Yamaha CX-A5100 házimozi processzor és MX-A5000 házimozi végfok teszt

2016. február 9., kedd, 18:35

Yamaha audio házimozi erősítő Yamaha házimozi Yamaha erősítő házimozi erősítő házimozi processzor házimozi végfok Yamaha teszt házimozi teszt házimozi erősítő teszt Yamaha házimozi teszt Yamaha házimozi erősítő teszt

Hosszas sóvárgás után végre teljesült egy vágyunk, megkaptuk tesztelésre a Yamaha nagyágyúit a CX-A5100 előfok-processzort és az MX-A5000 végerősítőt. Sok szépet és jót olvastunk róluk, amik alapján bármelyik házimozi megszállottban felébred a birtoklás vágya, ez történt velünk is. Annyit már bevezetőben elárulunk, e cikk elolvasása után sem lehet más a reakció, csakis a heves vágyakozás.

A Yamaha házimozi erősítői közül meglehetősen sokat vendégül látott már az AV-Online szerkesztősége, ezt bizonyítja honlapunk tartalma, a tesztek... Árkategóriát tekintve mindegyiket nagyon rendben találtuk és felmerült bennünk a kérdés, vajon elmondható ez a csúcsmodell összeállításról is? Bő három hetes intenzív használattal - melynek szinte minden perce élményszámba ment - jártunk ennek a végére.

Mindegyik gyártó belepakolja zászlóshajó készülékeibe az összes kiváló és többnyire válogatott alkatrészt, amit valaha használtak és funkciók terén is a lehető legszélesebb választékot kínálják. Különösen igaz ez a különálló előerősítő/processzor - végerősítő összeállításokra. A Yamaha palettáján meglehetősen nagy szakadék tátong a legnagyobb házimozi erősítőjük és mostani tesztalanyunk között. Már ami az árakat illeti, mert egyéb téren jelentős az átfedés, erre is kitérünk az alábbiakban. Nem kerülhető meg az a kérdés, miben mutatkozik meg a közel 1 millió forintos felár, amihez hozzá kell számolni az összekötő kábelek költségét, amiről szintén ejtünk majd néhány szót.

Szemből nézve pontosan olyan a CX-A5100, mint a többi nagy, Aventage sorozatú házimozi erősítő. Ez teljesen rendben van, ami bevált és jó, azon miért változtatnának? A felépítése is hasonló, de már kívülről is felfedezhetőek a nemesi vérvonalra utaló jelek. Konkrétan az oldallapok bordázatáról van szó, melyek közül az alsó és a felső homorú, ami a merevséget még tovább növeli. Az Aventage erősítők fő sajátossága, az A.R.T. (Anti-Resonance Technology) e készülékekből sem maradt ki. Kívülről látszik a középső, ötödik láb, belül pedig a rezgéscsillapító és merevítő hatású H kialakítás, ami tulajdonképpen három keskeny fémlap, amelyek felül összefogják az oldal- elő- és hátlapokat.

Ha már hátlap, akkor nézzük a csatlakozókat! Azonnal feltűnik, az XLR aljzatok serege, (13 ki-, 2 bemenet) melyek a teljes alsó fertályt elfoglalják, sőt, kettő még az eggyel felettük lévő sorba is jutott, ezek a "subwoofer" kimenetek. Legfelül, ahogy megszokott, a HDMI 2.0a csatlakozók (7 be-, két kimenet) sorakoznak, rajtuk keresztül az UHD 4K/60p, 4:4:4 szín-mintavételezésű jelek is továbbíthatóak, ráadásul HDCP 2.2 szabványúak. A két említett fajta között minden megtalálható, ami kellhet, ezek listája cikkünk végén, a műszaki adatokban lelhető fel.

A beltartalom lényeges eleme az ESS Sabre 9016 DAC, 192 kHz/32 bit mindegyik csatornára, (ebben például többet nyújt, mint az RX-A3050) melynek hatásaként 124 decibeles dinamika-tartományt ígérnek.

USB bemenetén keresztül a formátumok széles skálája megszólaltatható: többek között DSD 2,8/5,6MHz, 192 kHz/24 bites FLAC, WAV, AIFF és a 96 kHz/24 bites Apple Lossless.

