Yamaha Aventage RX-A8A házimozi erősítő teszt

Meghökkentően brutális, bámulatosan kifinomult

2021. december 25., szombat, 12:45

Yamaha audio házimozi erősítő MusicCast Yamaha MusicCast házimozi erősítő Yamaha 2021 Yamaha házimozi Yamaha erősítő házimozi teszt erősítő teszt Yamaha teszt Yamaha házimozi erősítő házimozi erősítő teszt Yamaha házimozi erősítő teszt

Mindegyik nagy gyártó bejelentette már a 8K képes házimozi erősítő szériáját - a Yamaha Aventage sorozata is megújult, mi pedig a "belépő" RX-A2A után most rögtön a legnagyobb modellt, a 11.2 csatornás RX-A8A-t teszteltük. Nem kertelünk: a "trónkövetelő" titulus egyértelműen enyhe kifejezés.

Az új RX-A8A három év kutatás és fejlesztés után váltja az RX-A3080-at a Yamaha virtuális trónján, egy csúcsmodell megújítása pedig mindig kérdéseket vet fel. Annak tudatában pedig pláne, hogy az új verzió ára majdnem kétszerese a korábbinak, sőt még a sorban utána következő RX-A6A ára is magasabb. Az Aventage szériáról beszélünk, amely a külső és a belső szempontjából is a Yamaha csúcskategóriáját testesíti meg, de a legkisebb Aventage, az általunk is tesztelt RX-A2A a külső és a megépítés szempontjából még nem egyértelműen, mert "csak" a kategóriáján belül nyújtott hangminőségével igazolta ezt vissza. Ebben a tekintetben azonban kellemes emlékeket hagyott bennünk és a zászlóshajó érkezésének bejelentése után igencsak vártuk a találkozást. Lássuk hát, hogyan szerepelt az RX-A8A!

Külső és belső tulajdonságok, csatlakozók

A Yamaha Aventage RX-A2A tesztelése során a készülék megpillantása, szemrevételezése majd használata közben nem tudtunk elmenni a kisebb-nagyobb megépítési hiányosságok mellett, de itt ezeknek már szinte nyoma sem maradt. Az Aventage RX-A8A láthatóan, érezhetően az istálló legkomolyabb darabja, erről árulkodik tekintélyt parancsoló mérete (435x192x477 mm) és 21,4 kg-os tömege, de ugyanezt az érzetet erősíti a hátoldalra került csatlakozók minősége is. A bekapcsoló gomb, a mellette lévő USB aljzat és mérőmikrofon bemenet, a 6,3 mm-es fejhallgató kimenet, a középre helyezett nagyméretű hangerő szabályzó, illetve a jobb oldalra került kisméretű kijelző (amelyen a legfontosabb feliratok pl. a STRAIGHT vagy a MUTE nagyítva jelennek meg), az érintős "Scene preset" gombok, a mellettük helyet kapó zóna-választó (sajnos minőségében ez utóbbi nem változott, nyeklik-nyaklik, minden bizonnyal a többfunkciós, benyomható, forgatható kivitel miatt) mind ismerősek már az RX-A2A révén, mostanra mondhatni meg is szoktuk az új dizájnt. Ami az RX-A2A esetében némiképp még bumfordinak hatott, azt most inkább egy elismerő fejbólintással nyugtáztuk - az RX-A8A formája lehet, hogy megosztó, de ebben a méretben megjelenése impresszív, sugárzik belőle az erő.

A fedőlap "zörgős műanyagból" (hivatalosan természetesen ABS) történt kialakítása itt sem csak dizájn elemnek tekintendő, az alatta lévő, vastag, perforált fémlemez esetleges túlmelegedésétől óvja az arra tévedő kezeket. Ezt a lemezt a Yamaha tervezői az általuk választott kritikus pontokon rezgéscsillapítással is ellátták. Az oldallemez felfogatása, a belső merevítések megoldásai, a transzformátor, az erősítő csatornák végtranzisztorainak elhelyezése, kialakítása és a panelek elrendezése egyaránt azt mutatják, hogy a kasztni egy komoly belsőt rejt, egyedül a hajlított lemezből készült hűtőbordák miatt ráncoltuk szemöldökünket. Ebben a tekintetben tehát nem változtattak a 3080-ason és a konkurenciát sem követték.

