TOZO H10 aktív zajzáras Bluetooth fejhallgató teszt

Elvárások és meglepetések

2025. február 7., péntek, 12:40

TOZO audio hifi fejhallgató Bluetooth fejhallgató TOZO fejhallgató zajzáras fejhallgató fejhallgató teszt TOZO fejhallgató teszt Bluetooth fejhallgató teszt aktív zajzáras fejhallgató zajzáras Bluetooth fejhallgató

Ha ANC képes vezeték nélküli fejhallgató érkezik a szerkesztőségbe, az többnyire prémium kategóriás. Nem mindenki akar százezres összeget fordítani egy fülesre, sőt, a többség eleve pár tízezer forintból próbál gazdálkodni, ha ilyen kiegészítőre kerül sor. Számukra hamar célkeresztbe kerülhet aktuális szereplőnk, mely e sorok írásakor 30 000 forint alatti áron kapható, miközben a többször drágább riválisok szolgáltatásait nyújtja. Adaptív zajkioltás, ENC képes telefonos mikrofonkészlet, kényelmes illeszkedés, hosszú akkumulátor üzemidő. Mi bajunk származhat ebből?

Gyors áttekintés

A TOZO 2015-ben alapított amerikai cég, Seattle városában üzemelő székhellyel. Három magyarországi lakosságnak elegendő eladott termékkel és több, mint 200 szabadalommal a háta mögött úgy tűnik, magabiztos szereplők a hordozható okoseszköz kategóriában. Hazánkban csak nemrég érhetők el a gyártó zenehallgató termékei az Extreme Audio, mint hivatalos forgalmazó közreműködésével.

A TOZO H10 azoknak készült, akik a hallójárati "agyba dugós" kiviteleket nem szeretik, azok helyett fül köré fekvő fejhallgatót keresnek mindennapi tevékenységekhez, beleértve utazást vagy irodai munkát. Papírforma szerint sok rubrikát bepipál azon a funkciólistán, amit általában a többször drágább modellektől várunk el. Bluetooth 5.3 kapcsolatot alkalmaz, mellyel nagyjából 10 méteres hatókör lehetséges. 500 mAh kapacitású akkumulátora 40, illetve 60 üzemórát ígér (50%-os terheléssel határozta meg a gyártó) egyetlen feltöltéssel, attól függően, hogy bekapcsoltuk-e az ANC-t. Na jó, gyorstöltést nem támogat, de legalább rendelkezik a töltéshez szükséges USB-C mellett egy analóg 3,5 mm-es Jack bemenettel. A TOZO állítása szerint hárommikrofonos ENC technológia teszi "kristálytisztává" a beszédünket telefonhívások közben. Mindezt sikerült tetézni egy telefonos alkalmazással is, melyre pár sorral lejjebb még visszatérünk. Előtte nézzük meg közelebbről, hogy milyen fizikai kivitelt sikerült eszközölni egy prémium Bluetooth fejhallgatóhoz képest töredékáron?

Küllem

A H10 megjelenése nem próbálja a prémiumság látszatát kelteni, de hozzá kell tenni, hogy a vártnál jobb minőségiszintet testesít meg. Matt fekete háza letisztult és univerzális, mellőzi a vizuális tolakodást. Fotók alapján nem derül ki, de kézben tartva némileg érzékeljük a kedvezőbb összegért bevállalható kompromisszumokat. Utóbbiak közé tartozik, hogy a műanyagelemek szélei, az illesztéseknél enyhén élesek, a gumi gombok kissé kopogós reakciójúak és az oldallemezen megcsillanó embléma olyan, mintha matrica lenne.

A műbőr kárpitos fej és fülpárnákat viszont kifejezetten jól eltalálták, puha a bélésük és kellemes a tapintásuk. Tartósságukról nem tudtunk meggyőződni (ahhoz hónapokra lett volna szükség), de egyértelműen jobbak, mint az abszolút belépőszintű, ráncos műanyag huzatok, melyek már attól elkezdenek szétporladni, hogy rájuk téved az ember tekintete. Viszonylagos korlát, hogy a füles Magyarországon egyelőre csak feketében kapható, valamint a doboza tokot nem tartalmaz. Akinek fontos a használaton kívüli védelem, számos utángyártott fejhallgató táska közül tud csemegézni az interneten. Viszont nagy plusz pont, hogy összecsukható a fejhallgató.

