Topping PA3 sztereó erősítő teszt
2021. április 30., péntek, 17:40
Topping audio hifi sztereó erősítő erősítő teszt hifi teszt Topping teszt Topping erősítő Topping erősítő teszt hifi erősítő sztereó erősítő teszt
A Topping név már ismerősen csenghet az AV-Online olvasóinak, megfizethető és igen jó ár/érték aránnyal rendelkező gyártmányaival belopta magát a hifisták szívébe. A soron következő, PA3 elnevezéssel megáldott és 2x80 W teljesítménnyel bíró sztereó erősítő szerepelt tesztalanyként munkaasztalunkon, ahol nem vallott szégyent, sőt! Tanulságos napok állnak mögöttünk, folyvást az az érzésünk volt, hogy egy klasszikussal éljünk, ilyen nincs, és mégis van.
A Shenzhen Audio igen kiterjedt termékpalettával rendelkezik, köztük számtalan, egymástól eltérő filozófiával készült eszközzel, amikből a Kedves Vásárló az igényei szerint tud választani, legyen az csöves DAC, R2R DAC, klasszikus fejhallgató erősítő és ezek ezerféle kombinációja. Köztük D osztályú erősítők is fellelhetők, mint például a Topping PA3.
Kinézet, csatlakozók
Fekete és ezüstszínben vásárolható meg a Topping PA3, ami valljuk be, nem nagy választék, de a többi gyártó sem kínál nagyon mást.
A nagyság, illetve a "kicsiség" megegyezik nagyjából két és fél cigarettásdoboz méretével, akár egy zsebben is elfér, illetve ha hozzátesszük a külső tápegységet, akkor két zsebben. Az előlapon egy kombinált funkciós gomb (hosszabban nyomva be- és kikapcsol, röviden nyomva bemenetet vált) némi kék fényű LED világítással és egy jókora - a készülékhez képest - hangerőszabályzó gomb található. Éljen az egyszerűség!
Hátul már valamivel izgalmasabb a helyzet, két pár RCA bemenet, tehát két darab kütyüt lehet rákötni a Topping PA3-ra, egy pár banán aljzattal ellátott hangfal kimenet és egy DC tápcsatlakozó bemenet van a külső tápegység számára (24-32 V). Szimmetrikus csatlakozó nincs, igaz nincs rá feltétlenül szükség és el sem férne, maximum a PA3 oldalán.
A külső tápegység már egy méretesebb darab, konkrétan nagyobb, mint a PA3, téglalap alakú, szintén egy nem vakító kék LED-del ellátva, "borotva" kivitelű táp csatlakozóval és DC kimenettel, ahol 32 V/5,5 A a kimenő áram és feszültség, ami egész tekintélyes 176 W teljesítményt tud leadni a D osztályú erősítőnek, így a 2x80 W is hihetőnek tűnik.
A kábelek elég hosszúak a kényelmes elrendezéshez, nem kell órákig törni a fejünket, a "mit és hova?" kérdéssel.
A ház anyaga körben fém és szépen kidolgozott, erre se lehet semmiféle panaszunk.
Belül
ALPS potenciométerek, Nichicon és EPCOS kondenzátorok valamint TDA 7498E szolgáltatja a minőségi wattokat a felhasználónak.
Szolgáltatások
Ez a rész sincs túlbonyolítva, bedugjuk a kábeleket, rákötjük a hangdobozokat és megy. Igaz, ez néha megváltásként érződik a sajnos néha feleslegesen túlvariált megoldásokhoz képest. Újfent hajrá egyszerűség!
Használat közben
Előre féltünk, hogy nem lesz elegendő hely a méretesebb RCA és hangfalkábelek számára a hátulján, nem fognak elférni normálisan egymás mellet. A félelem alaptalannak bizonyult, szűkösen, de elfért még a vastagabb RCA kábel is, és a banándugós kialakításnak köszönhetően az átlagos, vagy az annál valamivel nagyobb dugóval szerelt hangfalkábel is pont elfért.
