TEAC CR-H101 mikro hifi teszt
2017. február 6., hétfő, 06:10
TEAC audio hifi erősítő lejátszó CD CD lejátszó hifi erősítő mikro hifi mini hifi hifi teszt TEAC teszt hifi erősítő teszt CD lejátszó teszt mini hifi teszt mikro hifi teszt hifi rendszer teszt mini hifi rendszer mikro hifi rendszer
Úgy néz ki, mint egy profi eszköz, akad benne pár érdekes szolgáltatás, és szinte pontosan azt tudja, amit szeretnénk. A TEAC nagyon ráérzett a megrögzött hifisták igényeire.
Dögös és pont amennyit tud, amennyit szeretnénk
A TEAC több tucatnyi típust kínál azoknak, akik kicsiben is komoly hifire vágynak. Tesztalanyunk kapott CD-t, Bluetooth-t, rádiót, erősítőt. Nem kér CD-t? Semmi gond, gyártanak olyat is! Több erő kell? Van olyan. Még jobb DAC? Persze, az is van. Ez a jól felépített kínálat már önmagában is vonzó.
Ám a nagy múltú japán cég receptjében szerepel még a dögös, kicsit a klasszikus, nagy hifire, kicsit pedig a profi termékekre emlékeztető dizájn is. Persze itt mindjárt meg is állhatunk megemlítve, hogy a TEAC társmárkája a TASCAM is sok-sok, apró és dögös megjelenésű elektronikát kínál a zeneiparban hangtechnikával dolgozó profiknak. A két márkanév alatt kínált termékek között nem nehéz felfedezni a hasonlóságot.
Hi-Res Audio
A TEAC fennen hirdeti, hogy a készüléke Hi-Res, ami nem csak annyiban merül ki, hogy lejátssza a nagyfelbontású felvételeket. A hagyományos felbontású forrásokat is felskálázza, amire a gyártó nagyon büszke. Ez a divat...
Mit kapunk a pénzünkért?
Kapunk CD-lejátszót, rádiót, erősítőt, analóg, digitális optikai és USB bemenetet illetve Bluetooth csatlakozás lehetőségét. A CD-lejátszó a hagyományos korongok mellett az MP3 és WMA fájlokkal megtöltött lemezeket is lejátssza, de ez nem is olyan érdekes. Ahogy papírforma szerint az FM rádió és a 2 x 20 wattos D osztályú erősítő sem forradalmi újdonságok. Az már egy kicsit izgalmasabb, hogy a Burr-Brown PCM1795 DAC két, külön órajelgenerátort kapott a 44,1 és 48 kHz-es, illetve azok többszöröseinek megfelelő mintavételi frekvenciákhoz.
Ami kimaradt, az a pendrive, internet és UPnP hálózatos lejátszás. Ezeket valamennyire feledteti ugyan a Bluetooth, de az igazi érv, amivel védeni tudjuk a kis gépet az a méret és az USB DAC funkció. Vagyis az, hogy a kis TEAC végső soron asztali, számítógép melletti használatra is született.
Aktív hangfalak helyett hifit a számítógép mellé!
A TEAC komolyan veszi a forrásként számítógépet használókat. Annyira szorgalmas volt, hogy készített egy egyszerű lejátszó programot Windows-ra és Macintosh-ra, ami könnyen telepíthető és használható. Az alkalmazás külleme ugyan nem érdemel sok dicséretet, mert a készülékek előlapját utánzó felület, az apró gombok és a méretezhetetlen ablak régimódi dolgok. Cserébe a lényeg, a zene megszólaltatása rendben van. Nagyságrendekkel jobb, mint a Windows Media Player, vagy az öreg Winamp. ASIO drivert használ, így megkerüli az operációs rendszer csacskaságait és nyílegyenesen a lejátszóba küldi a felvételt. Sőt, még azt is beállíthatjuk, hogy a zene ne folyamatosan kerüljön kiolvasásra az adathordozóról (merevlemez, USB, NAS), hanem dalonként legyen előre betöltve a gép RAM-jába. Igaz, ha más eszköz nem használja az adathordozót, akkor ennek a jelentősége a gyakorlatban nem nagy. Mi mégis bekapcsoltuk. Akkor is, ha nem halljuk a különbséget, elvégre az a tipikusan 0,04-0,7 GB adat az amúgy 16 GB RAM-ban bőven elfér. Lehet, hogy nem nyerünk rajta szinte semmit, de veszíteni sem fogunk. Sokkal több erőforrást használ el egy Chrome böngésző.
