Yamaha R-N602 integrált sztereó hálózati rádióerősítő teszt

A tudás hatalom

2016. június 29., szerda, 20:05

Yamaha audio hifi erősítő multiroom MusicCast Yamaha erősítő hifi erősítő MusicCast erősítő Yamaha MusicCast hifi teszt Yamaha teszt erősítő teszt Yamaha erősítő teszt hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt Yamaha hifi erősítő teszt

A Yamaha R-N602 azt a gazdag funkcionalitást nyújtja, amiért sokan inkább házimozi erősítőt választanának, csakhogy ez sztereó készülék, így látszólag minimalista, ám annál okosabb rendszer építhető belőle. Mi több, egy olyan finomságot is tartalmaz, amire más gyártók rádióerősítői még jó darabig nem lesznek képesek.

Ismerős valahonnan?

A Yamaha ékes képviselője a tömegtermékek gyártóinak, illetve a jelen cikkben taglalt eszköz is tovább erősíti a tényt, miszerint a japánok szolgáltatásokban verhetetlenek. Az R-N602 lényegében a korábban általunk is tesztelt, R-N500 frissített változata. Csatlakozók terén szinte tökéletesen azonos a két típus (az egyetlen eltérés, hogy ezúttal eltűnt a kisebb modellen lévő, hátoldali USB-A töltő aljzat), érdemi eltérésként említhető a MusicCast és a jobb ergonómiával rendelkező távirányító. Igen ám, viszont így, hogy az R-N602 is kibővült a gyártó multiroom platformjával, az infravörös rudacskát el is tehetjük a fiókba.

Ki mit tud? Én többet!

Az előbb említett hasonlóságok okából logikusan lekövetkeztethető az is, hogy az R-N602 rengeteg mindenre képes. Tényleg, iszonyatosan sokat tud, ez a leginkább "túlművelt" sztereó erősítő, amivel eddig találkoztunk. A beépített DAC, az előlapi USB port, és az aktív mélysugárzó kimenet teljesen jelentéktelen extráknak tűnnek a beépített WiFi, Bluetooth és egyéb hálózati kliensek mellett. Képes akár 8 különböző forrást is megszólaltatni, beleértve az internetrádiót, a televíziót, továbbá az USB-s adathordozón vagy helyi NAS-on, illetve számítógépen tárolt fájlokat.

Viccesnek tűnhet, hogy a következő extrára is kitérünk, de meg kell említenünk, mivel más gyártóktól egész egyszerűen nem kapunk ilyet. Az R-N602 nem csak fogadni, hanem küldeni is képes Bluetooth jelet. Ez azt jelenti, hogy egy vezeték nélküli fejhallgatóra vagy mobil hangszóróra is képes továbbítani a rajta megszólaltatott hanginformációt. Például ha van Bluetooth-os fejhallgatónk, akkor lefekvés előtt filmezhetünk egyet mások zavarása nélkül, vagy ha kiülünk az erősítő hatókörében lévő teraszra/tornácra, akkor nem kell beengednünk a szúnyogokat, elég, ha kiviszünk egy hordozható hangfalacskát. Más kérdés, hogy az R-N602 amúgy is két pár hangfalat képes hajtani, tehát a fő helyiségben beüzemelteken kívül még kettőt elhelyezhetünk, mondjuk a konyhában, vagy a teraszon. Mivel az erősítő WiFi alapokon vezérelhető, minél modernebb az otthonunk, annál jobban kiaknázhatjuk az opcióit.

A fő húzóerő még mindig a MusicCast, melyről korábban írtunk összefoglalót, és egyes Yamaha eszközök tesztjeiben tettünk említést a szoftverhez kapcsolódóan aktuális, fontosabb frissítésekről. A Yamaha által kínált multiroom rendszerhez nagyon jó kezelőfelület társul. MusicCast nélkül is kifogástalannak mondanánk az R-N602 képességeit, hálózati "fícsör-dömpingjének" köszönhetően önmagában is egy teljes értékűen használható, sokoldalú elektronika. A többszobás hangosítás viszont megtoldja a lehetőségeinket, új értelmet nyer az eszköz, mivel egy nagyobb, teljes életterünket behálózó lánc elemévé tehető.

Kifejező arc

A Yamaha R-N602 külleme épp olyan komoly és műszaki érzetet sugalló, mint a legtöbb Yamaha sztereó elektronikáé, csak helyenként a vártnál több kezelőszervvel dekorálták. Ahogy fentebb írtuk, az R-N500 frissített változatával állunk szemben, ezért a külsőségekre most nem térünk ki részletesen, csak a főbb jellemzőket említjük meg. Jól olvasható, fehér pontmátrixos karakterekkel informáló kijelzője alatt tucatnyi gomb sorakozik libasorban, melyek alatt további 6 (!) db potméter ágaskodik.

És ez még csak a jéghegy csúcsa, a távvezérlő is meglehetősen tarka, épp olyan komplex, mintha egy AVR-hez mellékelt hasábbal néznénk farkasszemet. Ez az, amiért olyan népszerűek az okostelefonok: szükségtelenné teszik a mindenféle furcsán hangzó gomb és kőkorszaki "OSD" menü meglétét, hiszen néhány érintéssel azt hallgathatunk, amit akarunk. Igaz, annak hátránya is van, mert vakon, rátekintés nélkül nem megy még a hangerő szabályozás sem.

