Synthesis Roma 96 DC+ csöves sztereó erősítő teszt

2018. november 2., péntek, 18:35

Synthesis audio hifi erősítő Synthesis hifi Synthesis erősítő hifi erősítő sztereó erősítő csöves erősítő erősítő teszt sztereó erősítő teszt hifi erősítő teszt csöves erősítő teszt

A nemrég bemutatott Synthesis Soprano után, egy lépcsővel feljebb ugrottunk az Extreme Audio kínálatában szereplő olasz csövesek világában. A Roma sorozat legkisebb, de már DAC-kal megáldott verziója a külseje alapján is egy komolyabb ugrást jelent a ranglétrán ezért vélhetően a hangjában is minőségi előrelépést ígér a belépő Soprano-hoz képest.

Jó úton a csúcs felé

Synthesis tesztsorozatunkat folytatva ezúttal egy olyan csöves erősítőt bízott gondjainkra a hazai forgalmazó, ami már a külsejében is határozottan mutatja, hogy itt már nem a kezdő audiofilek szárnyainak bontogatása volt a cél, hanem egy komoly műszerrel van dolgunk.

Dobozából kiemelve már feszültek a bicepszek, hiszen ez a kompakt méretűnek mondható darab, közel 20 kg-nyi anyagot tartalmaz, ami már jó előjel. Miután elfoglalta helyét, hosszasan csodáltuk az elegáns vonalakat, íveket, és minden apró igényes részletet, melyeket akár órákig is el tudtunk volna nézegetni. Míg a Soprano egy modern köntösbe öltöztetett ifjú titánként pózolt, a Roma 96 DC+ egy igazi elegáns, tekintélyt parancsoló úriemberként várta a nagy előadást.

A részletek

Az anyaghasználat egészen más szintet üt meg ennél a modellnél a kistestvérhez képest, és itt az olasz kézimunka összetéveszthetetlen jelei is azonnal megmutatkoznak. Tesztalanyunk vaskos fa előlapja fényes fekete lakkozást kapott, ami egy, a hat elérhető színvariánsból, nem is beszélve a kétféle, feláras, szálcsiszolt alumínium verzióból.

Az elegáns fekete keret belsejében egy méretes eloxált alumínium hangerő állító tárcsa, egy főkapcsoló, valamint a források visszajelzői látszanak. Ez talán a készülék egyetlen olyan pontja, ami nem illik a képbe, ugyanis ezek a visszajelzők még világosban is zavaró kék fénnyel adják tudatunkra, hogy éppen melyik bemenetet használjuk. Számunkra ez a fajta olcsónak ható részlet egyszerűen nem illik egy ilyen elegáns olasz erősítőhöz.

A készülék tetején nagyon szépen megmunkált fémrács védi az elő- és végerősítő csöveket, melyek egy rozsdamentes lemezből "nőttek ki", és ragyognak diszkréten izzó fényárban. A trafók már nincsenek ilyen pőrén tálalva, így ők a csövek mögötti garázsban kaptak helyet és végzik nagyon nagy csendben a dolgukat.

A Roma 96 DC+ csőkészlete már a komolyabb EL34/6CA7 darabokból áll, ezekből csatornánként kettő állítja elő a 2x25 W A osztályú teljesítményt, hozzájuk az út a szintén jó minőségű 12AU7/ECC82 triódákon keresztül vezet, melyek a gyártó szerint alacsonyabb, mint 1 %-os torzítást ígérnek.

Tesztalanyunk nevében az a kis pluszjel, valójában nem is olyan kis pluszt jelent. Az alap Roma 96 DC-hez képest, ez a modell 100 000 Ft felár ellenében a phono erősítő mellett egy nagyon jó minőségű, három digitális bemenettel rendelkező 24 bit/192 kHz (optikai), 32 bit/384 kHz (USB B) DSD 5,6 Mhz-ig (USB B) Asahi Kasei AK4495S 32 bit/768 kHz D/A konvertert hordoz a tomporában. Ez akár nagyfelbontású DSD adatfolyamokkal is gond nélkül elbír, ám a fejhallgatósoknak sajnos nem tudunk jó hírrel szolgálni, ezzel az extrával ugyanis a Roma nem rendelkezik.

