SVS Prime Wireless SoundBase sztereó erősítő teszt

2018. december 20., csütörtök, 23:05

SVS SVsound audio hifi erősítő hifi erősítő sztereó erősítő SVS hifi SVS teszt hifi erőstő teszt sztereó erősítő teszt

Ha a hifi vagy a házimozi világában elhangzik az SVS név, mindenkinek az olykor mosógép méretű, földrengéskeltő, házbontó mélysugárzói jutnak eszébe először, pedig léteznek még nagyon jó minőségű aktív és passzív hangsugárzói is a gyártónak, és ami még fontosabb, olyan elektronikája, ami ezeket tisztességesen meg is tudja szólaltatni. Mivel napjainkban minden cég igyekszik kielégíteni a modern világ szerteágazó igényeit, az SVS is beállt ebbe a sorba, és megalkotta a Prime Wireless SoundBase nevű mindent tudó erősítőjét, mi pedig kipróbáltuk.

A pehelysúlyú erőgép

Nem ez volt az első eset, hogy a Home Movie-s srácoktól kicsi és könnyű dobozban kaptunk tesztelnivalót egy-egy alap Emotiva erősítő formájában, de ahogy akkor nagyon jó benyomással váltunk el aktuális tesztalanyunktól, úgy most is jó előérzettel vágtunk neki az első "randinak".

Eddigi tapasztalataink az SVS termékeivel nagyon pozitívak voltak, de tény, hogy mindben volt hangszóró, ami a kezünk közé került. Kicsomagolva a Prime SoundBase-t az az érzés fogott el minket, hogy ez még DAC-nak is könnyű lenne, és nagyon kíváncsivá tett bennünket, hogy alig több mint 2 kg-ból milyen formában kerül majd elő 2x150 W teljesítmény.

Kicsomagolás közben az is feltűnt, hogy sehol nincs távvezérlő, ami persze nem kell, hogy alap legyen egy hálózatos készüléknél, de azért még mindig kényelmesebbé és gyorsabbá teheti a használat alapvető funkcióit.

Az előlap tökéletes szimmetriáját nem töri meg semmi. A hangerőszabályzó és a forrásválasztó gombok közt, csak egy kijelző és alatta egy megvilágított logó található, valamint egy 3,5 mm-es fejhallgató Jack kimenet. A készülék műanyag háza magyarázatot ad a könnyű súlyra, és bár a kidolgozása nagyon igényes és letisztult mégsem egy szokványos anyagválasztás. A fém hátlapon már gazdagabb látnivaló fogadott, sőt néhány egyedi megoldás is feltűnt itt.

A kis SVS hátulján megtalálható vonalszintű ki- és bemenet is így házimozi rendszerbe nagyon rugalmasan integrálható, SUB kimenettel támogatja az aktív mélysugárzó használatát, valamint Ethernet portból is találtunk be- és kimenetet is. Érdekes módon a nagyfelbontású anyagokat fogadó 192 kHz/24 bites DAC kizárólag optikai kábelen hajlandó befogadni a jeleket, amit igazán kiegészíthettek volna legalább egy USB B aljzattal is, mert a 3,5 mm-es AUX bemenetet nem feltétlenül tartjuk a legjobb megoldásnak.

Egy picit szétnézve a SoundBase belsejében realizálódott bennünk, hogy a könnyű súly ellenére, nagyon szépen meg van pakolva ez a készülék minden jóval, a kompakt méret ellenére sem spórolták ki belőle az alkatrészeket. Az áramköri lap lényegében lefed minden látnivalót, de amennyire sikerült alákukkantani, az árnak megfelelő minőségű alkotóelemeket találtunk, nagyon katonás rendben elhelyezve. Az oldalt elhelyezkedő nagyméretű alumínium hűtőborda gondoskodik arról, hogy a D osztályú erősítő nem túlzott hőjét elvezesse.

A hátlapon a hangfal csatlakozók felett található kis DTS Play-Fi felirat árulkodik arról, hogy az SVS SoundBase bizony a már általunk is ismert vezérlést alkalmazza, mely részben magyarázatot adhat a távvezérlő hiányára.

