Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
SVS Prime Pinnacle álló hangfal teszt
2019. augusztus 16., péntek, 17:45
SVS audio hifi hangfal hangszóró hifi hangfal SVS hangfal SVS Prime hangfal teszt hangszóró teszt hifi hangfal teszt SVS hangfal teszt
Az SVS eredendően mélynyomók gyártásával indult és hosszú éveken keresztül meg is maradtak ebben a szegmensben. Nemrég azonban új területek felé is nyitottak, így mára kábelek, kiegészítők és hangfalak is a profil részévé váltak. A csúcs, Ultra Tower modellt egy meghallgatással teszteltük, azonban most lehetőségünk nyílt a kisebb testvér hosszabb távú kipróbálására is - a Prime Pinnacle sem okozott csalódást.
Kinézet és néhány adat
Az SVS Prime Pinnacle nem igazán méreteivel hódít. Nem mintha túlzottan kicsi lenne, hisz magassága 104 cm, illetve súlya is meggyőző, 25,9 kg, csomagolás nélkül. Azonban karcsú és nem túl mély doboza egy igazán nagyméretű álló hangfal mellett szinte eltörpül. A méret azonban megtévesztő, ha meghallgatjuk, de erről később.
A hangsugárzó elején találjuk a nem kevesebb, mint 5 hangszórót: 3 darab 16,5 cm átmérőjű mély, egy 25 mm-es magas- és egy 13,3 cm átmérőjű középsugárzót láthatunk, alulról felfelé haladva.
A mélysugárzók membránja polipropilén, ami önmagában nem mond túlzottan sokat, az alumínium dóm magassugárzó esetében viszont az anyaghasználatból akár kissé fémes megszólalásra is következtethetünk. A felül elhelyezkedő középsugárzó kompozit üvegszál anyagú, alumínium zárógyűrűvel.
A dobozok szerkezete hátsó reflexes, így célszerű faltól és sarkoktól távolabbra elhelyezni. A keresztváltók frekvenciája 300 Hz a közép és mély, valamint 2,1 kHz a magas és a középsugárzók között.
A keresztváltó prémium kondenzátorokkal és légmagos tekercsekkel, vastag nyomvonalú NYÁK lapra illesztve készül. A Prime Pinnacle érzékenysége ugyan nem kimagasló, de bőven a kategóriában elfogadható tartományon belül marad a maga 88 dB-es értékével. Frekvencia-átvitele 29 Hz-25 kHz (+/-3 dB)-ig terjed.
A hangszórókat puritán egyszerűséggel, az előlapra csavarozták, illetve a védőkeret is a lehető legegyszerűbb, pattintásos megoldással rögzíthető. A hátlapot szemlélve láthatjuk a reflexnyílásokat, összesen három darabot. Érdekes, hogy a 3 mélysugárzóból csak kettő kapott "saját" reflexnyílást, míg a harmadik lyuk a középsugárzó mögött helyezkedik el.
Tesztkörnyezet, zenék, bejáratás
Az SVS Prime Pinnacle az ára alapján a felső-középkategóriát erősíti, így célunk volt, hogy hozzá illő, vagy még magasabb kategóriás további komponensekkel végezzük el tesztünket. Ennek szellemében egy Naim Supernait 2 sztereó erősítőt, Parasound Zdac V.2 DAC-ot illetve minőségi kábeleket használtunk.
A meghallgatást nagyfelbontású, digitális zenékkel végeztük, nevesül a következőkkel: Wintersun - When Time Fades Away, Jean-Michel Jarre - Equinoxe Infinity, Mike Oldfield - Return to Ommadawn, illetve Gustav Holst - Planets című szvitje és Shota Osabe - Happy Coat című lemeze is előkerült.
Bár nem megszokott, hogy külön sorokat szenteljünk a bejáratásnak, azonban most mégis szükségét érezzük, hogy megosszuk tapasztalatainkat Olvasóinkkal. A Prime Pinnacle bejáratásához az IsoTek lemezt használtuk; kétszer játszottuk le a borzalmas, ám annál jobb hatású hangokat. Ezután meghallgattunk néhány zenét a Prime Pinnacle-lel, és elszörnyedtünk: lehetetlennek gondoltuk, hogy egy ilyen árú hangszóró így szóljon. Gyakorlatilag minden szétesett: egyszer a mélyek brummogtak, aztán a közepek lógtak ki a hangképből, majd meg kellett állapítanunk, hogy a magasak is oly fémesen szólnak, hogy szinte lehetetlen élvezni a zenehallgatást. Némi tépelődés és konzultáció után úgy határoztunk, hogy a meghallgatást elnapoljuk és visszatesszük az IsoTek lemezt, de most hosszabb időre, alacsonyabb hangerőn. A Prime Pinnacle bejáratása így körülbelül 4-5 napig tartott, nagyjából 40 órán keresztül tartott.
Tipp: a bejáratást célszerű úgy végezni, hogy reggel, akár munkába indulás előtt ismétlő módban indítjuk el az IsoTek lemezt, majd hazaérést követően leállítjuk. Így, illetve az alacsonyabb hangerő okán elkerülhető, hogy magunk és szomszédaink idegrendszerét tönkre tegyék a különféle pufogó, csattogó, vijjogó hangok, ugyanakkor a hosszabb távú járatás előnyeit is élvezhetjük.
