Triangle Signature Theta high end állványos hangfal teszt

2025. március 9., vasárnap, 15:10

Triangle audio hifi hangfal hangszóró high end hifi hangfal Triangle hangfal hangfal teszt high end hangfal hifi hangfal teszt Triangle hangfal teszt

A Triangle a fennállásának negyvenedik évfordulóját a zászlóshajó Magellán sorozattal, valamint a klasszikus Esprit-tel ünnepelte, továbbá falba süllyeszthető és hordozható hangszórókból is újjal jelentek meg a piacon. Nem szabad viszont megfeledkeznünk Signature szériájukról, ami a luxuskategóriát nyújtja, a Magellan-ból merített ötletekre alapozva, ám szerényebben árazva. Egyetlen állványos modelljük a Theta, ami nem csupán a külsejével próbált minket elkápráztatni.

A "háromszög" egyik legfelsőbb csúcsa

A Triangle a gyártási folyamatok egy részét áthelyezte franciaországi Soissons-i telepére, ahol még nagyobb figyelmet tudtak arra fordítani, hogy megfelelően és a legmagasabb szinten tudják ötvözni a kézművességet a mérnökök elképzeléseivel. Tehát a tervezés, gyártás és kivitelezés is hibátlan és példaértékű legyen. Ez a privilégium, mint más gyártók esetében is, elsősorban a magasabb kategóriájú termékeket érinti, aminek szerves része a Signature sorozatuk is, amiben egy center, kettő álló és egy állványos hangfalat kínálnak. Az utóbbi Theta névre hallgat, és végre sikerült ellátogatnia a szerkesztőségünkbe.

Az állványos viszonylatban nagyméretű hangfalak lehetnek zongoralakk fehér, fekete vagy magasfényű mahagóni bevonatúak, amelyek közül hozzánk az utóbbiak kerültek, és el kell ismernünk, hogy bizony nagyon tetszetősre sikeredtek, a kivitelezésbe pedig még akkor sem tudnánk belekötni, ha nagyon szeretnénk. A Signature Theta dobozteste 7 réteg nagy sűrűségű, 3 mm vastag, hajlított lemezből készült, amelyek ebből következően 21 mm-esek. A tetejét 5 fokos szögben zárták le, a gyártás során hét vagy tíz festékréteget alkalmaztak, majd alaposan polírozták, hogy eltávolítsák az esetleges hibákat. Igazi luxusérzetet kapunk így az alapvetően klasszikus elrendezésű, kétutas, basszreflex rendszerű hangdoboztól.

A Triangle ismerőinek nem hat idegenül a tetőlapból kiemelkedő magassugárzó, ami ebben az esetben a TZ2550-es típusjelű, 25 mm-es, titán dómot foglalja magába. A magassugárzó tölcsére 100%-ban fröccsöntött alumíniumból készült, amelyet eredetileg a Magellan projekthez fejlesztettek ki, tehát jelenleg ez a legjobb a Triangle repertoárjában. A nagyobb felület a magas frekvenciák magasabb fokú terjesztését teszi lehetővé, a hátsó kamra kompressziós térfogata pedig jelentősen megnőtt, a jobb lengéscsillapítás érdekében, így megakadályozva a hanghullámok visszaverődését. Ezek a jelentős fejlesztések érdemben javították a magastartomány minőségét, részletességét és finomságát, a torzítást pedig sikerült csökkenteni.

A 160 mm-es mélyközép hangszórót kifejezetten ehhez a hangfalhoz, illetve a centersugárzóhoz tervezték, azzal a céllal, hogy olyan mélyhangokat hozzanak létre, amelyek nagy hangerő nélkül képesek reprodukálni az alacsony frekvenciákat, miközben megőrzik a linearitást a magas frekvenciákon. Mindkettő ugyanazt a gumiperemet, alumíniumkosarat és kezelt papírmembránt használja a tökéletes tónusegyensúly eléréséhez, a fáziskúpként kialakított porvédő sapka csökkenti a túlfeszültséget és megakadályozza az agresszív, keményebb hangok keletkezését.

A Theta hátulján egy díszítő fémbetét alatt a kettős kábelezéshez vagy erősítéshez, rézötvözetű aljzatok helyezkednek el, amelyeket a gyártó tervezett és szerelt össze. Belül Kimber Kable vezetékeket és válogatott alkatrészeket alkalmaztak, a reflexcső szélesedő és terebélyes nyílásban végződik a frontoldalon. A Triangle egészen 30 m2-ig ajánlja a Theta-t.

A hangfalhoz természetesen állványt is terveztek a mérnökök, ami elég egyéni, megmunkálása is példás, ellenben nem nevezhető olcsónak, bár most nem is hétköznapi modell van a terítékünkön. Mindenkinek érdemes elgondolkoznia rajta, amennyiben nincs otthon, egy ennek a kategóriának megfelelő, és kivitelezésben, valamint dizájnban is ehhez passzoló állványa.