Az előlap csak műanyag, a készülékház viszonylag egyszerű, a tápkábel rögzített, valamint a hátoldali csaltakozók sem aranyozott bevonatúak. Ezek a kézzel fogható kompromisszumok, amiket be kell vállalnunk a sok extráért cserébe. A csatornánként (8 ohmon) 115 W teljesítményű végfokokat a jó öreg "kocka" vasmagos tápegység látja el árammal. Látszik, hogy a Yamaha fejlesztői megfogták a "klasszikus alap" gyökereket, dizájnelemeket, és az évek (jobban mondva évtizedek) során kialakult újításokat, szükségessé vált friss funkciókat építőkockaként rakosgatták hozzá a gerinchez.

Használat közben, hangminőség

Mivel az R-N602 kis túlzással egy számítógép tudását hordozza magában, előfordulhat, hogy egyeseknek okoz némi fejtörést az erősítő birtokosaként eltöltött, első néhány nap. Másfelől aki rutinos szinten kezeli az okostelefonját és életében legalább egyszer megnyitotta már egy televízió vagy házimozi erősítő menüjét, az könnyedén mozoghat a viszonylag puritán, kijelzőn megjelenített felületen is. Mivel az R-N602 nem tartalmazza a házimozi erősítőknél létfontosságú szoftveres lépéseket (mint pl. szobaakusztika korrekció, hangfalak mérete, távolságok, hangnyomásszint beállítása, HDMI jelkódolás, stb.), nem kellett sokáig búvárkodnunk az amúgy sem túl mély menürendszerben. Elég volt kiválasztani a jelkapcsolat fajtáját (mi kábellel csatlakoztunk a routerhez), ezután minden lépés szinte magától értetődően, a négyirányú gombok és a középső "OK" billentyű nyomkodásával történt. Az előlapon meredező hangszínszabályzó és jelkiemelő (loudness) potméterekkel néhány percig próbálkoztunk, aztán inkább átkapcsoltuk direkt üzemmódba az elektronikát. Mivel mi az erősítők "nyers" teljesítményére vagyunk kíváncsiak, az érintetlen jelfolyam híveivé váltunk, de bizonyos zenei műfajok miatt elfogadhatónak tartjuk, ha valaki igényt tart a személyre szabható hangzásra.

Az R-N602 és az R-N500 karaktere lényegében egy és ugyanaz, így aki olvasta korábbi cikkünket, az ott leírtakat ezúttal is mérvadónak tekintheti. Igaz, hogy ezúttal nem Jamo vagy Klipsch, hanem DALI hangfalakat kötöttünk az erősítőre, de ismerve az évek óta referenciaként használt darabok adottságait, azonnal visszakaptuk a tavaly hallott ismertetőjegyeket. Lendületesség, melegség, kellemes tónusok, bátor dinamika, és alapvetően populáris stílus. Bizonyos értelemben az R-N602 képes rávenni egy DALI-t, hogy úgy szóljon, mintha Klipsch lenne, és ezt nem sértésnek szánjuk. Nem csak szokásos, audiofil minőségű referencia felvételeinket, hanem inkább háttérzenei jellegű anyagokat (pl. Buddha Bar, Jazzy és Luxfunk rádió) is elindítottunk, és már közepes terhelésen is feltűnt, hogy hangfalaink a szokásostól jóval combosabb, lágyabb basszusokat generálnak. Nagy terhelésen ömlengővé, pontatlanná vált a rendszer, de ésszerű hajtás mellett még bőven tudtunk csemegézni a dinamikus hangeffektusok között. Mélységérzet és nyitottság terén nem kimondottan feketeöves az R-N602, de igyekszik bőkezűen barátságos, közvetlen stílusban tálalni a zenét, így legalább nem kell nyersességtől, vagy a sokak által rettegett D osztályú hidegségtől tartanunk.

Végszó

Az összkép jónak, sőt, remeknek mondható annak ellenére, hogy az R-N602 nem finomkodó természete és könnyed, részleteket feltáró stílusa által győzi meg tulajdonosát. Ez egy hétköznapokra tervezett erősítő, olyan karakterrel, ami a lehető legszélesebb felhasználói réteget célozza meg, egy összességében jóleső, dinamikus, telt és meleg hanggal. Rámenős, izgalmas, testes, és nagyjából ez kell ahhoz, hogy a rossz minőségű internetrádió csatornák, telefonunkról közvetített tartalmak, vagy YouTube-on megnyitott videók hangja elfogadhatóbb legyen a szürke valóságnál. Igen, a beépített DAC rengeteg veszteségmentes formátumot képes fogadni egészen DSD 5,6 MHz-ig, de ne azzal a szándékkal vigyük haza, hogy stúdió minőségű fájljaink ezzel a vassal zúdulnak majd ránk teljes pompájukban.

Az R-N602 egy okos mindenes, nem csak a teljesítménye fontos, hanem az a szolgáltatás-csokor is, amivel huszonegyedik századi módon férhetünk hozzá, kábelek kötögetése, lemez keresgélés és médiabútor nyitogatás nélkül. Drágának nem mondhatjuk, egész egyszerűen azért, mert jelenleg nincs más sztereó rádióerősítő a piacon, ami pontosan ezeket a funkciókat fel tudná mutatni. Másfelől létezik költséghatékonyabb megoldás is.

Továbbra is futó modell a (korábban általunk is tesztelt) Yamaha R-N500 hálózati rádióerősítő (165 000 Ft), mely lényegében az R-N602 MusicCast nélküli változata, de ugyanúgy vezérelhető WiFi alapokon is. Tehát aki nem szándékozik zenével feltölteni komplett otthonát, annak érdemes az ötszázas típust választania, ha viszont legalább két-három szobába szeretnénk aktív zónákat telepíteni, akkor egyértelműen érdemes a nagyobb testvér 15 %-os felárát kifizetni.

1 2

Következő oldal >