Yamaha Aventage RX-A2040 Dolby Atmos házimozi erősítő teszt

2015. május 21., csütörtök, 10:05

Yamaha audio házimozi erősítő Yamaha házimozi Yamaha erősítő Yamaha Avantage házimozi erősítő Yamaha teszt házimozi teszt Dolby Atmos erősítő házimozi erősítő teszt Yamaha házimozi teszt Dolby Atmos házimozi erősítő Dolby Atmos erősítő teszt

A Yamaha RX-A840 házimozi erősítő után megvizsgáltuk az Aventage sorozat második legnagyobbját, az RX-A2040 típusú készüléket, amely már hangminőségét és szolgáltatásait tekintve, egészen közel áll a csúcskategóriához. Hogy mennyire, az tesztünkből kiderül.

A házimozis készülékek piaca olyan, mint egy örökösen fortyogó katlan, szinte egész évben folyamatosan érkeznek az újabbnál újabb modellek, alig ismerkedtünk meg az egyikkel, már beharangozzák az utódját. A változások, fejlesztések általában csekélyek, legtöbbször a funkciók száma növekszik, esetleg a HDMI bemeneteké, bár már az is fixálódni látszik. Ám a mostanában debütáló házimozi erősítők egy jelentős újítással is szolgálnak, ez a Dolby Atmos.

Ebből a Yamaha jelenlegi második legnagyobbja az RX-A2040 sem maradhatott ki. Magán a készüléken nincs egy fia Dolby Atmos logó vagy felirat sem, ennek okára cikkünkben megpróbálunk magyarázatot adni. E készülék három évvel ezelőtti, RX-A2010 nevű ősét teszteltük, ezért egyrészt hasonlítjuk néha hozzá, másrészt, ha abból a cikkből ismerős mondatokra bukkan valaki, az nem a véletlen műve, éppen az előző bekezdésben említettek miatt.

A Yamaha Aventage RX-A2040 alumínium előlapja nem csak szép, de a környezetből érkező zavaró hatásokkal szemben, árnyékoló hatású is, ezt még nem említettük más erősítők kapcsán, pedig kétségtelen tény. Ne tévesszen meg senkit a felső harmadon látható fekete műanyag, alatta ott van a fém. A tetőlemezre illesztett műanyag rács elsőre furcsának tűnhet, mi már több erősítőn láttunk ilyet, az arra tévedő ujjakat, tenyereket óvja az égési sérülésektől. Ezt túlzott óvatosságnak véljük, de az biztos, Yamaháék semmit nem bíznak a véletlenre, ez az erősítő profi produktum, ami minden részletéből sugárzik.

Az Aventage erősítők sokat emlegetett jellemzője, az A.R.T. (Anti-Resonance Technology) egyrészt középső, ötödik láb a legsúlyosabb alkatrész, a trafó alatt, melynek ? ahogy a neve elárulja - rezgéscsillapító hatást szántak, másrészt a H kialakítás, ami tulajdonképpen három keskeny fémlap, amelyek felül összefogják, stabilizálják az oldal- elő- és hátlapokat. Egyszerű és célszerű. Legalább ennyire fontos a hangminőség szempontjából a szimmetrikus végfok felépítés. A belső kialakítás megtervezésekor különös figyelmet fordítottak a jobb és bal csatornák fizikai és elektromos elkülönítésére, középen a transzformátor, tőle jobbra és balra helyezkednek el a hűtőbordák.

A lenyitható ajtó mögött rejtőző, előlapi USB csatlakozóhoz (5 V, 2,1 A) iPhone/iPad is illeszthető, amiről az erősítő lejátszik zenéket és tölti az akkumulátorát. Kipróbáltuk pendrive-ról MP3, FLAC nagyfelbontású FLAC és WMV fájlokkal, mindegyiket hibátlanul "vitte". Ugyanazt megteszi helyi hálózaton lévő PC-ről és NAS-ról is, erre szolgál a SERVER funkció.

