem feltételezzük, hogy olyan sokan akarják majd számítógépasztaluk körül tudni ezt a konvencionális méretekkel megáldott gépet, csak jelezni akartunk a PC-orientált olvasók felé.

Az előlapot most nem boncolgatjuk mindössze azért, mert szinte betűre pontosan őrzi a Yamaha sztereó rádióerősítőktől megszokott elrendezést. Kissé zsúfolt kialakítása elsőre visszariasztó lehet, de idővel könnyen áttanulmányozható. Kijelzője jól olvasható, a mellékelt infravörös távvezérlőre pedig nagyon jó érzékenységgel reagál.

Bemeneti lehetőségek terén egyáltalán nem szűkmarkú, még akkor is képes 10 forráseszközt kihangosítani, ha a Bluetooth vevőt és a hálózati funkciókat nem vesszük számításba. Emellett (amit az R-N303D-ről még hiányoltunk) aktív mélysugárzó kimenetet is kínál, amelynek használata esetén 90 Hz-es levágási frekvenciával dolgozik.

Használat közben

A menürendszer, a távvezérlő és általában a kezelhetőség pontosan azt a felhasználói élményt nyújtották, amit bármely általunk nemrég kipróbált Yamaha sztereó rádióerősítőtől kaptunk. A készülék nem túl bonyolult, viszont az előlapi bemenetválasztó tárcsa picit felesleges megoldásnak tűnt olyan értelemben, hogy a hálózati klienseken is végiggörgetett. Így bizonyos esetekben már-már zavaróan sokáig tart egyik bemenettől a másikig eljutni, ezért sokkal kényelmesebb a távvezérlőt vagy az applikációt használni, mint az előlap gombjaival vesződni.

Az első tesztmeghallgatás során már körvonalazódott bennünk a vélemény, hogy az R-N803D a klasszikus lendületes Yamaha hangot nyújtja, kicsivel több erővel, mint az R-N303D. Miközben a távvezérlőért matattunk, kezünk ügyébe akadt egy mérőmikrofon is – ami kicsit megtarkította a teszt menetét. Ez ugyanis a Yamaha Parametric room Acoustic Optimizer rendszerhez szolgáló kiegészítő, ilyennel korábban csak a gyártó házimozi erősítőihez csomagolva találkoztunk.

Meghallgatás

Az erősítőt Elac Uni-Fi BS U5 Slim állványos hangfalakkal társítottuk, ami kb. 200 000 Ft/pár árcéduláját és univerzális karakterét figyelembe véve szerintünk ideális partnernek bizonyult. Forráseszköznek Pioneer BD-játszót (koaxiális kábellel csatlakoztatva) alkalmaztunk, emellett internetrádió műsorokat is hallgattunk és az analóg CD bemenetre egy Wolfson DAC chippel ellátott Astell&Kern médiajátszót is illesztettünk, hogy meg tudjuk fülelni referencia számlistánkat is. Az alábbi sorokat az imént körvonalazott körülményekre alapozva írtuk le, továbbra is javasoljuk olvasóinknak, hogy vásárlás előtt, ha biztosra szeretnének menni, akkor saját fülükkel és saját ízlésüknek megfelelő hangsugárzóval is hallgassák meg a kiszemelt készülékeket.

Az YPAO rendszert illetően sokan kicsit szkeptikusak lehetnek, de ha lehetőségük nyílik rá, mindenképpen érdemes a javítással és anélkül is összehasonlítani, hogy miként szól a rendszer. Mi is így tettünk egy Chick Korea és egy Muse (Uprising) számmal. Aránylag kicsi, 18 négyzetméteres szobánkban a falhoz közel helyeztük el a hangfalakat, ahol azok túlságosan erős basszust produkáltak. Utóbbival főleg az volt a baj, hogy a durva impulzusok lomhább érzetet keltettek és elnyomták a felsőbb frekvenciákat. Az YPAO engedélyezésével elillantak ezek a zavaró puffogások és csupán annyi basszus maradt, egészen moderált mennyiségben, amit a legtöbb zenekedvelő (mélyláda nélkül) még reális adagnak nevezhet. Tehát a Yamaha korrekciója úgymond ki EQ-zta a problémákat, persze ezt (ha valaki nagyon ügyes) más eszközökkel is meg lehetett volna oldani.

