Vincent SV-228 hibrid sztereó erősítő teszt
2022. március 31., csütörtök, 06:20
Vincent audio hifi erősítő sztereó hifi erősítő sztereó erősítő csöves erősítő Vincent erősítő Vincent Audio erősítő teszt hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt csöves erősítő teszt Vincent erősítő teszt
A Vincent az SV-226 és SV-227 integrált erősítőivel azoknak a zeneszeretőknek kedvezett, akik igénylik a nagy teljesítményt, de az audiofil hangzásról sem akarnak lemondani. Elérkezett a frissítés ideje, a cég piacra dobta ezek utódjaként az SV-228-at, amit hasonló elképzelések szültek, és hazánkban az elsők között ismerkedhettünk meg vele.
Egy hagyomány méltó folytatása
A Vincent Audio-t 1995-ben alapították Németországban, és az első olyan cégek között voltak, akik a gyártást Kínára bízták. Sokan húzták akkor még a szájukat, hiszen a Távol-Keleten akkoriban nem a legnívósabb és legmegbízhatóbb készülékek kerültek le a gyártósorokról, viszont a Vincent-nek ezt már akkor sikerült megcáfolnia sikeres és jól árazott CD-lejátszóival, sztereó erősítőivel. Elsők között voltak azon a téren is, hogy az addig megszokott egyszínű, és zömmel műanyag házat alumíniumra cserélték, valamint kombinálták az ezüst előlapot a fekete vázzal. Sikertörténet tehát az övék, amelynek legújabb üdvöskéje az SV-228 hibrid sztereó erősítő, ami ezúttal is stabil és rezonanciamentes házba költözött.
Az elődök népszerűségéből kiindulva a Vincent a készülék frontoldalát alapvetően nem változtatta meg, így maradt középen az üzembehelyező gomb, két szélén a magas- és mélytartomány állítási lehetősége, ezek kiiktatása, valamint a loudness opció, tehát mindenki kedve szerint, pontosabban saját ízléséhez igazíthatja az erősítő hangkarakterét.
A két szélen elhelyezkedő LED-el ellátott hangerő és bemenetválasztó tekerőgombokról sem kell lemondanunk, ahogyan a fejhallgató kimenetről, és a hangfal választás lehetőségéről sem, ezúttal is két párat köthetünk rá. A Vincent felirat viszont feljebb csúszott, és a szabadon maradt területet okosan használták ki, alkalmaztak mindkét csatornára egy analóg Deprez kijelzőt, ami a teljesítményt mutatja wattban és dB-ben. Hab a tortán, hogy a háttérvilágítás négyféle színű is lehet, tehát választhatunk a piros, kék, és zöld közül, amelyek elég élénkek, negyedikként halványabb, fehér árnyalatot kapunk, ami szerintünk a legjobban illik a hozzánk érkezett, ezüst előlapú változathoz. A teljes fekete kivitelű készüléknél más érzetet keltenek ezek a színek, de úgyis a kedves vásárló fogja eldönteni, hogy melyik áll legközelebb hozzá.
Az kár, hogy ezek csak a hátlapról változtathatók egy kapcsolóval, és nem kerültek rá a távvezérlőre, mert ha a készülékállványunk közel van a hátsó falhoz nem is látjuk, megközelíteni szintén elég nehéz.
A hátlapon a már említett dupla csatlakozó egység fogad minket arany és teflon bevonattal, alatta találjuk a hálózati csatlakozót. Analóg bemenetből kettőt találunk, ezeket veszi körül a felvételhez tartozó kimenet, valamint a main bemenet, amivel házimoziba is illeszthetjük az SV-228-at, így csak végfokként fog üzemelni. A pre kimenetre végfokot köthetünk vagy aktív szubládát, digitális bemenetből koaxiális és optikai is rendelkezésünkre áll.
Természetesen az SV-228 rendelkezik a környezetbarát tervezési rendelet által meghatározott automatikus leállítás funkcióval, amely a készülék hátoldalán található kapcsolóval helyezhető üzembe, tehát amikor nem kap jelet, rövid idő után magától kikapcsol. Ez bizonyos albumok esetében jelenthet gondot, pl. Damien Rice O című lemezén is találunk olyan dalokat, amelyek között jelentős a szünet. Szerintünk ildomosabb lett volna nagyobb időt hagyni a szünetnek, de a szabványt valószínű, hogy nem a cég mérnökei állapították meg. További újdonság a Bluetooth 5.0 opció, mellyel WAV, FLAC, APE, LPCM, MP+, AAC formátumokat tudunk streamelni jó minőségben, az antennáját szintén a készülék hátuljára csavarozhatjuk fel.