Mi maradtunk a ritka nehéz, márvány állványunknál, amiről ugyan szinte minden irányban lelógott a Theta, de remek súlyeloszlásának, és több mint 11 kg-os tömegének hála megfelelően stabilan tudtuk elhelyezni, így nem is maradt más dolgunk, mint csatasorba állítani Parasound erősítőnket, csöves kimenetű CD-lejátszónkat, Naim streamerünket és QED valamint Atlas kábeleinket, aztán jött a zenehallgatás!

Minden téren, magas szinten

A Theta magyarul annyit tesz, hogy az "élet jelképe", és ez sok mindent elárul a hangfal jellegéről, hangképéről. Amennyiben azt írjuk, hogy fényűző a külseje, azzal azt definiáljuk, hogy formaterve és pazar megjelenése kapcsán nem fog egy antik dekorációjú szobába beilleszkedni, ahogyan a hangja sem feltétlenül szól mindenkinek, mindenkihez. Ezek azonban korántsem degradáló, negatív jelzők. Franciaország tervezőire mindig is jellemző volt, hogy egyéni formavilágot próbáltak alkotni, legyen szó autókról, házakról és persze hifi komponensekről, hangfalakról is. A Theta látványos megjelenése révén elrepít minket egy modern időbe, amiben nagyon fontos a minőségi életérzés. Egy piros, ebben az esetben mahagóni színű fényes autóban képzeljük ezt el, amint kényelmesen, de azért elég gyorsan száguldunk a Riviérán, majd ültessük vissza ezt az otthoni zenehallgatásba a Triangle Signature Theta segítségével.

Méretes a hangdoboz, és a 160 mm-es mélyközép hangszóró is inkább a középtartomány terén dominánsabb. A tölcséres magassugárzót kiültették a doboz tetejére, nagyon egyéni megoldásokkal ötvözték, tehát egyértelmű, hogy fontos szerepet szántak neki. Ezekből kiindulva már lehet is egy bizonyos elképzelésünk, amiben jelen van a szabadság, a jelentős térérzet, a könnyedség és a magas szórakoztatási faktor.

Eláruljuk, ezzel nem is járunk messze az igazságtól. A bejáratás alatt a magassugárzó enyhén fogalmazva is túltolta a szerepét, néha még fémes ízt is éreztünk a levegőben, nem feltétlenül akart a csapat tagja lenni, inkább megmutatni azt, hogy nem csak a formaterve, hanem az előadása is látványos. A bejáratást követően természetesen ezt sikerült zabolázni, bár a meghallgatás végén is azt tapasztaltuk, hogy némi finomítást még el tudtunk volna viselni. Nem mindenkinek jelenthet ez problémát, a magashangok és a részletek preferálóinak inkább sok örömet szerezhet ez, de valamennyi árnyaltsággal talán nagyobb közönség szívéhez lehetett volna közelebb férkőzni.

A húrok becsülettel rezegtek Knopflert hallgatva, nagyon szépen elkülönültek egymástól a gitárosok hangszerei, mindegyiket odafigyelés nélkül is könnyedén ki lehetett venni és követni. Precizitása mellett a Theta játékosságból is eleget nyújtott, és a középtartomány remek teret alkotott, ami korántsem csak a két hangdoboz között jött létre. Mégsem vitte túlzásba, csak annyira, hogy teljesen leszakadjanak a hangok, és finoman, de látványosan terüljenek szét a levegőben. Knopfler hangja érces maradt, némi mélyérzet hiányzott belőle, ahogyan a basszusgitár is mehetett volna lejjebb, de így is kellemes élményt nyújtott. A dal enyhe komorsága el is tűnt, inkább a Napsütés jutott az eszünkbe, mert az előadás nagyon nyílt és ragyogó volt.

Jan Garbareknél is nagyon rendben voltak a részletek és a szárnyalás is, tapintatosan terjedtek a dallamok a szobában, elég könnyű volt így belemerülni, akár beleolvadni a hallottakba. Itt is a basszus terén akadt némi hiányérzetünk, ami ugyan nem kimondottan határozott ezekben a szerzeményekben, de tudjuk azt, hogy nagyobb szerepet töltenek be. Akusztikus jazzen, ahol konkrétabban ütöttek a bőrre, és a basszusgitár is határozottabban kísérte azt, már elégedettek voltunk, főleg akkor, ha egy kicsit emeltünk a hangerőn. Továbbra is a tisztaságon és a finomságon, valamint a részleteken volt a hangsúly az előadás során, de már sokkal egységesebb hangképet kaptunk.

