Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
System Audio saxo sub 10 aktív mélyláda teszt
2023. július 4., kedd, 12:05
SystemAudio audio hifi házimozi hangfal szubláda mélyláda System Audio SystemAudio mélyláda SystemAudio hangfal aktív mélyláda mélyláda teszt aktív mélyláda teszt System Audio mélyláda System Audio hangfal SystemAudio mélyláda teszt
A System Audio hangfal kínálata sokféle igényt kielégítően széles, közülük jó néhányat már megismertünk és megismertettünk a Kedves Olvasókkal, ám szubládából mindössze kettő szerepelt a palettán, a saxo sub 10, és a legend sub 12, melyekhez a nemrégiben bejelentett Silverback Sub Solo és Silverback Sub Duo csatlakozott. Az idei évet a korábban forgalomba kerültek közül a kisebbik, saxo sub 10 társaságában töltöttük, alaposan megismertük, erről szólnak a következő sorok.
A gyártó honlapján negatív előjellel rekordgyanús a közzétett adatok, információk csekély mennyisége. Leginkább hangzatos marketing szavakkal és mondatokkal találkozik az odalátogató. Például "egymáshoz tervezett hangszóró és erősítő". Nincs okunk ebben kételkedni, bizonyítékunk az ellenkezőjére még annyi sincs, elhisszük. Már csak azért is, mert az eddig megismert System Audio termékekkel igencsak elégedettek voltunk.
A System Audio saxo sub 10 (így, kisbetűkkel írja a gyártó) egy igazi kocka, nem csak annak néz ki: 32x32x32 cm az éleinek hossza. 10 colos, vagyis névleg 25 centis lemezkosaras hangszóró díszeleg a saxo sub 10 előlapján. A kosarát rögzítő 8 csavar közül négy darab cirka egy centire kiáll, ezeket a védőkeret megtartása miatt alakították ilyenre. A membrán szemre és tapintásra polipropilénnek tűnik, viszont hátulról nézve strukturált, ami papírra utal. Porsapkája homorú, felfüggesztése feszes, ezt részben a szubláda viszonylatban keskeny gumiperemnek köszönheti. A mélynyomó belsejét fekete szivacs lapokkal bélelték, az erősítő egyszerű felépítésű, de gondosan kivitelezett.
Semmiféle dizájnelem nincs a saxo sub 10-en, az SA logót a kerek védőidomra tették. A gyártói honlapon speciálisnak nevezik a basszreflex rendszerét, amiből kívülről a hátlap alján ásító rés látható. Kedveljük az ilyeneket, általában kevésbé adnak ki úgynevezett port- vagy csőhangot.
Az erősítő panelen csak a legszükségesebb kezelőszervek és csatlakozók sorakoznak, viszont van külön LFE bemenet, aminek most is szívből örültünk. Mellette bal és jobb RCA aljzat, hangerő (valójában érzékenység) szabályzó, alul-áteresztő szűrő állító, fázis (0 vagy 180 fok) és bekapcsolás mód választó pöckök találhatók. A tápkábel szerencsére nem fix, így az áramellátást illő módon, IsoTek EVO3 Premier-rel biztosítottuk.
Erősítője 250 W teljesítményű, ami ebben az ár és méretkategóriában jónak számít. Arról nem szól a fáma, hogy ez RMS vagy csúcsérték. Frekvencia-átvitele a gyártói adat szerint 35-120 Hz, korrekten megadták hozzá a -3 dB-es értéket. Hamarosan kiderül, mi valósult meg ebből a házimozi/nappali szobánkban!
A meghallgatás - törzsolvasóink számára talán unalmas, hogy mindig leírjuk - 22 négyzetméteres, akusztikailag részben kezelt szobában zajlott. A saxo sub 10 Marantz processzortól, Nordost Bass-Line kábelen kapta a jeleket, amelyek forrása Zidoo lejátszó volt.
Frekvencia-átvitel méréssel kezdtük a tesztelést, amit háromhetes, bejáratásnak is felfogható használat előzött meg. A gyártó által megadott számok beigazolódtak, 20 Hz-en semmi, 25-ön valami, 31,5 hertzen jelentős szubbasszus tört elő a kockából, tekintélyes része a reflexnyílásból. 40 Hz-en még hangosabb lett, ami szintet megtartott 80-ig. Ez rendben lévőnek tekintendő, pipa berajzolva.
Filmjelenetek következtek, elsőként az Incredible Hulk-ból kivágott néhány perc. Ugyanazt a 18 dB-es értéket mutatta a Marantz kijelzője, mint máskor, évek óta erre igazítjuk a jelszintet. Ami valójában változó, mert az Audyssey MultEQ XT32 állítja be az automatikus kalibráció során az ehhez tartozó hangnyomást, de fülre és mérve sem szoktak előfordulni számottevő különbségek. A sub 10 úgy viselkedett, ahogy egy 250 wattal meghajtott, 25 centis hangszóróval rendelkező, igényesen megépített basszreflex ládától elvárható. Remekül kiegészítette a többi csatornára kiosztott hangokat, még némi mellkas püfölésre is képes volt.
A címszereplő barátságos szörnyeteg lépteinek döngése, majd az őt megsorozó félcollos nehézgéppuska dörgése megrázta a szomszédos konyha szekrényében sorakozó poharakat, amit csilingeléssel jeleztek. Ekkora teljesítménynél kisebb portzaj érzékelhető volt a mélyláda hangjában, így körülbelül egy órányit, másként kifejezve 30 foknyit visszafelé tekertünk a saxo sub 10 hangerő szabályzóján, amitől a zaj el is tűnt. Ettől a Valkyrie légvédelmi gépágyúja némileg kisebb kaliberűre zsugorodott, de azért élvezhető maradt a szubbasszus.
He Xiau Tan Earth Drums számában a legnagyobb méretű dobok hangját keverték az LFE csatornára, ezzel sem akadt gondja tesztalanyunknak. Hans Zimmer Wheel of Fortune-je következett, ebben a dalban több szerep jutott a sub 10-nek, megmutatta, hogy az egyhangú dünnyögéstől nagyon távol áll, képes volt részletezést belecsempészni a szubbasszusba… akárcsak Marcus Miller basszusgitárjának prezentálása során.
Összefoglalás, végszó
A tesztelés során megállapítottuk, hogy a System Audio mérnökei mélyládát is tudnak tervezni, bár ez számunkra egy pillanatig sem volt kétséges. A saxo sub 10 szolid kinézetű és kisméretű hangkeltő, a jelenlegi rettenetes áremelkedéseket figyelembe véve reális pénzért, 10 híján 250 ezer forintért kapható. Azoknak ajánljuk, akik 25 négyzetméteresnél nem nagyobb szobába, basszusban visszafogott hangdobozok mellé keresnek, azokat remekül kiegészítő társat. Zenéhez ugyanannyira passzol a hangja, mint akciófilmekhez, de falbontó, kanapét megmozgató löketek kiadására ne kényszerítsék. Akkor biztosan ugyanannyira elégedettek lesznek vele, mint mi a tesztelés hetei alatt.
