Yamaha BD-A1040 univerzális Blu-ray lejátszó teszt

Tehetséges lemezlovas

2015. szeptember 14., hétfő, 16:00

Yamaha audio Aventage házimozi lejátszó Blu-ray Yamaha lejátszó lejátszó teszt Blu-ray lejátszó Yamaha Blu-ray Blu-ray lejátszó teszt Yamaha Blu-ray teszt

Az elmúlt években már jó néhány Yamaha Aventage házimozi rádióerősítő fordult meg szerkesztőségünkben, melyek remek zenei élményt nyújtottak. Ezért most kíváncsian vágtunk bele a családhoz tartozó Blu-ray lejátszó tesztelésébe, hogy a "név kötelez" mondás alapján hozza-e azt a minőséget, melyet látatlanban elvárhatunk tőle?

Aventage stílusban

A Yamaha évente frissülő házimozi erősítő kínálatának árnyékában a Blu-ray lejátszókra jóval kevesebb figyelem irányul. Annak ellenére, hogy a választék is szűkösebb (a 2015/2016-os katalógusban mindösszesen 3 modell szerepel a tucatnyi erősítő mellett), azért mindenképpen érdemes megismerkedni velük. Hármójuk közül a legnagyobb tudású modellel, az Aventage sorozatba tartozó BD-A1040 típusúval kötöttünk közelebbi ismeretséget.

Megjelenését és kidolgozási minőségét tekintve ideális partnere az Aventage erősítőknek. A vízszintesen kettéosztott előlap alsó fele nem fémet imitáló műanyag, hanem fekete vagy titán színű, szálcsiszolt alumínium. A hátoldali csatlakozók aranyozottak, a hálózati kábel nem fixen beépített, hanem leválasztható. Egyedül az Aventage sorozat védjegyének számító anti-rezonanciás technológia ötödik lába hiányzik a készülékházról, de tesztalanyunk esetében nem kell egy súlyos hálózati trafót alátámasztani. Az előlapi, legfontosabb funkciókhoz tartozó nyomógombok hangtalanul, de határozott kapcsolási ponttal működnek. Ez apróságnak tűnhet, de nagymértékben hozzájárul a szubjektív minőségérzet növeléséhez. A készülék tudását szimbolizáló logóhalmazt nem az előlapra zsúfolták (kivéve a 3D-t), hanem visszafogott ízléssel a felső perembe gravírozták. Látszik, hogy igényesen, az apró részletekre is odafigyelve alkották meg a készüléket.

Funkcionalitás

Optikai korongok terén gyakorlatilag mindennel elboldogul. Zenei lemezeket az Audio CD-től kezdve (a HDCD kódolásúakat is beleértve) a DVD-Audio-n át az SACD-ig, filmeket pedig a Videó CD-től a DVD-n át a 3D Blu-ray-ig képes lejátszani. Egyedül a HD DVD hiányzik a palettáról, de nem valószínű, hogy bárki is hiányolná ezt a mára teljeséggel elfeledett, a gyilkos formátumcsatát elvesztő médiumot.

A Full HD-nál kisebb felbontású tartalmakat 1080p-re tudja konvertálni, és megfelelő Blu-ray lemezek esetén kihasználható a BD-Live vagy a BonusView szolgáltatás: kép-a-képben megjelenítéssel a fő műsor nézése alatt, egy kis ablakban egyéb kiegészítő információk, jelenetek tekinthetők meg saját hangsávval vagy felirattal.

Fájlkezelése hasonlóan széleskörű, audio esetén az MP3-at már meg sem kellene említeni, a beépített 192 kHz/32 bit DAC-nak köszönhetően a nagyfelbontású, veszteségmentes tömörítésű állományoknál (FLAC és ALAC) 192 kHz/24 bit lehet a maximális mintavételezés/felbontás. A videó anyagokat az összes, leggyakrabban használatos formátumból (AVI MP4, MKV stb.) meg tudja jeleníteni, a fájlhoz tartozó feliratokkal együtt. Ami az átlagos készülékek fölé emeli, hogy az USB bemenetére csatlakoztatható eszköz nemcsak FAT 16/32 formázású pendrive, hanem akár NTFS könyvtárszerkezetű hordozható merevlemez is lehet.

