Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Sonus faber Lumina III álló hangfal teszt
2020. november 12., csütörtök, 14:35
Sonus faber audio hifi hangfal hifi hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt Sonus faber hangfal Sonus faber hangfal teszt
A Sonus faber új, belépő Lumina sorozatából volt szerencsénk megismerni az állványos modellt, a Lumina I-et, ami a kisméretű hangdobozok világában egy üde színfoltot képvisel. Kis szobában, a falhoz közel állítva nyújtott maradandó zenei élményt, egy igazi kis ékszerdobozként. A széria álló típusa, a Lumina III és termetéből adódóan más elvárásoknak fog megfelelni, de ezt mindjárt meg is látjuk/halljuk!
Kezdjünk mindent az elejéről
Az olasz Sonus faber a legújabb "kis" sorozatával sem hazudtolja meg magát, hiszen a tőlük megszokott egyéni külső, amihez hozzátartozik a valódi fa és bőr burkolat, most sem marad el. Pedig itt tényleg "csupán" a beugró modellekről van szó, úgy látszik, a gyártó nem szeret kompromisszumokat kötni, nyújtani viszont annál inkább. De mit is? Igényességet, minőséget és zeneiséget, ennél több pedig nem is igazán kell egy igazi hifistának. A Lumina III elég nagy ugrás a Lumina I-hez képest, köztük a jelenlegi kínálatban nincs is más, csak a Lumina CI névre hallgató centersugárzó.
A közel egy méteres, és darabonként bő 15 kg-os hangdobozok oldallapjai párhuzamosak, tehát az állványoshoz hasonlóan még itt sem köszön vissza a jól ismert lantforma. Az egész konstrukció bőrbevonatot kapott, kivéve a frontlap, ami valódi fa, cseresznye vagy dió felhasználásával készül.
Felülre a magassugárzó került, amit a többi hangszóróval egyetemben a Sonetto szériából emeltek át. A 29 mm-es, merevített szövet dóm egy Kurt Mueller-féle, kézzel előállított selyem membránra épül, ami kemény alapanyagú, és erős injektálással készítik. Az elé helyezett függőleges, lapos fémhíd egyrészt védelmet nyújt, másrészt az annak közepére illesztett akusztikai lencse a hangok terjedését segíti.
Közvetlenül alatta egy 150 mm-es, öntvény kosaras, lineáris felfüggesztésű középsugárzó található, aminek a membránja természetes rostokkal kevert cellulóz pép alapanyagú. Ezek folytatása a kettő darab, szintén 150 mm-es mélysugárzó, amelyek felfüggesztése ugyancsak lineáris, kosaruk pedig öntvény. Érdemes még kiemelni a hangszórók és a kosarak között felhasznált ragasztót, mert a mélyátvitel stabilitásában bizony ennek is nagyon fontos szerepe van. Minden hangszóró porvédő kúpja Sf emblémával, valamint króm kerettel díszített, a frontoldalon pedig összesen hét darab vízszintes dekorcsík van, aminek szintén a dizájnban van szerepe.
Belül a keresztváltó teljesen új típus, válogatott alkatrészekből áll, valamint a gyártó igényei szerint készítették el a kondenzátorokat. A konstrukciót szabadalom védi, a neve Para-cross-topology. Az egész négy darab, tehát dupla erősítésre is alkalmas, nikkelezett csatlakozóban végződik, melyek hátul és lent egy külön vájatban találhatók.
Míg a Lumina I és Lumina CI esetében a reflexnyílás elől található, a Lumina III-nál ezt az alsó lapra helyezték. A mérete öklömnyi, a pereme finoman, de határozottan lekerekített, a mélysége pedig jelentős. Ehhez jön még a talp, valamint a négy darab tüske, amelyek jelen esetben a megfelelő stabilitás mellett azért is felelnek, hogy a mélyhangok megfelelően, tehát zavarmentesen jussanak ki a hangdobozból. A háromutas konstrukciót természetesen belülről merevítésekkel és csillapítóanyagokkal is ellátták, kiküszöbölve ezzel a kialakulható káros rezonanciákat.
Mivel több, mint 700 ezer forintos hangsugárzóról van szó, hiába középkategória, nagyon is komolyan kell venni, ahogyan tesztelni is. Az eddig kivétel nélkül jól bevált Parasound elő-végfokunk bizonyára elég lesz ahhoz bőven, hogy a 89 dB érzékenységű dobozból kihozza a gyártó által megadott 40 Hz-et, valamint megmutassa a háromutas felépítés előnyeit, de mindennek a tapasztalását most is hosszas bejáratás előzött meg.
Amikor a belépő kategória újra valódi értéket nyújt
A Sonus faber elmúlt időszakában a legkisebb szériák ugyan megfizethetőbbek voltak, mint a Lumina, viszont nem feltétlenül nyújtották a cég filozófiáját. Sajnos ez elmondható a hangra és dizájnra, valamint anyaghasználatra is. Továbbra sem közelítették meg az olcsóság hatását egyik említett téren sem, de éreztük azt, hogy nem elégíti ki azon potencionális vásárlók vágyát, akik szeretnének valamit kapni a Sonus faber életérzésből, de nem tudnak erre sokat áldozni. A Lumina sorozat esetében ugyan az árcédula egy kicsit megnőtt, ám az ellenérték is minden területen. A kivitelezés abszolút megfelel ennek a kategóriának, tulajdonképpen bőven ki is meríti azt. A hang pedig…nos, szintén. Szerencsések voltunk, hiszen bejáratva kerültek hozzánk a dobozok, így már az elektronikák bemelegedését követően teljesen részesei lehettünk a doboz valódi világának.