A belső tekintetében az áttervezett erősítő szekció hívja fel magára a figyelmet, de a processzor/előerősítőt sem hagyták változatlanul. 32-ről 64 bites lett a DSP/YPAO rendszer (ezekről a későbbiekben bővebben írunk), a Surround:AI (valós idejű, mesterséges intelligencia alapú háttér hangzás optimalizás), Adapative DRC (a hangerőszinthez állított dinamika vezérlés) persze itt is a lista részét képezi. A zaj és az interferenciák további csökkentése érdekében a transzformátor primer és szekunder tekercseihez itt már nem közös, hanem külön tápegység tartozik, a végfokozatban pedig a német WIMA kondenzátorokra esett a Yamaha választása.

Az RX-A8A hátoldalán 7 db HDMI bemenetet és 3 db HDMI kimenetet találunk, eARC támogatással. Ezen túl 3-3 optikai és koaxiális, 6 analóg bemenet, 11.2 csatornás előerősítő kimenet, 1 komponens és 2 2 kompozit video bemenet, 1-1 phono XLR és LAN bemenet, 2 db 12 V-os trigger, távvezérlő (IR) be- és kimenet, valamint AM/FM antenna aljzat áll rendelkezésre. A hangfalkábel csatlakozók aranyozottak, jó minőségűek, a WiFi/Bluetooth antennák sem maradtak ki, a távvezérlő pedig a Yamaha legjobb háttérvilágítású modellje, működése és ergonómiája kifogástalan. Az analóg, kompozit és komponens videó bemenetek számának csökkentését inkább racionalizálásként értékelhetjük, az utóbbiakat akár el is hagyhatták volna. A multicsatornás analóg bemenetek már a 3080-ról is hiányoztak, nem meglepő, de sajnálatos, hogy a Yamaha úgy tűnik végleg lemondott erről.

Az Aventage RX-A8A által kínált "csomagban" számos jól ismert, bevált és egyben kötelező funkció megmaradt. Kezdve a Yamaha MusicCast rendszerétől a WiFi, AirPlay 2 és Spotify Connect támogatáson át a beépített streaming szolgáltatásokig (Amazon Music HD, Deezer, Napster, Pandora, SiriusXM, Spotify, Tidal, Qobuz). De az internet rádió, multiroom audio, a Bluetooth és az FM/AM/DAB tuner is támogatott, csakúgy, mint az Amazon Alexa, Siri (AirPlay 2-n) és a Google Assistant hangvezérlés. A támogatott fájlformátumok közé tartozik az MP3, WMA, MPEG-4 AAC, ALAC (24 bit/96 kHz-ig), FLAC 24/384-ig, WAV, AIFF 32/384-ig és DSD 11,2 MHz-ig. Három különálló hangzóna áll rendelkezésre, beleértve a B zónás videót is.

A Yamaha Aventage RX-A8A azonban a sok ismerős funkció és tudás mellett és ellenére mégis egy teljesen új 11.2 csatornás erősítő, nem csupán egy ráncfelvarrott modell, vegyük hát sorra a legfontosabb változtatásokat, amelyek főleg a forma/megépítés, a plusz erősítő csatorna, az új előfok, a 8K képesség, az Auro 3D támogatás, a DSP és a szobakorrekció területét érintik.

A legfontosabb módosítások

A legszembetűnőbb változás az előlap, annak dizájnja, amely lényegében azonos azzal, amelyet az RX-A2A révén már megismertünk, de itt a nagyobb méretek miatt az erősítő már eleve sokkal komolyabb benyomást kelt, amelyet persze fokoz a kistestvérhez képest több mint kétszeres tömeg is. A készülék megjelenése tekintélyt parancsoló.