A bekapcsolás és a bementválasztás kicsit trükkös a kombinált megoldásnak köszönhetően, szokni kell a megnyomás hosszát, mert ha elfelejtjük, akkor bemenet váltás helyett kikapcsoljuk a PA3-at, vagy pont fordítva.
A hangerőszabályzó gomb kellemes ellenállással forog, jól vezérlehető vele a jelszint, nincsenek nagy ugrások, vagy kényelmetlenül kevés szabályozási tartomány.
Használat közben bemenet váltáskor, vagy ki/bekapcsoláskor semmiféle hang nem hallható (hallottunk már zavaró zörejt, ennél tízszer többe kerülő készülékből) ebből a szempontból sem érheti semmiféle kifogás a Topping PA3-at.
Forrás és tesztkörnyezet
TIDAL, Radio Paradise és fájl alapú lejátszás PC-ről, számtalan formátumban. Roon/Jriver/foobar/ lejátszó programok. Matrix Audio Element H USB kártya, Singxer SU2 Audio Bridge, Musician Pegasus R2R DAC, Cambridge Audio 851N streamer és 851A sztereó erősítő volt a forrás és az összehasonlítási alap.
Hangminőség
Nos, hol is kezdjük? Hogyan lehet erről a nevetségesen apró és jelentéktelen, minimalista erősítőről úgy írni, hogy ne tűnjön dicshimnusznak az értékelés? Hogy lehetőleg ne nézzék a Kedves Olvasók komplett elmeháborodottnak az AV-Online szerkesztőségét, mert konkrétan hanyatt esett tőle.
Mert hallottunk már jó D osztályú erősítőt akár a Matrix, akár a Cyrus háza tájáról, de azok minimum a tízszeresébe, a Matrix majdnem a hússzorosába került, ott azért elvárható a jól szólás, na de itt?
Meglehetős szkepticizmussal álltunk neki a meghallgatásnak, mondván biztosan jó lesz ismerve a Topping eddigi termékeit, de semmi különlegesre nem számítottunk, szól oszt' jónapot oszoljunk, nincs itt kérem semmi látnivaló.
Aztán megszólalt, és leesett az állunk. Hatalmas színpad és tér, egy olyan szórakoztató jellegű előadásmóddal egybekötve, ami egészen hihetetlen. Minden megvolt benne, amit elvár egy audiofil zenehallgató, kellően ütős és súlyos basszus, kifejező és részletes középtartomány tisztán és megfelelően dúsan tálalt, soha nem volt vérszegény vagy túlságosan kiemelt. A felső tartomány hasonlított a Topping D70S előadásmódjára, kivételesen tiszta, nem folyt egybe, nem maszatolta össze torzításokkal a cintányér hangját.
Elhűlve hallgattuk, mikor Hans Zimmer prágai koncertjén megbirkózott a padlót és gatyát rezgető, félelmetes basszusokkal, lazán "lekezelve" ezt az erősítőt és hangfalat próbára tévő hanganyagot is. Joan Anita Barbara Armatrading hangja szárnyalt a levegőben a hangfalak előtt, minden rezdülése kivehető és élvezhető volt, játékosan lebegett előttünk élettel és energiával tele.
Természetesen megvannak a maga korlátjai ennek az apróságnak, némi kiemelés érezhető a felső prezensz környékén, ami enyhén karcossá teszi ezt a tartományt, de kimondottan jót tett a zúzósabb, elektromos gitárokkal teli daloknak. AC/DC gitárja, Brian Johnson és Bon Scott hangja kifejezetten szerette ezt a felállást, nem beszélve Mike Oldfield zenekölteményeiről, ahol úgy tudta ezt a kiemelést "eladni", hogy elhitette velünk, ennek bizony így kell szólni és nem másként.
DSD fájlokkal közel nullára redukálódott a prezensz kiemelése, újfent leesett állal hallgattuk, milyen bársonyosan és levegősen szólt Eric Bibb Needed Time és a többi szám, pontosan pozícionált zenészekkel egy jókora térben, fület simogatóan. A minden audiofil könyvtárában kötelező jelleggel ott lévő Jazz At The Pawnshop lemezen pezsgően vidám, részletes, de a túlzott részletességet elkerülő, buli hangulatot prezentált, hallhatóan, de nem zavaróan ott volt a háttérben a jelenlévő emberek halk beszélgetése, nevetése pohár csörrenése és mindaz a háttérzaj, ami abban a kis klubban volt a felvételkor.