Mit ér az erő, tudás nélkül?

Az SVS Prime Wireless SoundBase technikailag ugyan nem kifogástalan, de árcetlijét figyelembe véve hozza a tőle elvárhatót, az igazi erényei azonban az "agyában" lapulnak. Lassan de biztosan ez emberek már a mosókonyhában, a pincében, a padláson, de még a WC-n is zenét szeretnének hallgatni, ezért egyre nagyobb létjogosultsága van és lesz a multiroom rendszereknek.

A nemrég megjelent SVS Prime Wireless aktív hangfal tesztünkben már sikerült feltérképeznünk, hogy az amerikai gyártó hogyan képzeli el ezeknek a rendszereknek a jelenlétét a piacon. Nem volt zökkenőmentes az ismerkedés, mégis egy nagyon jó készüléket ismertünk meg benne, bár ott egy fix szettről beszéltünk. A SoundBase azonban annyiból több, hogy lényegében bármilyen hangfalat ráköthetünk közvetlenül, miközben ugyanúgy képes ellátni az összes hasznos és modern vezeték nélküli hálózati funkciót.

A Play-Fi applikációnak köszönhetően a manapság elérhető összes streaming kliens a kezünkbe került, melyből mi a két talán legkommerszebbet (Spotify, TIDAL) tudtuk kipróbálni. Ezeken felül természetesen több netrádió is rendelkezésre áll a legkülönbözőbb minőségben. A Play-Fi segítségével a SoundBase szó szerint zene központtá válik, mivel egy "egyszerű" hálózati lejátszóval megáldott erősítőből multiroom vezérlővé válik. Ez azt jelenti, hogy a hálózaton lévő összes Play-Fi kompatibilis eszköz az irányítása alá fog kerülni, nem mellesleg 16 eltérő zónában, akár 32 db ilyen hangszórót képes kezelni. Más kérdés, hogy akinek olyan méretű házikója van, amiben ezt ki lehetne használni, az mennyire van rászorulva az SVS SoundBase 160 000 Ft körüli akciós árára. Emberi léptékű keretek közt azonban ennyi pénzért több mint döbbenetes az, hogy megkapunk egy 300 W összteljesítményű, házimozi rendszerbe integrálható sztereó erősítőt, mellyel az összes hálózati funkciót és streaming szolgáltatót elérhetjük, és mindezeket a lakás/ház több pontján is élvezhetjük egymástól függetlenül.

Az olyan vezeték nélküli kiegészítő funkciókról, mint az Amazon Alexa hangvezérlés, Bluetooth v4.0 aptX nem is beszélve, bár az Apple AirPlay, vagy a Google Chromecast véleményünk szerint még elfért volna a sorban.

Ár/érték arányban az SVS SoundBase tehát átlagon felülinek mondható, valamint a leírt 150 W teljesítmény csatornánként is önbizalomra adott okot a hangsugárzók választásakor, ezért a meghallgatásnál álló (DALI, Monitor Audio), valamint állványos hangsugárzót (ELAC, DALI) is bevetettünk, hogy bizonyíthassa tudását kistermetű vendégünk.

Működés közben

A meghallgatás során egy 30 négyzetméter körüli helyiséget kellett megtöltenie zenével az SVS-nek, ám mielőtt eljutnánk a hangokig, megemlítünk néhány észrevételt a kezeléssel kapcsolatban. A Play-Fi használata kicsit kilógott a számunkra megszokott, egyszerűen és logikusan felépített vezérlő applikációk sorából, ezért némi időre volt szükségünk mire megtaláltuk a közös utat. Sajnos így sem vált a szívünk csücskévé, de jól működött.

Az előlapon lévő kijelző valójában csak az aktuálisan futó forrást mutatja, de ahhoz is közel kellett mennünk, mert 3-4 m-ről már nagyon apróvá váltak az információk.