A második legszembetűnőbb módosítás már a hátoldalra tekintve szúr szemet, az Aventage RX-A8A-ban ugyanis nem 9 hanem 11 csatornányi, egyenként 150 W teljesítményű erősítő dolgozik. A precíz és stabil jelátvitel érdekében az összes új Aventage erősítő maximális jelváltozási sebessége magas, melynek köszönhetően képes a bemeneti szint gyors változásainak lekövetésére. A Yamaha állítása szerint az új erősítő kétszer akkora pontosságot kínál, mint a korábbiak, az új csúcs-integrált esetében pedig sikerült elérniük az MX-A5200 11 csatornás végerősítővel azonos minőséget. Az előerősítő szekciót is áttervezték, az egyrétegű nyomtatott áramköri lapot négyrétegűre bővítették, ennek hatására pedig csökkent a zaj és az analóg és digitális áramkörök közötti kölcsönhatás. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a csillapítási tényező a korábbi 150-ről 140-re csökkent, a teljes harmonikus torzítás pedig 0,04 %-ról 0,05 %-ra növekedett, a tápegység teljesítményét azonban a korábbi 490-ről 600 W-ra növelték.

Az RX-A8A-ban Qualcomm QCS 407 DSP dolgozik négymagos CPU-val. A szokásosnál hétszer nagyobb számítási teljesítményt nyújtó chip komoly tartalék kapacitással bír, FPGA alapú, így szoftverfrissítésekkel könnyen továbbfejleszthető. Az új DSP-vel a Yamaha CX-A5200 előerősítőből már ismert 32 bit/384 kHz-es dupla Sabre ES9620 PRO DAC működik együtt, a gyártó szerint minőségük megközelíti a különálló hifi komponensekét. A DSP tartalékkapacitásának köszönhetően az RX-A8A, illetve az RX-A6A és RX-A4A modellek esetén a Surround: AI is támogatott. A Yamaha saját technológiáján alapuló megoldás másodpercenként ötször elemzi a nézett tartalom típusát - például párbeszéd, környezet, akció -, majd automatikusan alkalmazza a legmegfelelőbb hangmódot a több mint 24 DSP program közül.

Az RX-A8A az Aventage széria másik három tagjához képest extra áramköri és szerkezeti finomításokkal is rendelkezik: a készülékház stabilitását fokozták, a Yamaha állítása szerint az kétszer merevebb elődjénél és egy izolációs bázist is beépítettek. A transzformátort és a végfokot ezzel teljes mértékben szétválasztották, ennek a két módosításnak köszönhetően jelentős mértékben sikerült csökkenteni a rezgéseket. A csillapítás további javítása érdekében az RX-A8A vasból készült lábai megegyeznek a prémium 5200-as sorozatban használtakkal. Az Aventage védjegyek számító A.R.T. Wedge "ötödik" láb ránézésre nem különbözik a megszokottól, de az új modellé bronzból készült, amelynek köszönhetően rezgéscsillapítási tulajdonságai még jobbak, mint korábban.

Természetesen a 8K/60 Hz vagy 4K/120 Hz felbontás és képfrissítés (firmware frisstést követően) is újdonságnak számít az elődhöz képest, de a teljes Aventage sorozat már a 8K jegyében újult meg. Így ez nem meglepetés, ahogy az sem, hogy az elsősorban a játékosok számára többletszolgáltatást jelentő ALLM (Automatikus, Alacsony Látencia Mód), VRR (Változtatható Frissítési Ráta), QMS Gyors Média Kapcsolás) és QFT (Gyors Képkocka Transzport) funkciók is rendelkezésre állnak majd, de ugyancsak firmware frissítés után. A video átengedés HDR10, HDR10+ és Dolby Vision tekintetében is működik, a HDR10+ szintén frissítést igényel.

