Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Yamaha A-S1200 sztereó erősítő teszt
2025. február 21., péntek, 18:25
Yamaha audio hifi erősítő hifi erősítő sztereó erősítő Yamaha hifi Yamaha erősítő hifi teszt erősítő teszt hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt Yamaha hifi teszt
A Yamaha A-S3200 nagyágyújáról készült cikkünk nem várt népszerűségnek örvendett az oldalunkon, ami egyértelműen azt jelenti, hogy sokan kíváncsiak arra, hogy mire is képes egy japán multi. Amikor megmutatják azt a tervezők, hogy mi születik abból, amikor elmerészkednek egészen a high end régióig. A Yamaha négyszámjegyű, felsőkategóriás készülékei közül a belépő, az A-S1200 integrált sztereó erősítőt tettük górcső alá, ami kategóriáján belül szintén képes mély nyomokat hagyni a maga módján.
Egy valamivel szolidabb nagyvad
Annak idején a Yamaha az A-S1000 integrált erősítő, és a hozzá készített SACD-lejátszó által repített minket vissza a múltba a külső jegyeket tekintve, és ezzel elindított egy lavinát a hifi világában. Azóta rengeteg gyártó élt ezzel a megoldással, tehát elkezdtek keresgélni a saját múltjukban, gyökereikben, és igazi retró kinézetű, ám modern megoldásokat felvonultató készülékeket kezdtek el gyártani az elektronikák és a hangfalak területén is.
A Yamahának most már harmadszor sikerült létrehoznia ezt a klasszikus dizájnt, aminek azért a továbbfejlesztéséről, modernizálásáról sem feledkeztek meg. Az első "ezres" esetében a múlt idézése elsősorban a gombokban, tárcsákban, kapcsolókban ki is merült, ami akkor ugyan elég volt, ám az azóta másodszor alkalmazott VU-műszer jelentőset dob az erősítő megjelenésén, ráadásul hasznos is.
A közös üveg alá került kijelző pontosan az előlap közepére került, ezen a szinte nem is találunk mást, csak a tőle jobbra elhelyezett hangerőszabályzót. Alatta sem mondhatjuk azt, hogy nagyon bevittek volna minket az erdőbe, hiszen azokat a funkciókat érhetjük el, amelyekre a hétköznapokon szükségünk lehet. A magas- és mélytartomány változtatása sokak számára mindig kérdőjel marad, ahogyan a balansz opciója is, de régebbi vagy gyengébben kevert felvételekhez ezek nagyon is jól jöhetnek. Akinek nem tetszik, egyszerűen ne használja ezeket, szerintünk több szót nagyon nem is érdemel ez a kényelmi funkció. Tőle balra a LED fénnyel megvilágított VU-kijelzőt állíthatjuk, majd kiválaszthatjuk a hangfalkimenetet, picit ezektől eltávolodva csatlakoztathatjuk fejhallgatónkat, és más nem is maradt hátra, mint a beüzemeléshez szükséges billenőkapcsoló.
A másik oldalon a bemeneteket tekerőgombbal választhatjuk ki, valamint jutott egy külön némító gomb is még a frontoldalra. Ennyi, semmi több, tehát a lényeg megtalálható, ha nem akarjuk használni, vagy éppen nem találjuk a mellékelt távvezérlőt, ami a Yamahától már ismert darab, ami megfelelő méretű és anyaghasználatú, a gombok logikusak rajta, tehát abszolút könnyen kezelhető.
A fekete vagy ezüst kivitelben kapható Yamaha A-S1200 esetében az oldalsó fabetét itt is kizárólag fényes fekete színű lehet, ami a sötét kivitelű készülék esetében nem sokat dob a megjelenésen, a világoson annál inkább. Az ezüstözött fém lábakon nyugvó 22 kg-os, tehát nagyon fajsúlyos készülék fedőlapjának két szélén szellőzőnyílást találunk, amire szükség van, hiszen belül minőségi elektronika és erő lakozik.
