Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
TEAC AX-501 integrált sztereó erősítő teszt
2016. július 25., hétfő, 10:25
TEAC audio hifi erősítő TEAC hifi TEAC erősítő hifi teszt erősítő teszt TEAC teszt hifi erősítő sztereó erősítő erősítő teszt hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt TEAC erősítő teszt TEAC hifi erősítő
Ritkán látunk D osztályú erősítőt XLR bemenettel. De nem csak ettől különc a TEAC AX-501. Lehet szeretni vagy utálni, de tény, hogy senki nem volt képes még így, ilyen kidolgozottsággal tálalni a "kompakt erősítő" koncepcióját.
Néhány száraz adat
A D osztály egyik fő előnye, hogy szellőzőnyílások, hűtőborda, vagy ventillátor nélkül is stabil üzemet nyújt, ezáltal a készülékház is a vele azonos kondíciójú tranzisztoros erősítők fizikai méretének kevesebb, mint felét igényli. A csatornánként 120 W (4 ohmon, 70 W 8 ohmon) maximális teljesítmény jelen esetben egy mindössze 4 kilós, 29 cm széles, (talpakkal együtt) 8 cm magas és 26,5 cm mély géptestben fészkel.
A tápegység (mely a belső tér csaknem felét kitölti) is csupán 68 wattos, egy nagyobbacska muffin méretű toroid trafót is tartalmaz, utóbbit a készülékhez belső oldalára rögzítették. Így feltételezhető, hogy a 2 x 70 W csak a puffer kondenzátorok azonnali "leszippantásával" valósulhat meg, ettől már meghallgatás előtt is azt feltételeztük, hogy nagy hangerőn erőtlenné, vérszegénnyé fog válni ez a szegény kis készülék. De az AX-501-et nem arra találták ki, hogy koncerttermek hangulatát utánozzunk vele. Az általános felhasználás során, mikor 65-70 dB közötti hangnyomásszinttel hallgatunk zenét, még bő lével kell, hogy táplálja hangsugárzóinkat a kis erősítő. Itt olyan terhelésre gondolunk, ami egy könnyed, egész estés parti szolid aláfestéséhez, iroda hangosításához vagy hálószobai mozizáshoz még bőségesen elegendő.
Csak a legfontosabbat
Manapság megszokottá vált, hogy a D osztályú erősítők kis méretéből eredő praktikumot megtoldják még néhány digitális bemenettel is, így az íróasztalra vagy kis szobába szánt hifi rendszerünk alapjaként egyetlen elektronikát használhatunk. Az AX-501 tervezésekor úgy látta jobbnak a gyártó, ha a költségek hatékonyabb menedzselése érdekében "csak" analóg ki és bemeneteket helyeznek el az eszközön (létezik DA konverterrel egybeépített, kb. 30%-kal kisebb teljesítményű és XLR bemenet nélküli, ám némileg olcsóbb változata AI-501 DA néven, továbbá a kisebb, 300-as családban kínál DAC-kal egybeépített erősítőt a TEAC), viszont szimmetrikus jelúttal. Ez egyfajta előnyt jelenthet mind financiális, mind ízlésbeli szempontból, mivel mi dönthetjük el, hogy milyen DAC-ot társítsunk a készülék mellé, ráköthetünk "komolyabb", XLR kimenettel rendelkező forráseszközöket, ugyanakkor nem kell fizetnünk olyan extrákért, amiket nem használnánk ki. Egyébként a TEAC Reference családjában lehet kapni kimondottan ehhez az erősítőhöz passzoló, DSD-kompatibilis DA konvertert, amely egyben hálózati médialejátszó is (NT-503), tehát ha nagyon akarunk, "házon belül" is fejleszthetünk.
A maga kategóriájában jó szolgáltatásokat kínál az AX-501. Igaz, hogy RCA bemenetekből a tranzisztoros vetélytársaira jellemző 4-6 helyett mindössze 3 párral rendelkezik, viszont ad nekünk XLR-t is. Utóbbi talán nem sorsdöntő, és nem biztos, hogy a vásárlók nagy része miatta kapja hóna alá az erősítőt, de a masszív Neutrik aljzatok megléte komolyságot sugall. És egyáltalán, nehéz belekötni az AX-501 küllemébe, mert amilyen aranyos, épp olyan szigorú. Mint egy frissen diplomázott jogászlány. De inkább hagyjuk a hasonlatokat, lássuk a részleteket!
