Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Triangle Borea BR08 álló hangfal teszt
2020. április 12., vasárnap, 09:20
Triangle audio hifi hangfal hangszóró hifi hangfal Triangle hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt Triangle hangfal teszt
A Triangle új Borea sorozatából nemrég a BR03 állványos típust ismertük meg. Produkciója révén úgy gondoltuk, hogy kipróbálnánk az álló modellek közül is egyet, így sikerült hozzájutnunk a középsőhöz, a BR08-hoz. Lássuk hát milyen, amikor a Triangle nagyban játszik!
A Triangle a Borea BR08 megtervezésénél az immár klasszikusnak számító Antal hangsugárzót vette alapul, ami valljuk be, egy nagyon jó kiindulási pont. A fekete, fehér vagy dió színben kapható modell első ránézésre tényleg klasszikus Triangle állódoboz, az előlapja csak úgy tele van szórva hangszórókkal.
Ezek közül az alsó kettő 160 mm-es mélysugárzó, amiknek membránja üvegszálból készült. Ennek az anyagnak a használata azért ideális, mert nagyon merev, rendkívüli a vibrációs viselkedése, mindezek mellett gyors és pontos. Ezeknek a jellemzőknek pedig valóban sok szerepük van abban, hogy a basszus ne kenődjön szét még nagyobb hajtás közben sem. Az alsó frekvenciahatár 40 Hz, tehát reményeink szerint bőven kapunk majd az áldásból.
Ezek felett 100 %-ban természetes cellulózpapírból készült membránú középsugárzó van, aminek technológiája az Espirit EZ családból származik. A fáziskúp átalakításon esett át, ennek köszönhetően nőtt a hangok realizmusa, a színezés viszont jelentősen lecsökkent. A kettő mélyhangszóró fekete színű, míg a középsugárzó fehér lett, amivel sikerült a Borea BR08-ba az elegáns megjelenés mellett némi divatot is vinni. Ezt tovább gondolva mind a három 160 mm-es hangszóró kapott még kettő félköríves ezüst díszítést a keretben, ami filléres megoldás, de szintén mutatós.
Felettük a 25 mm-es magassugárzót helyezték el, ami EFS - tehát Efficient Flow System technológiájú, selyemből készült, fő jellemzője pedig a semlegesség és a nagyfrekvenciák tiszta visszaadása. Mögé kisméretű mágnest helyeztek, aminek viszont nagy a teljesítménye, valamint csatlakoztatva lett a hűtőrendszerhez.
A Borea BR03-on kettő darab kisebb reflexnyílást találtunk, ahogy ezt már szintén megszoktuk a Triangle állványos modelljeinél, ez itt most egy darabra redukálódott, viszont nagyobb átmérővel. A perem lekerekített, alumíniumból készült, nagy szerepet játszhat a mélyhangok terjedésében és annak definiálásában is.
A csatlakozót hátul lent találjuk, szimpla és fémből készült. Egyszerű, de mutatós darab, a célnak pedig biztosan tökéletesen megfelel. Belül a tervezők MDF merevítőket, valamint hangelnyelő anyagot alkalmaztak a káros rezonancia kiiktatása érdekében, ezekre minden bizonnyal szükség is lesz, főleg nagyobb hangerőn.
A Borea BR08 burkolata a kategóriájának megfelelő, semmi pontatlansággal vagy hibával nem találkoztunk. Tömege több mint 20 kg, a nagy súlynak pedig megfelelő stabilitás kell. Ennek érdekében kapott egy MDF talpat, amibe négy darab tüskét, jobban mondva kúpot is becsavarozhatunk. Ez díszítőelemnek is abszolút beválik, általa pedig az elég termetes doboz kap némi bútorszerű megjelenést is.
A BR08 roppant könnyen hajtható, de tapasztalataink azt mondatják velünk, hogy ne bízzunk semmit a véletlenre, így a teljesítményért 2x100 wattos elő/végfok felelt, kábelek terén pedig három, egymástól eltérő karakterű, de közel azonos árú típust használtunk.
Lara Fabian Adagio-jával kezdtük a sort, a Triangle pedig a dalhoz méltó édeskés arculatot öltött. Minimál hangszerelés jellemzi a zeneszámot, azt viszont sikerült keresztezni valami magasztos pompával, ami által már kisebb hangerőn is elég lehengerlővé vált az előadás. A mélyhangok a helyükön voltak, az ének kiteljesedése nem volt kérdés, ahogyan a végső katarzis sem. Az egész előadás drámáját némi Las Vegas-i csillogással színezte a BR08, de ez részben a felvétel sajátja is.