Menürendszere a Yamahára jellemző módon ízléses grafikájú, logikusan felépített, könnyen áttekinthető. Adja magát a kezelése, gyakorlatilag nincs szükség a felhasználói kézikönyv (pontosabban a PDF fájl) lapozgatására, első látásra is gyorsan el lehet igazodni rajta. Nívós készülékekhez illően a BD-A1040 is rendelkezik Pure Direct funkcióval, amely két fokozatban állítható, attól függően, hogy filmet nézünk, vagy zenét hallgatunk. Aktiválásakor a készülék lekapcsol minden felesleges áramkört a tökéletesebb audio élmény elérése érdekében.

Távirányítója a szokásos Yamaha stílust képviseli, keskeny, hosszúkás szerkezet, sok apró gombbal, de az erősítőkénél egyszerűbb megjelenésű. Igazán megérdemelte volna az elegáns, ezüstszínű borítást, már csak azért is, mert nem egy alapszintű modell tartozékáról van szó. Vezérelni azonban nem csak ezzel lehet, hanem az iOS és Android mobilkészülékekre letölthető AV Controller alkalmazással is. (A Windows Phone felhasználók sajnos hanyagolva vannak, de egy nem hivatalos verzió, elvileg elérhető arra az operációs rendszerre is.)

Vezetékes és vezetéknélküli csatlakozások

A kimeneti csatlakozókból csak a legszükségesebbeket, és mindenből csak egyet alakítottak ki a hátlapon: HDMI (Deep Colour és x.v.Colour kompatibilis), optikai, koaxiális és analóg sztereó RCA a választék. A készülék szolgáltatásain sokat dobna a dupla HDMI aljzat, vagy 7.1-es analóg kimenet, de ezeket sajnos nélkülöznünk kell. Az RS-232C port és a távvezérlés be/kimeneti aljzatai a rendszerbe integrálást teszik lehetővé.

Az online tartalomelérés és a mobil kapcsolódási lehetőségek ma már nélkülözhetetlenek, a BD-A1040 jól teljesíti ezt a feladatot is. DLNA tanúsítványos, helyi hálózaton NAS-on, illetve PC-n megosztott állományokat kezel. Az internetes tartalomszolgáltatók közül Picasa, YouTube, Dropbox és VUDU elérése biztosított, bár ez utóbbi csak az USA-ból.

A kábeles LAN csatlakozáson felül sokrétű vezetéknélküli összeköttetési módozattal is rendelkezik. A helyi hálózatra WiFi-n keresztül is kapcsolódhat. Korábban más, nagynevű gyártók készülékeinél is kifogásoltuk, hogy valószínűleg elavult, elfekvő készletek felvásárlásával csak tessék-lássék oldották meg a WLAN összeköttetést, a Yamaha viszont a 802.11 b/g mellett kezeli az n szabványt is. Bluetooth kompatibilis, okostelefonról vagy tabletről zenét lehet streamelni rá. Miracast szolgáltatásának köszönhetően pedig az okoskészüléken nézett videó tartalmat tükrözni tudja a TV képernyőjére.

Kezelhetőség, hang- és képminőség

A lemeztányér halkan, "olajozottan" jár, a beolvasási sebesség Blu-ray esetén is kielégítően gyors. A menüre visszatérve, a kezdeti beállításokat percek alatt, egyszerűen el lehetett végezni, a helyi hálózatra való kapcsolódás problémamentesen történt.