Van azonban még a Yamaha Aventage RX-A8A tarsolyában meglepetés, nem is akármilyen: a Dolby Atmos és Dolby Atmos upmixer, illetve a DTS:X és Neural:X upmixer mellé a csúcsmodellben (és az eggyel kisebb A6A-ban is) immár - ingyenes firmware frissítés után - az Auro-3D és az Auro-Matic upmixer is elérhető! Kisebb jelentőségű, de az új modellből a Dolby magassági virtualizáció sem maradt ki. Mindemellett az RX-A8A-ban a Yamaha YPAO automatikus DSP/szobakorrekciós rendszerének legfrissebb változata dolgozik: R.S.C.-vel (visszavert hang vezérlés), 3D-vel, több pontos méréssel, 64 bites, magas precizitású EQ kalkulációval, alacsony frekvencia móddal és visszaverődési szög méréssel. Ez az új üzemmód kiterjeszti az YPAO működési tartományát, így az a korábbi 32 Hz helyett már 16-tól 200 Hz-ig képes optimalizálni a basszusfrekvenciákat. Az YPAO konfigurálása mondhatni gyerekjáték, ezzel a bővített funkcióval az A6A és A4A típusokat is ellátták.

Tesztkörnyezet

A Yamaha Aventage RX-A8A DALI RUBICON/ALTECO Atmos és Focal Aria K2 936 hangfalszett, Velodyne DB12 mélyláda, Zidoo NEO X médialejátszó, POWERGRIP YG-2 tápszűrő, AudioQuest Thunderbird 48, Vodka 48 HDMI, Robin Hood Zero, Rocket 88/SLiP hangfal-, Husky szub-, és Tornado HC, Blizzard tápkábelek alkotta rendszerbe került. Az első bekapcsoláskor, amikor az YPAO kalibrációt még nem végeztük el, a maximálisan beállítható hangerő állás "csak" 0 dB volt, a +16 dB-ig történő hangosítást a készülék csak a kalibrálást követően engedélyezte. Ezt fontos megjegyezni, mert az elérhető hangnyomást nagyobb szobákban alapvetően befolyásolja, az RX-A8A pedig vélhetően nagyobb házimozi rendszerek kiszolgálójaként működik majd. A tesztelésre alapos, bejárató lemezzel végzett bejáratás után került sor, mintegy két hét folyamatos üzemet követően. Azonban nem először történt meg, hogy a bejáratottnak hitt erősítő az egyik tesztnap során az egyébként már nagyon jó minőséghez képest is drámai javulást produkált. A jelenség hátterét nem boncolgatjuk, de érdemes figyelembe venni és számítani rá.

Meghallgatás

Az erősítőt mozi és sztereó "üzemmódban" is próbára tettük. Hiába a Yamaha által kínált számtalan DSP és hangstílus, mi a Straight és Pure Direct módokat részesítettük előnyben, mint mindig. Számtalan film és zenei anyag közül szemezgettünk.

A Van Helsing filmként meglehet nem túl epikus alkotás, de a hangminőség meggyőző és az Atmos sáv is gyakran, intenzíven szólal meg. A Frankenstein Rómába menekítése jelenet közben Alan Silvestri filmzenéje lehengerlően dinamikus volt és az effektekkel együtt egyaránt hatalmas térből szólalt meg, a surround csatornák kezelését is egészen könnyedén és precízen oldotta meg az erősítő. A végkifejlethez közeledve Van Helsing a falhoz vág egy ketrecet. Ez az effekt egészen vérfagyasztó volt, még akkor is amikor - még magasabb hangerő állásban - újra és újra megnéztük. Az RX-A8A szemlátomást lubickolt ebben az erőgép szerepben, jóllehet a finomságok és a részletek megszólaltatásában is remekelt, mondhatni lenyűgöző volt. Frankenstein újjáélesztésének effektjei elsöprőek voltak, a robbanások, a villámok egyaránt pazar hangorkán kíséretében érkeztek. A vámpírok ruhájának suhanása majd a betörő üvegablak szilánkjait szinte a bőrünkön éreztük, végül, amikor Van Helsing farkasemberré vált, és Drakulával harcolt, a jelenet közben szó szerint lélegzetelállítóak voltak a robbanások. Intenzív, már-már az agresszivitás határát súroló, de a tisztaságot mégis megőrző Atmos hangzást kaptunk. Az RX-A8A a meghökkentő brutalitást és a bámulatos kifinomultságot, az erő és az elegancia elegyét nyújtotta, mondhatni letette a névjegyét.

