Yamaha R-N2000A hálózati sztereó erősítő teszt

2024. október 24., csütörtök, 19:25

Yamaha audio hifi erősítő MusicCast hifi erősítő sztereó erősítő hálózati erősítő Yamaha erősítő Yamaha hifi high end erősítő teszt hifi teszt Yamaha teszt hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt Yamaha erősítő teszt hálózati erősítő tes

Nehézsúlyú versenyző a Yamaha R-N2000A képében, ami - követve a trendeket és a termékvonalat - szintén egy a mindent egyben megoldások közül. Erősítő, streamer, rádióvevő, YPAO szobaakusztikai bemérő és korrekciós rendszer, hogy csak pár tulajdonságot említsünk a sok közül.

Yamaha R-N2000A

A nemrég tesztelt Yamaha R-N800A nagyobbik testvére, alapból más belső felépítéssel, ami érthetővé teszi az árát. Szolgáltatásokban szinte ugyanazt nyújtja, de itt még kivezérlésjelzőket is kapunk az előlapra, kielégítve ezzel a kényes ízlésű vásárlóközönség igényeit. Itt is megkapjuk a szobaakusztikai bemérő és korrekciós rendszer YPAO névre keresztelt változatát, 2x120 W teljesítményt 8 ohmon, FM és DAB rádiót, streamert az összes lényeges szolgáltatóval, phono bemenetet, ha netán lemezjátszót szeretnénk kötni rá. Külső DAC-ként is funkcionál, ha úri kedvünk úgy tartja, kapunk melléjük még WiFi, Bluetooth kapcsolatot, HDMI ARC dugaljat és még fejhallgató kimenetet is a mintaszerűen működő telefonos app mellé.

Kinézet, csatlakozók

Némi retró feeling keletkezik a két analóg kivezérlésjelző láttán (állíthatjuk mit mérjen; csúcs szintet, vagy átlagot és a háttérvilágítás fényerejét is szabályozni lehet) ami az előlap felső részét uralja, a szintén régiesnek ható jókora, hasáb alakú kezelőszervekkel egyetemben. Érdekes módon itt is jelen van a loudness lehetőség a szokásos bass/treble hangszínszabályzók mellett, úgy látszik a Yamaha lát még benne fantáziát vagy képtelenek elszakadni a múlt hagyományaitól. Fejhallgató csatlakozó, bemenetválasztó, menü navigáló, egy pure direct gombocska, ami leválasztja az összes, útban lévő felesleges áramkört és egyből az erősítőre juttatja a jelet, egy preset gomb, amivel az előre bemért YPAO frekvencia korrekciók közül tudunk választani és egy mikrofon bemenet még, ami említésre méltó.

Hátul bőséges a kínálat, az egyik legfontosabb a LAN bemenet, amivel ki tudjuk használni a streamer funkciókat és csatlakozhatunk vele a helyi hálózathoz, ha netán NAS, vagy számítógép a zenék forrása. Négy digitális (két optikai, koaxiális, és USB-B) phono, trigger, három pár RCA, HDMI ARC és service bemenetet találtunk, a két pár (A-B) hangfal kimenet mellett. Pre-out és dedikált szub bekötési lehetőség is a rendelkezésünkre áll. Itt van még az FM antenna 75 ohmos és a 230 V-os hálózati áramot fogadó dugalja.

Nem aprózták el a tervező mérnökei a súlyát, 22,5 kilogramm nettóban, ami tiszteletet parancsoló a mai világban, nem spóroltak sem a dobozon, sem a belvilágon.

Belül

A fedőlapot levéve és megnézve mitől is ilyen nehéz, azonmód megkapjuk rá a választ egy böhöm toroid trafó, két monumentális hűtőborda és négy darab uborkásüveg méretű puffer kondenzátor képében. A jókora doboz ellenére a belvilág eléggé zsúfoltnak tűnik, nem spóroltak a kellő mennyiségű alkatrésszel, semelyik részén az elektronikának.

Egy jól bevált ES9026PRO DAC chip alakítja át a digitális jeleket, analóggá.