A teljes egészében fém készülékház önmagában nem nagy dolog, no de a fél centi vastag, eloxált alumínium panelek ugródeszkaként hatnak az anyagminőségre. Természetesen nincs élő ember, aki funkciója szerint használná is az előlapból agyarként kimeredő "fogantyúkat", de ezek az elemek tréfálkozás nélkül hordozzák a nagyobb elektronikák komolyságát. A kétállású kapcsoló föl-le kattintása önmagában olyan részlet, ami a hifizéstől független örömet okoz egy műszaki őrült számára. És ahogy felvillannak a sárga, háttérvilágított Deprez műszeres mutatók... persze ezek nem nélkülözhetetlen jelenségek, de jópofa hifis motívumok, meghatározzák a TEAC vizuális karakterét. Másfelől mindkét potméter példaértékű. A forrásválasztó csendben, nagyon érzékletesen kettyen egyik bemenetről a másikra, az aktív csatornát halovány kék LED jelzi. A fegyelmezetten súlyozott, motorosan vezérelt hangerőszabályzó pedig, túlzás nélkül egy mérnöki remekmű.
Távvezérlővel is olyan precízen, aprólékosan tudtuk állítani az erősítő jelszintjét, hogy azt sok más motoros tárcsás elektronika megirigyelhetné. A gyárilag mellékelt rendszer-távvezérlő ugyancsak ergonomikus, ráadásul a tetőlapja igazi szálcsiszolt alumínium. Talán mondanunk se kell, hogy a hátoldali tápaljzat IEC C15 dugót fogad, ahogy azt illik. Tehát a TEAC méretei alapján nem, de kivitelében pontosan olyan, amilyennek egy közel 1000 eurós értékű hifi eszköznek lennie kell.
Használat közben
Ha valaki tudni szeretné, vajon mennyire melegszik az AX-501, akkor íme a válasz: semennyire. Órákig tartó, közepes terhelésen való használat után is csak enyhén langyosodott. Persze ezen nem kell csodálkozni, hiszen ez a D osztály egyik fő erénye, hogy az energia nem vész kárba.
A Deprez műszer hosszú- és rövidtávon is inkább csak a látványt szolgálja. Parányi mérete és lomha mozgása miatt nem nagyon bizonyult hasznosnak, másfelől egy késő esti, nyugodt zenehallgatás közben egyeseket zavarhatnak a derűsen hunyorgó, banán alakú ablakocskák. Ilyen esetben a fényük több fokozatban csökkenthető, illetve a mutatók mozgása leállítható.
A hátoldali csatlakozók zökkenőmentesen fogadták kábeleinket, a hangfal kimenetek szigorúan "megfogták" a banándugókat. Tetszett, hogy az elektronika bekapcsoláskor, források váltása közben vagy a némítás funkció engedélyezésével nem azonnal, hanem egy egyenletes, rövid átmenettel halkult el vagy éppen hangosodott fel.
Hangminőség
A kb. 3 hétig tartó használat során főleg DALI és Focal hangfalakkal hallgattuk a TEAC mini erősítőjét. Érdemes olyan alapvető lépéseket követnünk, mint pl. kerülni a túlzottan bonyolult, vagy kiélezett magassugárzós hangdobozok használatát. Sok hifi hangfal szeret "kiteljesedni", kiemelt figyelmességgel, részletgazdagon viselkedni a magas frekvenciás tartományban, ezek a megoldások nem fognak barátságosan reagálni a D osztályra. Az AX-501 mellé inkább finomabb, diszkrét stílusú hangfalak valók. Ha pedig szeretjük a dinamikus, modern zenéket, akkor olyan hangdobozt vegyünk, ami bíztatás nélkül is bármikor képes "lemenni".
