Ultrasone Saphire high end fülhallgató teszt

Csúcsra tervezve

2021. március 29., hétfő, 21:25

Ultrasone audio hifi fejhallgató fülhallgató high end hifi fülhallgató Ultrasone fülhallgató high end fülhallgató fülhallgató teszt Ultrasone fülhallgató teszt hifi fülhallgató teszt high end fülhallgató teszt

A bajorországi székhelyű Ultrasone arra törekedett, hogy kompromisszumok nélkül, in-ear fülmonitor méretben is elérhetővé tegyék azt a hangzást, amelyet legmagasabb minőségű fejhallgatóikkal már megvalósítottak. Így született meg a Saphire, egy fülhallgató, melynek célja lényegében: mindenen túllépni.

Kompromisszumok nélküli tervezés

Az Ultrasone mérnökei kidolgoztak egy hangkaraktert, amely egyedi és a cégre jellemző, ugyanakkor szerintük ez az a hangzás, amely "a legmagasabb szinten tesz lehetővé zökkenőmentes hallgatói élményt". A Saphire esetében minden tudásukat egyetlen IEM termékben összpontosították, de ehhez oldalanként egy hangszóró nem volt elég. A házban négy BA és egy kettős, elektrosztatikus egység szólaltatja meg a hangokat, négyutas kivitelben, tehát összesen tizenkét hangszóróból érkezik az információ. Azért döntöttek a több hangszórós felépítés mellett, mert így az adott frekvencia szakaszokra célzottan optimalizált egységeket alkalmazhattak, az egységesség, neutrális érzet érdekében. Mindez Németországban készül, az összeszerelést kézzel végzik, a minőségi munka igazolásaként öt év jótállást vállalnak. Az Ultrasone Saphire egymillió forintért vásárolható meg.

Küllem

A Saphire egyszerű, szinte szerény csomagolásából pillanatok alatt előbukkannak a kiegészítők: szivacsos (Comply) és szilikonos fülillesztékek különböző méretekben, kemény falú, cipzáras védőtok, törlőkendő és kétféle (egy hagyományos 3,5 mm-es és egy szimmetrikus 2,5 mm-es végződésű) kábel, amelyek modulárisan, két-tűs csatlakozóval illeszthetők a kapszulákhoz.

Az összkép igényes, bár az Ultrasone referencia fejhallgatóinak csomagolásához képest kevésbé érezteti a prémium kategóriát. A fülhallgató házának megmunkálása kétségtelenül high end érzetet sugall: a matt kék alumíniumot oldalról krómozott lemezek díszítik. Így szinte ékszer benyomását kelti a Saphire, ugyanakkor (ahhoz képest, hogy oldalanként hat hangszórót tartalmaz) nem feltűnően nagy. Húzhatunk rá sapkát, sétálhatunk vele zenehallgatás közben. Az átlagos, azaz egyhangszórós, hallójáratba illeszkedő rendszerekhez képest természetesen mégiscsak testesebb, ezért szinte elkerülhetetlen volt, hogy a professzionális IEM-eknél ismert, fülhorgos végződést alkalmazzák; a kábel utolsó szakasza a fül fölé/mögé hajtható, ezáltal jobb stabilitás valósul meg.

Használat közben

A kapszulákat ügyesen formálták, így a legtöbb fülbe könnyedén besimul. Csúcsosodó alakja által nem kapaszkodik a porcok közé úgy, mint a professzionális területre szánt, kompozit öntvény IEM fülesek. Ezért sportoláshoz nem a legtökéletesebb, de általános, hétköznapi tevékenységekhez (akár sétára is) alkalmas. A fülhorgos kialakításnak köszönhetően egyszer sem kellett a hangszórókamrák kiesésétől tartanunk, néha-néha beljebb kellett nyomni az illesztékeket, de ettől eltekintve az Ultrasone Saphire viselése alig volt érzékelhető. A komfortszint összességében kifejezetten kellemesre sikerült.

A mindennapi tapasztalatok során kis türelmet igényelt a 3,5 mm-es Jack dugóval szerelt kábel, amely az átlagosnál merevebb és vastagabb, fonott szerkezete miatt hajlamos volt összegabalyodni.

A Muzix Group jóvoltából ideális partnert biztosíthattunk a Saphire számára: a meghallgatást Lotoo PAW Gold Touch hordozható zenelejátszóval végeztük. Rövid időre iBasso DX300 DAP kimenetéhez is csatlakoztattuk, de mivel mikro-dinamikában jobb élményt nyújtott a Lotoo, végül inkább rá esett a választás. A referencia zeneszám lista végighallgatása előtt öt napon keresztül történő, folyamatos járatást kapott a Saphire.