Nagyon meleg és dunsztos hangok hagyták el a hangsugárzót, energiája pedig már szobahangerőn is roppant teljes és határozott volt. Akusztikus zenével indítottunk, ahol eleinte még egy kicsit zavaróak is voltak a mélyhangok, pontosabban nem vártunk ekkora löketet és nyugalmat kettő darab 150 mm-es hangszórótól, de a magasabb kategóriából átvett típusok, továbbá a lefelé irányuló reflexport megtette és meg is mutatta a hatását. Rövid idő kellett csupán, hogy a basszust megszokjuk, és meg is szeressük. A Lumina III viszont a hallottak ellenére nem akar dominálni ebben a szekcióban, csupán át szeretné adni a teljes tartományt, amit a háromutas felépítés eleve ad elvileg, és ez itt a gyakorlatban is megtörtént. A középhangok roppant tiszták voltak, ez a férfi és női énekhangoknál teljesedett ki igazán, a magassugárzó játéka pedig teljesen belesimult ebbe a környezetbe. A szövet dóm terén is lehet az érzésünk eleinte, hogy enyhén a háttérbe szorul, de ez korántsem igaz. Kevés esetben tapasztaljuk azt, hogy a hangszórók teljes egységben dolgoznak, így a magassugárzó sem sziporkázik vagy feltűnősködik, hanem adja azt a tartományt, amiben dolgoznia kell szerepe szerint. Itt ez megvalósult. A Sonus faber Lumina III egy roppant egészséges és szerethető hangképet alkotott, és nagyon rövid idő után leültetett minket a kanapéba, ami elvárható már egy ilyen árfekvésű hangsugárzótól, viszont ebben az esetben nem is volt kedvünk felállni.
Elkalandoztunk kommerszebb zenék irányába is, ahol a hangsugárzó megmutatta lelkes, szórakoztató mivoltát, tehát bútorszerű megjelenése ne tévesszen meg senkit, bizony egy házibuliban is roppant jól fogja magát érezni, általa pedig mi is. Ugyanez állapítható meg rockzenén is, lazán hozta a koncert hangulatát, a lábdob a gyomrunkat dolgozta meg, a közönség tovább emelte az adrenalinszintünket, a Yello elektronikus mizériáján pedig teljesen be tudott minket vonni a svájci duó nem is ritkán elvont, de minden esetben dinamikus zenéjébe.
A Lumina III viszont elsősorban valódi hangszeres muzsikán futotta ki igazán magán, de egy komoly hangdoboztól tulajdonképpen ezt várjuk el. Egy hangszert megközelítő külsejű hangsugárzó szerepe az, hogy a valódi hangszereket hozza el a szobánkba, és ez itt megvalósult. Továbbra is említésre méltó az előadás melegsége és egységessége, viszont a szólóhangszereket megfelelően kiemelte, és átadja számukra a stafétabotot. Ilyenkor a kíséret ugyan domináns maradt, de kellően hátravonult egy kicsit, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. Ez persze elsősorban a hangmérnökök érdeme, de a prezentálása bizony nem sikerül minden hangsugárzónak ebben a kategóriában. Ahogyan az sem, hogy bevonjon a zenébe, valódi muzikalitást halljunk általa, bele tudjunk feledkezni az előadásába, kizárva a külvilágot. Itt ez adott volt.
A kis Sonus fabert Cambridge CXA81 integrált sztereó erősítővel is meghallgattuk, ami teljesítményben ugyan elmarad a Parasound elő-végfoktól - hozzátesszük árban is kevesebb -, viszont sikerült megjelenítenie a Lumina III lényegét. Valamivel szellősebb lett az előadás, ami korántsem hátrány, inkább az erősítő jellegéből adódó a változás, és meg kell jegyeznünk, hogy az élvezeti értéken nem rontott, csupán változtatott, ami, mint minden esetben, már ízlés kérdése.
A Sonus faber legkisebb állódobozát nagyon komolyan kell venni
A Lumina I esetében kaptunk egy stabilan összerakott állványos sugárzót, aminek a hátsó falak támaszára szüksége van, a Lumina III viszont méretéből és konstrukciójából adódóan már a szoba közepén is szárnyal, és még jobban hozza azt a Sonus faber életérzést, amit az elmúlt években hiányoltunk a cég belépő kategóriájától. 700 ezer forint nem kevés pénz, és bőven akad konkurencia, de a fehér hollónál is ritkább az, amikor az ellenérték elsősorban a zeneiségben és az odaadásban nyilvánul meg, ráadásul műfajtól függetlenül. A cég régebbi modelljei elsősorban akusztikus zenéken tudták magukat kifutni ebben az árfekvésben, most viszont már nem kérdés az allrounder titulus. Az elektronikákra nem háklis, de azért mindenképpen ajánlott társául minőségi darabokat választanunk, hiszen megérdemli. Nagyon jól sikerült darab, a kicsit magasabb ár pedig teljesen indokolt, könnyen meglehet, hogy kategóriájának egyik slágertermékével sikerült most megismerkednünk.
