Triangle ESPRIT Cométe EZ állványos hangfal teszt

2016. augusztus 22., hétfő, 16:30

Triangle audio hifi hangfal hangszóró hifi hangfal Triangle hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt Triangle hangfal teszt

Rengeteg hangfalgyártó cég termékét bemutattuk már honlapunkon, de gyakran mi is meglepődünk, hogy hány eddig számunkra (is) ismeretlen név akarja még meghódítani füleinket. Most a francia Triangle egyik állványos hangfalát próbáltuk ki. A Cométe EZ hatékonyan ötvöz különböző technológiákat, olyan végeredménnyel, ami közvetlenül a zene magjába kalauzolja a hallgatót.

Értékrend, hovatartozás

Az ESPRIT EZ szériában testesíti meg azt a kategóriát, amely a Triangle szerint egy csapásra nyújt ízléses megjelenést, zeneiséget és élvezhető hangot. Az árak alapján sokak számára ez már felső kategóriát képez, a manapság elérhető kínálathoz viszonyítva inkább erős középkategóriának számít. Ez az a szegmens, amiben rengeteg kiváló hangfallal találkozhatunk, így a franciák fel kell kössék a gatyát, kell valamilyen extra, amivel kiemelkedhetnek az átlagból.

A Cométe EZ-ről bizakodóan nyilatkozik gyártója: brosúrájuk alapján álló hangfalakhoz hasonló élményt nyújt, miközben helyigénye számottevően kisebb. 15-30 négyzetméter alapterületű helyiségekbe ajánlják, és elmondásuk szerint rendkívüli basszusokra is képes. Hozzá kell tennünk, hogy a Cométe EZ nem annyira a tipikus "kompakt" kétutasok képviselője. Magas, elnyújtott hasáb formája által olyan komoly terhelhetőséggel rendelkező vetélytársak mellé férkőzik be, mint pl. az általunk is referenciaként használt DALI IKON 2 MKII. A kis helyigény tehát nem úgy értendő, hogy íróasztalra vagy polcra helyezhető - inkább állványra téve (márpedig érdemes egy jobbfajta, netalán homokkal töltött vasoszlopot választani) érdemes használni. Jóllehet, ekkor közel annyi légteret igényel, mint az úgynevezett állódobozok. Viszont a nagyobb tesókhoz képest jelentősen kedvezőbb áron vásárolható meg, és korábbi tesztjeink során nem egyszer bebizonyosodott, hogy kisebb alapterületű szobákban, garzonlakásokban ekkora membránfelülettel is lehet komoly hangnyomásszintet produkálni.

Az Esprit EZ széria egyébként összesen két álló és három állványos, valamint egy házimozi center hangfalból áll. A kisebb dobozok között találunk kimondottan háttérsugárzó célra optimalizált (Heyda EZ) típust is, így a felhasználók gazdagon válogathatnak a különféle többcsatornás konfigurációk között.

Kivitel

21 mm falvastagságú MDF-ből készített, erősített háza (merevítő elemeinek helyét lézerrel vájták ki) értelemszerűen annak érdekében lett masszív, hogy redukálja a hangszórók által keltett mellékrezonanciákat. Ennél fogva még jó kondiban lévőket is meg fogja lepni a meggyőző, 9,3 kilós tömeg. A kifejezetten ESPRIT sorozathoz készített hangfalkábel csatlakozót sima felületű alumínium lemezbe építették. A kis táblácska elszigeteli a doboz rezgéseit a kábelektől, elméletileg ez is kihat a végeredményre.

Természetesen banándugót, csupasz végű vezetéket és sarut egyaránt fogad a rézbetétes, szorítófejes aljzat. A manapság megszokottá vált fényes fekete és fényes fehér opciók mellett dió színben is megvásárolhatók az ESPRIT hangfalak, nálunk is utóbbi verzió vendégeskedett. Ebben az árkategóriában többnyire nem igazi furnért, hanem jó minőségű, az igazi fára hasonlító fóliát húznak az MDF-re. A hátlapon találkozó perforált szélek látványa nem különösen zavaró, hiszen a hasonlóan árazott dobozok borítását sokszor ugyanígy oldják meg. Mindezt csak azért említjük, mert a dió tényleg gyönyörű, ám pl. a fényes fekete opció sokkal több bútorhoz passzol. Viszont most lépjünk tovább, mert a külsőségek nem annyira fontosak.