Az univerzális soros port mellett valóságos gombrengeteg és egy egész sor csatlakozó (6,3 mm-es Jack, mérőmikrofon aljzat, HDMI, sztereó RCA, kompozit videó) helyezkedik el, a fejhallgató kimenetet a Silent Cinema mód teszi figyelemre méltóvá. Ha valaki még nem tudná, annak eláruljuk, két hangszóróval, surround-szerű hangzást varázsol a hallgató feje köré, vagy inkább a hangszórók közé.

A hátlapon sem látni spórolás nyomait, például: 7 HDMI bemenet (plusz egy elöl), két kimenet, mintha ez lenne kötelező, úgy rászoktak az erősítő gyártók. Hozzátesszük, a felhasználók legnagyobb örömére, mert ennyivel biztonságban érezheti magát a házimozi rajongó, nem kerülhet olyan kellemetlen helyzetbe, amikor kezében az újonnan beszerzett készülék HDMI csatlakozója, dugná, de nincs hova. Az S-video aljzatokat elvitte a cica, 2015-ben aligha lehet rájuk szükség egy komoly házimozi rendszerben. Annál inkább fontos a második szubkimenet, amit azok a házimozisok értékelnek igazán, akik más megtapasztalták, mennyivel növeli az élményfaktort a duplázott mélynyomó. Annál csak a triplázott és a négyszerezett lenne jobb, de ne ábrándozzunk, térjünk vissza mindkét lábunkkal a szilárd talajra! Rendelkezésre áll ZONE 2 és 3 előfok kimenet. Mindegyikhez használható vezetékes infra vevő a távirányíthatósághoz, de egyszerre csak két darab csatlakoztatható az erősítő hátlapjához. Az EXTRA SP hangszóró kimeneteket zónák hangosításához is felhasználhatjuk.

Az RX-A2040 kilenc erősítő csatornával rendelkezik, mégis 11 pár hangszóró csatlakozó sorakozik a hátlap alsó harmadán. Ebben sincs semmi furcsaság, a magasabb kategóriás készülékek többféle lehetőséget kínálnak hangdoboz elrendezésre, meghajtásra. Néhány példát említünk: 5.2.4; 7.2.2; 7.2 a frontok kettős erősítéssel; 7.2 plusz második zóna, stb. Ezeket megtaláljuk a már ismertetett, barátságos grafikájú és viszonylag jól felépített menüben. Azért csak viszonylag, mert gyakran sikerült máshová navigálni, mint ahová szerettünk volna, de egyáltalán nem biztos, hogy a készülék hibájából. Lényeg az, hogy megtaláltuk azt a felállást, amit mi használtunk, nevezetesen a frontsugárzók tetejére helyezett két Dolby Atmos dobozkával és két szubládával kiegészített rendszert, ami számokkal kifejezve 5.2.2.

A Yamaha különböző Aventage házimozi erősítőiben kétféle gyártmányú digitális/analóg átalakító dolgozik. A kisebbekben egy-egy Burr Brown, a középsőben egy ESS, a két legnagyobban 2 db ESS Sabre DAC végzi áldásos és nélkülözhetetlen tevékenységét.

A 2014-2015-ös kiadású házimozi erősítők elmaradhatatlan szolgáltatása az AirPlay, az internet rádió, a Spotify és még néhány hasonló nyalánkság. Ezek valós haszna megkérdőjelezhetetlen, ám annak ellenére, hogy az efféle készülékeket már sok éve az egész ház vagy lakás szórakoztató központjának szánják, mi elsősorban filmek nézéséhez kapcsoljuk be a "mozikombájnt".

A 4K Ultra HD, 60 Hz, 4:4:4 szintén olyan kulcsszavak, amik nélkül manapság nagyon nehéz erősítőt eladni, így ezeket is megtaláljuk az RX-A2040 tudományának felsorolásában. Mivel Yamaháról van szó, elmaradhatatlan "tartozék" a Cinema DSP, ami megjelenésekor (15-17 éve?) irtó nagy szám volt, ám fénye mára kissé megkopott. Használatával a hallgatóság Müncheni, bécsi, amszterdami hangversenytermekben és freiburgi, royaumonti templomokban, vagy különböző New York-i, Los Angeles-i jazzklubokban érezheti magát. Összesen 23 hangzásképet programoztak a processzorba, ráadásként, finomhangolásként ötféle surround paramétert változtathatunk kedvünk szerint, tehát jó ideig nem fog ráunni aki kedvet érez a kipróbálásához. Fontos megemlíteni, hogy ezeket nem kitalálták, saccolták, hanem a valódi helyszíneken mért és rögzített adatok alapján alkották meg. Messze földet megjárt fültanúk szerint, elismerésre méltó hitelességgel.