Az A-S1200 teljesítménye csatornánként 150 W 4 ohmon, aminek előállításához 625 VA-es toroid transzformátort alkalmaztak, valamint nem hiányoznak az ezt körülölelő hűtőbordák sem a fabetétek felőli belső oldalakon. A tetőlapot leemelve példás rendet találunk, minden logikusan van elhelyezve, és még némi levegő is jutott közéjük, tehát ebben az esetben valóban indokolt a jelentős kiterjedésű készülékház.
Az egész készülék egy alacsony impedanciájú koncepción alapul, a megfelelő földeléshez pedig vastag vezetékeket használtak. A koncepció a már említett lábak csavarjaival kezdődik, amelyek közvetlenül a fő alvázhoz lettek rögzítve, ahogyan a nagy hűtőbordák, a transzformátor és a blokk-kondenzátorok szintén közvetlenül a házhoz vannak csavarozva, így elkerülték a nem kívánt rezgést. Mellékesen megjegyezzük, hogy ezt a megoldást egyenesen a nagyobb testvérekből emelték át.
Az A-S1200 hátoldalán az igényesség folytatódik, ami először talán a hangfalkimeneteken nyilvánul meg, amelyek egymástól távol találhatók, a duál monó felépítésnek köszönhetően. A dupla erősítésre alkalmas csatlakozók tiszta sárgarézből készültek és banándugót is fogadnak, amennyiben valaki csupasz drótvéget vagy sarut alkalmaz, könnyítést jelentenek a bemeneteken található vájatok. Közöttük foglalnak helyet a be- és kimenetek, amelyek aranyozottak, minőségi kivitelezésűek, és szintén megfelelő távolság van köztük ahhoz, hogy könnyen csatlakoztathassuk a kábeleket. Az A-S1200 a CD, tuner és vonalszintű bemenet mellett phono-t is kínál, ami MM és MC hangszedőkhöz is illeszkedik. A készülék elő és végfok szekcióját külön is használhatjuk, illetve párosíthatjuk így más erősítővel, a saját rendszerbe illesztéshez trigger és remote aljzatok állnak a rendelkezésünkre. A szerviz módot mini USB segítségével kínálják nekünk, és bevetésre került a mostanában szinte elengedhetetlen kapcsoló, aminek aktiválásával a készülék egy idő után teljesen kikapcsol, ha nem kap jelet. A tápkábel a készülékhez adott, ahogyan a cserének a lehetősége is, ami erősen ajánlott.
Az eggyel nagyobb A-S2200 és jelen tesztalanyunk között vannak ugyan eltérések, de alapvetően, mint sztereó erősítő, jelentős különbségek nincsenek, hiszen a trafó és a teljesítmény is megegyezik. Lemaradtak az XLR-aljzatok, valamint a fejhallgató kimenet sem többállású, és a lábazat is valamivel szimplább, de még így is nagyon igényes és funkcionális. Azt mindenki maga döntse el, hogy megéri-e számára a többletköltséget az említett eltérések, de ebben tényleg nem szeretnénk állást foglalni, a fő célunk az, hogy megismerjük az A-S1200 és tulajdonképpen vele egyszerre az A-S2200 hangzását, élvezeti faktorát, jelentőségét az egymillió feletti ársávban.
A Yamaha A-S1200 természetesen jóval alacsonyabb kategóriát képvisel, mint az A-S3200, viszont hatalmas a távolság az alatta lévő A-S701-hez képest is, ami a legnagyobb "háromszámos" erősítőjük. Hogy melyikhez áll közelebb így az A-S1200? Talán nem is ez a helyes felvetés, hanem valójában az, hogy mennyire jelentősen képviseli magát a kategóriájában, mi volt vele a Yamaha célkitűzése. Elsősorban az, hogy eltávolodjon a hétköznapi hifi kliséitől, megközelítse az audiofil szegmenst, valamint megvalósítsa azt az elképzelést, amit zenerajongóknak jelenleg ennyi pénzért nyújtani tudnak.