Használat közben

A MusicCast applikációval (is a távvezérlő mellett) irányíthatjuk, ezzel a megoldással minden létező funkciót elérhetünk rajta kényelmesen, ízléses és gyors kezelőfelület mellett. TIDAL, Spotify, Deezer, Amazon Music, Pandora Qobuz, netrádiók megszámlálhatatlan mennyiségben és műfajban, a bőség zavarával szembesülünk, ha elkezdünk válogatni köztük. Az YPAO kezelése részletesen le van írva a kézikönyvben, nem kell hozzá pilótavizsga és erősen ajánlott a kipróbálása. Ha netán valakinek múlhatatlan ingerenciája támad külső DAC-ot használni, azt is megteheti, erre is van lehetőség, bár túl sok értelmét nem láttuk, ez a produktum így jó, ahogy van. Kipróbáltuk az FM rádiót (DAB nem lévén) de most sem változott a véleményünk, azaz inkább hallgassunk netrádiót… Egyelőre csak Roon Tested minősítést kapott, ami csak USB kapcsolatkor működik, LAN összeköttetéskor sajnos nem látja a Roon, nem használhatjuk hálózati eszközként. Mivel ott a telefonos app, így ez a világon semmiféle hátrányt nem jelent, azzal is tökéletesen működik minden funkció. Köthetünk rá tv-t akár optikai, akár HDMI ARC kapcsolaton keresztül, így nézhetünk rajta mondjuk egy jó koncertfelvételt.

A teszt során hibát nem tapasztaltunk, melegedést is csak minimális mértékben. Egyedül a súlya volt korlátozó tényező, nem az a rakjuk ide, tegyük oda típus, jó derék és bő szókincs kell hozzá, ha netán át akarjuk pakolni valahová.

Tesztkörnyezet

Cambridge Audio 851A, Naim SUPERNAIT 3, Proj-Ject Amp Box S3, Yamaha R-N2000A erősítők, Cocktail Audio X50D streamer és futómű, Silent Angel N8 Pro switch, Topping D70S, SVS SB-3000 szubláda, Satori és JVC hangfalak, QED, VIABLUE, Inakustik, Titan kábelezés.

Hangminőség

Erő és frissesség. Ez az, ami rögtön megütötte az ember fülét, már az első bekapcsoláskor, könnyedén kontroll alatt tartotta a hangfalakat, a frekvenciasáv teljes széltében. Hatalmas energiák sejlettek fel, amikor valami olyan hangszer szólalt meg, ami erősen támaszkodott a mélytartományra, legyen az Malia, vagy Boris Blanc szintetizátor futamai, vagy Nenad Vasilic nagybőgője, mindkét művész felvételein megfogottan, elkent és túlburjánzó a hangképre rátelepedő mélyhangok nélkül, kottázhatóan és legfőképp életszerűen szólalt meg.

Mike Oldfield zenéi inkább a melankolikus, a zenében elmerülő stílust szolgáltatják a hallgatónak, persze létezik jó pár kivétel, például a Shadow on the Wall, amihez nem árt olyan erősítő, ami nem riad meg az elektromos gitár hangjától és az énekes nyers előadásmódjától sem. Itt is remekelt a tesztkészülék, lazán, erőlködés nélkül vissza tudta adni a zúzósabb hangokat élesen és karcosan, ahogy kell. Ezen felbuzdulva elkezdtük metálosabb műfajokkal etetni jelesül, Slayer, AC/DC, Metallica, Black Sabbath és még jó pár klasszikust kerestünk a streaming szolgáltatóknál, hátha végre egy olyan masina került a kezeink közé, amivel ezeket a műfajokat is kompromisszum-mentesen lehet hallgatni. Gyakori (hiba?) ugyanis az audiofil készülékeknél a kicsit túlságosan is óvatoskodó hangvétel, azaz az előadás a kifinomult jelleg felé mozdul el, kevesebb hangsúlyt téve az elemi erőre, ami ezekhez a zenékhez elengedhetetlen. Ahogy egyre több szám került terítékre, annál jobban megfogott minket a Yamaha stílusa, teljes mértékben sikerült megragadnia ezen zenék lényegét. Lendület, energia, dinamika mindegyiket tetten lehetett érni, nem hagyott minket elaludni a fotelban, magabiztosan mozgatta a levegőt a szobában. Ha szimfonikus zenekar, akkor az legyen bécsi - gondolta az egyszeri hifista - erre cáfolt(tak) rá a kies Skandinávia metál bandái, a maguk igen egyéni megközelítésükkel, már ami a szimfóniákat illeti. Ezek közül az egyik kedvencünk - sőt talán a legjobban szeretett - Nightwish és annak is az "első kiadása" Tarja Turunennel. Sajnos ezen felvételek jó része nem a legjobban kevert, de pont ezáltal derül ki, mennyire tudja élvezhetően tudja prezentálni a produkciót számunkra a lejátszó és erősítő. Jelentjük tisztelettel, derekasan megbirkózott velük is, soha egy percnyi kihagyást sem tartva zenélte le a fejünket Tarja, operaénekeset megszégyenítő, kulturáltan erőteljes, első hallásra azonosítható, egyéni hangja. Mögötte a zenekar tagjai sem ásítoztak, derekasan belecsaptak a húrok közé, teljes mértékben odafigyelve és kiegészítve az énekesnő hangját. Sajnos ritkán vesszük elő őket a zenedobozunkból, pont a fent említett, nem igazán hifistáknak készült keverés miatt, de itt a legkisebb késztetést sem éreztük a zenehallgatás abbahagyására. Ami egy igen erős dicséret, ugyanis számtalan forráskészülék, vagy végfok bukik meg a gyengébb felvételeken, mert vagy túlszépíti - az is hiba még, ha kellemes is - vagy annyira az arcunkba tolja a hibákat, hogy élvezhetetlen lesz tőle az előadás.