A Yamaha specialitás Cinema DSP HD3 ebben a készülékben összesen 33-féle programmal szórakoztatja a tisztelt egybegyűlteket. Az internetes zeneszolgáltatások tárháza kimeríthetetlen, csak a földrajzi elhelyezkedés szabhat határt, de ez is javuló tendenciát mutat, érkezőben vannak hazánkba a legnagyobb cégek.

Nem maradt ki a Yamaha ötletes és remekül működő találmánya, a MusicCast nevű vezeték nélküli hálózati hangrendszer, mellyel zenéket továbbíthat a többi MusicCast kompatibilis készüléknek is. Ilyen eszközökről és magáról a rendszerről már több cikkben írtunk, azokból minden lényeges megtudható, itt és most nem megyünk bele a részletekbe.

Az előerősítő emellett WiFi, WiFi Direct és Bluetooth kompatibilis, a Compressed Music Enhancer funkcióval pedig még valamennyire fel tudja javítani a tömörített zenék minőségét. Illetve megpróbálja érzékeny fülek számára elviselhetővé tenni - több, de inkább kevesebb sikerrel. Bizonyos végtermékből nem lehet várat építeni, ezt már több száz éve megmondták a régi bölcsek.

Az előlap lenyitható ajtaja mögött rejtőző USB csatlakozóhoz (5 V, 2,1 A) iPhone/iPad is illeszthető, amiről az erősítő fogad zenéket és tölti a készülékek akkumulátorát. Kipróbáltuk pendrive-ról MP3, FLAC nagyfelbontású FLAC és WMV fájlokkal, mindegyiket jó étvággyal fogyasztotta. Ugyanazt megteszi helyi hálózaton lévő PC-ről és NAS-ról is, erre szolgál a SERVER funkció. Az itt elhelyezett fejhallgató kimenetet a Silent Cinema mód teszi a szokásosnál vonzóbbá, ez is ismert Yamaha figyelmesség.

Végül megemlítjük a hagyományos házimozi erősítő szolgáltatások egyikét, ami a további zónák hangosítása, valamint képjellel ellátása. A CX-A5100 összesen négy zónát kezel, ami ritka bőséges kínálat, talán már több is az elegendőnél, de ez egyéni megítélés és igény kérdése.

Egy évtizede a házimozis készülékeknek szinte kötelező tartozéka az akusztikai önbemérő rendszer és EQ, ennek Yamahás változata már nem új, négy évvel ezelőtt ismertük meg, neve YPAO (Yamaha Parametric Room Acoustic Optimizer) R.S.C. (Reflected Sound Control). Egy háromágú sablont adnak a mikrofonja mellé, ennek végeiben mérve tulajdonképpen 3D-s akusztikai térképet készít szobánkról a 64 bites rendszer. Bevethető extra a parametrikus EQ, amely meglehetősen széles határok között üzemel: -20 +6 dB, 31,5-16000 Hz, 0,5-10 Q faktor. Hatalmas pozitívum, hogy manuálisan is használható, viszont egyszerűnek nem mondhatjuk még az automatikus változatot, annak kezelését sem, ebben a versenyszámban nincs csúcson a Yamaha.

A mellékelt távirányító gomb-elrendezése, felnyitható ajtócskája, a megvilágítása, egészében rendben lévőnek találtatott, csak a mérete és súlya tűnt túlzottnak a mindennapos használatban. Jelentkezzen, aki ugyanilyen funkcionalitással, ergonómiával kisebbet és könnyebbet tud készíteni. Az AV Controller alkalmazás okostelefon vagy tablet közreműködésével kiváltja a gyári távpiszkálót, egészen kellemesen el lehet vele bíbelődni.

