Sonus faber Guarneri Tradition high end állványos hangfal teszt
2017. szeptember 5., kedd, 13:40
Sonus faber audio hifi hangfal hifi hangfal high end hangfal teszt hifi hangfal teszt high end hangfal high end hangfal teszt Sonus faber hangfal Sonus faber hangfal teszt
Amikor idén tavasszal a Sonus faber bemutatta az új Homage Tradition sorozatát, nem csak frissítette a kínálatát, hanem az alapoktól újként tervezett hangfalakkal kicsit megváltoztatta azok piaci helyzetét is. Ennek ékes példája a Guarneri Tradition ami a korábbi, Evolution generációhoz mérve kecses, filigrán lett. Ennek van egy olyan vonzata, hogy az új típus műszaki tartalma mellett, megjelenésében is közelebb került az Olympica család és a Lilium vagy IL CREMONESE dizájn nyelvezetéhez. Ám a konkrét típus esetében sokkal fontosabb, hogy a Guarneri kilépett a nagy monitorok furcsa világából. Nem akar a hagyományos állványos és álló hangfalak közötti piaci szegmensbe férkőzni. Inkább a kisebb dobozokban és hangszórókban rejlő lehetőségeket igyekszik maximálisan kiaknázni.
A formaterv
Tudjuk jól, hogy a Sonus faber milyen ügyesen csomagolja a műszaki tartalmat és zenét formás dobozokba, így csupán azt mondani, hogy a hangfalak szépek, vagy akár gyönyörűek, tökéletesen semmitmondó volna.
Ahogyan azt már a Homage Tradition Line megjelenésekor is említettük, a típuscsalád dizájn terén egyszerre merít a gyártó hagyományos formavilágából és a Riva motorcsónakok motívumaiból. Nyilván nem véletlen, hogy az új hangfalak bemutató videóiban is meghatározó szerepet kaptak az észak-olasz tavak világától szinte elválaszthatatlan hajók.
A Guarneri Tradition talpa és előlapja ugyan téglalap alakú, ám a doboztest minden más irányból ívelt. A hangdoboznak és a láb oszlopainak keresztmetszete is lant alakú. A hangfalak meghatározó motívuma az osztott, wenge és vörös furnér oldallap, valamint a tetején, a motorcsónakok orrára emlékeztető acél keretezés, és a középen futó osztóvonalba helyezett, üvegre festett márkajelzés.
Az előlapon a hangszórók kosarait vékony, szálcsiszolt acél díszlécek keretezik. Ezt a motívumot láthatjuk ismétlődni a vaskos acéllemez és a szénszálas láb találkozásánál is. Az ívek annyira meghatározzák a forma egészét, hogy ezeknek a hangfalaknak nincs is hagyományos értelemben vett hátlapja. Annak helyén alumínium idomok által közrefogott, elnyújtott (lopakodónak nevezett) reflexnyílást és függőlegesen sorakozó csatlakozókat találunk. Ám az összhatásban ezúttal a Sonus faberre jellemző, hangsúlyos formák és ívek mellett komoly szerep jut a díszítő motívumoknak.
A technológia
A hangszórókészlet a Sonus faber tudásának legjavát képviseli. A magassugárzó a Liliumból ismerős XTR-04 típus. Bár a Guarneri előző generációjára sem volt panaszunk, a Liliumból megörökölt, csúcsán csillapított selyem dóm hangszórónak nagyon örülünk.
A mélyközép hangszóró, a W15 XTR-04 friss fejlesztés. Neodímium mágneses, ami a leírtak alapján a nagyobb modellekben használt M15 XTR-04 alapjaira épülhet. Bár ezen a ponton van bennünk egy csepp bizonytalanság. A gyártói adatok szerint a hangdobozok alsó frekvenciahatára 40 Hz, a felső pedig 35 kHz. A felső érték ma már nem is igényel magyarázatot, de az alsó érték, vagyis a 40 Hz kapcsán néhányan minden bizonnyal meglepődtek. Nos, erre mi is felfigyeltünk, ezért a tesztben külön hangsúlyt fektettünk a mélytartomány vizsgálatára.