Egyértelműen a TZ2510 titán dóm magassugárzó az egyik legfontosabb komponens, mely a fáziskúppal és hullámterelővel kiegészítve Triangle védjegynek is betudható. A hangszóró mögött kompressziós kamra található, erőteljes neodímium mágnessel. A puskalövedék kinézetű kúp funkciója, hogy a tölcsérből kitörő hanghullámokat szétterelje, csillapítsa. Ezáltal a szobánkban tovább terjednek a magas frekvenciás részletek, viszont az irányítottság is csökken. A hullámvezető tükröződő fala a rézfúvósok tölcsérét juttatta eszünkbe. Ez egyfelől dekoratív, és igazolja a gyártó filozófiáját, miszerint a hangfal is egyfajta hangszernek számít.

Az illesztések pontosak, a hangszórókosarakat rögzítő csavarfejeket trendi módon elrejtették, ezáltal diszkréciót sugall a Cométe. Tölcsérének krómhatású felületét egyesek giccsesnek találhatják, egy a peremmel harmonizáló fekete matt idom talán kevésbé eredményezne feltűnő hatást, de mindez szubjektív ízlés dolga. Akárhogy is, a Triangle nem professzionális hatású stúdióhangfalakat, hanem nappalinkba illeszthető, zeneiséget sugalló dísztárgyat is készített. Ezt igazolja az előlapon lévő embléma is, mely a legtöbb gyártó cégjelzésétől eltérően nem csak azt hangsúlyozza, hogy kik a doboz készítői. Vizuálisan inkább olyan hatást kelt, mintha egyfajta elismervény lenne, mint a drága bútorok alján/hátulján lévő táblácskák.

A gumiperemes, 165 mm névleges átmérőjű mélyközép hangszóró membránja 100 % cellulózból készült. Sokan szeretik alkalmazni és hallgatni is a papír hangszórókat, noha ma az audiofil gyártók inkább egzotikusabb anyagok felé fordulnak. A Triangle gondosan odafigyelt a hangszóró részleteire, elmondásuk szerint még a fehér szín használata és a kónusz profilja sem véletlenül lett olyan, amilyen. A középről kimeredő porsapkát és a pillét egyaránt a MAGELLAN projekt ihlette. Ahogy a komolyabb hangfalaknál megszokott, ennél a típusnál is gondosan válogatták össze a keresztváltó alkatrészeit. A motorok és a passzív áramkör összekötéséhez a gyártó saját OFC rézkábelét használták.

Beüzemelés, meghallgatás

A Cométe EZ két héten keresztül vendégeskedett nálunk. Vadonatúj állapotban érkezett, ezért néhány napig járatni kellett. Filmekkel és zenékkel is kóstoltattuk, aztán próbaképpen elindítottuk a jól bevált IsoTek Full System Enhancer lemezt, és ismétlésre állítva 3 órán keresztül hagytuk dolgozni a rendszert. Ezután érezhetően visszavett keménységéből a titán magassugárzó, ám néha harsányan szóltak a cinek és vonósok. Így a következő napon újra kivonultunk a teszthelyiségből, és további 3 órát járattuk a dobozokat az említett CD használatával. A második nekifutásnál magasabbra állítottuk a jelszintet, a számunkra közepesnek vélt hangerőnél kicsit erősebben szólt a zaj. A nagyobb terheléssel bekövetkezett, amire vártunk, jóval kellemesebb lett a Cométe hangja. Sokat kell járatni, hogy elhalványuljanak a kezdetben rideg mellékzajok, de érdemes várni.