Az MX-A5000 egy különleges végerősítő, ami abban mutatkozik meg, hogy 11 csatornás. Önállóan képes megoldani egy 4 db Dolby Atmos sugárzóval bővített, héthangfalas konfiguráció meghajtását. Számokkal kifejezve 7.2.4, ahol a kettes a szubládákat jelenti, melyekről a processzor gondoskodik, értelemszerűen ahhoz csatlakoznak, nem a végfokhoz. Adatlapjának teljesítményre vonatkozó részéből egyet találtunk említésre érdemesnek: 150 W csatornánként (8 Ohm, 20 Hz-20 kHz, 0,06 % THD), de csak egyszerre kettőre adják meg, azt eltitkolják, mennyi jut egy hangdobozra, ha az összes csatlakozót igénybe vesszük. Na jó, beérnénk 7 csatornás adattal is, abból már lehet arra következtetni, mit kapunk ténylegesen egy házimozizással töltött este során. Sajnos egyre több gyártó szintén ilyeténképpen tájékoztatja a reménybeli vásárlókat és a készülék tulajdonosokat. Hátlapján első pillantásra fejtörést okozó elrendezésűek az XLR és RCA bemenetek, de gyorsan rá lehet jönni a logikájára. Míg a processzoron mindegyik kimenet nevet kapott (például front presence, surround back), itt csak számok különböztetik meg az aljzatokat, beleértve a hangszóró kimeneteket is. Utóbbiakról el kell mondanunk, hogy fémből készültek és szokatlanul stabilan ülnek a hátlapon, egy extra vastag és nehéz kábeltől sem hajolnak meg.

Tetőlapjának szellőzőnyílásain keresztül megcsodálható a hatalmas toroid transzformátor és a mellette elhelyezett 27000 mikrofarádos kondenzátorok, valamint a szimmetrikus felépítés. A hűtéséről a kettős, 1,6 mm vastag, acél fenéklemezre, pontosan az alumínium öntvény bordák alá szerelt két darab ventilátor gondoskodik, melyeknek működését sosem vettük észre. Vagy nagyon halkan működnek, vagy be sem kapcsoltak, ami valószínűbb, mert kíváncsiságból többször megtapogattuk a készülék tetejét, sosem volt meleg, csak langyos.

Az előfok-processzor/végerősítő összeállítások hangminőségének meghatározója az őket összekötő interkonnekt kábelek minősége. Ha ennek nem tulajdonítunk kellő fontosságot és az éppen kezünk ügyébe kerülő, vagy a legközelebbi boltban kapható vezetékeket használjuk fel, alaposan kitolunk saját magunkkal. A KáCsa Audió jóvoltából AudioQuest Earth XLR összekötőkkel csatlakoztattuk egymáshoz a két készüléket. Ez talán picit túlzás, mert párja 245000 Ft, de legalább abban biztosak lehetünk, hogy ezen nem múlt a végeredmény. Szerintünk, a Yamahák árát és tudását figyelembe véve, a vezetékpáronkénti 80-100000 Ft tűnik reálisnak, arany középútnak. Teljes Atmos kiépítés esetében ez félmillió forint, de aki csúcsminőségű házimozi rendszert állít össze, az nem spórolhat a kábelezésen. Ugyanez vonatkozik a tápellátásra, aminek kábelköltsége duplája, mintha hagyományos házimozi erősítőnk lenne. Az sem mindegy, honnan, miféle eszközről kapja egy ilyen processzor az audio jeleket, mi az éppen kéznél lévő Cambridge Audio CXU lejátszót csatlakoztattuk a CX-A5100-hoz AudioQuest Carbon HDMI kábellel.

A Yamaha páros remek összhangot, kerek egységet teremtett a hangdobozok között, mint a jó karmester a reá bízott zenekarral. Emellett a diszkrét egyéniségüket megtarthatták, némelykor olyan neszek, zajok, zörejek szólaltak meg valamelyik hangdobozból, amik adott pillanatban a filmtől idegennek tűntek. Hirtelenjében nem tudtuk megállapítani, hogy a szomszéd szobában a macska rosszalkodik, hazaért egy családtagunk, vagy az utcáról szűrődik be valami. Olyan részletek kerültek elő, amiknek a létezéséről fogalmunk sem volt, mert korábban "csak" egy felső-középkategóriás házimozi erősítőn keresztül hallottuk ugyanannak a filmnek a hangját. Pár másodperc múlva mindig kiderült, ki neszezett, vagy bejött a képbe, vagy megszólalt.