Elsőre a Win10 nem tudott vele mit kezdeni. Installált, aztán kész. No de semmi gond! Irány a TEAC oldala és már töltöttük is le a drivert, ami ezután már tényleg ripsz-ropsz fent volt a gépen.
Persze, ha már szóba került a számítógép és az USB csatlakozás, nem hagytuk ki a lehetőséget és rákötöttük a CR-H101-et egy Raspberry Pi-ra ami OSMC (Kodi) lejátszót futtat. Az USB bemenet ebben a felállásban is remekül működött, és most ezúttal nem is kellett külön telepíteni. Ezzel egyúttal azt is elárultuk, hogy a kis TEAC egy kevesebb, mint húszezer forintos mikró PC-vel hálózatos lejátszóvá alakítható. Ha pedig ezzel megvagyunk, már hátra is dőlhetünk és élvezhetjük a zenét a szerverünkről.
A távvezérlő
Ez az a pont, ahol meg kell szakítanunk a készülék dicséretét, mert a távvezérlője az bizony a tűrhető és csapnivaló közötti szürke ködben lebeg. Biztosak vagyunk abban, hogy a kis méret sokaknak tetszik, bár mi nem ismerünk ilyen embert. AAA méretű elemekkel működik, ami jó pont, hiszen rakhattak volna bele CR2032 típusú gombelemet is. A gombok puhák, könnyen benyomhatók, talán kettőt leszámítva. Kár, hogy épp a legfontosabb, a hangerő két gombja került annyira a távirányító aljára, hogy azt egy kézzel használni szinte lehetetlen. Bosszantó.
A hangja
A teszt során számos hangfallal kipróbáltuk a TEAC-ot és az eredmények csak lassan festették meg, milyen az erősítő, milyen a TEAC. Sok-sok más mellett terítékre került a DALI ZENSOR PICO és IKON 2 MK2, valamint az Acoustic Energy Compact 1 is. A méretben és karakterben is legérdekesebb párosítást a ZENSOR és az AE Compact hangfalakkal kaptuk. Hallgattunk sok-sok remek felvételt, a klasszikus zenétől, a jazz-en keresztül a rock zenén át a friss és ropogós, úgymond könnyűzenei felvételekig, amiket már senki sem akar kategorizálni. Annyi dalt és lemezt sikerült meghallgatni, hogy ezúttal nem is térünk ki azok külön taglalására.
Ahogyan az a CR-H101 méreteiből is és műszaki adataiból is sejthető, az ereje nagyon is véges. Ezért aztán különösen fontos a megfelelő hangfalak kiválasztása. Egy nagyobb állványos dobozzal, mint amilyen az IKON 2 MK2, a rendszer eleinte meglepően energikus, de csakhamar unalmassá válhat. A kis ZENSOR PICO nagyszerű társa volt a TEAC-nak. A kis rendszer ügyesen pörgette a mélyeket és magasakat. Jól hozta a kis hifik jellegzetes karakterét, imádnivalóan felkarolva a könnyűzenét és mindent, ami elektronikus. Ám ez az összeállítás nem tudta érzelmekkel megtölteni a klasszikus zenét és néha az énekkel is csak a középszerű mini hifi hangot hozta. Ez az, ahol az AE Compact 1 lépéselőnybe került.