Hangzás szempontjából az SV-228 semmiben sem marad el elődeitől, a dinamika és a finom felbontás még javult is anélkül, hogy elveszítették volna természetes és meleg tulajdonságait. A Vincent SV-228 egy AB osztályban működő hibrid erősítő, 3 darab elektroncsővel kivitelezett csöves előfokkal és MOSFET végfokokkal van ellátva.
Az utóbbiaknak köszönhetően a készülék teljesítménye 4 ohmon csatornánként 180 W, 8 ohmon 100 W, ami szerintünk is bőven elegendő ahhoz, hogy akár sztereó zenehallgatásra, vagy házimoziba illesztve se érezze feszengve magát az erősítő. Az egy darab 6N4 és kettő darab JJ ECC82 cső a bemeneti szakaszban dolgozik, és előkészítik a jelet a Toshiba A1941 tranzisztorának.
A készülék belvilága rendezett képet mutat, ami a bőven elegendő helynek köszönhető. A nagyméretű toroid transzformátort két oldalt vaskos hűtőbordák ölelik, de a szellőzésről sem feledkeztek meg, a fedőlapon számos apró rés található. Az áramköri felépítés szimmetrikus kialakítású, így az előfok, a táp és a két csatorna végerősítő szekcióit teljesen elválasztották egymástól, így minimalizálták a különböző egységek káros hatásait egymásra.
A Vincent SV-228 összességében elég domináns megjelenésű, de mivel nem a mostanában divatos digitális topológiát használták, ezért kell a hely a minőségi alkatrészeknek. A 15,5 kg-os készüléket négy darab vaskos talp tartja stabilan, az irányításához egy ideális méretű, fémből esztergált távvezérlőt kapunk, aminek elsajátítása roppant könnyű, még akkor is, hogy a bemeneti gombok mellett a jelzések csupán rövidítések.
A Vincent hibrid erősítőjének meghallgatásában a csöves kimenetű CD-lejátszónk mellett partnerünk volt egy Pro-Ject is, hangfalak tekintetében a Focalunkhoz szegődött egy Audiovector és egy Audio Solutions is, kábelekből a jól bevált QED és VIABLUE modelljeit használtuk.
Amikor az erő és finomság párosul
A Vincent SV-228 esetében először azt ildomos leszögeznünk, hogy mindhárom hangfallal jól érezte magát, pedig mindegyikük külön karakterrel rendelkezik, viszont egy dolog egyezik bennük, a zeneiség. A legszorosabb szimbiózist talán a litván modellel alkotta, mert ott volt a legkönnyebb a dolga, és az állványos, nagytestű Overture hangfal egyáltalán nem háklis. A Focal hallgatása során a franciák sokszor precíz, nagyon pontos magastartományát szelídítette meg, a dánok üdvöskéjénél pedig a hangerőn kellett egy kicsit állítanunk, mert QR1 érzékenysége elég alacsony. Mindezekből kiindulva azt mondhatjuk, hogy az SV-228 nem válogatós, hatalmas teljesítményén maximum egy elektrosztatikus hangfal foghat ki, bár szerintünk még oda is bőven elegendő a csatornánkénti 100 W, főleg annak ismeretében, hogy rengeteg tartalékot nyújt a beépített hatalmas trafó.
Hogy milyen is ennek a hibrid sztereó erősítőnek a hangképe? Egységes, nagyon erős, de kontrollált, tehát a csövek és a tranzisztor párosa nagyon szépen dolgozik együtt. Amennyiben szimpla készülékkel lenne dolgunk, akkor könnyen meglehet, hogy ezt a teljesítményt nem minden esetben lehetne kordában tartani, de a csöves fokozatnak hála egyszer sem tapasztaltuk azt, hogy bármit is forszírozna, vagy túlhajtana. Egészséges színpadot rajzolt, amit persze nem csak úgy összetákoltak, hanem fémből készült, tehát valódi súlya és tartása van, ezáltal bármilyen stílusú zenét szívesen hallgattunk vele.
Nem titkoljuk, kipróbáltuk a loudness gombot, valamint a hangszínszabályzókkal is játszottunk egy kicsit, amelyek finoman tesznek hozzá egy lapáttal a hangzáshoz, de ebben az esetben is azt tanácsoljuk, hogy kizárólag olyan albumok esetében alkalmazzuk ezeket, amikor a felvétel minősége, vagy a zene jellege megköveteli ezeket. A keverésnek jót tehetünk vele, ahogyan elektronikus zenéknél is érezhető a pozitív hatása, amit tovább növelhetünk házimoziba illesztve, de természetes hangszerek esetében szerintünk felesleges, sőt, hátrányos élnünk ezzel a lehetőséggel. George Michael és a Dire Straits meghallgatása kézenfekvő volt, ahogyan Tori Amosé is, de nem nélkülöztük a Yello egy-két dalát sem, ahogyan terítékre került a Toto és a Helloween albuma is, majd folytattuk a sort Petrucciani triójával, Jacuqes Lussier Bach-átiratával, hogy Paganinivel adjuk meg a kegyelemdöfést, elsősorban magunknak.