Ahogyan azt már említettük, a hátlapon egy függőlegesen elnyújtott "lopakodó" reflexnyílást találunk, ami az Olympica modellekről már ismerős lehet, bár maga a megvalósítás itt egy kicsit eltérő. Az állvány szénszál szerkezetű lábat kapott, amit a szuper-sportkocsikat gyártó Paganival közösen fejlesztett ki a Sonus faber csapata. Ezen a ponton néhányaknak biztosan egy kicsit hevesebben ver már a szíve. Ám, hogy a többieknek is kedvében járjunk, megemlítjük, amit a komolyabb kerékpárok tulajdonosai már tudnak. A szénszál nem csak könnyű és drága, de a rezgéseket is remekül elnyeli. Ezért kedvelt anyaga mind a sport- és versenyautóknak és a legdrágább kerékpároknak is. No de nem csak ennyi csatolja el a hangfalat a padlótól!
A láb elem alatt ugyanis megdöbbentően vastag lemez talpat találunk, amibe acél-elasztomer-acél szendvics szerkezetű tüskék csatlakoznak. Így még ha fa padlóra is állítjuk a hangfalakat a rezgések nem, vagy legalábbis egészen elenyésző, mértékben juthatnak a padlóig. A Guarneri Tradition hangfalakból rezgés, lényegében csak hang formájában, a levegőben távozhat. Fontos tulajdonság ez ma, amikor a hanglemezek népszerűsége évek óta, töretlenül növekszik.
A hang
Bár a tesztre kapott hangfalak már járódtak egy keveset a bemutatóteremben, mi biztosra akartunk menni, ezért megadtuk a hangszóróknak, illetve a rendszer egészének az időt egy alapos teljes hétvégén átívelő bejáratódásra. A teszt két szakaszban, két helyszínen zajlott. Elsőként az AV-Online teszt szobájában hallgattuk meg a hangfalakat. Itt az idő nagy részében a forrás egy ELAC Discovery volt, a DAC szerepét a TEAC UD-503 kapta, az erőt pedig Norma Revo IPA-140 szállította. A második szakaszban, az Audiophile Szalonban, a Primare NP30 volt a forrásunk, a T+A PA 2500 R pedig az erősítő. Bár a teszt alatt mindkét helyszínen cserélgettük az elektronikákat, végül az imént említett összeállítások mellett tettük le a voksunkat. Közülük is, inkább az utóbbi, vagyis a Primare/T+A kombó volt számunkra a tetszetősebb hangú. Ez mélyebben fedte fel a részleteket és jobban engedte kibontakozni a hangfalak saját karakterét is, de erre később még visszatérünk.
A meghallgatások közös jellemzője volt, hogy a hang azonnal elbűvölt, de ez talán nem is meglepő, elvégre valóban csúcskategóriás rendszereket hallgattunk. Mivel egy maréknyi dalt, ha úgy tetszik, demó szettet, mind a két helyszínen sorra vettünk, az ezekkel szerzett tapasztalatainkat alább külön taglaljuk.
Kezdésként mindkét helyszínen Donald Fagen - ha úgy teszik - slágeralbumát, a Kamakiriad-ot, illetve annak pár dalát hallgattuk meg. A T+A rendszerén, Snowbound alatt a magasak hangsúlyosak voltak, ami nekünk tetszett. Bár az igazi ajándék a Tomorrows Girls volt, ami a selyemként fénylő és hullámzó középtartományával és mámorító magasaival precízen visszarepített a kilencvenes évek végére, ahol még észrevétlenül visszhangzott az előző évtized felszínessége. Ezek után szinte kötelező volt elővenni Thomas Dolby - Budapest by Blimp című dalát. Itt a szokottnál több mélységet, szellősebb teret fedeztünk fel, illetve a háttérben néha megszólaló gitár hangja is meglepően jól körülhatárolható volt. A már unalomig hallgatott Brothers in Arms a Dire Staraits-től egyszerűen briliáns volt. Végre nem csak a hangulat, hanem az ének is lélegzetelállítóan szólalt meg. Hallottunk minden apró megbicsaklást, minden bizonytalanságot. A Yoko Kanno & The Seatbelts által előadott Digging my Potato remekül kezdett és később, a mélyeket is határozottan közvetítette. Nem döntött le a lábainkról, de így is a bőrünkön érezhettük a lüktetést. Igazi, jó állványos hangfalként viselkedett. A változást a