A tesztkonfigurációt 20 négyzetméteres, átlagos akusztikájú helyiségben üzemeltük be. A hangfalakat kb. 2 méterre helyeztük egymástól, a hullámvezető tölcsérre való tekintettel még kicsit kísérleteztünk, hogy milyen szögben álljon az előlap. Először a szokásos módon befordítottuk a két dobozt, hogy arccal a hallgatói pozíció felé nézzenek. Ez még bejáratás alatt történt, fél óra elteltével ismét fárasztó lett a hallgatott zene. Ezután pár napig úgy teszteltük őket, hogy a dobozok teljesen előre, a hátsó falhoz képest merőlegesen szórjanak. Ez hallhatóan könnyített és puhított a magas frekvenciákon, viszont teljesen kettészakította a hangszínpadot. Ha kicsit is kiléptünk a középpontból, onnan kezdve zavaróan hangosabbá vált a jobb vagy baloldali hangfal. A megoldás az maradt, hogy a hangszórók tengelye pontosan középre irányuljon, mi pedig másfél méterrel hátrébb ültünk, így 320 helyett 470 cm lett a hallgatói távolság. Ettől máris sokkal jólesőbb, simulékonyabb lett a hallgatói élmény. Mindezt azért írtuk le, hogy a potenciális tulajdonosok is vegyék számításba a szokásos állványos dobozokhoz képest nagyobb távolságigényt. Lehet, hogy aránylag kis hangfal a Cométe EZ, de a magassugárzó miatt jobban érzi magát hosszabb helyiségekben. Egyébként a gyártó 100 órányi járatást javasol, ennyi idő kell ahhoz, hogy mellékhatásoktól mentesen, a hangfal tényleges karakterét érjük el.

És milyen a hangja? Kifejezetten zene-centrikus doboz. Nem éppen olyan, amit a nagy űrtartalom és a gyártó leírása alapján sejtettünk volna, de csak pozitív értelemben. Az erőteljes basszusokra való utalások alapján azt feltételeztük, hogy domináns és tolakodó alsó frekvenciákat kapunk majd, ehhez képest nyugtató, szellős és óvatosan tagolt impulzusokat nyújtott inkább. Ez persze egyáltalán nem gond, a mértékletesség kell a kiegyensúlyozottsághoz. A 300 000 Ft körül megvásárolható hangfalak általában hatékonyan belekarolnak a zenébe, kiragadnak néhány kulcsfontosságú motívumot, de dinamikailag még inkább az olcsóbb megoldások húsos, tömör stílusát nyújtják. Így az eredmény kristálytiszta, és szórakoztató is egyben, jól eső érzés hallgatni az ilyen megoldásokat. A Cométe EZ az előbb ábrázolt széles átlaghoz képest merészebb mutatvánnyal rukkolt elő. Bizonyos tényezőket nem vállalt magára, például térábrázolás és mélység érzet terén konzervatív, saját ízlése szerint felállított virtuális teret épített fel. A tölcsér láttán sokan azt gondolnák, hogy extrém hangszórást nyújt, de jelen esetben ez nem annyira érvényes. Viszonylag szűk volt a hangszínpad, olyannyira, hogy csak a két doboz közötti vízszintes sávból érzékeltük a részleteket, e szakaszon kívül nem szándékozott kinyújtózni a rendszer. Ezáltal a figyelmünk jobban középre irányult, az ilyen térhatás hasznos lehet sztereóban rögzített hangoknál, vagy filmnézés közben.

