Wadia 151 PowerDAC mini DAC-os sztereó erősítő teszt

Négyévszakos, de nem autógumi

2013. december 6., péntek, 10:30

Wadia audio hifi DAC erősítő Wadia 151 Wadia DAC DA konverter DAC teszt erősítő teszt

Régóta vártuk már, hogy megérkezzen szerkesztőségünkbe az aprócska, mindössze 2,72 kg-os Wadia készülék. Ebben a miniatűr amerikai űrhajóban helyet kapott egy D-osztályú erősítő és egy D/A konverter is. A gyártó high-end termékekről lehet ismerős számunkra, ám ezt a készüléket igen kedvező áron vásárolhatjuk meg a forgalmazónál. Vajon képes lesz-e ennyi pénzért meglepni minket a furcsa öszvér?

A Wadia 151 PowerDAC mini készülékháza négyzet alakú, 20x20 cm-es alapterületű, mely mellé majdnem 7 cm-es magasság társul. Az előlapon találhatjuk a kijelzőt és a nyomógombokat, bár innen csak az alapfunkciók érhetőek el, a teljes értékű kezeléshez szükségünk van a távirányítóra is.

Gyárilag kiváló minőségű tüskékkel szerelték fel a talpait, így nekünk erre már nem kell külön költenünk, ez mindenképp megérdemel egy jó pontot! Nagyon örültünk a szabványos C15-ös IEC csatlakozónak és annak is, hogy szép számmal akad digitális bemenet is az erősítőnkön: két koaxiális, egy-egy Toslink és USB csatlakozó található a készülék hátulján. Örültünk volna egy analóg bejáratnak is, de sajnos az nem kapott helyet a készüléken (igaz több hely sincs már rajta). A DAC chip minden bejövő jelet felskáláz 24 bit/384 kHz-re, de fogadni csak 24/192-es anyagokat tud, illetve USB-n keresztül 24/96-ot.

A D osztályú erősítő a gyári specifikáció szerint 8 ohmon 25 W leadására képes, 4 Ohm-on 50 wattot ad présel ki magából, ami a méreteit figyelembe véve igen szép teljesítmény. Annyira szép, hogy nehezen akarjuk elhinni, de a bekötés után mindenre fény fog derülni. A kisméretű hátlapon éppen elégséges a rendelkezésre álló hely, minden kábelt könnyedén a helyére tudunk dugni, bár villás csatlakozót nem ajánlunk hozzá. Kizárólag fekete színben vásárolható meg a készülék, melynek háza alumínium, ahogyan a távirányító is, bár ezen találunk műanyag betéteket is.

Már bejáratva érkezett hozzánk a Wadia, így nem tudjuk megmondani, hogy mennyit változott a hangja az üzemórák függvényében. Nagy állódobozzal próbálkoztunk, hiszen ha lúd, akkor legyen kövér! Pontosan középállásig hangosítottuk a készülékünket, itt volt számunkra kellemes a hangnyomás, mely 88 dB körül mozgott (3 méterre ültünk a dobozoktól), egy 92 dB érzékenységű JMLab Focal 920.1 párostól. Szokásos tesztzenéink kerültek terítékre, a teljesség igénye nélkül: Eskmo, Alanis Morissette, Nils Lofgren, Amber Rubarth, Bonobo, Csík zenekar, Dire Straits, Enya, George Benson, Jamiroquai, Mozart, Brahms. Az első pár percben kiderült számunkra, hogy friss, modern hanggal van dolgunk, mely nem engedi meg, hogy háttérzenéljünk a készülékkel, leköti a figyelmet, mint egy folyton mocorgó, izgága kisgyerek: teljes embert kíván. Remek választás volt a DAC, amit beépített a gyártó: rendkívül sok apró részletet tár elénk, mégsem erőszakos, tolakodó, vagy szétszórt a hang. A tér óriási, de annyira, hogy ritkán hallottunk ilyen nagy volumenű térbeli leképzést. Tökéletesen szétválnak a hangok, betöltik a rendelkezésre álló helyet, van mélysége és magassága is.

Az egyik kedvenc zeneszámunknál meglepően élethűen adja vissza a hangszerek mozgását a színpadon, erre nem sok nálunk járt DAC volt képes ennyire hibátlanul. A nagyzenekari műveknél is megfigyelhető a hihetetlen sok részlet, a rengeteg hangszer gyönyörűen elkülönül, mégis egységgé áll össze. Az hangerő több mint elég, a mi 25 m2-es szobánkat megtöltötte élettel és zenével, minden perce élmény volt a tesztidőszaknak. A kanapét mozgatta, ha épp olyan számot hallgattunk, miközben nyugodt maradt. Tetszett, hogy allrounder a készülék, azaz nem válogatott a stílusok között, szabadon barangolhattunk a különböző korok és műfajok között, ezért sok elektronikus felvétel is előkerült, itt sem vallott szégyent. Szinte kivétel nélkül teljes albumok forogtak, pedig csak néhány számot szerettünk volna meghallgatni a lemezekről, de annyira magával ragadott minket a muzsika, hogy nem nyúltunk a távirányító felé. A Wadia 151 PowerDAC mininek nagyon sajátos stílusa van, nem tudnánk mihez hasonlítani: közvetlen, barátságos, óriási zeneiség van benne az érzelmek teljes spektrumát képes volt átadni nekünk, ha kellett szomorúak voltunk, olykor pedig nevetgéltünk és mosolyogtunk. Először a nyomulás ugrott be, de mégsem ezt teszi, hisz rendkívül hosszan hallgatható, egyszerűen csak magára vonja a figyelmet, ahogy feljebb is írtuk, ez akkor lehet hátrány, ha az ember dolgozni szeretne mellette. Biztosak vagyunk benne, hogy meghatározott időközönként rá kell majd csapnia a saját kezére, nehogy újfent felhangosítsa a készüléket. A táp oldalra érdemes odafigyelni, mi Furutech Flow-28-ba dugott Isotek Evo3 Elite-tel etettük, amiért nagyon hálás volt a Wadia. Ha már a tápot kezdtük el kivesézni, akkor azért annyit még érdemes tudni, hogy távirányítóval nem tudjuk kikapcsolni a készüléket, ehhez oda kell sétálnunk és az IEC csatlakozó feletti billenő kapcsolót kell használnunk a művelet kivitelezéséhez.

Előítéletekkel telve kezdtük meg a Wadia 151 PowerDAC mini meghallgatását, de gyorsan eszünkbe jutott Dávid és Góliát csatája, illetve a "kicsi a bors, de erős" közmondás. Álmunkban sem gondoltuk volna, hogy ennyire remekül fog szerepelni ez a kis készülék. Nyugodt szívvel ajánljuk mindenkinek, aki nem szeretne bajlódni a komponensek összeválogatásával és analóg kábelek csereberéjével. Egy jó hangminőségű futóművel és egy hangkarakterben hozzá passzoló digitális kábellel két aktív komponensből a "nagyokat" megszégyenítő hangot varázsolhatunk az otthonunkba.

1 2

Következő oldal >