Unison Research uPhono+ phono előerősítő teszt

Szentségtörés, amit imádunk!

2020. április 20., hétfő, 11:50

Unison UnisonResearch audio hifi erősítő előerősítő vinyl phono vinyl lemezjátszó phono előerősítő phono teszt Unison phono Unison teszt phono előerősítő teszt Unison Research phono előerősítő

A Unison Research elsősorban csöves erősítőiről és phono egységeiről ismert és szeretett az igényes - és hobbijára komoly összegeket elkölteni hajlandó - zeneszeretők körében. Mostani tesztünk alanya a gyártó legkisebb phono egysége a uPhono+. Fejhallgató erősítést és A/D konverziót is kínál, ezzel megnyitva az utat lemezeink magas minőségű digitalizálása előtt - valamint lehetővé tesz egy igaz vinyl rajongó számára blaszfémiának számító felhasználási módot is.

Bevezetés

A Unison Research uPhono+ dobozán is látszik, hogy a szabványosnál kisebb méretű egységgel lesz dolgunk, pontosan fele akkora kiterjedésű minden irányban, mint egy szabványos hifi egység. A készülék háza szürke színű (fekete színben is megvásárolható), alumínium, az előlapon található hangerő potméter körül azonban valódi fából készült karima jelzi, hogy nem kispályás versenyzővel van dolgunk.

Az előlapján találunk még egy 6,3 mm-es sztereó Jack aljzatot is, így lehetőségünk nyílik "csendes" vinyl hallgatásra is.

A hátlap mindjárt mozgalmasabb és érdekesebb képet mutat, mint az előlap. Először is megkapjuk a szokásosnak mondható csatlakozókat: föld, külön RCA-k MM és MC hangszedők meghajtásához, egy fix és egy változtatható hangerejű RCA kimenet, IEC tápaljzat. Utóbbiért külön dicséret illeti a gyártót, hiszen így egyrészt alkalmazhatunk minőségi kábelezést, másrészt a készüléken belüli (vélelmezhetően minőségi) trafók gondoskodnak a megfelelő áramellátásról, ami összehasonlíthatatlanul jobb megoldás, mint egy mezei külső adapter használata.

A különféle hangszedőkhöz való illesztést a készülék alján található szokásos DIP kapcsolókkal tehetjük meg, ez igen nagy rugalmasságot kölcsönöz a uPhono számára.

Egy pillantást vetve a belső elrendezésre, mindenekelőtt az első szekcióban elhelyezett kisméretű toroid trafó tűnik fel, ami ebben a kategóriában meglepően igényes megoldás. Emellett megállapíthatjuk, hogy a belső elrendezés egyszerűségre és rendre törekvő tervezést mutat: minden a helyén, rövid jelutakkal, logikusan követhető felépítéssel.

Az igazán érdekes szekciót szándékoltan hagytuk a végére: a hátlapon, nagyjából középen ugyanis nem más foglal helyet, mint a digitális kimeneteket tartalmazó panel. Ezekből mindjárt háromfélét kapunk: USB, optikai és koaxiális.

Pillanat! Optikai és koaxiális? Azokkal nem is lehet digitalizálni, arra elég lenne az USB is! Szóval miért is vannak ezek a csatlakozók is a uPhono-n? Ezek segítségével egy külső DAC egységhez, vagy akár erősítőnk beépített DAC-jához csatlakoztathatjuk a uPhonot. Micsoda? DAC-hoz? Istenkáromlás, perverzió, szentségtörés, egyszerre érkezett el a Ragnarök, az Antikrisztus és még ki tudja hányféle világvégét jelentő borzalom! Ennél nincs lejjebb: színtiszta analóg jelet digitalizálni, majd azonnal újra visszaalakítani analóggá? Ez nem csak ördögtől való, hanem értelmetlen, felesleges is...vagy mégsem?

Tesztkörnyezet, tesztzenék

A uPhono+ meghallgatását szokásos referencia rendszerünkben végeztük el. Így Marantz TT-15S1 analóg lemezjátszót, valamint szeretett Naim Supernait 3 és Monitor Audio Gold 300 hangsugárzóinkat kötöttük a láncba, minőségi tápellátást és kábeleket használva.

Ezután néhány napig járattuk a uPhono-t, illetve a teszt előtt az egész rendszert alaposan bemelegítettük.

Idővel előkerült a nálunk vendégeskedő Luxman DA-06 DAC is, erről később bővebben írunk.

Hallgattunk rock, elektronikus, akusztikus, jazz, valamint klasszikus zenét is a uPhono-val, hogy lássuk hogyan boldogul a különféle stílusokkal és azok karakterével.