A házimozi erősítők szerves része, az önbemérő rendszer aktuális Yamahás változata már nem új, három évvel ezelőtt ismertük meg, neve YPAO (Yamaha Parametric Room Acoustic Optimizer) R.S.C. (Reflected Sound Control). 8 mérési pontjával tovább növeli a pontosságot és a hatékonyságot a parametrikus EQ, amely meglehetősen széles határok között üzemel: -20 +6 dB, 31,5-16000 Hz, 0,5-10 Q faktor. Hab a tortán, hogy manuálisan is használható.

A Wireless Direct funkcióval nem csak zenéket küldhetünk okostelefonról, tabletről az erősítőre, hanem vezérelhetjük az AV-Controller alkalmazás segítségével. A távirányítót és ebből kifolyólag a kezelhetőségét érthetetlen okból áttervezték, megváltoztatták. Gombjai aprók, rajtuk és felettük a felirat alig kivehető, háttérvilágításuk nincs.

Most néhány, a hétköznapi használatban tapasztalt jelenségről, esetről teszünk említést. A távirányító Info gombjának megnyomásakor már nem írja ki a képernyőre a beérkező jel adatait, köztük a hangsáv bitrátáját, amit nagyon szerettünk az RX-A2010 szolgáltatásaiban, a 2040-ből ez valamiért kimaradt. A készülék 2x18 karakteres pontmátrix kijelzőjén jelenik meg pár semmitmondó információ. Viszont a DISPLAY gomb előhív néhány fontosnak gondolt adatot, amik mellett bőven elférne az, amit most bőszen reklamálunk.

A firmware frissítés végbemehet internet kapcsolaton keresztül és USB adathordozóról, leginkább pendrive-ról, mert az NTFS fájlrendszert nem ismeri fel, csak a FAT-ot, így a merevlemezről történő zenelejátszásnak lőttek. A frissítés elindítása kicsit bonyolultabb, mint azt megszoktuk, mert kikapcsolt állapotban kell csatlakoztatni a pen-t és a készülék bekapcsolása valamint a művelet startja gombkombinációval lehetséges. Ehhez feltétlenül fel kell lapozni a mellékelt CD-n lévő kezelési leírás megfelelő oldalát.

Korábbi tesztünkben nehezményeztük az RX-A2010 hálózati IEC aljzatának elhelyezését, ami rendkívül közel került a legszélső hangszóró csatlakozókhoz, emiatt nem használhattunk bármilyen tápkábelt. Nos, ez alighanem eljutott a Yamaha illetékeseihez, mert ezen az erősítőn, Furutech PowerFlux kábelünk hatalmas dugója kényelmesen elfért.

Az RX-A2040 teljesítményfelvételi adatai - névleges és maximális - az mutatják, tápegysége nem változott a három évvel korábbi modellhez képest. Pici hiányérzetünk keletkezett, mert az egyidejűleg 5-7 csatornán mérhető adatokról mélyen hallgat a gyártó. Aztán a használat során szerzett kellemes tapasztalatok gyorsan elfeledtették velünk a rideg számokat.

A hangzás tesztelésében segítségünkre voltak: Dune, Panasonic és Pioneer lejátszók, Aurum Phonologue - quadral - ELAC hangdobozszett, benne a Phase 15 di/bipólokkal, Sunfire és SVS szubládák, Furutech Flux és AudioQuest Wolf kábelek, Qbase elosztó.