A meghallgatás során a jól megszokott albumaink sorakoztak fel, melyekből ezúttal is a hangszeres muzsikákat helyeztük előre.

A kis testben valóban nagy erő lakozik, ez az első pillanatokban beigazolódott, ugyanis a 90 dB körüli érzékenységű álló hangfalakat már egészen alacsony jelszinten is meglepően ki tudta szolgálni. Jazz zenéken (Diana Krall, Dave Brubeck) nagyon lendületesen kezelte a basszusokat, egészen a pincéig képes volt lemenni a nagybőgő és ezt magasabb hangerőn is magabiztosan tartotta kontroll alatt. A középső szekciót átlagon felülinek éreztük minden pillanatban. Nagyon élvezetes, tiszta és koncentrált énekhangokat varázsolt a szoba közepére, diszkréten és kristálytisztán csengő magashangok kíséretében. Egyik hangsugárzón sem éreztük, hogy zavaróvá, bántóvá válhat hosszabb idő után. A zongora ábrázolásával enyhén meggyűlt a baja, ott a nem jött át a hangszer teste, de fúvós és húros hangszerek fémessége és feszessége nagyon kellemes meglepetés volt egy ilyen értékű elektronikától. Sajnos ezen a műfajon nem tudta levetkőzni D osztályú mivoltát, melyet inkább a részletek ábrázolásában vettünk észre. Tudtuk jól, hogy ott csúszkál az a kéz a bőgő húrjain, de itt mégis távolabbinak, fedettebbnek hallatszott. A térábrázolása, ha nem is mérnöki pontossággal, de nagyon jól pozícionáltan több dimenzióban volt képes elhelyezni a hangokat a színpadon. A játéka alatt tényleg nagyon kellett koncentrálnunk, hogy hibát találjunk, mert a magabiztossága és ereje feledtette velünk az eseteleges gyengeségeket és csak az élvezetes zene maradt.

Mivel ez a fajta zenei stílus inkább az akár gyengébb A, A/B osztályú elektronikák világa, kicsit energikusabbra vettük a dolgot és könnyedebb vizekre eveztünk. Ugyan a jazz zenék is élvezetesen és könnyeden szólaltak meg, mégis amikor egy Metallica, vagy Eagles szám került terítékre, életre kelt a rendszer. Nehéz volt összerakni fejben, hogy a popsink alatt masszívan vibráló kanapé valóban egy 2,5 kg-os elektronika műve, de ekkor már nem is ezzel voltunk elfoglalva, hanem átengedtük magunkat az előadásnak. Erő, kontroll, lendület és ZENE! Ennél jobban talán csak az elektronikus zenék álltak az SVS-nek ahol egy megfelelő hangfal kiválasztásával lényegében feleslegessé is válik a SUB kimenet a hátlapon. Nagyon energikusan és erőtől duzzadóan szólaltak meg Yello, Röyksopp, Eskmo különböző felvételei, és magasabb jelszinten sem esett szét a hang, a membránok őrült táncáról nem is beszélve. Azokat az apró hiányosságokat, melyeket a teszt elején érzékeltünk, ezek a könnyedebb dinamikusabb zenei stílusok abszolút feledtették, és itt éreztük át igazán, hogy az SVS mire is álmodta meg a Prime Wireless Soundbase-t.

Összegzés

Az SVS nagyon jó úton jár afelé, hogy legendás hangfalai mellett szórakoztató elektronikái is minden igényt kielégítsenek. Elképesztő mennyiségű tudást sikerült a Prime Wireless SoundBase-be zsúfolni, mindezt nagyon jó hangminőség kíséretében. Kezelésében és szolgáltatáscsomagjában éreztünk még hiányosságokat, de összességében nézve ebben az árban nagyon nehéz dolga lesz a konkurenciának, ha fel akarják venni a versenyt ezzel a kompakt kis mindenessel. Kell egy kis idő, amíg megszokja az ember a kezelését, de a funkcionalitása és a hangminősége miatt nagyon megkedveltük.

1 2

Következő oldal >