Hosszú távú meghallgatáskor általában a Radio Paradise (FLAC 16 bit/44 kHz) ment a háttérben, ami remekül alkalmazható arra, ha valami olyan zene megy és szólal meg, amire felkapjuk a fejünket, mondván ezt azonnal meg kell hallgatni. Ez pedig a kis Topping-nak igen sűrűn sikerült, leültetett a fotelba és nem hagyott minket felkelni, ütemesen dobolva, vagy elmélyülten hallgattuk a zeneszámot és vártuk a következőt, soha nem hiányzott a szórakoztató faktor a zenéből.
Ami még figyelemreméltó, egyáltalán nem válogatott a stílusok között, mindenhol biztosan hozta ugyanazt az élvezetes megszólalást, és ami a legfontosabb, tette mindezt úgy, hogy nem okozott fáradtság érzetet, egész nap el lehetett hallgatni, ami valójában meg is történt. Sok olyan készülék létezik, ami ezt, vagy azt a stílust részesíti előnyben, így mindenképpen kompromisszumot köt velük a vásárló, itt erről szó sem volt.
A Topping PA3 remekül egyensúlyozott a túlzott részleteség hibája és az unalmas, visszafogott előadásmód között, amit nem egyszerű eltalálni és sokaknak nem is sikerül.
De, hogy legyen némi negatívum is, a nagy hangerőt nem szerette, ott már kissé felkeményedett az előadás, igaz, ez a hangerő már túllépte azt, amit általában egy normál szobában használ az ember, és még így is elég hangosra lehetett feltekerni a szomszédok bosszantásához.
A legalsó tartomány sem teljes, igaz ettől a felépítéstől nem is lehet többet várni, némi súly hiányzott a legalsó és az alsó középtartományból, de ehhez már jóval komolyabb tápegység dukálna (rá lehet kötni másikat).
Összegzés, ajánlás
Megint csak illik felidézni az előző bekezdésben említetteket, hogyan ajánljuk a Topping PA3-at, hogy ne nézzenek ránk az őrülteknek kijáró elnéző tisztelettel? Tehát, ez az apróság saját maga jogán jól szóló készülék, nem csak ár/érték arányban jó, hanem önmagában hoz olyan szintet, amit sok, jóval drágább erősítő megirigyelhet. Van a hangjában egy olyan szórakoztató jelleg/faktor, amivel el tudja adni magát, el tudja hitetni velünk, hogy ennek így kell szólnia. Tér, levegő, felbontás és hangulat egy helyen, amihez kapcsolódik olyan sima és kifejező középtartomány, amire egyből felkapja a fejét az ember.
A frekvenciasáv kellően kiegyensúlyozott, a mélyhangok jókorát rúgnak a mélysugárzóba, a frekvenciasáv felső része kivételesen tiszta és részletes. Egyedül a felső prezensz környéke problémás egy kicsit, de ezt könnyedén el lehet felejteni, kárpótól minket ugyanis a többi része a zenének. Ha van olyan erősítő, amire kapásból ráragasztható a Best Buy címke, akkor a Topping PA3-ra feltétlenül. Csak egy példa a hangban nyújtott teljesítményéről, ha netán elhalálozna a Cambridge Audio 851A, nem esnénk kétségbe, ha csak a Topping PA3 lenne helyette kéznél.
Még egy nagyon fontos dolgot kell megemlíteni, az első bekapcsolás után legalább 2-3 napot kell járatni - legjobb, ha bekapcsolva hagyjuk, ugyanis minimális a fogyasztása készenléti módban - és csak utána hozza ki a maximumot magából a Topping PA3.
Az Ajánlott Vétel címke nem kérdés, ha pedig nem hisz nekünk a Kedves Olvasó, tegyen vele egy próbát, minket meggyőzött!