Használat közben

A kamrák csuklós tartórésze behajtás közben hangosan kattogott, de a fejen tartva már nem hallottunk semmilyen zörgést. A komfortot illetően érdemes tudni, hogy első kicsomagolást követően kis időre lesz szükség. Az első napokban keményebbek voltak a párnák és túl feszes volt a fejpánt oldalirányú nyomása. Szűk egyhetes rendszeres használatot követően nem tudtunk okára pontos magyarázatot, de jobban igazodott fejünk szélességéhez a pánt, valószínűleg kissé visszahajlott a benne lévő fémbetét. Rendszeres vezetés közbeni, autópályán való használat után kellemes csalódást keltett a TOZO H10 komfortja. Bő egyóra után néha előfordult, hogy a fejpánt fentről erősebben nyomta a koponya tetejét, de pár perc pihentetést követően simán kibírtunk vele még egy órát. A fülpárnák méretezése és puhasága számunkra teljesen felülírta a kategóriával szembeni, eddigi elvárásokat.

A hibrid zajkioltást illetően nem számítottunk nagy durranásra, tekintettel arra, hogy mekkora csalódást okozott e téren a korábbi, akár drágább, 30-50 ezer forint közé eső alternatívák zöme. Hogy pontosan mit fundáltak ki a TOZO mérnökei, arról halvány fogalmunk sincsen, de a H10 meglepően jól szorította ki a legtöbb monoton hangzavart. Annyira hatékony volt az ANC funkció, hogy nem is igazán láttuk értelmét, hogy anélkül használjuk a fülest. Passzív módban amúgy sem tudott mit kezdeni például az autópályán keletkező menetzajjal. Elektronikus rásegítés nélkül a mély, búgó hangokból szinte ugyanannyit beengedett, mintha nem is lett volna a fejünkön. Az ANC engedélyezését követően azonnal kivágta a menetszél és a búgó motor erőteljesebb mélyfrekvenciáinak jelentős részét. Nem okozott olyan dermedt némaságot, mint a 100 000 forint körüli alternatívák, de sokkal pihentetőbbé tette a fél Magyarországon átívelő utazást.

Az úticél felé több, mint két órán át hallgattunk különféle zenéket és podcast műsorokat. A végére enyhe feszítő érzettel társult az ANC, de 5-10 perc szünetet követően jelentősen csökkent a kellemetlen hatás. Hétköznapi ingázáshoz, rövidebb utakhoz viszont ilyen frusztráció nélkül, kitűnően teljesített tesztalanyunk. Egyedül az "adaptív" szó láttán vakartuk a fejünket, ugyanis nem éreztük, hogy szituációtól függően változott volna a szűrés erőssége, de összeségében elviselhetőbbé tette a zajos környezetben töltött időt, ezért még azt se bántuk, hogy a gyártó nem tett lehetővé manuális ANC erősségállítást. Hozzá kell tenni, hogy a telefonos alkalmazás szélzaj kiiktató és transzparens (környezeti hangérzékelő) módokat tartalmazott.

A telefonálásra szolgáló, ENC által megtámogatott mikrofon is egész jól szerepelt, ami alatt értendő, hogy a háttérzajt (hacsak nem emberek kiabálása vagy más éles hangok vettek körül minket) viszonylag ügyesen lehalkította, hogy beszélgető partnerünk jobban értse mondanivalónkat. Állítólag a saját hangunkat kissé digitálisan, darabosan továbbította a TOZO elektronikája, illetve autópályán egy prémium BT füleshez képest valamivel hangosabban kellett beszélnünk. Ezekkel együtt semmilyen probléma nem adódott a telefonos tudást illetően, ami az ár ismeretében ugyancsak elismerésre méltó.

A gyártó saját alkalmazása megkönnyítette a zajszűrési módok közti böngészést és látni engedte az aktuális akkumulátor töltöttséget. A 10 sávos EQ üdítőleg hatott és valóban érzékeltünk eltérést minden egyes frekvenciaoszlop állítása után. Ugyanakkor a H10 meglehetősen erős saját karakterrel rendelkezett, melynek központi magja nem igazán változott akkor sem, ha szélsőségesen bántunk az EQ görbével. Előre beállított profilokat is tartalmazott az alkalmazás, ezeknek nagyjából a fele volt hasznos és zenei szempontból élvezetes, a fennmaradó opciók (különösen a Symphony elnevezésű) egyenesen borzalmas irányba tolták a hangzást. Amit nem igazán tudtunk hova tenni, hogy az alkalmazás felületeinek közel felét TOZO termékhirdetések és random közösségi posztok tették ki, szerintünk feleslegesen - de hát követni kell a trendeket.

