Tannoy Revolution XT 6F házimozi hangfalszett teszt
Igényes kivitelezés, igényes hangzás
2016. május 18., szerda, 13:15
Tannoy audio hifi hangfal házimozi Hifibarlang hangfalszett hifi hangfal Tannoy hangfal házimozi hangfalszett Revolution XT Tannoy Revolution hangfal teszt hifi hangfal teszt Tannoy hangfal teszt házimozi hangfalszett teszt
Elérhető árú, ritka konstrukciós megoldást felvonultató, igényesen kivitelezett, patinás nevet viselő hangfalcsalád, melynek gyártója több mint 80 éves szakmai múlttal és tapasztalattal rendelkezik. Szerencsés kombinációja az elvárható tulajdonságoknak, papírforma szerint tehát minden adott, hogy elégedetten álljunk fel a teszt végén. Hogy valóban így történt-e, az cikkünk végén kiderül.
Szimpátia első látásra
Már kicsomagoláskor plusz pontokat szerzett a tesztre hozzánk került Tannoy hangfalszett, egyből elnyerte a rokonszenvünket. A közelmúltban tesztelt, famintázatú műanyag fóliával borított hangfalak után üdítő változatosság volt a Revolution XT család igényesen kidolgozott elemeinek kézbevétele. A valódi furnérral borított (sötét dió és közepes tölgy színben kapható) hangfalak már tapintásra magas szubjektív minőségérzetet sugallnak. A színválaszték ugyan lehetne szélesebb körű (egy fekete és egy fehér kivitel is biztos megtalálná a maga célközönségét), de ezzel a sötét és világos famintázattal is harmonikusan illeszthetők a legváltozatosabb stílusú enteriőrbe.
Felépítés
A teljes Revolution XT család öt tagból áll: két álló (XT 8F és XT 6F) két állványos (XT 6 és XT Mini) és egy centersugárzó (XT C) a kínálat. Utóbbi esetén nincs választási lehetőség, a másik két fajta közül mi a kisebb változatokat hallgattuk meg, így egy 6F/C/Mini kombináció vendégeskedett nálunk. Mélynyomó nem tartozik a sorozatba, mi is 5.0 konfigurációban használtuk őket. Ez persze nem jelenti azt, hogy akár a Tannoy, akár más gyártó választékából ne lehessen kiegészíteni egy szubládával, ha valaki igényét érzi ennek. Anélkül hogy előreugranánk a meghallgatás tapasztalataihoz, annyit elárulhatunk, hogy nagy valószínűséggel igényét fogja érezni, tehát nem túlzás kijelenteni: kötelező.
Ami igazán egyedivé teszi a Revolution XT sorozatot, és kiemeli a hasonló kategóriájú versenytársak közül, az a Tannoy speciális konstrukciója, a magas és középsugárzó integrálása. Az ilyen jellegű hangszórók első változatát még 1947-ben fejlesztették ki, így bizton állíthatjuk, hogy nem egy kiforratlan, hanem a hosszú évtizedek alatt folyamatosan tökéletesített megoldásról van szó.
A Revolution családban alkalmazott technológia az Omnimagnet Dual Concentric nevet viseli, és ez a három szó precízen le is írja a lényegét. A magassugárzó és a mélyközép hangszóró koncentrikusan, egymásba építve helyezkedik el, és közös állandó mágnesük van. Bár a magassugárzót a specifikáció dómnak írja, mégsem a klasszikus kiképzésű, mert membránja tórusz alakú. A membrán előtt elhelyezett lövedék formájú fáziskúp és fázisvezető tölcsér feladata a magas frekvenciájú hanghullámok minél jobb diszperziójának elősegítése. Az így kialakított egységet veszi körül a mélyközép hangszóró membránja. Ez a bonyolult konstrukció nem öncélú mérnöki bravúroskodás, hanem a magas- és középtartomány koherensebb lesugárzását célozza meg.
Ez a kettős koncentrikus hangszóró megtalálható a szett mindhárom típusában, csupán méretükben különböznek. A háromutas álló XT 6F hangfalaké a nagyobb változat: a középsugárzó átmérője 150 mm, a dóm pedig 25 mm-es. Ezt egészíti ki egy szintén 150 mm-es mélysugárzó. A hangdoboz frekvencia-átvitele 38 Hz-től 32 kHz-ig terjed. A kétutas centersugárzó és a Mini kisebb átmérőjű kettős koncentrikus hangszórót kapott, egy 100 mm-es középsugárzó és egy 20 mm-es dóm kombinációját. A szimmetrikus felépítésű centersugárzó esetén ezt két 100 mm-es mélyhangszóró fogja közre, de érdekes módon, ennek ellenére nincs érdemi különbség az alsó határfrekvenciájukban, az XT Mini 68 Hz-ig megy le, a centersugárzó pedig alig mélyebbre, 62 Hz-ig. Utóbbinak nem is feladata az extra mély tartományok leképzése, viszont a dialógusok plasztikus megjelenítéséhez jókora támogatást nyújt a két mélyközép hangszóró.