A Vincent hibrid erősítője minden körülmények között magabiztosan, nyugodtan, tehát nem izgágán, határozottan viselkedett, pedig minden adottsága meg van ahhoz, hogy kibillentsen minket a komfortzónánkból, esetleg hosszútávon már megviselje a hallójáratainkat. Ezek egyikét sem tapasztaltuk, hiszen eleve a hangerőszabályzása nagyon finom, semmilyen ugrással nem találkoztunk, tényleg tapintatosan adagolható. A másik jellemző az, hogy halk kivezérlési szinten is éreztette erejét a készülék, tehát a háttérzenénk is kellően izgalmas volt, viszont nagy hangerőn sem vált tolakodóvá, dominánssá. Tisztában volt a képességeivel, viszont azt nem akarta fitogtatni.
Persze oda tudja tenni magát rendesen, a döngetés is jól áll neki, és az agressziót is át tudja, ha az benne van a dalban, de a kiegyensúlyozottságból, és a remek balanszból, az arányok betartásából nem enged. Régi hifi rajongók biztosan emlékeznek még a korábbi Vincent termékekre, amelyek sokszor túl erős karakterrel rendelkeztek, mintha meg szerették volna alapozni a cég nevét a nagyvilágban, mostanra viszont úgy látszik némileg megszelídültek, már nem kell bizonyítaniuk. A Vincent egy stabil márkanévvé nőtte ki magát, ebből adódóan a tervezőmérnökök kezei sem remegnek már annyira, mivel tudják, igazi minőség alkotására képesek, mint ebben az esetben is.
Az SV-228 által a Vincent a 700 ezer forintos sztereó erősítők között stabilan vetette meg a lábát, bár az előd modelleket sem illethette panasz vagy fanyalgás. A jól ismert karaktert viszont sikerült tovább finomítani, stabilizálni, ezáltal még több zenerajongó ízléséhez áll közelebb. Nem vettük észre, hogy bármelyik műfajt eltolta volna magától, de audiofil termékhez illően a valódi hangszereket jobban szerette, kvalitásait ott tudta igazán megmutatni, tudását átadni. Az izgalom átadása mellett a megfelelő nyugalom is megtalálható a hangzásában, ahogyan a részleteket is elénk tárta, de egyiket sem emelte ki, ahogyan az erejével sem kérkedett, csak akkor, ha azt szeretnénk. A Vincent SV-228 így remek példája annak, hogyan is kell egy minőségi erősítőt letenni az asztalra, pontosabban az állványra manapság.
Természetesen a Bluetooth opciót is kipróbáltuk, ami szintén nem okozott csalódást. A kapcsolódás előtt egy LED világított a készüléken belül, ami stabillá vált, miután felismerte mobil készülékünket, és ez tényleg csupán néhány másodpercet vett igénybe. A minőség csak rajtunk múlik, de TIDAL-ról el tudtuk azt a szintet érni, ami megilleti ezt az erősítőt. Műfajok terén itt sem tett különbséget, a kapcsolat is végig stabil maradt, tehát a vezeték nélküli szórakozás rajongóit sem hagyta cserben a gyártó. Mindenképpen éljen a lehetőséggel az, aki ezt a jelforrást is szereti használni, nem fogja csalódás érni.
Markáns erősítő, ami hatalmas erejének ellenére kiegyensúlyozott tud maradni
A Vincent SV-228 hibrid sztereó erősítő könnyen a bizalmunkba férkőzött. Az állítható háttérmegvilágítású Deprez műszer sokat dobott a megjelenésén, hangzásban pedig úgy tudták folytatni a hagyományokat, hogy azokat tovább finomították, magabiztosabbá, kiegyensúlyozottabbá tették. A bőven elegendő teljesítmény és a csövek párosa remekül működik, az átaluk létrehozott hangképre tehát nem lehet panaszunk, de a funkciókra sem, amelyekkel a saját ízlésünkhöz igazíthatjuk a készülék alapvető karakterét, és más komponensekkel is könnyedén párosíthatjuk, rendszerbe integrálhatjuk. A kategóriájában az SV-228 mindezeket figyelembevéve megérdemel egy Ajánlott Vétel címkét.