Tsuyoshi Yamamoto - Gentle Blues c. számában tipikus jazz trió (zongora, bőgő, dob) produkált dinamikus, vidámabb hangulatot. Néhány pillanat elteltével a hangfalakról a zenészekre terelődött a figyelmünk. Nem a hangokra, és nem a hangszerekre. Magukra a zenészekre. Lelki szemeink előtt elkezdtük azt találgatni, hogy mit éreznek, mire készülnek éppen, és a hangok mellé odaképzeltük a mozgásukat, az öltözéküket. A Cométe EZ nem tudta pontosan megmutatni, hogy ki milyen messze is milyen irányból játszott a mikrofonokba, viszont gyors és száraz közlésmódjának köszönhetően rengeteg részletet valóságosan, élethűen tálalt. A pergődob, a zongora, a diszkréten lágy nagybőgő gyengéd, de realisztikus hologrammá olvadt. A hangfal átvitt értelemben úgy bánt a zenével, mint egy portré objektív, ami a fókusztartományon belül a legapróbb részleteket is kézzelfoghatóvá teszi, minden mást csak halványan közöl, hogy mi ne tudjunk elkalandozni a lényeges tartalomról. Magyarán a szilárd, intim hangokon kívül is meghallottunk sok mellékzörejt, hátrébb sodródott hangeffektust, csak azok helyét nem lehetett megállapítani. Az egész produkció egy burokba tömörülve lebegett a hangfalak között. Ahogy ráéreztünk erre az úgymond megfogott részlet-buborékra, már nem azt figyeltük, hogy milyen a rendszer, hanem hogy mit csinálnak a zenészek. Ezen a ponton már nem a hangfalakat hallottuk, hanem magát a felvételt. Ebben az ármezőnyben ritkaságnak számít, hogy a hangsugárzó teljesen el tudja magáról terelni a figyelmünket, a csekély mélységérzetért cserébe ez meglehetősen nagy kárpótlás.

Elektronikus és könnyűzenei műfajokkal is megkínáltuk, ám azokat kevésbé favorizálta a Cométe EZ, jobban mondva az erőkifejtés és a kíméletlen basszusok visszaadása nem tartozott az erősségei közé. Az előlap aljára pozícionált, kettős basszreflex nyílás hagyta kiszellőzni az erősebb impulzusokat, viszont egy pillanatra sem akart tolakodóvá, bivalyossá válni. Nincs mese, ezt a típust főleg hangszeres zenék kedvelőinek ajánljuk, netalán azoknak, akik aktív mélysugárzóval is hajlandók kiegészíteni rendszerüket. Egyébként filmekkel is (Interstellar, Lord Of The Rings - The Fellowship of The Ring) kínáltuk tesztalanyunkat. Itt bizonyosodott be, hogy az emberi hangokat nem csak Diana Krall lemezekkel tolmácsolta profin a Cométe EZ, hanem filmes dialógoknál is. A zenei betétek is gyönyörűen szólaltak meg, jóllehet, az Interstellar monumentális orgonaszólamai alatt már éreztük a mélysugárzó hiányát. A Gyűrűk Ura közben viszont, mikor a szövetség Moria tárnáiban szalad, a komoran feltámadó rézfúvósok és a baljóslatú férfikórus hallatán azonnal égnek állt az összes szőrszálunk. A hangfal nem akart túllépni saját feladatán, így aztán nem zúdított váratlan mennyiségű basszust ránk. Ahogy Isildur levágta Sauron kezét, a csatamezőn végig söprő lökéshullám közben elmaradt az a tipikus, mozitermekből ismert, mellkas döngető hanghatás. Másfelől az Interstellar féreglyukas jelenetében nem torzult, nem recsegett a papír membrán, jól bírta a terhelést, és némileg éreztette az űrhajósokat érő, természetfeletti erőhatásokat.

Végszó

A Cométe EZ-ben összekeveredik az észak-európai nevekre jellemző, részleteket kimutató nyers és kimért karakter a tölcséres rendszerek jellegzetes, úgynevezett nagyító-hatásával. Így akik például túl rámenősnek tartják a Klipsch stílust, de tetszik nekik a hullámvezető megnövelt szórása és inkább hangszeres zenét hallgatnak, azok nagyon érdekesnek, magával ragadónak fogják találnia a Triangle Cométe EZ-t, jobban mondva az általa tálalt zenét. Lehet, hogy helyenként fakó vagy száraz a közlésmódja, viszont sokat elárul azokról az emberekről, akinek kedvenc felvételeinket köszönhetjük, a zenére szépen összpontosít, félrebeszélés és felesleges kérkedés nélkül. Magukat a művészeket ismerhetjük meg jobban. Lehet, hogy egyes motívumokat figyelmen kívül hagy ez a hangsugárzó, viszont a nagyon fontos középpontot, a felvétel magját mindig erőlködés nélkül kiveti a hallgató elé. Nem kis doboz, sokat bír, és előadását mindig újszerűnek fogják érzékelni.

1 2

Következő oldal >