Ha megfelelő forráseszközt, DA-konvertert tartunk és jó minőségű fájlokat indítunk el, akkor hamar észre fogjuk venni a TEAC ügyesen kiosztott hangszínpadát. Irányítottság és dinamika terén ügyes kis elektronika, főleg a halk és közepes jelszintű járatást szereti. A tér vízszintes tagolását óvatosan végzi, de a konkrét részleteket inkább steril, tárgyilagos stílusban tálalja. Minden zenénél érezhető az ALC0240 végfok nyers, enyhén digitális íze. Ez egyfajta szárazságot okoz, viszont a kontrollált részletekről nem kell lemondanunk, nagyon sok apróságot, alig észlelhető rezdülést is sokszor észrevettünk egy idő előtt lefogott gitárnyak, egy a többinél erősebben leütött zongorabillentyű vagy Queens of The Stone Age refrén alatt fellelkesülő dobkíséret formájában.
Ha már szóba kerültek a zenei stílusok, leszögezzük, hogy az akusztikus műfajokat is jól kezeli az AX-501, főleg a nyugodtabb, kevés hangszerre írt felvételeket. A komplex, rengeteg hangszert tartalmazó darabok (jellemzően nagyzenekari produkciók) hallgatásakor nagy hangerőn inkább egységként mutatja meg a produkciót, és nem kezdi el apró részekre bontani. Hard rock jellegű anyagokkal rendkívül fegyelmezett, néha már egyenesen pedáns. Egy könnyed és finom magassugárzóval elérhetjük, hogy kiemelt részletek nélkül, ugyanakkor feszesen átéljük a legvadabb húrtépéseket is.
Mindent összevetve a TEAC inkább "ésszerű" terhelésen kezesbárány. Ha csak halkan járatjuk, úgymond "beszédhangerőn" egy kiforrott és kiegyensúlyozott hifi komponens teljesítményét nyújtja. Higgadt, őszinte, és ontja magából a részleteket. Ha kicsit feljebb merészkedünk, mert szórakozásra vágyunk, vagy egy jó kis akciófilmet nézünk, akkor kicsit szigorúbb, de még mindig sok információt átad. Amikor azt szeretnénk, hogy a bútor rezonáljon alattunk, vagy a dobfelszerelést a valóságnak megfelelő robbanékonysággal halljuk, ott jelzi türelmének végét a TEAC. Ha nagyon sokat várunk el tőle, attól keményebb lesz karaktere, ekkor hallhatóan csökken a lazasága, de nem is arra készült, hogy hangorkánt generáljunk vele. Elektronikus zenéknél nem volt hátrány a nagyobb decibelekhez társuló "mogorvaság", sőt! Egy internetről lejátszott Deep House (Kyle Watson Feat. Pop Art - Don't Talk) szám hallgatásakor például szenzációs, bivalyerős basszusokat passzírozott ki hangfalainkból a kis erősítő. A combos impulzusokat olyan határozottsággal kezelte, ami őszintén meglepett minket. Kedvenc jazzes jellegű referencia számaink viszont ilyenkor egyes részleteket lehorgonyoztak, nem akarták szabadjára engedni, így aztán a leendő tulajdonosnak tudnia érdemes, hogy mit, és milyen hangosan szeretne hallgatni.
Végszó
A TEAC AX-501 egy a jó értelemben különc erősítő. Tény, hogy elsősorban a zenék magjára, hangulatelemeire és tónusaira összpontosít, illetve nagy hangerőn érzékletesen jelzi, hogy nem bivalycsorda dolgozik a végerősítő moduljaiban. Viszont sok esetben (gondolunk itt azokra, akik kis szobába építenek kis rendszert, vagy elsősorban nem a nagy hangerőt akarják elérni) képes ellensúlyozni hiányosságait, és teljes zenei élményt nyújtani. Igen, hamar szembesültünk azokkal a pillanatokkal, amik által megszerettük a TEAC hangját, és azt gondoltuk, hogy ez az erősítő úgy jó, ahogy van. Egyébként a fejhallgató kimenetről kapott jel bőven kiszolgál akár 100-200 000 Ft közötti füleseket is, a hangfalaknál tapasztalt mellékhatások nélkül. A fentiek alapján némileg leszűrhető, hogy mire képes az AX-501, ettől függetlenül most is azt javasoljuk, hogy tessék személyesen is kipróbálni. Az általunk eddig kipróbált D osztályú megoldásokhoz mérten jól szerepelt, kivitel és dizájn tekintetében pedig kifogástalan, és utóbbival fogja főleg elcsábítani leendő tulajdonosait.
