SVS SB13-Ultra aktív mélyláda teszt

2014. április 29., kedd, 18:55

SVS SB13 SVSound mélyláda sub subwoofer mélynyomó szubláda hangfal mélysugárzó audio házimozi SVS mélyláda SVS subwoofer aktív mélyláda zárt mélyláda hangfal teszt mélyláda teszt subwoofer teszt

A két legkisebb SVS mélyláda kipróbálása után egy nagy ugrással a zártak csúcsmodelljére, az SB13-Ultra típusúra vetettük rá magunkat. Választásunkat - azt, hogy nem a reflexesek valamelyikét kértük el - alaposan megfontoltuk és nem bántuk meg, mert a tesztelés minden pillanatában csodás élményben volt részünk.

Az SB13-Ultra minden szempontból bebizonyította, hogy joggal kapta a nevét, mely latinul annyit tesz: ami túl van. Min van túl? Versenytársain, a konkurencián. Vagy inkább a név kötelez (nomen est omen), szintén latin közmondásnak akarták megfeleltetni a tervezők? Igazából teljesen mindegy, a lényeg a végeredmény, ami egy valóban rendkívüli mélynyomó, mely bárhonnan nézzük, a legjobbak közé tartozik.

Az SVS honlap (az USA-beli és a magyar is) bővelkedik információkban, technikai adatokban, talán ezzel akarnak kedvet csinálni a vásárláshoz, mivel úgynevezett direkt árusításban, csak egyenesen a gyártótól, itthon pedig a közvetlenül a www.svsound.hu oldalon vehetők meg a termékek. Ehhez még járul a 30 napos pénzvisszafizetési garancia, aminek értelmében 29 napig használható, nyúzható a megrendelt mélynyomó, és a harmincadikon indoklás nélkül visszaküldhető. Illetve elég annyit megjegyezni, hogy nem tetszik a hangja, (színe, szaga). Nos, erre kevesen vetemednek, mert az SVS mélysugárzók kiváló ár/érték aránnyal és egyéb olyan tulajdonságokkal rendelkezek, amik miatt könnyű megkedvelni őket. Ezt saját bőrünkön tapasztaltuk, nem csak megkedveltük az SB13-Ultrát, hanem szinte beleszerettünk. Szinte fájt, amikor vissza kellett adni. Ez akár végszó is lehetne, de nem azért teszteltük hosszasan, hogy magunkban tartsuk mindazt, amit egy hónap alatt megállapítottunk, tapasztaltunk.

Az SVS SB13-Ultra szállítása, cipelése nem éppen leányálom. Annál csak a kicsomagolása keservesebb, de az optimális hely megtalálásához tartozó ide-oda rakosgatás is embert próbáló feladat. Nem kifejezetten hatalmas szerkezet, hiszen zárt felépítésű, 44,2 cm mindegyik oldala, viszont a tömege 42 kg és fogás egyáltalán nem adódik rajta. A legömbölyített élek is a cipekedők életét keserítik. Ennyi siránkozást reméljük megbocsájtanak. Természetesen semmi nem tökéletes, és ha nagyon akarunk, bármibe bele tudunk kötni, még az élő fába is. Azért tesztelünk szórakoztató elektronikai készülékeket.

A szubláda kivitele példás, anyaga vastag és merevített MDF, zongoralakk borítása szerintünk a lehető legszebb, bár a tisztítása óvatosságot igényel. Stabilan rögzített védőrácsa is mutatós, beillene egy filmbe, ami a keresztes lovagokról szól. Ennek ellenére, szerintünk ezt eltávolítva jobban mutat az SB13-Ultra, ami nem meglepő, hiszen a legtöbb mélynyomóra érvényes. A porsapka nélküli membránfelület még hatalmasabbnak mutatja magát, mint amekkora valójában. A 13 colos névleges méret ritka, de nem egyedülálló, viszont határozottan szimpatikus. Több levegőt mozgat meg, mint a tizenkettesek, ugyanakkor nem lassabb azoknál, ám sokkal fürgébb a 15 colosaknál. Kiváló kompromisszum. A membrán anyagának neve Rohacell, kopogtatással érezhető, mennyire merev és erős. A széléhez varrással és ragasztással kapcsolódik a gumiperem, amely nem hagyományos kör keresztmetszetű, hanem parabolikus, ami extrém kimozdulást tesz lehetővé.