Amikor a külső alapján alkotott vélemény valósággá válik
A Yamaha A-S1200 erősítő nem akkora, mint az A-S3200, viszont így is jelentős, súlyban alig tér el attól. Általában egy készüléket meglátva születik egy elképzelésünk, hogy mit is kaphatunk általa, ez főleg a japán multikra vonatkozik, akik elsősorban a készülékház megnövelésével próbálják nyomatékosítani a kategóriát. Régebben gyakran találkoztunk azzal is, hogy két merőben eltérő kategóriájú elektronika ugyanabban a méretű házban jelent meg a piacon, ami egyértelműen a spórolás jele volt. Ennek a megoldásnak akár még jótékony hatása is lehetett, amikor egy hatalmas házban több volt a szabad tér és a levegő, mint az elektronika, mert így biztosan nem melegedett át soha, de komolyabban véve a témát, ez nem más, mint szemfényvesztés.
Ebben az esetben a készülék háza indokoltan nagyobb, mint a kisebb sorozattársáé, és szintén indokoltan kisebb, mint a csúcsmodellé. Van benne bőven mit elhelyezni, ráadásul itt már tényleg illik komolyabban venni a rövid jelutakat, a megfelelő szellőzést és a logikus elrendezést. Az A-S1200 elődei olyan karaktert képviseltek, amelyek mindent elsősorban erőből akartak megoldani. Ez sikerült is nekik, hiszen teljesítményben akkor sem volt hiány, de inkább a dögösebb, látványosabb hangképet preferálták, amelyek ugyan meg tudtak hajtani egy kevésbé érzékeny hangfalat is, ám minőségben nem biztos, hogy mindegyikkel partiban voltak, leegyszerűsítve tudtuk, hogy az adott hangfal többre is képes, nem csak hangorkán képzésre.
Ez az erősítő továbbra is elég domináns, Monitor Audio és Focal hangfalainkba elég brutális energiát pumpált, aminek köszönhetően szép tere és részletei megmaradtak, viszont kaptak egy fajsúlyos löketet, amivel az alsótartománya is új oldalát mutatta meg, ezzel szórakoztatóbbá vált úgy, hogy a minőségéből nem engedett. Valódi mélysége és kézzelfogható hatása van ennek a szekciónak már alapbeállításban is, a hangszínszabályzó bevetésével pedig még bődületesebb lett. Ezzel viszont vigyázzunk, mert korántsem olyan finoman adagolható, mint az A-S3200 esetében, itt sokkal inkább meg akarta mutatni az erejét, szinte fitogtatta azt. Ez populárisabb zenéken, koncerteken, rockon nagyon jól is jöhet, főleg akkor, ha a felvétel jól van keverve, viszont jazzen vagy akusztikus zenéken azért óvatosan bánjunk vele.
Az eddig leírtak mellett ez a készülék elég kifinomultan és hitelesen volt képes megszólalni, tehát hallható az, hogy a cég ezt a kategóriát is árnyaltabbá, sokszínűbbé tudta tenni. Ezáltal azok sem fanyaloghatnak, akik egy korábbi ezres modellt szeretnének leváltani, hiszen mindent meg fognak kapni, amit azok nyújtottak, viszont sokkal univerzálisabb a jelenlegi karakter, így a meghallgatni kívánt zeneszámok, műfajok listája is könnyedén bővülhet. Az A-S1200 még akkor is jól érezte magát, amikor sok volt a hangszer és nagyvolumenű az előadás, tehát nagyzenekar sem tudott kifogni rajta, mindehhez hozzájárult az a képessége, hogy remek teret volt képes rajzolni, viszont túlzásba nem esett, tehát teljesen eltávolodott az olcsóbb erősítők felesleges díszítéseitől. Első nekifutásra nem biztos, hogy ezt a jelentős képességet érzékelni és értékelni fogjuk, azonban minél többet hallgattuk, annál jobban képes volt kielégíteni az igényünket. A társaként szolgáló csöves lejátszónkkal és QED valamint AudioQuest kábeleinkkel jó párost nyújtott, ami az erő és az elegendő megfogottság kombinációjaként mutatkozott be, ráadásul könnyedén, magabiztosan zenélt nekünk, ami eddig ebben a kategóriában nem volt feltétlenül jellemző a Yamaha készülékeire.