Mielőtt a romantika hatására átöleltük volna a hangsugárzókat, váltottunk az Eagles Hotel Californiájának egyik remek élő változatára. A színpad szélessége megfelelő volt, bár némileg nagyobbat is el tudtunk volna képzelni, mégis rendben volt az egész. Ismételten nagyon szépen szólt a basszus, de a többi tartományt sem érhette panasz. A koncerthangulatot sikerült ötvözni a bensőséges megközelítéssel, élvezetes perceket szerezve így nekünk.
Joe Satriani szintén koncertfelvételén a gitár jobban előtérbe került, mint azt megszoktuk, a roppant stabil ritmusszekció kicsit elbújt, pedig a felvételen ott van. A közönség is halkabb lett, ezáltal még jobban kiemelve a szólóhangszert, ami egyébként nem baj, de némileg veszített így a koncert a hangulatából. A megszokott lüktetés visszafogottabb volt, viszont a torzított gitárt gond nélkül követte le a hangsugárzó, ami jó pont.
Az Anthrax Stomp 442 albumával ezt a hangszert tovább erőltettük, megbolondítva punkos vadsággal és keménységgel. Itt is a hathúrosra jutott a fontosabb szerep, a dob enyhén lebegős lett, de még mindig megtartotta a pontosságát és erejét. A domináns zúzás ellenére az énekhang szerencsére érthető és tiszta maradt, az előadás pedig hozta a műfaj által elvártakat, mint lendület, brutalitás és vehemencia.
A Fleetwood Mac Say You Will albuma a DVD-Audio rövid fénykorában készült, ez a keverésen nagyon hallható. Tulajdonképpen alig van rajta olyan hang, ami nem használja ki a nagyfelbontást vagy a többcsatornát, ez viszont a Triangle-nak élvezetet okozott. A magassugárzó ezzel a felvétellel tudta igazán megmutatni a tudását, amire a gyártó büszke lehet. A zene egésze ugyan enyhén kusza lett, nem sikerült mindvégig kibontani a sokszor bonyolult dalszerkezeteket, de komolyabb negatívumot így sem róhatunk fel a Borea BR08-nak.
A Pet Shop Boys Disco-ja következett ezután, ami alatt a hangsugárzó visszaröpített minket az időben. Élvezetes volt a "diszkós" hangzás, de a tengernyi szintetizátor kívánt volna még némi csillapítást, határozottságot. A dobok rendben voltak, bőven elegendő volt a basszus is, de azokat enyhén szétkenve kaptuk meg. Ennek a műfajnak ez ugyan még jól is állhat, tulajdonképpen nem is volt zavaró, de hosszabb távon némi markánsabb karaktert tudnánk elképzelni.
A Triangle BR08 elég nagy hangdoboz, hatalmas légnyomásra képes, így egy nagyzenekar prezentálása nem szabad, hogy gondot okozzon számára. Nem is okozott, még nagyobb hangerőn sem, ebben az esetben is csupán az üstdob volt az, ami kapott némi túldimenzionáltságot. A hangszer ilyen jellegű megközelítése is csak ízlés kérdése, de lényegében csak annyi történt, hogy a Borea BR08 itt sem tudta levetkőzni a francia lazaságát. Ezáltal az Újévi koncert kicsit veszített a hatásából, pontosabban díszesebbé vált, ami nem hátrány, de mindenképpen sajátosság.
Jazzen továbbra is hozta azt a stílust a BR08, amit a Triangle a középkategóriáról elképzelt. A zenészek csuklója olajozottabbá vált, kicsit felszínesen használták a dobverőket, de a pontosságból nem engedtek. Az énekhang itt sem hagyott semmi kívánnivalót maga után, ahogyan a basszus sem, a színpad pedig inkább lokálra hasonlított, mintsem jazzklubra. Érzeni lehetett, hogy az előadók a koncert után folytatták útjukat az éjszakába.
A Triangle a Borea BR08 által egy olyan termetes állódobozt kínál, ami bő 300 ezer forintos árával hozza azt, amit ettől a kategóriától elvárhatunk, mindezt megfűszerezi egyéni elképzelésével. Jobban szereti a kevesebb hangszert, a nagy hangerőt díjazza, a lazaságából pedig nem enged. Ez utóbbi többnyire jól áll neki, de egyes zenéken el tudnánk képzelni még némi határozottságot és szigort. A tervezők ezt több merevítéssel és csillapítással meg tudták volna oldani, de valószínű, hogy nem ez volt az elképzelésük. Így kapunk egy nagy hangot, ami abszolút szerethető, kirívó negatívumai pedig egyáltalán nincsenek. Mindenképpen érdemes meghallgatni, biztosan sokan vannak, akik ezzel a stílussal képzelik el a mindennapjaikat.