A hangszóró dobozon belüli része is valóságos csemege. Alumínium öntvény kosár, hátsó végén dupla Genox 8H/Y-35 ferrit mágnes, túlméretezett szellőztetett vasmag és pólusvas. Lengőtekercse 8 rétegű, lapos alumínium huzalozású, központosító pilléje kettős, 23 centi átmérőjű. A nikkelezett, nagyfeszültségű rugós kábelcsatlakozók is minőséget sugallnak, de szerintünk a forrasztás biztosabb és jobb kontaktust eredményezne.

A mélysugárzó meghajtásáról Sledge STA-1000D erősítő gondoskodik, folyamatos (RMS) teljesítménye 1000 W, ami dinamikus csúcsértékét tekintve 3600 watt, ez még akkor is tiszteletet parancsoló érték, ha igazából csak elméletinek tekintjük. Működési elve szerint D osztályú és DSP vezérli. Ennek az Intelligent Feature Control (IFC) elnevezésű rendszernek a beállításai széleskörűek és rendkívül hasznosak. A hátlapon elhelyezett nagyméretű gomb nyomkodásával és forgatásával lehet lépkedni a kék alapszínű, pontmátrix kijelzőn felbukkanó menüpontok között. A hangerő is ezzel szabályozható -100 és 0 dB közötti skálán. Leginkább a kétcsatornás, parametrikus ekvalizátor nyerte el tetszésünket, amivel hatékonyan kisimítható a mélysugárzó frekvenciamenete. Állítható a magas- és mélyáteresztő szűrő keresztváltási frekvenciája, annak meredeksége, a fázis 15 fokonként, bevethető egyfajta szobaakusztika kompenzáció, valamint digitális késleltetés a fő hangszórók vonalszintű kimenetének időbeli összehangolására. Fontos, hogy a mélynyomó készenléti áramfelvétele csupán 0,5 W, tehát emiatt nem érdemes tartózkodni az automatikus bekapcsolás engedélyezésétől.

Csatlakozókkal és kapcsolókkal gazdagon felszerelt az SB13-Ultra hátlapja: sztereó vonalszintű RCA és szimmetrikus (XLR) bemenet/kimenet, normál és magas bemeneti feszültség állító.

A tesztelés során az SVS SB13-Ultra, Arcam AVR380 házimozi erősítőből kapta a megszólaltatni valót, a 80 Hz feletti frekvenciatartományt Aurum Phonologue hangdobozszettre bíztuk. Egy-egy rövid próba erejéig 60 és 40 hertzes keresztváltással is meghallgattuk az Ultrát, annak során is remekelt, de vétek lenne hosszútávon csak ennyit igénybe venni a tudásából.

A megszokott menetet fűszerezte, hogy kaptunk kipróbálásra ötféle AudioQuest szubkábelt és azok mindegyikével számos mélyhangokban bővelkedő filmrészletet elemeztünk. Erről már írtunk, ezért csak annyit ismétlünk meg belőle, hogy feltétlenül szükséges valamilyen magas minőségű összekötő vezeték, ha ki akarjuk hozni ebből a pompás mélynyomóból a maximumot. Magától értetődik, hogy a legjobbat, a Wolf nevűt hagytuk a rendszerben a teljes további időre, ameddig nálunk volt az SVS. Ugyanaz érvényes a tápkábelre is, melynek (AudioQuest NRG 10-re) kicserélésével az Ultra összes pozitív tulajdonsága még magasabb szintre emelkedett, különösen az ereje és a dinamikája profitált az áramellátás optimalizálásából.

Egy rövid ismerkedés, gyors kipróbálás után ráhasaltunk az SB13-Ultra tetejére, hogy a hátlap kezelőszerveivel elvégezhessük a szükséges beállításokat. Erre a tornamutatványra cseppet sem vágytunk, de más módon a kijelzőt nem tudtuk látóterünkbe fogni. Kétségtelenül egyszerűbb lett volna a szubláda mögé guggolni, (ülni, hasalni) de ahhoz annyi szabad helyet kellett volna hagyni, amennyi a házimozi szobák és nappalik döntő többségében kivitelezhetetlen. Nem csak lakberendezési, hanem akusztikai szempontok miatt. Ugyanis nem szerencsés egy mélyládát a mögötte lévő faltól túlságosan messzire elhelyezni, persze nagyon közel sem. A helyzetet tovább rontotta, hogy a kijelzőn megjelenő karaktereket az említett testhelyzetben, fordított állásban láttuk, szóval valóságos tortúra a beállítás. Mielőtt valaki azzal a korszakalkotó ötlettel állna elő, hogy a végleges helyére való állítás előtt kellett volna mindent belőni, annak felhívjuk a figyelmét a már említett parametrikus ekvalizátorra. Annak használata a következőképpen zajlott. Tesztlemez elindít, hangnyomásmérő műszer jelzi, 70 és 31 hertzen kiemelés a frekvenciamenetben. Előbbi az Ultra, utóbbi a szoba bűne. Hasalás a szubládára, IFC gomb benyom, menü megjelenik, gombot tekerget, PEQ megtalál, gombot megnyom, frekvenciát, jósági tényezőt, decibelt beállít, két gombnyomással leokéz, vissza a kanapéra a műszerhez, mérést megismétel. Az eredmény még nem tökéletes, további finomítás szükséges. Előző művelet megismétlődik, majd harmadszor is. Végre kész. Mi is.