A Yamahának sikerült valahol a két megközelítés között egyensúlyozva megszólalnia, nem menekültünk ki tőle a szobából és el sem aludtunk mellette. A megszokott lejátszási listáinkat - ahol remek arányban keverednek a jó zenék és a kifogástalan hangmérnöki munkák - magától értetődő zeneiséggel adta elő, bízvást vihettük volna demózni felső kategóriás rendszerekbe illesztve is. Amit még feltétlen ki kell emelni, az a mély/közép/magas tartomány egységessége, egyik sem tolakodott a másik elé, vagy sikkadt el valahol menetközben. Az általános benyomás igen bizalomgerjesztő, nem nagyon találtunk benne kritizálni való dolgot, talán egy icipicivel több középmély még elfért volna az átvitelben, de ezt könnyedén lehet ellensúlyozni a megfelelő hangfal/kábelezés kiválasztásával és/vagy a loudness használatával! Ízléssel és mértékkel működik, bátran ki lehet próbálni. Hozzá képest a Naim SUPERNAIT 3 erősen visszafogottnak hangzik a középhangoktól felfelé, a Cambridge Audio 851A-nak pedig elférne némileg erősebb ütés az alsó részben. Még nem említettük a hosszútávú meghallgatást, ahol - mint mindig - a Radio Paradise az állandó és megbízható és jó minőségű forrásunk - a TIDAL lejátszási listák mellett - szépen eltűnt a háttérben, ha kellett és hívta fel a figyelmet, amikor valami érdekes dallam ütötte meg a fülünket. Ekkor sem kellett gondolkozni, egy esetleges másik erősítőre való lecserélésre, példamutatóan tette a dolgát. Természetesen kipróbáltuk az YPAO bemérő rendszert is, pár percet vett el az életünkből és magától értetődő volt a működése. Akinek fix helye van a szobában - mármint a hifinek, nem a hallgatónak - az mindenképpen tegyen egy próbát vele, meglepően sokat lehet vele hozni, főleg a mélytartományban és a hangkép általános egyensúlyán. A pure direct kapcsolót is érdemes kipróbálni, (nálunk) jól hallhatóan javított a hangminőségen, bár azzal a szobaakusztika korrekciót (YPAO-t) is kikapcsoltuk...

Konklúzió, ajánlás

Úgy néz ki, kifogtunk egy olyan terméket, ahol a beltartalom és a kapott hang egyensúlyban van egymással, a kifogástalan felépítés ugyanúgy kifogástalan hangot takar. Erő, magabiztosság, könnyedség. Ezek azok a jelzők, amikkel a leginkább lehet jellemezni, ami felüdülés a sok (ugyan kifinomult, de néha kissé unalmas) gyártmány közül. Fárasztó jelleg nélkül képes volt fenntartani az érdeklődést hosszútávon is, még a pocsék felvételekbe is hozott némi színt, amivel hallgathatóbbá tette azokat. A formaterv sok régi vágású aranyfülű szívét megdobogtatja az analóg kivezérlésjelzőkkel, nem beszélve a régen pokolba kívánt és feleslegesnek tűnő loudness tekerentyűvel, ami ebben az esetben egészen jól működik. Hab a tortán az YPAO szobai bemérő rendszer, amivel könnyedén a szobánkhoz tudjuk hangolni az erősítő/hangfal párost. Megússzuk a kábelezést a hangfal összekötőn kívül, amit a pénztárcánk kitörő örömmel üdvözöl, számtalan szolgáltatást kapunk, amiket (ha külön kellene megvenni) akkor jóval többe kerülne e Yamaha áránál.

Nem nagyon kellett gondolkoznunk a Kiváló Termék címkén.

1 2

Következő oldal >