A hangeffekt parádén túl - ami persze kihagyhatatlan, látványos, és ha olyan minőségben zúdul ránk, mint amire az RX-A8A képes, akkor az élményfaktor is ki van maxolva - egy erősítő igazi képességeit sokszor az olyan egyszerűbbnek hitt feladatok megoldása tudja megmutatni, mint például az emberi hang és ezáltal a beszélgetések hangulata, a jelenlétérzet megteremtése révén. A Snowden DTS-HD Master Audio hangsávja remek példa erre és a Yamahától roppant realisztikus párbeszédeket kaptunk, megfelelő felbontással, semmilyen részletet el nem kendőzve, az érthetőség tökéletes volt. Az aláfestő zene esetenként csak finom háttérdallam, de amikor dinamikusabbá vált, azt az erősítő hibátlan robbanékonysággal, azonnalisággal közvetítette, ugyanakkor az olyan finom részletek, mint például a pohárcsörgés vagy a billentyűzet kattogása, mind növelték a valóságérzetet, ezeknek az effekteknek a révén könnyen tetten érhetőek voltak az alkotók élethű hangzás megteremtésére tett erőfeszítései. A kültéri beszélgetések alkalmával a szélzaj, a háttérzaj is tökéletesen jelent meg, a beltéri párbeszédek során pedig a terem/helyiség mérete is érzékelhető volt, ezáltal a térhatás terén is magas színvonalat sikerült elérni. A bárban a zene basszusa, annak intenzitása is követte a szereplők mozgását, majd később, Corbin és Snowden vadászata során a film egyetlen drámai hangeffektjeként a puskalövések dinamikáját és visszhangját is tökéletesen kaptuk vissza - a mélyládának talán csak egyedül itt akadt egy kis feladata, ugyanakkor minden valósághű, hihető és egyúttal komoly benyomást keltett. Az RX-A8A könnyen vette hát ezt az akadályt is, ideje volt egy igazán komoly próbatételnek alávetni.

Az igazán komoly próbának pedig a hangkeverés kategóriában Oscar díjra jelölt, 2016-ban Michael Bay rendezésében készült 13 Hours: The Secret Soldiers of Benghazi (13 óra - Bengázi titkos katonái) c. háborús filmet szántuk. Ez a film is Atmos-os, igaz történeten alapul és Kris "Tanto" Paronto, egy volt Ranger és a filmben szereplő egyik szerződéses CIA kommandós szerint a legtöbb helyen pontosan követi a 2012. szeptember 11-én történt valós eseményeket, amelynek során a WTC elleni terrortámadás évfordulóján az Ansar l-Sharia fegyveresei megtámadtak egy amerikai diplomáciai létesítményt, majd a CIA egyik melléképületét a líbiai Bengáziban, megölve négy amerikait, köztük Chris Stevens amerikai nagykövetet. A 13 óra nemcsak abban az értelemben számított egy nagyon komoly próbatételnek, hogy a harci jelenetek során a pisztolylövések, gránátrobbanások, géppisztoly és géppuskatűz, a kézi péncéltörő gránátvetők valós hangerőhöz közeli megszólaltatása mennyire sikerült. Eláruljuk: remekül. Mindezek jelentik a dinamika és az energia szempontjából behúzott strigulát. Látványos, szórakoztató és minden szempontból kielégítő volt, amit hallottunk. A próbatétel másik szempontja ugyanakkor nem más volt, mint hogy mennyire tudtunk elmerülni, belefeledkezni a cselekménybe, milyen mértékben volt képes a technika a filmben zajló drámai események hangulatának átadására. Igaz történet lévén, a ráhangolódás is könnyebb lehet és mindezt a színészi játék is segíti, de a Yamaha RX-A8A nemhogy nem állt ennek az útjába, hanem szélesre tárta az ajtót és nemcsak a robbanások előtt, hanem az emberség és a bajtársiasság feszültséggel terhelt, drámai pillanatainak átélése elé sem gördített akadályt. Ellenkezőleg: az eddig már megismert, erőtől duzzadó karaktere itt is kidomborodott, ha kellett, de a párbeszédek és finom részletek megszólaltatása során ugyanazzal a kiváló felbontással és kidolgozott surround hanggal kápráztatott el, mint korábban. A harcjelenetek visszajátszásakor itt is növeltük a hangerőt, de nem volt nyoma kompressziónak vagy felkeményedésnek, a komoly próbának szánt filmet az RX-A8A ha nem is könnyed etűdként, de magától értetődő természetességgel tolmácsolta. A CIA külön érdemérmet alapított, hogy a hivatalosan katonai szolgálatban nem álló hat szerződéses kommandóst kitüntethesse, amely önmagában eldönti a vitát, hogy a szövetségi állam annak idején magára hagyta-e a katonáit vagy sem. A Yamahát ellenben nem érheti az a vád, hogy magára hagyná hallgatóját, minden idegszálával arra törekedett, hogy az általa nyújtott élmény minél tökéletesebb legyen. "Kicsiben" mindezt az RX-A2A is tudta, szerettük is miatta, de az RX-A8A ebben a tekintetben megmutatta milyen az, amikor a csúcsmodell mindent megkap, amit csak megkaphat.

