Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Sonus faber Lumina 1 állványos hangfal teszt
2020. október 7., szerda, 19:20
Sonus faber audio hifi hangfal hifi hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt Sonus faber hangfal Sonus faber hangfal teszt
A Sonus faber neve már a kilencvenes években összeforrt a szépséggel, legyen szó küllemről és előadásmódról. A cég mindkét téren sokat fejlődött az évtizedek során, bár a bő 20 éve vásárolt termékek gazdái bizonyára a mai napig szívesen hallgatják akkor beszerzett Sonus faber hangdobozaikat, legyen szó bármelyik kategóriájukról is. Mi most a gyártó jelenleg legkisebb modelljét, a Lumina 1-et mutatjuk be.
A Lumina egy latin szó, ami világosságot jelent, ám a nevet a Sonus faber valójában három egységből alkotta. Az LU a luxusra utal, a MI a minimalizmusra, míg a NA a naturalizmusra, ezek egységéből kívántak létrehozni a cég The Voice of Sonus faber életérzésének folytatását a középkategóriában, így sokak számára elérhetővé téve azt. A Lumina jelenleg három modellt kínál, egyikük, a most nálunk szereplő Lumina 1-es, de létezik még a Lumina 2 centersugárzó, valamint a Lumina 3 álló hangfal is, így még egy minőségi házimozit is össze tudunk állítani, már csak mélynyomót kell keresnünk a cég más sorozatából.
A Lumina 1 még nem prezentálja a Sonus faberre szinte mindig jellemző lantformát, így a klasszikus, egymással párhuzamos oldalfalak alkotják a doboz testét. Közismert szállóige szerint a kevesebb néha több, és ez a filozófia itt valóban érvényesülni látszik. Természetesen a dió, wenge vagy fekete színű, valódi fa burkolatról, valamint az oldallapok szintén valódi bőrborításáról nem kell lemondanunk, ahogyan a minőségi kivitelezésről sem.
A Lumina 1 egy 148x280x213 mm-es, és darabonkénti 4,4 kg-os állványos hangsugárzó, ami a külső jellemzői alapján úgy néz ki, mint egy aprócska ékszerdoboz, aminek az esetében azonban továbbra is elsősorban a zeneiségen kell, hogy legyen a hangsúly. Ennek érdekében a Sonetto sorozatban már használt hangszórókat alkalmazták ebben a típusban is, ami akárhogyan is nézzük, biztató előjel.
A magassugárzó 29 mm-es, merevített, szövet dóm, ami egy Kurt Mueller kézzel előállított selyem membránra épül, a frekvencia-átvitele a 24 kHz-et is eléri. Elég speciális típus, roppant kemény az alapanyaga és erős injektálással állítják elő. Esetében alkalmazták még a visco elasztikus leválasztást, valamint a keretében felbukkan a doboztestnél nem alkalmazott lantforma.
A mélyközépsugárzó 120 mm-es, és természetesen szintén saját tervezésű. A hagyományos cellulóz pép és természetes rostok keverékéből előállított membránfelület dinamikus és lineáris átvitelre képes, ehhez tartozik a szintén egyedi tervezésű kosár is.
Díszítőelemként a magassugárzóhoz hasonlóan krómkeretet alkalmaztak, ami méltó kiemelést nyújt a frontoldalnak. Belül a keresztváltóban a cég igényei szerint legyártott kondenzátorok és alkatrészek találhatók, az amplitúdó és a fázisátvitel optimalizált, a vele együtt futó frekvenciát pedig pontosan hangolták. Ezek együttese kettős erősítést is preferáló, nikkel bevonatú csatlakozókban végződik, ami a hátlap alsó részén, egy vájatban foglal helyet. A Lumina 1 basszreflex rendszerű, ám a nyílás nem elől vagy hátul található, hanem az alján. Mindezt úgy alakították ki, hogy a doboztesthez rögzítettek egy műanyag betétet, ami amellett, hogy a stabil elhelyezésnél is szerepet játszik, a frontoldalon végigfutó keskeny nyílásból is távozik a hang, így jócskán megerősítve a hangsugárzók teljesítményét.
Amikor a külső és a belső szépség találkozik
Mi először a szokásos márvány állványunkra helyeztük elég távol minden faltól, és egy olyan előadást kaptunk a hosszas bejáratást követően, ami egyensúlyban van a Lumina 1 külsejével. Szép. Egy ilyen méretű, komolyan összerakott monitortól nem volt meglepő, hogy hatalmas tér megjelenítésére képes, de erre a kategóriára oly sokszor jellemző technicista előadás helyett egy finom ívet kaptunk, ami körül ölelte a parányi hangdobozokat, minket pedig mosolyra késztetett. Itatta magát a kellemes jazz, aminek a hangszerelése minimalista volt, így minden hangszert szépen külön tudott egymástól választani, azok pedig kiteljesedtek, kivéve a nagybőgőt. A gyárilag megadott 65 Hz-es alsó frekvenciaától persze nem vártunk csodákat, hiába hajtottuk meg a hangdobozt Parasound elő-végfokunkkal, viszont éreztük, hogy ennél többet is ki lehet hozni belőle.