Hangminőség

A TOZO H10 hangja eleinte szintetikus és rendkívül tömör volt, de néhány nap elteltével váratlan részleteket jelenített meg. Basszusa továbbra is kemény maradt, de az impulzív ütemek esetében gazdagabb tónusra lettünk figyelmesek, mint frissen kicsomagolt állapotban. Alap karaktere rendkívül energikus volt, meglehetően kiemelt és színes összetevőkkel. A kommersz V karakter (égbe lőtt basszus és magas, alig érzékelhető középső frekvenciákkal) helyett tesztalanyunk új megközelítést, egyfajta W karaktert alkalmazott. A mélyhangok bivalyerősek és robbanékonyak voltak, de nem nyomták el az emberi éneket. Sőt, utóbbi kifejezetten markánsan jelent meg, kivéve azokat a zenéket, melyekben eleve halkabbra keverték a vokális összetevőket. A magashangokat ugyancsak szokatlan élénkség jellemezte. A puhább, lustább Bose fülesekhez képest jóval szorgalmasabb, buzgóbb részletek hívták fel a figyelmünket 8-9 kHz környékén. Könnyűzenei stílusok esetén mindez olyan összhatást keltett, mintha egy akciófilm kellős közepébe csöppentünk volna.

A Nitroverts - Lockdown zúzós, fűtött atmoszférája remekül átjött, alaposan megfűszerezve az unalmas autóvezetés, utcai séta vagy akár otthoni takarítás közben telő időt. A lábdob puffanásai a fejünk közepéig repültek, miközben az elektromos gitár pengeélesen szelte ketté a levegőt. Tartottunk tőle, hogy mindez hosszabb távon fárasztó, harsány jellegűvé válik, de a friss kicsomagolás utáni élesség napról napra egyre lejjebb csökkent. Még a Tenebrax - Impulse 101 c. elektronikus effektekkel telerakodott kavalkádjának hallgatása sem volt fárasztó, igaz, 60% fölé nem merészkedtünk, egyszerűen indokolatlannak tűnt feljebb emelni a jelszintet (hangerőt).

Hétköznapi embernek emészthetőbb vizekre evezve Action Bronson - Baby Blue c. hip hop nótájára esett a választás, melynek ütemeit továbbra is feszesen és gyorsan kezelte a H10. Tetszett, hogy a rapszöveget szóról szóra tökéletesen értettük, miközben nem kerülte el figyelmünket a háttérben lévő csengő (xilofon?) hang és a zongora akkordok sem. 50 Hz alatt alaposan felfűtött, vaskos mélyhangok tették melegebbé az összképet, de valahogy nem tudtunk haragudni érte.

Melody Gardot - C'est Magnifique c. andalító énekét hallgatva arra is fény derült, hogy milyen irányzattal bánt kevésbé ügyesen tesztalanyunk. A búgó hangú énekesnő intimitása és a gitár lecsengése nem jött át olyan profin és könnyedén, mint a korábban tesztelt, prémium kategóriás kihívókon, cserébe azok a H10 árának többszörösébe kerültek. Az összkép élvezhetőségén nem rontott, de a hangok hitelessége csökkent azáltal, hogy a nejlonhúros gitárt is indokolatlanul erős kontúrral kezelte a füles, ugyanakkor António Zambujo hangja is kissé bevonatosra, plasztikusra sikeredett. Mindez a populárisabb, elektronikus vagy rock kategóriákba eső daraboknál kevésbé tűnt fel.

Megjegyzés: Amit érdemes tudomásul venni, hogy a TOZO H10 Jack bemenete csak egy tartalék megoldás. Kábellel mindössze passzív módban hajlandó működni. A Jack dugó csatlakoztatása után kikapcsol az elektronika és marad az elektronikai támogatás nélküli hangszóró, furcsán kopogó basszussal és kongó dobozhanggal a mély/közép frekvenciákban. Kábellel csak végszükség esetén érdemes alkalmazni a fejhallgatót, podcast fogyasztásra még szódával elmegy, de zenehallgatáshoz sokkal teltebb élmény jön Bluetooth kapcsolaton keresztül.

Végszó

Nem próbáltuk ki az összes jelenleg kapható, fül köré fekvő, aktív zajzáras Bluetooth fejhallgatót, de nehezen tartjuk valószínűnek, hogy a TOZO H10-nek komoly kihívója legyen a 30 000 forint alatti kategóriában. Friss termék esetén az első néhány nap komfort és hangzás élménye megosztó lehet, de idővel a kényelem és hangszín is egészen kellemesre fordul. Tetszett a telefonos alkalmazás és a választható EQ profilok, ANC módok megléte, valamint a zajkioltás hatékonysága. Az árért cserébe könnyen elfogadtuk, hogy több órás használat után kissé fárasztóvá vált a "mesterséges csend" és hogy az alaphang egy W-karakterre épült. Mindennapi használatra kellemes társnak bizonyult a H10. Azoknak ajánlott, akik az olcsó TWS Bluetooth fülhallgatók fülbe illeszkedő jellege helyett klasszikus, nagyméretű formát igényelnek, a vártnál jobb sztereó középponttal és főleg a könnyűzenei stílusokat részesítik előnyben. Hamar megkedvelhető, melóba járós, mindennapi társ, mely nem tökéletes, de ennyiért nagyjából ajándék.

1 2

Következő oldal >