Meghallgatás

A meghallgatás során úgy tapasztaltuk, hogy a uPhono+ kellően dinamikus, tiszta megszólalást képes nyújtani stílustól függetlenül. A sztereótér méretes, megfogott, kerek mélyek jellemezték minden lemez megszólalásakor. Ugyanakkor természetesen azt a részletességet és folyékonyságot nem várhattuk el tőle, amit magasabb kategóriákban megszoktunk, de ez nem kritika: a tesztkörnyezet túl van azon a szinten, amit a uPhono+ még képes kihasználni. Mindemellett kizárólag pozitív benyomásaink keletkeztek: fedettségnek, dinamikátlan megszólalásnak nyoma sem volt, nem nyomta össze a teret sem és még színpadmélységből is kaptunk némi ízelítőt. Fejhallgatóval történő meghallgatás esetében szintén kellő erővel rendelkezett nagyobb teljesítményigényű modellek meghajtásához is. Egy nálunk teszten lévő Beyerdynamic DT 1990 PRO fejhallgatót csatlakoztattunk hozzá. Ismerve a karakterét magas kategóriás fejhallgató erősítőkkel, egyáltalán nem okozott csalódást a uPhono-val történő zenehallgatás, bár az analóg karakter talán valamivel jobban érvényesült hifi láncban hallgatva.

És most jöjjön a feketeleves: mivel feladatunk, hogy a tesztelt készülékek minden tulajdonságát felmérjük, a uPhono+-t egy koaxiális kábellel csatlakoztattuk a már említett Luxman DA-06 DAC-hoz, így kiegészítve az eddig használt tesztláncot. Itt szükséges megjegyezni, hogy a DA-06 kifejezetten magas kategóriás DAC, ami árban messze meghaladja a uPhono+ szintjét. Ezzel a kissé kiméra jellegű összeállítással talán meggyaláztuk az analóg zenehallgatást, ugyanakkor a gyártó erre lehetőséget kínál, így mi is bevállaltuk.

A meghallgatás további része viszont rávilágított, hogy ez a megoldás nem feltétlenül akkora blaszfémia, mint amilyennek elsőre tűnik: a DA-06 bizony kitárt még néhány dimenziót a uPhono+ hangjából és megemelte arra a szintre, amit rendszerünktől megszoktunk. Azonnal nyílt a tér, megjelent a folyékonyság a zenében és a részletekből is többet kaptunk, mint direktben csatlakoztatva a uPhono-t. Digitális felhangok ugyanakkor nem jelentek meg a zenében, egyáltalán nem tudtuk volna megmondani, hogy ez tulajdonképpen digitális hang. A minőségi ugrásra és a részletek megjelenésére egyetlen okot tudtunk találni, ez pedig a Luxman zseniális analóg szekciója. Azaz nem arról van szó, hogy "hozzátett" volna valamit a uPhono hangjához, ami addig nem volt ott, sokkal inkább arról, hogy megjelenítette azokat a részleteket, finomságokat a zenében, amiket a uPhono analóg szekciója már nem tudott, viszont az A/D konverzió során megmaradtak. Erre a meglepő eredményre nem számítottunk és bár nem mondjuk, hogy ezentúl kizárólag így fogunk vinylt hallgatni, mindenképpen érdekes és adott esetben minőséget is javító megoldásról van szó.

A uPhono 96 kHz/24 bit felbontásban végzi el az AD konverziót, amit USB csatlakozással egy rövid felvétel erejéig számítógéppel is kipróbáltunk.

Ezesetben viszont már jelentkezett némi veszteség és digitális felhang, így ezt a megoldást akkor ajánljuk, ha digitális zenehallgatás terén nem tervezünk magasabb szintre lépni egy összességében nagyjából 1-1,5 millió forint értékű rendszernél.

Összegzés

A Unison Research legkisebb phono egysége, a uPhono+ összességében kellemes meglepetést okozott, annak ellenére is, hogy elsőre furcsának tűnt a beépített A/D konverzió, különösen a DAC-on keresztüli meghallgatás. Ugyanakkor a kategóriától bőven elvárható szintet hoz minden tulajdonságában, és ezt még meg is fejeli az előbb említett extrával. Ebből kifolyólag kifejezetten jó vétel lehet, amennyiben nem csak kiváló minőségben hallgatni, hanem digitalizálni - vagy perverz módon DAC-on keresztül hallgatni - is szeretnénk lemezeinket. Kiemeljük, hogy egy magas kategóriás DAC csatlakoztatásával valóban nagy minőségi ugrást érhetünk el, különösen, ha abban az analóg szekció komoly képességekkel bír.

Összességében elégedettek voltunk, alig várjuk, hogy a gyártó nagyobb phono egységeit is tesztelhessük!

1 2

Következő oldal >