Sztereó üzemmódban Patricia Barber: Clique albumát hallgatva a legelső, ami szembetűnt az a tisztaság és erőlködés mentesség, illetve a korrekt ritmika. A lemez első dala a This Town adja meg az alaphangot és az alap hangulatot - a Yamaha pedig korrekten ábrázolta a zongora testét, a hangszerek pozícióját és azok saját karakterét. A legjobb dedikált sztereó összeállításokon hallgatva a megszólalás még transzparensebb, dinamikusabb és nyugodtabb, mindent tehát nem kaptunk meg, ami viszont rendelkezésre állt az nemcsak házimozi erősítő szinten emelkedett ki a tömegből, hanem abszolút értékben is. A Clique talán Barber eddigi legjobb hangminőségű lemeze, amiből az RX-A8A lényegében majdnem mindent kihozott.

Branford Marsalis: Bloomington c. élő koncertlemezéről a Citizen Tain-t a legjobb improvizatív zenék közé soroljuk. Itt a dobos, Jeff "Tain" Watts szólójátéka helyeződik előtérbe, de Marsalis is megcsillogtatja tudását. Az RX-A8A is jeleskedett, a térábrázolás, a sztereó hatás, a ritmika egyaránt rendben volt, a jelenlétérzet is nagyon jó, de itt maradt bennünk pici hiányérzet a mikrodinamika terén. Ugyanakkor a koncerthangulat megteremtése kiválóan sikerült.

Jacintha: Moon River-jének interpretálása során nemcsak házimozi erősítők izzadnak meg, pedig itt nem a nagy hangtömeg megszólaltatása a feladat, hanem a bensőséges, kifinomult karakter, a felbontás illetve annak révén a felvétel hibájának megmutatása. Egy fantasztikus énekesnő remek előadását kaptuk a Yamahától. Jacintha éneke picit sterilebb volt annál, ahogyan a legjobbaktól megszoktuk, de az elvárásainkat nem véletlenül igazítottuk ilyen magasra, hiszen az RX-A8A a filmekkel nagyon kifinomult hangzást produkált.