Krómozott hátlapján megtalálhatóak még a szokásos analóg bemenetek is, ám itt ismét találtunk egy kötekedésre okot adó részletet. Egy ilyen színvonalú, minden részletében kifinomult erősítőnél szívesebben látnánk igényesebb, aranyozott kábel csatlakozókat a belépő szintű készülékeknél megszokott "piros/fekete" műanyagok helyén.

Napjainkban sajnos nem ritka eset, hogy egy magasabb értékű közép- vagy felsőkategóriás erősítőhöz olcsó, hozzá nem illő távvezérlő lapul a csomagolásban, ami alól a Synthesis Roma sem kivétel. Bár a weboldalon látni egy igényesebb alumínium házas verziót is, hozzánk csak az olcsóbb műanyag irányító jutott el. Ez természetesen inkább csak presztízskérdés, mint funkcionális, mert minden műveletet tökéletesen ellát, és még ergonomikus is. Csak hát mégis.

A Synthesis Roma 96 DC+ kiskereskedelmi ára (730 000 Ft) egy erős felső-középkategóriába sorolja ezt az erősítőt, ami ugyan a duplája az alapmodell Soprano-nak, mégis körülbelül a tizedébe kerül az abszolút csúcsmodell Metropolis-nak, tehát még erősen a rangsor alján helyezkedik el. Ebből kiindulva válogattuk össze tesztünkhöz a komponenseket. Marantz ND8006 hálózati zenelejátszó valamint Monitor Audio Silver 300 hangfalakat.

Fontos szempont a Synthesis esetében a megfelelő hangsugárzó választás, mert tapasztalataink szerint egy 90 dB alatti érzékenységgel rendelkezőt nem tud maradéktalanul kiszolgálni a 25 W-os csatornánkénti teljesítmény. A Silver 300 éppen 90 dB-es adattal büszkélkedik, ami már a beüzemelést követően is bíztató visszajelzést adott a rendszer képességeiről.

Meghallgatás

Az éles teszt előtt néhány állványos hangsugárzót is megpróbáltunk a Synthesis Roma 96 DC+-szal ami már akkor is lenyűgöző hangot produkált, bár a dinamikájában érződött az érzékenység hiánya. Ezért csak annyit tudunk tanácsolni, hogy állványos hangfalakból is a lehető legmagasabb érzékenységűeket válasszák, mert azok fogják igazán prezentálni olasz vendégünk képességeit. A Monitor Audio Silver 300 ugyan nem csúcs érzékeny, de éppen elég volt ahhoz, hogy a 30 négyzetméteres helyiséget megtöltse minőségi, szellős és rendkívül zenei ritmusokkal. Nem titkolt tény, hogy a csövesek hangzása mindig is közel állt a szívünkhöz, és a teszt első perceiben már éreztük, hogy a hosszas bemelegítést követően nem fogunk csalódni.

Ehhez a teszthez ez alkalommal az átlagosnál több jazz, blues, szimfonikus és akusztikus albummal készültünk, mert már az előkészületi időszakban nagyon tetszett a Synthesis hangja, és már csak önös élvezetből is kihasználtunk minden lehetőséget. Kellemes lágy, selymes és nagyon szellős magashangok kényeztették füleinket miközben ámulatba ejtő basszusok járták át a szobát. A Silver 300 amúgy is átlagon felüli mélytartománya szinte szubládás mélységekig jutott el miközben mégis feszes és megfogott tudott maradni. Dominic Miller albumait hallgatva nem is csak a gitár testét, és a húrokon mozgatott ujjak minden apró neszét tárta elénk a rendszer, hanem minden érzelmet, amit a zenész át akart adni. A hangzás zeneisége teljesen magával ragadó volt, lényegében bármeddig el tudtuk volna hallgatni kedvenc jazz albumainkat. A térábrázolás szintén példaértékű volt, a zenekar minden tagja precízen foglalta el a helyét a térben, az énekes a szoba közepén átható erővel és valóságérzettel fűszerezve adta át minden tudását. A fúvós hangszerek jellegzetes fémes karakterén sem érződött a csövesekre jellemző lágyság vagy óvatosság. Nagyon tetszett Oscar Peterson keze alatt sziporkázó zongora testes lendületes hangja, ami szintén kevés elektronika kiváltsága. Csatornánkénti 25 W teljesítménye több mindenre elég, mint azt csupán a szám hallatán gondolhatnánk.