A Yamahánál újdonságnak számító Dolby Atmos támogatás szép, és jó, de a hangja valahogy nem tűnt igazán meggyőzőnek. Amikor a Dolby Atmos demólemezt elindítottuk, a kijelzőn Dolby TrueHD feliratot láttunk. Csak a SUR.DECODE gomb megnyomása után váltott először Dolby Surroundra, utána Dolby Atmosra a felirat. Ez még nem volna baj, ám a dinamika is jócskán csökkent, ami visszatért a STRAIGHT megnyomásakor, de akkor a két magassági csatorna inaktívvá vált. Mint amikor Dolby Digital és Pro Logic II között váltunk, olyannak éreztük a különbséget. Enrique Iglesias - Bailando című klipjén érezhető legjobban, aki szeretné az imént leírtakat saját maga kipróbálni, annak azt ajánljuk. Úgy véljük, jelenleg a magassági csatornákat a sok éve alkalmazott, analóg mátrix módon keverik a többihez, a diszkrétekhez, tehát nem natív Dolby Atmos szólal meg, ezt a távirányítón kapcsolt mód is igazolja. Biztosak vagyunk abban, hogy a következő generációs Yamaha erősítőkön már rajta lesz a Dolby Atmos logó és az imént vázolt jelenség sem fog előfordulni.

A teszt további részében a két Dolby Atmos slágerfilmet vettük elő, ezek a The Expendables 3 és a Transformers: Age of Extinction című alkotások. Mindkettő bővelkedik erősítőt és persze hangfalakat alaposan próbára tévő effektusokban. A magassági csatornákra nem került olyan mennyiségű és minőségű jel, mint a demókban, de ezen csodálkozni, pláne fennakadni nem szabad. A demó 3D is elvarázsolja a nézőket, aztán a normál filmek nézése közben mérgesen hiányolják a vászon síkjából az orrukig kijövő képelemeket. Az említett filmek többi része (nem a tartalomra, művészi értékre gondolunk, hanem a hangjukra) nagyon rendben volt, vérbeli házimozi hangulatban teltek az órák. Nem volt hiány fülig érő mosolyt kiváltó finomságokban, az erősítő alaposan megdolgoztatta a mélynyomókat és a dipól háttérsugárzókat is. Sokszor méltattuk a Yamahák azon képességét, ahogy a helyiség légterének összes köbcentiméterét teleszórják apró hangfoszlányokkal, amiket agyunk úgy illeszt össze, mint valami puzzle képet. Egységbe forrtak a hangfalak, de amikor arra volt szükség, képesek voltak velünk elhitetni - néha szinte ijesztő módon - hogy a szomszéd szobában motoszkál, vagy netán randalírozik valaki. A hangerőt bátran emelhettük egészen a füleink tűrőképességének határáig, semmi anomáliát nem tapasztaltunk, a hangzás megtartotta minden előnyös tulajdonságát. A dialógusok nem váltak öncélúan ordítóvá, csak amikor a rendező és a hangmérnök úgy akarták, az érthetőség végig kitűnő maradt. Ettől finom a házimozi.

Az RX-A2040 lendületes stílusa megkívánta, hogy kedvenc koncertfilmjeinkből előszedjünk néhányat. Diana Krall éneke, virtuóz zongorajátéka és a vele örömzenélő gitáros, bőgős és dobos muzsikálása elfeledtette velünk, hogy házimozi erősítővel van dolgunk. A már említett pontos és aprólékos háttérkép-rajzolás, maga a vérbeli surround, mögénk és mellénk ültetett sok tucatnyi nézőt, akikkel együtt élveztük a produkciót és velük tapsoltunk a végén.

Cikkünk végén a Yamaha RX-A2040 házimozi erősítő kedvéért is összeütjük tenyerünket, tényleg kijár neki az elismerés. Elvárásaink magasak voltak, annyira, amennyire magasra tették a lécet a korábbi modellek. És itt nem csak az RX-A2010-ig tekintünk vissza, hanem kezdve a sort az 1998-as évjáratú DSP-A1 csúcsgéppel, folytatva az összes három violinkulcsos logót viselő készülékkel. Megállapítottuk, a Yamaha gyártmányai ma is kihagyhatatlanok, ha házimozi építésen, fejlesztésen gondolkozik az ember, ezt bizonyítja legutóbbi tesztalanyunk, az RX-A2040 is.

1 2

Következő oldal >