Az a teszt egésze alatt hallatszott, hogy mindaddig, amíg az erősítőt saját tartalékjain belül, vagyis tipikusan 35-ös hangerő érték alatt tartjuk, a jutalmunk feszes, energikus hangzás. Akár a közepek határozottságában, akár a mélyek kitartásában, de ez a karakter stabilan érezhető volt. A közép- és magastartományban a lejátszott forrástól függetlenül érezhető volt, hogy a kis erősítő nem tudja átugrani saját ársávjának korlátjait. A hangja semmiképp nem meleg, sokszor kicsit nyers is. Az ereje az ígéreteknek megfelelő, gyorsasága és a mélyek stabil megtartása pedig valós értékei. Ám ezeket csak akkor élvezhetjük, ha nem kérünk teljesíthetetlent a kis erősítőtől. A hangerőt 40-es érték fölé emelve a mélytartomány már elmosottá válik, bedugul.
Normál felbontású felvételekkel a felkonvertálást bekapcsolva a hang kicsit kisimult, de egyúttal veszített közvetlenségéből egy keveset. Ez hol előnyére, hol hátrányára volt, ezért nem is baj, hogy az "UPCONVERT" külön gombot kapott és nem menüben lett elrejtve.
Nagyfelbontással
A hallottak nem igazán mutatják meg a nagyfelbontás előnyeit. Legalábbis ezek voltak az első következtéseink, amikor 96 kHz-es dalokat szólaltattunk meg. Ugyanakkor, ha bekapcsoltuk a felkonvertálást, akkor mintha egy kicsit kisimult volna a hang, mintha egy csipetnyit természetesebbé vált volna. Maga a nagyfelbontású felvételek lejátszása egy értékes szolgáltatás, de a Hi-Res Audio által ígért előnyöket nem egy ilyen kicsi és viszonylag olcsó gép fogja nekünk megmutatni. Efelől ne legyenek kétségei senkinek.
Mit vegyünk hozzá?
A kis erősítő kis hangfalakkal párosítva nyilván hátrányból indul a mélyhangok terén. Ezt a hátrányt a megfelelő hangfal, vagy egy jó aktív mélyláda használatával kompenzálhatjuk. Előbbi megoldás olcsóbb, utóbbi viszont egy kicsit több erőt adhat és ez nem csak a mélyekre igaz. A DALI jól megmutatta, hogy a mélyek hangsúlyosabb prezentálásával együtt járhat a középtartomány, ezzel együtt az érzelmek egy kis háttérbe szorulása. A mélyek terén kevesebbet villantó Acoustic Energy érzelmesebb volt, de mellé érdemes aktív mélysugárzót is bekötni. Persze csak ízlés szerint, elvégre kisebb szobákban, irodában vagy hálószobában ez is elég lehet.
HR loudness
Kínál a TEAC egy kis menekülő utat is a hiányzó mélyhangok pótlására a HR loudness nevű funkcióval, ami azt ígérte, hogy nagyfelbontású jelfeldolgozása révén nem ront a magas- és középtartomány minőségén, csak a mélyeket teszi hangsúlyosabbá. Nos, miután meghallgattuk, ezt a szolgáltatást mi inkább senkinek nem ajánljuk. A loudness, mint mindig, most is megfojtja a zenét.
A hang összegzése
A TEAC CR-H101 hangja jó, de nem a megszokott, barátkozós, vagy rámenős módon, inkább a semleges és a nyers között van. A kis teljesítmény miatt pedig nem csak a hangfal egyszerű karaktere lesz a rendszer egészére nagy hatással, hanem az a döntésünk is, hogy hagyományos sztereó, vagy 2.1 szettet kötünk rá.
Ajánlás
A TEAC CR-H101 tudását és teljesítményét, ha egy szóval kellene összefoglalni, azt mondanánk, hogy korrekt. Ha a szolgáltatásokat nézzük, akkor bátran kijelenthető, hogy nem olcsó, ha pedig az építési minőség felől közelítünk hozzá, akkor egyértelműen nem is akar olcsónak tűnni. No és a hangja? A TEAC ha akarná, sem tudná letagadni, hogy a D osztály mellett tette le voksát, ami nem baj, hanem jellemző, a karaktert meghatározó tulajdonság.