Ezután újra meghallgattuk az SVS Prime Pinnacle-t, és leesett az állunk: minden a helyére került és úgy szólalt meg, ahogyan vártuk és megszoktuk. Lássuk tehát, milyen tapasztalatokkal szolgált az alapos járatást követő meghallgatás!
Meghallgatás
Mivel a hosszas bejáratás meghozta gyümölcsét, immár minden készen állt, hogy elkezdjük tesztünket. Elsőnek elindítottuk a Wintersun dalt, ami kifejezetten alkalmas a részletező képesség, felbontás és dinamika tesztelésére, a maga 2-300 felvételi sávot is elérő komplexitásával. Nem csalódtunk: a basszusok meggyőzően, kereken és kellően megfogottan érkeztek, a magashangok tisztán és csak nagyon enyhén fémesen szólaltak meg. A jól artikulált középtartományban sem spórolt a részletekkel a Prime Pinnacle, úgy éreztük a részletek a helyükön vannak. Az SVS hatalmas teret és kiváló sztereóteret varázsolt elénk, így kifejezetten elégedettek voltunk. Következett Jean-Michel Jarre lemeze, ami egy elektronikus mű, viszont szintén összetett felvétel. Itt a remek panoráma illetve a plasztikus 3D érzet volt az, ami megfogott minket. Még több hallgatás után is hallottunk, éreztünk olyan részleteket, amik nem a hangsugárzókból szóltak, hanem szinte táncot lejtettek az előttünk lévő térben. Még érdekesebb volt, amikor néhány pillanatra a basszusok mintha a hangsugárzók mögül is szóltak volna, gyakorlatilag teljes 3D térben. Pazar élményt kaptunk eddig, ami messze megfelelt az ár kategóriától elvárható szintnek, sőt. A klasszikus zenei hallgatni való még egyszer meggyőzött minket az SVS remek térábrázolásáról és felbontóképességéről, és bár a zenészek pontos helyét nem tudtuk megállapítani a hangszínpadon, mégis elégedettek voltunk. Elvégre ebben a kategóriában az efféle hangzás nem igazán elvárható. Gyorsan elindítottuk Shota Osabe lemezét, hátha a jelenlétérzet hiányával megfoghatjuk a Prime Pinnacle-t, ám kellemesen csalódtunk: minden gond nélkül tette elénk a jazz klubot, annak hangulatát, az akusztikus trió végtelenül természetes hangzását. Különösen a nagybőgő részletes basszushangjai, illetve a szólók alatt megjelenő, a humánumot maximálisra fokozó részletek voltak tetszetősek. Egyszer a művész lélegzetvételét hallhattuk, másszor a szék vagy a hangszer testének apró reccsenései színesítették az egyébként is remek, megfogott és különösen természetes hangképet. A szépen artikulált glisszandók közben jól hallhattuk, ahogyan a zseniális Ray Brown keze végig csúszik a húrokon - de ezt már szinte megszokottnak mondhatjuk ebben a kategóriában.
Tesztünket nem igazán volt kedvünk befejezni, így a "hivatalos" részt követően tovább hallgattuk kedvenc zenéinket, csak a magunk örömére a Prime Pinnacle tolmácsolásában. Jöhetett bármi, rock, heavy metal, vagy szimfonikus fémzene is, az SVS minden esetben maximálisan helyt állt. Külön kiemeljük a Dream Theater - Count of Tuscany című művét, ami egy kifejezetten kényes darabnak mondható: nehéz olyan hangsugárzót találni akár egy magasabb kategóriás lánchoz is, amivel teljes pompájában szólalhatna meg. Általában vagy az egyensúly borul fel az egyes tartományok között, vagy a dinamika laposodik el, vagy a részletek nem hallatszanak úgy, ahogyan kellene. A Prime Pinnacle viszont minden szempontból jól fogta meg a zeneművet és úgy tárta elénk, ahogy azt vélhetően eltervezték az alkotók. Természetesen némi "amerikai" karakterrel fűszerezve: mindenből egy kicsit több, mindenből egy kicsit nagyobb.
Összegzés
Az SVS Prime Pinnacle meghallgatása a kezdeti, bejáratás hiánya miatt előállt sokkos állapotot követően remek élménnyé fejlődött. Éppen ezért szeretnénk kiemelni, hogy a hosszas bejáratás nem kihagyható, ha valaki e modell mellett dönt; nélküle a Prime Pinnacle hangja szinte amatőr hibáktól és hiányosságoktól terhes, akár zavaró is lehet. Ugyanakkor a hosszú járatás csodákat tesz és kihozza a hangsugárzóból, ami benne van. Ez pedig olyan hangzás, ami kifejezetten ritkának mondható az adott árkategóriában. Tesztünk után a szintén nálunk lévő Monitor Audio Silver 500 álló hangfallal is összehasonlítottuk az SVS-t, ez a modell azonban bő 100 000 Ft-tal drágább. Ennek ellenére csak nüánsznyi különbségeket véltünk felfedezni, amik akár a szubjektivitásnak is betudhatók. Természetesen a Prime Pinnacle képességei megkövetelik a további minőségi rendszerkomponensek használatát, azonban ha ezek is megfelelnek, akkor remek élményben lesz részünk. Zeneisége, részletező képessége, megfogott basszusai pedig garantáltan odaszögeznek majd a fotelhoz minket. Ebben az árban a cikk írásakor nehezen tudnánk jobb állóhangfal-alternatívát említeni. Éppen ezért örömmel adjuk neki az Ajánlott Vétel elismerést!