Ahogy például kedvenc Metallica felvételinkkel áttértünk a húzósabb, dögösebb zenék világába, nem tudtunk betelni a lábdobok erejével, valamint az éles, olykor zavaró elektromos gitár vagy cintányérok dühét is sikerült egy kellemes karakterű mégis energikus hangzássá redukálnia. Egészen addig, amíg nem koncert hangnyomást kívántunk előállítani, a Synthesis Roma előadása egységes, rendezett és nagyon szerethető maradt, bizonyos hangerő után azonban elérte a korlátait és határozottan adta tudtunkra, hogy ő nem erőmű.

Az elektronikus zenék világában is nagyon otthonosan mozgott, leginkább a mélyláda jellegű basszusainak köszönhetően, de ez a stílus nem feltétlenül a finomkodásról és a diszkrét hangerőről szól. Trentemoller, Moderat vagy a Kraftwerk húzósabb ütemeiből olykor kifogyott a szufla, de ez kizárólag a családi ház, esetleg sok süket szomszéddal rendelkező lakás tulajdonosait érinti, mert itt már komoly hangerőről beszélünk, így ezt nem is róhattuk fel egy ilyen csöves szépségnek.

Egy olyan szerkezetnél, amiben ilyen DAC lapul, amolyan desszertként hagytuk a végére annak tesztjét. Marantz ND8006 zenelejátszónk digitális kimenetéről optikai kábelen érkező adatfolyamok lejátszásakor nem észleltünk értékelhető különbséget az analóg oldalhoz képest. Ez bizony komoly dicséret, tekintettel a Marantz minőségi alkatrészeit figyelembe véve. Karakterében és felbontásban teljesen megegyező eredményt kaptunk, bár a színpadban érzékeltünk egy elhanyagolható elmozdulást. Ezzel szemben Foobar 2000 programmal felvértezett számítógépről lejátszott DSD fájlok lejátszása már más szintre helyezte ezt az élményfaktort. A részletek kifinomult jelenléte a legapróbb jelentéktelennek tűnő neszek is előbújtak a felvételekből. Ha ez lehetséges, még testesebb, gazdagabb és melegebb lett a zene tökéletes kontroll jelenlétében. A színpad dimenziói, ha nem is radikálisan, de észrevehetően kiterjedtek, valamint az ének és magashangok is precízebbé és tisztábbá váltak, bár korábban sem volt panasz ezekre. Nehéz dolgunk lenne, ha be kellene lőnünk, hogy milyen értékű dedikált D/A konvertert ütne ki a nyeregből a Synthesis DAC-ja, de semmiképp sem az alapmodellek közt találnánk meg.

Összegzés

Kulturált körülmények közt, jó minőségű forrással és persze forrásanyaggal, a Synthesis Roma 96 DC+ egyszerűen megunhatatlan. Ritkán mondunk ilyet, de középkategóriában, akár a Monitor Audio Silver 300 (beszámoló hamarosan) hangsugárzókkal, szívesen megtartottuk volna referencia rendszernek. Árát tekintve akadtak olyan technikai részletek, melyek ezen a szinten már kifogásolhatóak, de a működése, és ami a legfontosabb, a hangzása olyan, amibe nem tudtunk belekötni, sőt, felülmúlta az elvárásainkat. Tipikusan olaszos kidolgozása szemet gyönyörködtető, csőkészlete valamint beépített D/A konvertere és phono erősítője is magas szintet képvisel, így bátran merjük ajánlani mind az analóg rajongóknak, mind a modern digitális platformok szerelmeseinek.

1 2

Következő oldal >