Az állványokat egészen addig toltuk a hátsó falhoz, amíg csak a csatlakozók engedték, és bekövetkezett a várt hatás. Természetesen rockot, operát vagy dögösebb tánczenét ebben az esetben sem volt képes a műfaj maga teljében tálalni, bár az igazat megvallva, még azokon is nagyon kellemesen zenélt a Lumina 1. Az igazi világa azonban a valódi hangszeres zenékben, az énekhangokban található meg, ott viszont nem válogat. A női ének adott egy ilyen termettől, de a férfiak esetében meg szokott gyűlni a baja. Itt viszont nem éreztük azt, hogy hiányérzetünk lenne. Persze Johnny Cash dalolt már nekünk lejjebbről is, de ennél a hangsugárzónál nem éreztük azt, hogy szükségünk lenne rá. Persze Knopfler jobban feküdt neki, a gitárja ennél is jobban, de meglepő módon a basszusgitár kerek és meleg játéka volt az, amire felkaptuk a fejünket. Vastag és izmos szőnyeget terített elénk, viszont a dob játékáról sem kellett lemondanunk, ahogyan a zenész a kávára ütött, az maga volt a pontosság és tisztaság. Még a művész szólója is valódi hangulatot teremtett, és bizony megtöltötte a közel 20 m2-es szobát. A húrok enyhén összemosódtak, valamivel tovább rezonáltak a megszokottnál, de ez csak akkor tűnt fel, ha a fülünket hegyeztük, tehát teszteltük, szimpla zenehallgatásnál ezt nem vennénk észre.
Finom, szimfonikus zenével folytattuk a sort, ahol a zongora természetes billentyűhangokkal kényeztetett, a háttérbe vonuló vonósok pedig, köztük a nagybőgővel, kísérték az előadását. Szintén azzal kellett szembesülnünk, hogy a kis Sonus faber csak úgy itatja magát. Nem akar feltűnősködni, egyszerűen csak zenélni, és ahhoz bizony nagyon ért. Könyvespolcra, majd íróasztalra helyezve szintén hozta a már dominánsnak is definiálható előadását, és becsukott szemmel bizony arra gondoltunk, hogy egy termetesebb hangsugárzót hallgatunk. Igen, szükség van tehát a külső segítségre a tervezők által megálmodott, majd megkreált és ígért hangkép elnyeréséhez, de fal bizony minden lakásban akad, így a megvalósítása senkinek nem okozhat problémát. Erősítőből persze kisebb teljesítményűvel korántsem biztos, hogy mindezt megkapjuk, a 84 dB-es érzékenységnek bizony ára van. Ez nem feltétlenül pénzben értendő, hiszen egy alig 300 ezer forintos dobozhoz valószínű senki sem fog darabonként egymilliós elektronikát kötni, de egy izmosabb, például Cambridge Audio teljesítményére szükségünk lesz, és úgy még a pénztárcánk sem sínyli meg a dolgot, hiszen a brit cég komponensei általában remek ár/érték arányt képviselnek.
Egy kisebb csoda az, amit ez a parányi hangdoboz tud
A Sonus faber Lumina 1 a cég legkisebb és legolcsóbb konstrukciója. Nagyon szép a kivitelezése, minőségiek a felhasznált anyagok, a zenék prezentálása pedig tulajdonképpen igazi meglepetést okozott. Részletes ugyan, de az előadás egységességére fekteti a hangsúlyt, és a specifikációkban megadott 65 Hz sem tapasztalható kevésnek. Ehhez minden bizonnyal hozzájárul az egyéni reflexnyílás, valamint a nagyon masszív megépítettség, ahogyan a felsőbb kategóriából átemelt hangszórók is. Mindehhez kell egy komolyabb teljesítményű erősítő, valamint le kell mondanunk az olyan dalokról, ahol tobzódik a sok zenész, tehát régi Santana albumok kedvelőinek nem ő lesz a legjobb választás. Akusztikus rockon, finom klasszikus zenén, blueson, jazzen, minimalista, elsősorban hangulatteremtő elektronikus szerzeményeken a Lumina 1 viszont teljesen ki tudja futni magát, és előtérbe helyezi a zenét, ami egy zenerajongónak az elsődleges.
Egyedül azt sajnáljuk, hogy mindehhez nem tölthet be egy központi szerepet a lakhelyünkön, pedig biztosan szívesen nézegetnénk vagy mutogatnánk ezt a szépséget a szoba ráláthatóbb részén. Bár bizonyos helyeken, ahol mondjuk könyvekkel van teleborítva a fal és még marad neki elegendő hely, elfoglalhatja azt a trónt, amit megérdemel.