Szerencsére, az efféle beállításokat csak nagyon ritkán kell elvégezni, de a hangerő szabályzás is a gomb többszöri megnyomásával és tekergetésével végezhető el. Ezen még jócskán lehetne alakítani, esetleg képernyő menüvel és távirányítóval, ahogy több konkurens mélyláda esetében megkönnyítették az installálás műveletét és a mindennapos használatot.

A fáradalmakat radikálisan enyhítette a hang, ami ezek után előtört az SVS SB13-Ultrából. Volt már hasonló élményünk, akkor is ugyanaz fogalmazódott meg bennünk: mintha egy jó tündér hirtelen kicserélte volna az egész házimozi rendszert, erősítőstől, hangfalastól, kábelestől, egy kategóriával drágábbra, magasabb osztályúra, akkorát javult a sokat emlegetett élményfaktor. Mitől igazán jó egy aktívszub? Üt, mint Thor kalapácsa, gyorsan, pontosan, hatásosan. Akkorát, amekkorát éppen kell, nem kisebbet és nem nagyobbat. Megszólal, majd villámgyorsan elhallgat, mintha elvágták volna. Ha arra van szükség, brutális, még a kanapé támlája és a parketta is remeg, máskor szinte észrevehetetlen, ahogyan azt a film hangmérnöke megálmodta. Mi is ilyenről álmodunk. Csak ne lenne ennyire drága! Drága? Az bizony, de tudomásul kell venni, hogy ami igazán jó, azt nem adják olcsón. Bolondok lennének.

Az SVS SB13-Ultra egy 42 kilós energiabomba. A Valkyrie elejének sivatagi légitámadás jelenetében, amikor felugat a gépágyú, majd' kiugrottunk a nadrágunkból. A robbanásoktól szinte hullámzani kezdett talpunk alatt a bükkfa parketta. A Thron eszement mű szubbasszusai, fájdalomküszöb határát súroló rezgésbe hozták külső és belső szerveinket, ezért gyorsan másik filmre váltottunk. A Saving Private Ryan partraszállás fejezetében annyit lőnek és robbantanak, ami másik hat filmre elegendő lenne. A nézőkre egyszerűbb házimozi rendszeren is drámaian hat, amit az Ultra (valamint nem kis részben az AVR380) rémisztően valóságossá, hátborzongatóvá varázsolt. Kis híján elkezdtünk fedezéket keresni. A Battleship tengeri csatája, majd a mindent eldöntő ágyúlövés, szerényebb szubládával is igazi csemege ám az SVS SB13-Ultra, soha nem hallott részleteket mutatott meg nekünk.

Sztereó zenéhez, pláne felnőtt méretű állódobozok kiegészítésére feleslegesnek, sőt, értelmetlennek véljük mélynyomó használatát, még akkor is, ha az olyan kiváló darab, mint az SB13-Ultra. Viszont koncertfilmekhez kívánni sem lehet nála jobbat. Phil Collins Finally című koncertjének kezdő dobpárbaja más dimenzióba került, vele együtt mi, a néző-hallgatók is. A lábdobok a gyomrunkat püfölték, de nem kellemetlenül, hanem széles vigyorgásra késztetve. A Legends of Jazz lemezen Marcus Miller basszusgitárja életre kelt, a húrok egyenesen a dobhártyánkat bizsergették.

Azt eddig is tudtuk, hogy "no bass, no fun". Vagyis, ha filmet nézünk, zenét hallgatunk, basszus nélkül nincs vidámság, nincs élvezet. Ám ebben is, mint az élet bármely területén, vannak fokozatok. Az SVS SB13-Ultra olyan magas szintre emeli az élményfaktort, ami elvárható több mint félmillió forintért, ez már - autós hasonlattal élve - a hetedik fokozat. Mindezeket figyelembe véve, a Kiváló Termék kitüntető címet adományozzuk neki.

1 2

Következő oldal >