Utóbbit konstatálva kicsit jobban elkezdtünk odafigyelni, míg ugyanazt a zeneszámot hallgatva folyamatosan ide-oda váltottunk a ki- ill. bekapcsolt YPAO közt. Ha beültünk a hangsugárzók közti ideális pozícióba, ott más is hallhatóvá vált. A felvétel ún. normál állapotban nem csak ködösebb, hanem térbeli elhelyezésben primitívebb is volt. Az ének vékonyabban szólt és a két hangfal síkjába terelődött, a zenei kíséret pedig bizonytalan irányokba lüktetett. Az egész teret nyomta valami és ingatagon épült fel, mintha készülne kibillenni a hangsugárzókból. Az YPAO engedélyezésével higgadtabb érzet keletkezett és a korábbi instabil pozicionálás helyett tisztább, nyugodtabb hatást kaptunk. Az ének telefonhangszórós vékonysága is csökkent és picit beljebb irányult a hangfalak síkjából. Még mindig nem kaptunk tökéletesen középre igazított vokált, de máris természetesebb lett a hang az alapállapothoz képest, ha lehet így fogalmazni, stúdiós hatást kölcsönzött az YPAO.

És ami az R-N803D karakterét illeti általánosságban: Mindegy volt, hogy milyen zenét indítunk el, bizonyos jellemzők váltakozó arányban, de végig jelen voltak: dinamika, agilitás, élénkség és rétegződés. Egy ZZ Top szám elindításakor érezni lehetett, hogy az énekkel nem óvatoskodik az elektronika, inkább szétterelte középről a hangfalakig. Ezen egyértelműen segített a korrekció. Az elektromos gitárba nem tudtunk belekötni, definiáltan öltött jókora méretet. Hangsugárzónk finoman tudatta velünk alsó frekvenciás korlátait, éreztette, hogy nagy dobozzal is vígan elzenélne a Yamaha. A sokak által ismert Eagles - Hotel California hallgatásakor lazán elénk dobta a cintányért, amelyen enyhe lerakódást lehetett hallani. Ettől eltekintve nagyon dinamikus és ügyesen elkapott volt a reprodukció, az enyhe gépiességet (ismerve az erősítő árába/házába beletartozó temérdek extrát) valahol meg tudtuk érteni. Eliane Elias - I Thought About You c. fantasztikus minőségű darabjában az éneket két marokkal szórta nekünk a rendszer. Tetszett, hogy a Yamaha nem hagyja figyelmen kívül a háttérben játszó zenészeket és rétegekre bontja őket. A köztük lévő távolságot és a zenekar mélységét már nem akarta ennyire pedánsan mutatni, de ettől függetlenül előnye volt, hogy jól tagolja a különféle összetevőket. Hangulatkeltés szempontjából nagyon jó munkát végzett, a realizmus szempontjából kissé el volt maradva (ez persze érthető is), viszont az YPAO által sokszor meglepően higgadt maradt – ebben nyilván az is szerepet játszik, hogy a többi Yamaha erősítőben, amelyekből sokat ugyanebben a szobában teszteltünk korábban, a tiszta jelre hagyatkozva sosem végeztünk utólagos hangszínszabályzást. Apropó, ha valakit érdekelne, tesztünket egész végig bekapcsolt Pure Direct állapotban végeztük.

Végszó

Írhatnánk, hogy egy újabb kényszeres ráncfelvarrás eredményével volt dolgunk, az YPAO korrekció azonban adott annyi pluszt, hogy mérvadó extraként tegyünk róla említést. A szobák és akusztikai anomáliák miatt nehéz megjósolni, hogy a különböző hallgatói környezetekben milyen hatékonyságot fog mutatni, a mi kis teszthelyiségünkben azonban egyértelműen működött, hallgathatóbbá tette a zenét. A gazdag formátumtámogatottság és a bőséges teljesítmény valóban előnyösek, a kísérteties tisztaság és a virtuális hangtér azonban itt még nem valósult meg, jóllehet, a részleteket ügyesen rétegekre bontotta, tagoltan mutatta meg az eszköz. A Yamaha R-N803D meghallgatását azoknak tudjuk javasolni, akik rendelkeznek (vagy szemeznek) valamilyen 200-250 000 Ft/pár értékű hangsugárzóval. Ha emellett a jó öreg hanglemezt és az internetes zenei szolgáltatásokat egyformán előnyben részesítik akkor egyfajta svájci bicska erősítőre tehetnek szert.

1 2

Következő oldal >