Arra nagyon kíváncsiak voltunk, mennyiben más, mennyivel ad többet a Dolby Atmos hang, mint az RX-A2040 erősítővel? A válasz tömören: sokkal. Ez már az igazi Atmos, ezzel meg lehet győzni a formátumban, annak létjogosultságában kételkedőket. Többször végighallgattuk a Dolby Atmos Demonstration Disc-et, elejétől a végéig. Még azokat a részeket is, amik nem tartoznak a kedvenceink közé. Atlantic Technology Atmos hangdobozainkat igencsak megdolgoztatta a Yamaha páros, akkorát szóltak, hogy féltettük az épségüket, de szerencsére bírták a gyűrődést.

A Cinema DSP mint mindegyik Yamaha erősítőben, itt is kiválóan dolgozik, némelyik hangzásképe lenyűgöző mértékben és hitelességgel ülteti a hallgatókat az események kellős közepébe. Ám egy nem egészen kívánatos mellékhatást észleltünk, ez a dinamika csökkenése, ami a Straight gomb nyomkodásával egyértelműen tetten érhető. Nem vészes és mindenki eldöntheti, hogy a megnövelt térhatást, vagy inkább erről lemond és az ütősebb hangzást választja. Pontosan ugyanez a helyzet a két és 5.1 csatornás hanganyagok "atmoszosításával". Megszólalnak a magassági hangsugárzók és nem csak felfelé, hanem minden irányban kitágul a tér, de egyúttal kicsit visszafogottabb lesz, ami eddig bumm volt, az már csak puff.

A Yamaha páros zenei képességeit is csak dicsérni tudjuk, még operát is hallgattunk, nem csak szokásos tesztfelvételeinket, amik igazából koncertfilm és CD-válogatások.

A tesztelés vége felé merült fel az a gondolat, hátha nem a legjobb ötlet a végfok impedancia-választóját az alacsonyabb értékre állítani, amit megtettünk rögtön a használatba vétel előtt, mivel quadral Aurum hangfalainkra a gyártója 4...8 ohmot írt. Ez egyfajta védelem, nehogy túlmelegedés, túlterhelés érje a tranzisztorokat a meghajtott hangfalak csekély impedanciája következtében. A jelek szerint ezt a kimenő feszültség (teljesítmény) korlátozásával próbálják megoldani, ami bizony akár hallható is lehet. Kipróbáltuk, és nem csak "lehet", hanem valóban az történik, csökken a "kakaó". Viszont nem feltétlenül, nem minden esetben érzékelhető füllel, erősen függ a használat körülményeitől, módjától. Szolid visszafogott hangerő mellett fel sem tűnik, ám amikor 10-esre tekerjük, nincs az a mindent elsöprő decibel áradat, amit egy hatalmas végfoktól vár a házimozi megszállott. Az említett kapcsoló átbillentése után, amit csakis kikapcsolt készüléken szabad végrehajtani, mintha kiengedtük volna a kéziféket, olyan a hatás. Az sem mindegy, hány hertzig kell "lemennie" az erősítőnek, mert a hangfalak impedancia minimuma sokszor 80 Hz alatt jelentkezik. Amennyiben erre az általánosan alkalmazott frekvenciára állítottuk processzor keresztváltóját, a végfok nem "találkozik" a legalacsonyabb Ohm-mal, így annak esetleges következményeivel sem kell számolni.

Az YPAO azóta kedvenceink közé tartozik, amióta legelőször találkoztunk vele. Időről időre sokat csiszoltak, fejlesztettek rajta, még eredményesebben rázza gatyába a szobaakusztikát, illetve annak negatív hatásait. Ugyanakkor nem elhanyagolható tény, hogy ELAC SUB 2090 mélynyomónk hangját (frekvenciamenetét) nem tudta teljesen kisimítani, bőven volt pozitív hatása a láda saját, 16 sávos önbemérő ekvalizátorának. Ennek részben oka az YPAO már említett, 31,5 Hz körüli alsó határfrekvenciája, ezt igazán levihetnék 20 hertzig!

A Yamaha CX-A5100 és MX-A5000 olyan készülékpáros, amit minden házimozi megszállott felírhat a bakancslistájára. Legalább egyszer, de akkor hosszasan meg kell hallgatni, produkciója élményszámba megy minden műfajú filmmel, zenével. Ki kell szolgálni lejátszóval, kábelekkel, hangfalakkal, valamint Blu-ray lemezekkel, és már össze is állt a recept a high end házimozihoz.

1 2

Következő oldal >