A beépített phono fokozat abszolút beleillik a modell által képviselt szintbe, tehát ne ódzkodjunk rákötni az analóg lemezjátszónkat akkor sem, ha az már nem belépő, hanem akár egy felsőközép kategóriás típus. Ugyanezt mondhatjuk el a fejhallgatónkról, hiszen a beépített kimenet minősége szintén elegendő egy komolyabb fülest kiszolgálni. Természetesen nem ér fel egy különálló, kb. 300 ezres fejhallgató erősítő adta nívóval, de akinek ez az opció nagyon fontos, az úgy is ezt a megoldást fogja választani. A lényeg leegyszerűsítve az, hogy az itt beépítésre került elektronika abszolút megegyezik az A-S1200 más téren nyújtott szintjével. Ez lehetne elvárás is, hiszen itt nincs USB-DAC, Bluetooth, WiFi vagy bármilyen digitális opció, tehát elsősorban a klasszikus jelforrásokra van kihegyezve, és ezt sikerült létrehozni és meg is mutatni.
A Yamaha A-S1200 tehát könnyedén elboldogult egy olyan színes repertoárral, amiben helye volt Gary Moore rock és blues korszakának is, George Michael jazz és szimfonikus adaptációja is remekül szólalt meg, a Dire Straits pedig újult erőre kapott, gördülékenyebben és szellősebben, játékosabban szólt, mint eddig. Színesebbé tette a bluest B.B. King esetében, ami nem feltétlenül volt szükséges, de az élvezeti szinten nem rontott, csak a hangulat mélységéből vett el egy árnyalatnyit. Paganini szerzeményénél is a gyorsaságon és a látványon volt nagyobb hangsúly, azonban a pontosság és a mélység is rendben volt, a kettő kombinációja révén pedig a hallgatás ideje nőtt meg jelentősen, mert nem vált nyomasztóvá. Hétköznapibb, pop vagy rockzenén a Yamaha részéről nem volt kérdőjel, tehát Toto koncert, Tina Turner, Cranberries jöhetett egymás után, de még Damien Rice vagy a Radiohead mélabús hangulatának lényege is átjött. Nagyzenekarnál igazán elemében érezte magát, össze tudta fogni a zenészek tömkelegét, amit olyan nívóval támasztott alá, amit a műfaj eleve megkövetel, ízesítve azt a Yamaha lelkivilágával, ami ezúttal sokkal közelebb tudott férkőzni a zene mélységéhez, mint a korábbi modelleknél.
Összefoglalás, végszó
A Yamaha az A-S1200 által megerősítette a pozícióját és a karakterét is, amit eleve rengetegen szeretnek, most viszont sikerült még univerzálisabbá tenni, ezáltal még több igényes zenehallgató igényét képes kielégíteni. Nem vetkőzte le az alapkarakterét, tehát nagyon erős, izgalmas és színes az előadása, amivel elsősorban szórakoztatni akar, de a komolyabb zenék hallgatóit sem érheti csalódás. Lehet, hogy ebben a kategóriában létezik megfogottabb, pontosabb és naturálisabb előadó, de az már nem is lenne igazi Yamaha. Akik szeretik a cég izgalmas karakterét, és nincs szükségük az A-S2200-ben található extrákra, azoknak adott egy nagyon stabil audiofil erősítő, ami minden téren hoz egy roppant stabil szintet. Az biztos, hogy érdemes mindenkinek meghallgatnia, aki ebben az ársávban keres egy megbízható, klasszikus értelemben vett sztereó erősítőt, ami a divatos kiegészítők helyett a magabiztosságra és a zene jelenérzetére összpontosít, az izgalomról pedig sosem feledkezik meg.