Space Lion című dal hozta. Itt a mélyhangok közé rejtett, feszült atmoszféra helyett, most a trombita és az énekhangok vonták magukra a figyelmünket. A Fe alatt a doboz ügyes, hatásos csillapítása csillogott, a Forever Broke során pedig a hangok éle, a húrok húsbavágó ereje szögezett a fotelbe. A Sonus faberre jellemző, érzelmeket jól közvetítő hangzást kaptunk. Veronika Mortensen - In My Life című dalát lehengerlő fegyelemmel kezelte, mind a T+A, mind a Norma erősítőkkel. Kari Bremnes - Per og Pål og Janus című dala selymes, szívhez szóló hangon dalolt és nem is igazán volt erőnk bármi másra figyelni, mint az áhítatos zeneélvezetre. Nagy változás volt a Coastal Ship című dal, aminek basszusai szinte félelmetesek voltak, no nem azért, mert fülsüketítő erővel törtek ránk, hanem mert a hangokban rejlő részleteket szinte hologramszerű pontossággal terítette ki elénk a hangfalpár. Kari Bremnes dalaival többször, egymás után is ugyanazt tudtuk lejegyzetelni. A rendszer szapora, nagyon jó ütemtartással, pontos, és elkentségtől mentes mélyekkel szolgált, akár olasz, akár német erősítő állt a dobozok mögött. Emellett, cseppet sem vált tolakodóvá, egyetlen egy pillanatra sem. Márpedig ennyi részletet kibontva, teret ilyen szépen megtöltve, ez említésre érdemes.
A néhány, szívünknek kedves Mozart és Vivaldi művet hallgatva a Sonus hangja lágy és selymes volt, és bár a hegedűk ismét szaporán és ízesen szóltak, nem éreztük úgy, hogy a zenekar a vonókkal szeretne ránk támadni. Érdekes volt, hogy bár a hang barokkosan gazdag volt apró részletekben, azok soha, egy pillanatra sem váltak tolakodóvá. Könnyűzenével a rendszer nagyon őszinte volt. Így még a nyolcvanas évek aránylag igényes felvételeinek is felfedte a gyengéit. Az olyan új és (észak-európai) audiofil körökben becsült előadók, mint Tame Impala vagy Bat for Lashes így nem meglepő módon, szigorú ítéletet kaptak az olasz dobozoktól. A Sonus faber megmutatja a hibákat, és még ha nem is dörgöli azokat az orrunk alá, nincs menekvés a tudat elől, hogy a kedvelt dal bizony nem szól olyan jól, ahogyan azt az iTunes-ból lejátszva sejtettük, vagyis reméltük. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem szabad, vagy nem érdemes ilyen felvételeket hallgatni ezeken a hangdobozokon. Gyors, pontos és soha el nem nehezülő erővel közvetíti gitárokat és határozott csapásokkal adja át a dobok hangjait. Tehát igenis jól közvetíti a könnyű-, vagy rockzenét.
Mélyen, az ígért 40 Hz közelében
A tesztünk alatt kitértünk a kis hangfalak és egyes olvasók érzékeny pontjára, az alacsony frekvenciákra is. Meghallgattuk mit tesz a hangfal ~40, ~60 és ~80 hertzes hangokkal. Figyelembe véve a tesztelt szobák sajátosságait is, elmondhatjuk, hogy a hangfalak kellő hatékonysággal közvetítik még az alsó frekvenciahatárként leírt 40 Hz közelébe eső hangokat is. Kellőképpen erős és stabil erősítővel hajtva a Guarneri Tradition pontos, gyors és amennyire lehet, erős is. Sikerült a membrán kilengésének szinte minden pillanatát élvezetes hanggá formálni! Meglepő egyenletességgel, példásan gyors támadó erővel és azonnali lecsengéssel kinyertünk, még ~60 Hz-es hangokat is, és becsületes mennyiséget kapunk 40 Hz közelében is.
Összegzés
A Sonus faber Guarneri Tradition egyszerre pontos és könnyed, vagyis hozza azt a karaktert, amiért a márkát oly sokan szeretik. Igen, még a nagyobb modellek erényeiből is megvillant egy keveset, de nem nagy, nem is próbál nagynak tűnni. Aki alapvetően az álló hangfalakban hisz, az állót vegyen! Aki szereti és érti az állványos dobozokat, azok lehetőségeit, erényeit és előnyeit, az a Guarneri Tradition-ben egy rajongásig szerethető hangfalat ismerhet meg.