A hangdobozok mindegyike fel van készítve kettős kábelezésre, a hátoldalon aranyozott terminálok várják a banándugókat vagy a csupasz kábelvégeket. Igazság szerint a Minin kicsit indokolatlannak érezzük ezt a lehetőséget, ilyen apró hangfal esetén nem igazán van egyensúlyban a befektetett anyagi ráfordítás az elérhető eredménnyel. Aki egy olyan igényes (és drága) rendszert épít ki, hogy még a háttérsugárzóknál is kettős kábelezést alkalmaz, az valószínűleg ennél izmosabb hangfalakat választ. Egy kisebb teljesítményű sztereó rendszer frontjainak szerepéhez viszont nem rendelkeznek elégendő mélyhang átvitellel. Erről egy kicsit bővebben majd a meghallgatás fejezetben lesz szó. Mindenesetre a lehetőség adott, igény szerint lehet élni vele.
A dobozok masszív felépítésűek, trapéz alaprajzúak, a hátrafelé összetartó oldallapoknak köszönhetően csökkennek a belső visszaverődések, és így kevésbé szól bele a hangzásba a test saját hangja, elszíneződéstől mentesebb hangkép lesz az eredmény. Az XT 6F specialitása az iker kamrás reflex konstrukció, a hangdoboz belűről két részre van osztva, ez megnehezíti a függőleges állóhullámok kialakulását.
A szett elemeinek megjelenéséről, a minőségi furnérborításról már volt szó, de a többi apró részlet is nívós megoldásokat mutat. Az állódobozok talpának kivitelezése ízlésesen elegáns, a márkajelzést nem magára a hangfalra helyezték, hanem a felső perembe ferdén süllyesztve. A doboztesthez rögzítése érdekes megoldású, a ferde aljú kabinet csak elől támaszkodik lábakkal, hátul felfekszik rá, így egy ék alakú nyílás keletkezik a doboz és a talp között. Ez nem öncélú dizájnelem, az alján kialakított, lefelé sugárzó reflexnyílás így tud szabadon lélegezni a külvilág felé. A nyílás ék alakjának fontos szerepe van, a mélyhangok diszperzióját segíti elő. Ez a megoldás két szempontból is előnyös, egyrészt a doboz így nem kényes a falhoz közeli elhelyezésre, másrészt nem "csúfítja" el a frontoldalt a reflexnyílás.
A hangszóróselyem kerete mágneses rögzítésű, ennek köszönhetően semmilyen furat vagy pöcök nem bontja meg a szép erezetű felületet. Egyedüli negatív észrevételünk a Minivel kapcsolatos, filléres spórolásnak tűnik, hogy más gyártóktól eltérően a falon való elhelyezést lehetővé tevő konzolt nem alakították ki a hátlapon, csak csavarmenetes furatokat képeztek ki rajta. Így aki nem állványra vagy polcra tenné őket, annak külön meg kell vásárolnia ezt a kiegészítő tartozékot.
Hangzás zenén
Sztereón a két frontsugárzó remek teljesítményt mutatott. Hogy a koherens hangzás a kettős koncentrikus hangszóróknak vagy másnak volt-e köszönhető, azt ellenpróba hiányában nem lehet megállapítani. (Nem áll rendelkezésünkre két ugyanilyen felépítésű hangfal hagyományos hangszórókészletből építve, hogy a különbséget meg lehessen fülelni.) Allan Taylor és Chris Jones számait erőteljes középtartomány, plasztikus gitárhangzás jellemezte. A húrok legapróbb rezdülése is jól követhető volt, a kommunikatív előadás minden finom részletet feltárt. A széles, levegős hangtérből kiválva, az énekes szinte közelebb lépett felénk. Ha lehetne hang esetén zoomolásról beszélni, akkor úgy jellemeznénk, mintha ráközelítettünk volna az énekszólamra. Bár ez a közelítés nem a színpad előre/hátra irányú megjelenítéséből adódott, hanem csak szubjektív érzés volt a középtartomány határozottsága miatt. A sztereó tér megjelenítése bal/jobb irányban kifogástalan volt, soktagú zenekart is precízen képzett le, ám az előre/hátra pozícionálás már bizonytalanabb volt. Találkoztunk már ennél definitívebb térleképzéssel, igaz magasabb árkategóriájú hangfalak esetén.
A frekvenciamenet hozta a specifikációból elvárt "papírformát", nem tapasztaltunk sávkorlátozottságot sem a legalsó, sem a legfelső szegmensekben. Pege Aladár albumának dalaival a masszív bőgőtől indulva, a markáns hangzású szaxofonon és zongorán át egészen az ütősök cintányérjáig kiegyenlített, széles spektrumú előadást nyújtott. A Superheavy számaiban ugyancsak izmosan lüktető, jól kontrollált, kézben tartott basszus adta a stabil alapot. A neutrális, színezetlen előadás ellenére az énekhangok nem veszítettek karakterességükből, sőt éppen ennek köszönhetően teljesedett ki az egyéniségük. Mick Jagger reszelős szólama lúdbőröztető életszerűséggel lépett be.
