Sunfire SDS-12 aktív mélyláda teszt
2015. május 4., hétfő, 15:05
Sunfire audio házimozi hangfal hangszóró mélyláda mélysugárzó sub szubláda mélyláda teszt Sunfire mélyláda Sunfire mélyláda teszt aktív mélyláda teszt
Luxury for all. Nem semmi szlogent választott a Sunfire, jól hangzik, már csak azt kell kideríteni, valós tartalom is áll-e mögötte. Ezt tettük, megvizsgáltuk a patinás amerikai cég SDS-12 típusú aktív szubbasszus sugárzóját.
Szeretjük a specialisták termékeit, sokkal jobban, mint a multikét, akik telefont, porszívót, hűtőszekrényt, tévét és még seregnyi mást gyártanak. A Sunfire annak ellenére a mélynyomó specialisták közé sorolható, szerepel a kínálatukban néhány erősítő és szatellit hangsugárzó is. A cég vezetője, Bob Carver ikonikus alakja a szakmának, már a '90-es évek eleje óta tervez hangfalakat, a jelenlegi Sunfire paletta is magán viseli a keze nyomát.
Az SDS-12 a Dynamic Series tagja, ez jelenleg belépő a Sunfire-nál, létezik 8 és 10 colos hangszórókkal szerelt változatban is. 2011-2012 EISA díjai közül elnyerte az Európa legjobb házimozi mélysugárzójának járó trófeát. Ebből az is kiderül, hogy nem friss sütés, bár a hazai piacon újdonságnak számít, mivel csak pár hónapja vált hivatalos Sunfire márkaképviseletté a Hifi Barlang.
A Sunfire honlapja szűken méri az információkat, adatokat, de mivel egy aktív mélyláda valójában nem valami bonyolult szerkezet, ez megbocsájtható. Azért a hangszórókról (mint például membrán, lengőcséve, tekercselés, mágnes, kosár anyaga), elárulhattak volna néhány érdekességet, apróságot, technikai részletet. Ha már szóba került a honlap, feltűnt az alján egy színes logó: NORTEK, ahhoz a cégcsoporthoz tartozik a Sunfire. A Nortek jelmondata: "lifestyle innivations for home and work", amibe beleférnek az aktív szubbasszus sugárzók is.
Az SDS mélyládákat egy fő irányvonal mentén tervezték, ezt csupa nagybetűvel hirdetik, szabad fordításban így hangzik: több basszus kevesebb űrtartalomból. Ez szerintünk főként az általuk előszeretettel alkalmazott passzívmembránra utal, ami mostanában egyre több gyártó kínálatában tűnik fel. Okát részben a helytakarékosságban és a könnyebb elhelyezhetőségben kell keresni, másrészt a reflexes ládák hangját kevésbé kedvelő házimozisok között sokan vannak, akik viszont a hatalmas hangnyomást sem vetik meg. Ezt zárt konstrukcióval elérni nehezebb, óriási erősítő teljesítményre és összességében drágább megoldásokra van szükség. A passzívmembrán hatékonyan növeli a hangnyomást, ugyanakkor nem jellemző az ilyen felépítésekre a pontatlanság, lassúság, a portzaj pedig egyenesen ki van zárva.
Kompaktnak nevezik az SDS sorozat tagjait, ami nem áll messze a valóságtól, tesztalanyunk alig, vagy egyáltalán nem nagyobb egy átlagos, 12 colos hangszóróval felszerelt zárt mélyládánál. Két darab, névleg 30 centis, hosszúlöketű hangszórót szereltek az SDS-12 dobozba, egyik előre néz és D osztályú erősítő hajtja, ezek manapság általánosnak nevezhetőek a szubládák világában. Csúcsteljesítménye 600 W, a folyamatosan leadott pedig 300 W (RMS). A másik hangszóró egy passzívmembrán és a padló felé pumpálja a levegőt, ezért nem mindegy, milyen talajra állítjuk, a szőnyegpadló nem éppen ideális a hangok szétterítése szempontjából, ezzel érdemes kísérletezgetni. Hosszúkás, kúpos lábai, melyeken stabilan áll, messziről hirdetik, hogy valami van közöttük, a doboz aljára szerelve.
A membránok anyaga rostokkal erősített polipropilén, gumipereme nem locsolótömlő szélességű, viszont a porsapkája bizalomgerjesztően terjedelmes átmérőjű, jókora lengőcsévére enged következtetni.
Az erősítőről is keveset sikerült kiderítenünk, amit mégis, az a Frequency Filtration Design™ (FFD) technológia, amely a hang részletességét növeli és kiegyensúlyozottabbá teszi a frekvenciamenetet.