A zenei CD-k text információit (már amelyik album tartalmazott ilyet) rendezetten, jól átláthatóan jelenítette meg a TV képernyőjén. Ez mindenképpen a BD-A1040 dicséretére szolgál, a szomorúságra inkább az ad okot, hogy ezt egyáltalán meg kell említeni. Mert bár jócskán bent járunk a 3. évezredben, de a készülékgyártók és a lemezkiadók jó része még mindig nem jutott el odáig, hogy maradéktalanul kihasználja a formátum által nyújtott lehetőségeket.

A megszólalás telt és plasztikus volt, a megpendített gitárhúrok hangja villámgyors tranziensekkel emelkedett ki a csendből. A basszus erőteljes, de tiszta alapokat adott mindehhez. Könnyedén, erőlködés nélkül birkózott meg a dinamikai csúcsokkal. Az énekszólamokat jól artikuláltan, megnyerő közvetlenséggel prezentálta. Igazi all-rounder készülék módjára, műfajoktól függetlenül természetes, színezettségtől mentes, kellő sávszélességű, de nem túlhangsúlyozott mélyekkel és magasakkal rendelkező előadást nyújtott.

A sztereó színpadot stabilan és jól pozícionáltan képezte le, az együttes tagjainak helye pontosan behatárolható volt. Egybefüggő, homogén teret jelenített meg, a középső harmadot is precízen ábrázolta, nem jelentkezett az olcsóbb rendszerekre jellemző "kilyukadás". Főleg élő dzsesszen volt ez érezhető, de pl. egyik teszt kedvencükben, a Pink Floyd: Alan's Psychedelic Breakfast c. számának elején szintén remekül nyomon lehetet követni a konyhában ide-oda ténfergő személyt.

Ilyen meggyőző előadás után bizakodva vágtunk bele az SACD meghallgatáshoz. Egy újabb kis kitérő a rendszermenühöz: az SACD lejátszás paraméterezésénél kiválasztható, hogy a HDMI kimeneten a bitfolyam natív DSD-ként, vagy nagyfelbontású PCM-re konvertálva jelenjen-e meg? Ez utóbbi akkor hasznos, ha az erősítőben nincs DSD dekóder. Egy másik opció, hogy a korongon található műsoranyagok közül a sztereót vagy sokcsatornásat részesítse-e előnyben? Mi a natív adatátvitelt és a többcsatornás módot választottuk, hogy minél jobban kihasználhassuk a lemez által nyújtott lehetőségeket. Carl Orff: Carmina Burana hibrid SACD albuma jó alany volt a két formátum összehasonlításához. A CD réteget hallgatva sok újat már nem tudunk hozzátenni a korábban tapasztaltakhoz. Átváltva a nagyfelbontású rétegre, szó szerint (hang)minőségi ugrásnak lehettünk fültanúi. A zene kinyílt, az előadók közelebb kerültek hozzánk, mindenből egy kicsit többet kaptunk: a dinamika érezhetően izmosabb lett, az egész produkció transzparensebbé és részletezettebbé vált. Érdekesen működik az emberi agy, az eddig nagyszerűnek érzett CD előadás utólag már fátyolossá vált emlékeinkben az új, élettelibb zenei élmények tükrében.

A Bluetooth kapcsolat könnyen és gyorsan létrejött, akadás mentesen lehetet streamelni a zeneszámokat. A hangminőség a technológia által nyújtottnak megfelelt, de erre a funkcióra nem is audiofil, hanem inkább kényelmi szolgáltatásként célszerű tekinteni.

Mozira áttérve, egy szösszenetnyi kitérőként (a jelkonvertálás tesztje céljából) a legalacsonyabb felbontással, VCD lemezzel kezdtünk, ha már képes őket lejátszani. A magyarországi DVD korszak hajnalán még egy utolsó, rövid fénykora volt ennek a formátumnak. Az akkoriban még húzós árú újdonságok mellett, amolyan "szegény ember DVD-je" célzattal elég sok (főleg magyar) film látott napvilágot Videó CD-n. Tímár Péter Csapd le csacsi! című alkotásával kapcsolatban a Yamaha egyetlen értékelhető tevékenysége az volt, hogy korrektül és tisztességesen lejátszotta, de ennél többet nem igazán mondhatunk. A mai elvárásoknak megfelelő kép- és hangminőségről nem tudunk beszámolni, a 1080p-re való felkonvertálás nem képes csodákra, a silány alapanyag silány marad.