A következő dalban a bevezetőben egyedül a nagybőgő szerepelt, amiből a Theta nagyon természetesen, minden apró szösszenetet képes volt átadni, és bár ekkor sem ment olyan mélyre, mint ahogyan szerettük volna, igazán fanyalognunk sem kellett. A belépő zongora átvette a szerepet, amit az ütősszekció rengeteg díszítése kísért, a Theta pedig lazán, könnyedén, simulékonyan tálalta az egész művet. Kellemes, klasszikus francia jellegű hangképet kaptunk, ami kicsit felelőtlen, talán enyhén elnagyolt is, de az biztos, hogy nagyon szerethető. Nem feltétlenül a zene mélységére összpontosít, hanem a felhőtlen, elmélyült szórakozásra, a zenehallgatás végére nem viselt meg minket a sok kihegyezett információáradat, ahogyan a basszus sem hagyott mély, eltávolíthatatlan nyomokat bennünk.

Blueson inkább Clapton Unplugged albuma feküdt a számára jobban, nem B.B. King vagy Hooker, hiszen az utóbbiakhoz túl szellős volt a színpad. Összefogta a zenészeket, csak a kelleténél nagyobb szabadságot engedett meg nekik, ami ezeken a zenéken nem feltétlenül érdem. Azt hallottuk, hogy a zenészeknek a kisujjukban van a tudás, de inkább a verandán képzeltük el őket egy fényes délutánon, nem egy füstös kocsmában. Így is élvezetes volt minden perc, de a hosszútávú, mély élvezethez nagyon jól jött volna még némi dögösség.

Shirley Bassey dalában kristálytiszta női énekhangot kaptunk, ahogyan a zongorakíséret is szárnyalt a fúvósokkal együtt. A Theta kitisztította a régi felvételt, igazán látványossá téve azt, de sajnos a kor szelleméből veszített egy árnyalatnyit. A dinamikai emelkedések nagyon rendben voltak, semmi kihívást nem jelentettek a hangfalnak, csak az a fránya, valós mélyérzet maradt el ezúttal is. Parasound elektronikáink, csöves kimenetű CD-lejátszónk és kábeleink is elég erősek basszusban, de könnyen meglehet, hogy erősítő terén is jobban passzolhat hozzá egy csöves jellegű, még több analógos vonást hozva így a dalok szerkezetébe.

Keményebb rockkal, vagy metállal nem sokat kísérleteztünk, mert a Triangle gyorsasága ugyan adott volt, a reszelést is szerette, ahogyan a lendülete is bőven elegendő volt, de a dupla lábdob kicsit toporgott a háttérben, még Simon Phillips sem tudta igazán belendíteni, pedig a géniusz nagyon is keményen tud odacsapni a bőrökre, ha a dal megkívánja. Elektronikus zenéken is a részletekre, a pompás térre és a tágas színpadra fektette a hangsúlyt, ami nagyon jól állt nekik, de ebben az esetben is örömmel fogadtuk volna azt, ha a gépdobot legalább egy kicsit a gyomrunkban érezzük. Ez mondjuk korrigálható volt, ha bevetettük a hangszínszabályzókat, ami ugyan rontott kicsit a minőségen, de a szórakozást egyértelműen egy magasabb szintre emelte, és a basszus is nagyon impulzív, határozott lett.

Klasszikus zenénél éreztük azt, hogy a Theta megérkezett. Hasonlóan az akusztikus gitárzenéhez, nagyon részletesen, pontosan adta elő a szerzeményt, könnyedén, minden izgágaság nélkül, laza eleganciával. A komolyabb műfaj ennek okán nem a legerősebb oldala, bár szuflával könnyedén bírta, de egy véres operához, nagyzenekarhoz nem volt meg benne a megfelelő temperamentum ahhoz, hogy a játékosok minden rétegét egyforma arányban mutassa meg, így a téma komolysága is határozatlanabb maradt a megszokottnál. Zongoramuzsikán, annak finom kíséretéhez, apró díszítéseihez, könnyedségéhez viszont remekül viszonyult, szinte egy filmben éreztük magunkat, annyira zsigerből lett andalító az előadás.

Összefoglalás, végszó

A Triangle Signature Theta nagyon határozott filozófia alapján született, egyéni elgondolásokat követően, minőségi komponensekből, pazarul kivitelezve, egy igazi luxusterméket képviselve. Előadásában a precizitást képes ötvözni a lazasággal, a hatalmas színpadképet a megfogottsággal. Kicsit felelőtlen ugyan, mint egy francia Riviérán autózó milliomos, aki tudja, hogy övé az egész világ. Minden bizonnyal sokan szeretnénk vele cserélni, egyeseket viszont kifejezetten irritál ez az életérzés. Mi mindenesetre cserélnénk vele, legalább egy rövid ideig, ahogyan a Triangle Signature Theta hangfalat is elfogadnánk. Szobadísznek elsőosztályú, ritmikája, részletezőképessége és lazasága irigylésre méltó, egyedül a magasszekció esik néha túlzásba, ahogyan a basszusa sok esetben visszafogottnak tűnhet. Színpompás produktum ez a hangfal, ami látványosan zenél, és ezt ugyan nem mindenki, de nagyon sokan rettentően szeretik!

1 2

Következő oldal >