A hátlap cseppet sem tűnik zsúfoltnak, aranyozott RCA csatlakozók a be- és kimenetek, hangszórókábelt fogadó aljzatokkal nem rendelkezik, ami szerintünk egyáltalán nem baj. A fázis 0-180 fokig fokozatmentesen állítható, keresztváltó tartománya 30 és 150 Hz közötti. Nincs dedikált LFE bemenete, a sztereó RCA pár balfele látja el ezt a feladatot. A frekvenciaváltó potméterének végállása mellé a "bypass" felirat került, oda tekerve, az SDS-12 frekvenciaváltója nem nyúl bele a jelbe, érintetlenül átengedi.
Halvány fényű LED jelzi a hátlapon az aktuális üzemállapotot és a készenlétet, egyáltalán nem zavaró, a nézési/hallgatói pontból viszont csak akkor látható, ha valami közeli mögöttes tárgyat megvilágít. Tápkábele piskóta, más néven borotva csatlakozós, ez kissé megnehezíti a dolgunkat, amikor valami jobbfajtát szeretnénk választani a szokásosan kerítésdrót minőségű gyári helyett, ebből a típusból sokkal szerényebb a kínálat.
Trükkösen - de nem egyedülálló módon - adták meg a teljesítményfelvételét: 1/8 kivezérlésen, 35 hertzes jellel, 50 W, készenlétben 0,5 W. A magasabbik érték olyan tájékoztató adat, amivel egy házimozi rajongó a legritkább esetben szokott foglalkozni, ám az már (remélhetőleg) senkit nem hagy hidegen, mennyi áramot szippant be egy készülék, amikor nem használjuk. A fél watt energiatakarékosnak minősül, tehát rendben van.
Az SDS-12 tömege mindössze 15,9 kg, nem vitték túlzásba a doboz belső erősítéseit és a hangszóró mágnese sem kapitális darab, bár éppenséggel kicsinek sem mondható.
A Sunfire SDS-12 teszteléséhez Yamaha RX-A2040 házimozi erősítőt használtunk, kettőjük közötti jelátvitelt AudioQuest Wolf szubkábel biztosította.
A 31,5 hertzes mérőjelet virgoncan szólaltatja meg, a 25 már jóval halkabb, sok vizet nem zavar, de nem is szükséges, mert házimozizás közben hanyagoljuk a vízivást. Részletes méréseink szerint a két említett érték között, a kisebbikhez közelebb található az a pont, ameddig egyenletesnek bizonyult a frekvenciamenete. Torzításra nem sikerült rákényszerítenünk, ezért nagy piros pont jár, tehát elvetemült hangulatban bátran felcsavarható a hangerő potméter.
Nagyot szól, akár basszreflexnek is gondolhatnánk, úgy megremegtet mindent a környezetében és még távolabb is. Ha lenne méret/hangnyomás arány, abban aspirálhatna a bajnoki címre. Zárt ládából nem igazán tudunk elképzelni 300/600 wattal ekkora, jó értelemben vett légköri zavart, szóval jó dolog az a passzívmembrán. A tesztelés első perceiben ellenőriznünk kellett a rendszerben lévő másik mélynyomó kapcsolóját, hogy valóban ki állásban van-e, mert piszkosul remegett Hulk lépteitől szobánk padlója. A Walkyrie sivatagi támadásos jelenetében ugyanez volt a helyzet, aztán a Tron: Legacy eleve túldimenzionált szubbasszusait éreztük minden porcikánkban. Saját szórakoztatásunkra, mindig a THX által ajánlott 80 hertzre állítjuk a házimozi erősítők hangsugárzó beállításaiban a vágási frekvenciát, ezt nem változtattuk meg most sem. Így Marcus Miller basszusgitárjának hangjából eléggé sok jutott az SDS-12 bemenetére, annak megszólaltatásával is tisztességesen helytállt, de itt és a Legends of Jazz Blu-ray lemez többi számában már el tudtunk volna viselni picivel több részletező képességet. Ezzel szemben Jean Michel Jarre koncertjét hallgatva teljes mértékben elégedettek voltunk a zenei produkcióval.
Nem luxustermék a Sunfire SDS-12, de a házimozi rajongókat olyan hangzással kényezteti, hogy belemerülve kedvenc filmjükbe, bárhová elrepítheti Őket a képzeletük, ehhez kiváló partner ez a mélyláda. És ami fontos, ár/érték aránya egészen kiváló.