A hangtömeg, a nagyzenekar megszólaltatása természetesen nem maradhatott ki, e tekintetében három felvételt választottunk, Muszorgszkij: Egy kiállítás képei-nek záró 10. tételét, a Kijevi Nagykapu-t a Bécsi Filharmonikusok előadásában és Hans Zimmer: Live in Prague lemezéről az Interstellar és Inception Medley-t. Muszorgszkij művének teljes élvezetéhez egész egyszerűen szükséges egy nagy teljesítményű, energikus, stabil erősítő és már a kezdő hangok megszólalásakor éreztük, hogy ez rendelkezésre is áll. A fúvósok és a cintányérok dinamikája elsöprő energiával érkezett, de a halk játék finomságait is élvezettel hallgattuk. A későbbiek során az üstdobok, cintényérok monumentális hangorkán keretében, de megfelelő kontroll mellett csaptak le és a vonósok játéka sem veszett el a háttérben. A szaggatott ritmusképlettel játszott hangok tolmácsolásakor a ritmikát is megfelelőnek találtuk, a katartikus lezárással pedig megvolt a libabőr is. A Live in Prague album nem véletlenül annyiak kedvence, hiszen Zimmer zseniális zeneszerzői kvalitásainak megtestesítője. Ezen belül az Interstellar Medley, amely a piano-tól a forte-ig és a fortissimo-ig jutva a finom részletektől a monumentalitásig egyaránt mindennel szembesít, különösen nagy kedvencünk, roppant élvezetes hallgatni, feltéve persze, hogy lánc is képes megfelelően megszólaltani. A Yamaha Aventage RX-A8A pedig képes volt rá, a finomságok és a lehengerlően hangos részek tekintetében egyaránt. A koncerten az Inception Medley a következő tétel, az Interstellar Medley-vel együtt mintegy 25 perces virtuális egységet alkotnak, ami úgy telt el, hogy szinte észre sem vettük. A berobbanó fúvósok, a fokozódó hangerő, a dobok és a gitár és a vonósok megindulása hamar vitt magával, könnyen együtt tudtunk lélegezni a zenével. Maradéktalanul elégedettek voltunk az előadással? Igen, feltétlenül. Roppant élvezetes volt hallgatni, még akkor is, ha tudjuk, hogy különálló elő-végfok kombinációkkal ez a koncert még ennél magasabb színvonalon is megszólaltatható. Tudjuk, de a zenehallgatás közben ez egy pillanatra sem jutott eszünkbe, ez pedig a Yamaha mérnökeit és teremtményüket dicséri. Végső soron pedig, a szimmetrikus előfok kimenetnek hála, aki még jobb minőségre és/vagy még nagyobb erősítő teljesítményre vágyik, egy általa választott végfok hadrendbe állításával feljebb léphet még egy szintet.

Összegzés

A Yamaha jelenlegi legnagyobb házimozi erősítője magas elvárásainknak megfelelően szerepelt, minden fronton igazolta zászlóshajó státuszát. A megépítés terén külsőre, és első ránézésre ugyan nem sikerült előre lépni a már eleve nagyon jól megépített előd 3080-hoz képest, de az Aventage RX-A8A ebből a szempontból sem csak új köntösbe öltöztetve ismételt, hiszen a szemmel nem látható belső szerkezeti finomítások, az új erősítő szekció, DSP és a rezgéscsillapítás hatékonyságának növelése érdekében tett lépések a hangzásban is megjelentek. Az árcédula jóval vaskosabb lett, de a még tovább fejlesztett funkcionalitás, a még kifinomultabb hang, az AURO-3D és az Auromatic upmixer támogatás fokozza a Yamaha csúcsmodelljének értékét, az előd szimmetrikus kimenetének és bemenetének megtartása révén pedig azok is elégedettek lehetnek, akik a front csatornák meghajtását szimmetrikus végfokra vagy monoblokkokra bíznák. Mindent egybevetve a Yamaha mindent megtartott az RX-A3080-ból, amit kellett és lehetett, majd minden jelenlegi tudását beépítette az Aventage RX-A8A-ba, amely ezzel egy valóban meghökkentően brutális és bámulatosan kifinomult csúcsmodellé, a gyártó szerint pedig az eddigi legjobb erősítőjükké vált. Az RX-A8A valóban a legjobb Yamaha integrált házimozi erősítő, amit eddig hallottunk, és kétségkívül a jelenleg kapható egyik legjobb is, amelynek teljesítménye csak szeparált processzor végfok párosokkal múlható felül. Trónkövetelő? Az bizony!