Feljebb lépve a videó felbontásban, a Volt egyszer egy vadnyugat DVD-jéről viszont már szinte hibátlan mozi élményt nyújtott. Ragyogó, jól szaturált színek jellemezték a képet. A Full HD-ra való felskálázást jól oldotta meg, finom részleteket és éles határvonalakat tapasztaltunk. Egyedül ez utóbbiaknál látszódott egy kis gond, a vakítóan világos égbolt és az előtérben levő sötét tárgyak találkozásánál volt egy kis túllövés, de más problémát nem észleltünk. A film kísérőzenéjében a lírai részekből lendületesen váltott át az energikusabb számokba. De a zenén túl az egyéb akusztikai hanghatások sem fogtak ki rajta. A lövések visszhangját, vagy a nyitó jelenetben a szélkerék idegesítő nyikorgását, majd az állomásra befutó gőzmozdony erőteljes dohogását egyaránt hitelesen tolmácsolta.

Blu-ray lemezről a World War Z (Z világháború) még egy lapáttal rá tudott tenni a képi és hangélményre. A csempézett folyósokon menekülő családot üldöző zombik hangja nyomasztóan verődött vissza a falakról. A szabadtéri jeleneteknél élénk, kontrasztos színeket, zajmentes képet tapasztalhattunk. A hangmérnökök nagy kedvence, a fölöttünk köröző helikopter még Atmos hangrendszer nélkül is elég meggyőző volt.

Médiafájlok közöl AVI, MP4 és MKV kiterjesztésűekkel próbálkoztunk, ezek mindegyikét gond nélkül játszotta. Mind USB-ről, mind DLNA szerverről akadás nélkül vitte a 1080p felbontású, Dolby TrueHD hangú filmeket, és kezelte az srt feliratfájlokat is, magyar ékezetes karakterekkel. Itt találkoztunk egy érdekes jelenséggel: ugyanazt a videót és feliratot megnyitva, hálózaton keresztül DLNA szerverről, illetve USB háttértárról, nem egyforma karakter kódkészletet használt a Yamaha. USB esetén tökéletes volt a megjelenítés, míg hálózaton keresztül a hosszú ő és ű helyett hullámos - és kalapos - látszódott. Remélhetőleg egy jövőbeni firmware frissítés majd orvosolja ezt az apró gikszert.

Értékelés

Az elmúlt évtizedek alatt minden létező lemezformátumot összegyűjtött zene és filmrajongóknak jó hír, hogy a BD-A1040 személyében egy olyan lejátszót ismerhetnek meg, amely egymaga elboldogul az összes optikai koronggal, így nem kell egy komplex készülékparkot üzemben tartani a lejátszásukhoz. Ráadásul mindezt remek színvonalon teszi, nem csak kényszermegoldásként, jobb híján kell beérni vele. Tisztességes médialejátszási képességekkel rendelkezik, bár nyilvánvalóan nem tud, de nem is akar versenyezni egy jóval drágább, dedikált médialejátszó paraméterezési és beállítási lehetőségeivel. Hálózati és vezetéknélküli kapcsolatai (Bluetooth, WiFi, Miracast) kielégítik a manapság elvárható igényeket. Ára tudásához mérten korrektnek mondható, a jóval olcsóbb Blu-ray lejátszóknak a képességeik is alacsonyabbak. Egy nívós erősítő és hangfalszett társaságában minőségi, szórakoztató élményt tud nyújtani.

1 2

Következő oldal >