Hangminőség

A high end fülhallgatók általi élményt nehéz szavakkal leírni, ráadásul az Ultrasone Saphire esetében ez hatványozottan érvényes volt. Fő előnyei közé soroljuk az integritást, az összefüggést, a hangok egyensúlyát, homogenitását. Mesteri szinten összeolvadt a benne dolgozó hat hangszóró, ráadásul az összképet nem éreztük erőltetettnek, túlbuzgónak. Megjelenítette a zenék önálló, sajátos terét, atmoszféráját, miközben mellőzte az analitikus hegyességet. Finom és könnyed ábrázolást végzett, de úgy, hogy közben nem vált unalmassá.

Ez a fajta könnyű, laza, természetes karakter lényegében hibátlanul adta vissza azokat a női énekes számokat, mint amilyen az előző századi hangulatot festő Charlie Haden Quartet West - If I’m Lucky-ja volt. Figyelhettük a teljes egészet úgy, hogy közben bármikor ráfókuszálhattunk a különálló részletekre is. Saját fókuszunkat kedvünk szerint mozgathattuk, a digitális anyag hirtelenjében mozgó túraélménnyé alakult.

A fentebb említett finomság, könnyedség nem nyomott bélyeget az olyan műfajokra, amelyek több határozottságot követeltek meg. Az erőteljesebb, dinamikusabb, nehéz ütemekben gazdagabb zenéket alázattal, ugyanakkor nagy kapacitással adta tovább a fülhallgató dobhártyánknak. Tetszett, hogy az UNKLE és Trentemoller együttműködéséből készült The Answer c. számban a torzított, érdes, zajos részleteket is gazdag textúrával mutatta meg a Saphire.

Érdekes, hogy az első percekben kicsit fakónak, óvatoskodónak tűnt a fülhallgató, de rövid időn, cirka negyedórán belül (hogy ez az agyunk "ráállása" vagy a hangszórók járatódása által történt így, arra nem tudunk választ) extra mélységek és árnyalatok úsztak elő. A fentebb említett UNKLE számnál, ahogy a digitálisan összeroncsolt férfi "kórus" megszólalt oldalról, teljesen elhittük, hogy egy igazi, élő ember szólalt meg a fülünk mellett. Eddig sztereó rendszereknél is ritkán tapasztaltunk ilyen gyorsaságot és jelenlétérzetet.

Yuja Wang zongoristanő által előadott darabokat lejátszva, az egyetlen dolog, ami eleinte kibillentett minket a teljes zenébe merülésből, a kicsit puha basszus volt, de minden más koherens, spontán módon, kifogástalan megépítéssel mutatkozott meg. Elhittük, hogy a koncertteremben ültünk. Gregory Porter - Quizas, Quizas, Quizas c. számához érve már a basszussal sem tudtunk/akartunk foglalkozni. Teljességérzetet, áttörő energiát kaptunk, minőségi, vegytiszta zenében részesültünk, amit még kritikus füllel is lélegzet-visszatartva tudtunk figyelni, élvezni. Az élő/hangszeres sorozat csúcspontja az orgona volt: amit egyetlen fülhallgatótól sem hallottuk még ennyire őszinte, neutrális és térbeli értelemben kiteljesedve. Agyi szinten érezni lehetett a hangszer jelenlétét, közelségét, rezgését a virtuális térben annak ellenére, hogy testünket nem érték úgy a hanghullámok, mint egy hagyományos hangrendszernél. A picit lágy, nyomokban krémes érzetű basszus itt (azaz orgonazene hallgatásakor) összességében előnyössé vált, mert nélküle túl szigorú és klinikai lett volna az összkép.

Végszó

Az Ultrasone Saphire az egyik legjobb hangú IEM, amivel eddig találkoztunk. Hallgatása semmihez nem hasonlítható élmény. Különösen akusztikus/szimfonikus, vokálokat tartalmazó, azaz élő zenével mutatkozott meg tudása legjava, de vadabb, elektronikus részletekkel kiegészített műfajokkal is kamatoztatta képességeit. Erőssége a hosszú távú hallgathatóság, a semmihez nem fogható jelenlétérzet és a sima, egybefüggő, neutrális frekvencia elosztás. Esetleges gyengeségként lehetne felróni, hogy kábele néha hajlamos összegabalyodni, illetve a króm felület óvatos bánásmódot igényel. A németek szinte önálló kategóriát hoztak létre az Ultrasone Saphire fülhallgatóval, egyfajta "hallható luxus" formátumban. Szerintünk eggyel jobban ügyelhettek volna az elnyűhetetlen kivitelre, de éppen e viszonylag konzervatív dizájn koncepciónak köszönhető az is, hogy egyedi, másra nem hasonlító hangot hallottunk. Továbbá adott az ára, ami túlmutat sokak lehetőségein, de egy high end hifi rendszerhez képest (ahol egyetlen komponens is gyakran meghaladja a milliós tételt) sokkal könnyebben elérhető vele a zenében való minőségi, emlékezetes utazássá váló elmélyülés.

1 2

Következő oldal >