Próbaképpen a két XT Minit is bekötöttük az első pár helyére, hogy mire számítsanak, akik kis rendszert építenének ki állványos hangdobozokból. A tiszta, torzítatlan ének, a jól kidolgozott közép- és felsőtartomány megmaradt, de mélyhangok nagyon elhalványodtak. A dobok kemény ütései inkább már csak testetlenül puffantak. De a természetes, transzparens, nyílt hangzás megmaradt, pl. Dave Brubeck kvartettjétől a basszust nélkülöző Unsquare Dance c. szám kimondottan élvezetesen szólalt meg rajtuk.
Hangzás mozin
Filmeken - mint szubláda nélküli konfigurációtól - padlót remegtető és ablakzörgető mélyeket nem vártunk el tőle (nem is lett volna jogos elvárás), de ha nem kimondottan apokaliptikus jelenet prezentálása volt a feladat, akkor nem is volt különösebb hiányérzetünk. Ahol "csak" határozott és izmos basszusra volt szükség, ott a két front becsületesen helyt állt, viszont ahol már természeti katasztrófák hangját kellett reprodukálni (San Andreas földrengéses epizódjai) ott már egyértelműen kevésnek bizonyultak. A szett mentségére legyen mondva, nem is erőltette a mindent elsöprő mélytartomány létrehozását. Amire képes volt, azt nyújtotta, nem próbálkozott vadul dörgő mélyekkel pótolni a katasztrófafilmek által igényelt legalsó szubtartományt. A John Wick aljzatbeton feltörő jelenete és a Fury harckocsijainak löveghangjai határesetnek bizonyultak, önmagukban erőteljesen, kellő testességgel jelentek meg, de ha valaki már hallotta ezeket a filmeket egy mélynyomót is tartalmazó öt vagy hétcsatornás szetten megszólalni, akkor mindenképpen észreveszi a brutális erő hiányát.
Hasonlót tapasztaltunk koncert filmekkel is (Adele Live at the Royal Albert Hall, Jesus Christ Superstar - Live Arena Tour). Tiszta, világos hangkép, karakteresen megjelenített hangszerek és énekszólamok, jól pozícionált tér, határozottan jelenlévő közönség és háttérzajok jellemezték őket. A center- és a háttérsugárzók hatékonyan működtek közre a történéseket kísérő hangtér kialakításában. Ugyanakkor Roger Waters: The Wall stadion koncertjének nyitányakor, a hangrobbanás-szerű kezdés rávilágított a szett teljesítőképességének a határaira.
Légvégül egy viszonylag friss kiadvány, a Star Wars VII - The Force Awakens (Az ébredő erő) került a lejátszóba. Most tekintsünk el a filmnek a kritikusok által mosolyogva lesajnált megoldásaitól, az űrben dübörögve repülő űrhajóktól, és koncentráljunk csak a hangzásra. Így vitán felül elismerést váltott ki a produkció. A légi csatákban egymást kergető X-szárnyúak és Tie vadászok manőverei pontosan követhetők voltak, a két XT Mini precíz munkájának köszönhetően a mellettünk és a hátunk mögött zajlott események ugyanolyan hangsúlyosak voltak, mint az előtér jelenetei. Kylo Ren dialógusai a torzítás ellenére jól érthetően, a két mélyhangszórónak köszönhetően telten szólaltak meg a centersugárzóból. A film végén a Csillagpusztító felrobbanásakor - a már említett hiányosságok, fizikai képteleségek ellenére - hihető volt, hogy egy bolygó pusztulásának vagyunk a szem- és fültanúi.
Összegzés
A teszt lezárultával el kell ismernünk a Tannoy Revolution XT hangfalszett kvalitásait, megjegyzéseink nem a negatívumok kihangsúlyozásai, hanem inkább csak tapasztalataink összegzése. Amire vállalkozott (mélynyomó nélküli konfiguráció, a két XT Mini csupán háttérsugárzó szerepben), azokat az elvárásokat maradéktalanul, és jó színvonalon teljesítette. Ütős házimozi rendszer kiépítését megcélozva azonban feltétlenül érdemes egy mélynyomóval kiegészíteni az elrendezést. A pontozásnál is ezt vettük figyelembe, nem több száz wattos mélynyomós rendszer volt a viszonyítási alap. A két XT 6F állódoboz sztereó elrendezésben remekül szerepelt, ha külön vizsgálva csak őket minősítjük, akkor a négyszázezer Ft/pár árkategóriában nagyon jó vételnek számítanak. A két Mini háttérsugárzóként ugyancsak nagyszerűen helyt állt, ugyanakkor, ha valaki kis rendszerben frontként akarja őket használni - tiszta és részletező hangzásuk ellenére - mélyhang szegénységük miatt nem igazán tudjuk javasolni. A saját árkategóriájukban ennyi pénzért ki lehet fogni teljesebb hangzást nyújtó állványos hangfalakat is. Ez azonban semmit nem von le a szett teljes egészének megítéléséből, csak zárójeles megjegyzésként érdemes figyelembe venni. Így a teszt eredeti céljánál maradva, a teljes elrendezést minősítve, egyértelműen pozitív benyomásokat szereztünk.