SMSL M200 Bluetooth DAC és SP200 fejhallgató erősítő teszt

2022. február 10., csütörtök, 23:50

SMSL audio hifi DAC fejhallgató erősítő DA konverter SMSL DAC DSD DAC hifi DAC DAC teszt SMSL teszt fejhallgató erősítő teszt DA konverter teszt DSD DAC teszt SMSL DAC teszt SMSL fejhallgató erősítő

Két új gyártmányt dobott piacra az S.M.S.L, egy DAC és egy fejhallgató erősítő képében a mindenki számára elérhető kategóriában, egyik az M200 DAC, a másik az SP200 füles erősítő. Mindkét készülék jellemzője az elérhető ár és a példás kivitelezés (igaz ezt talán már nem is kellene kihangsúlyozni).

Két olyan készüléket kaptunk kézhez, amit az isten is egymásnak teremtett kinézetben, csatlakozók terén és árkategóriában.

Az SP200 megkapta a THX AAA-888 minősítésű technológiát, a gyártó szerint ez biztosítja a szinte torzításmentes erősítést és a minimális áthallást a csatornák között, és nem mellékesen XLR bemenetet is pakoltak a hátuljára.

Az M200 is fel van szerelve minden jóval, kapunk DXD és DSD felbontást (egészen DSD 512-ig) és formátumot, az XLR csatlakozó itt is biztosított, a digitális jelet pedig AKM 4497EQ alakítja át analóggá. A Bluetooth rész minden igényt kielégít, az összes ma ismert formátummal elboldogul és ismeri a legújabb UAT szabványt, ami akár 192 kHz átvitelre is képes.

Csatlakozók terén dicséret illeti mindkettőt a hátsó felükön található XLR összeköttetési lehetőséggel az RCA mellett, és az SP200 előlapján található szintén szimmetrikus XLR fejhallgató kimenettel.

Kinézet, csatlakozók

Az S.M.S.L SP200 és S.M.S.L M200 tökéletesen passzol egymáshoz, méretben pont ugyanakkorára szabták a gyárban őket. Így nyugodtan egymásra rakhatók, karcolódástól nem kell félni, a gyári gumitappancsok megvédik az illetékes készülék tetejét.

Az SP200 előlapján találjuk szépen sorban elrendezve az XLR szimmetrikus kimenetet, a normál 6,35 mm-es Jack, a ki/be, az XLR és RCA váltó és az erősítést állító (High-Low) billenő kapcsolót. A Jack kimenet és a ki/bekapcsoló között bújik meg egy apró kék fényű LED, diszkréten jelezve a bekapcsolt módot.

Ha megfordítjuk az SP200-at, akkor megcsodálhatjuk az egy-egy pár XLR és RCA bemeneti csatlakozót egy IEC tápaljzat társaságában.

A készülékház alumíniumból készült, a gyártás minősége első osztályú, egy rossz szavunk sem lehet rá.

Az M200 DAC eleje spártaian egyszerű, baloldalt látszik egy OLED kijelző - pontosabban csak akkor látszik, ha a DAC be van kapcsolva, addig fel sem tűnik, hogy van ott valami - amiről leolvashatjuk az aktuális bemenet típusát, a mintavételi frekvenciát és a digitális adatfolyam típusát (PCM, DSD). Jobb oldalon leljük a kombinált hangerőszabályzót, és ha megfelelően nyomkodjuk, akkor a bemenetválasztás és egyéb, a menüben való turkálás lehetőségét.

A DAC kis mérete ellenére gazdag választékot találunk a hátulján, koaxiális, optikai és USB bemeneteket, Bluetooth antenna menetes csatlakozót, itt is ott figyel az XLR és RCA kimenet egyaránt és itt leljük fel a külső tápegység csatlakozóját is. Igen, az M200 nem rendelkezik beépített tápegységgel, külön jár hozzá egy minimalista stílusú darab.

Megkapjuk hozzá az előző verziókból már jól ismert távirányítót, amivel az M200 minden beállítási lehetőségéhez hozzáférhetünk.

Az M200 háza is alumíniumból készült és itt sem találtunk semmi kifogásolni valót.

Belül

A DAC a jól ismert és elismert AKM 4497EQ DAC chipet használja XMOS U216 és Qualcomm Bluetooth egység társaságában, ami UAT/LDAC/aptX HD/AAC/SBC szabványt ismer.

Az S.M.S.L SP200 OPA564 erősítést használ, ultra alacsony zajú és ultrakompakt tápegység kialakítással, THX AAA-888 megoldással és visszacsatolásos hibakorrekcióval és teljesen szimmetrikus jelúttal.

Használat közben

Az M200 használatához le kell tölteni drivert a gyártó honlapjáról, utána már hallgathatjuk is a zenét róla. A Roon, a Jriver és a foobar is kezelte a DAC-ot, nem vettünk észre semmiféle problémát lejátszás közben. Formátumok tekintetében sem volt gondja, hibátlanul kezelte mind a PCM-et, mind a DSD-t, MQA nincs, de oda se neki.

Ki lehet próbálni egy sereg PCM (6 db) és DSD (2 darab) szűrőt és egy Sound Color-nak nevezett háromféle hangszín lehetőséget, amivel befolyásolni tudjuk a hangképet, ha éppen arra támad kedvünk. A kijelzőn minden fontos információ megjelenik és még a fénye sem zavaró.

A jobb oldali tekerőgombbal a hangerőt is tudjuk vezérelni, ezzel akár előerősítőként is használható az M200, de beállíthatjuk úgy is, hogy csak mint DAC működjön, erősítés nélkül fix kimeneti feszültséggel.

A Bluetooth funkció stabilan és megbízhatóan működött, igaz nem nagyon mentünk távolabb a DAC-tól, mint 3-4 méter.

Zajt, pattogást és egyéb zavaró hangot nem produkált az S.M.S.L M200, melegedést egyáltalán nem tapasztaltunk.

Az S.M.S.L SP200 üzembe helyezése még egyszerűbb, mint a DAC-é, itt ugye még drivert sem kell telepíteni, összedugjuk a DAC-kal XLR vagy RCA kábellel és máris működőképes a kis fejhallgató erősítő. Itt azért jó lett volna látni az XLR kimenet mellett egy 4,4 mm-es Pentaconn-t is, kár, hogy ezt a lehetőséget lespórolták a tervezők. Szerencse, hogy nem kell messzire menni egy tökéletes megoldásért, amely az XLR és a 4,4 mm-es Pentaconn között átjárást biztosít, hiszen a ddHiFi adaptere minőségben is illik ide.

A kis billenőkapcsolók használata gyermeki örömöt okozott nekünk, élvezettel kapcsolgattuk, ha kellett, ha nem, visszahozta az én vagyok az ura a gépezetnek érzést. Nem mellesleg pontosan és kellő ellenállással működtek az apró kapcsolók.

Itt sem hallottunk semmiféle zavaró jellegű hangot, ami befolyásolta volna a zenehallhatást, melegedésre itt sem figyeltünk fel.

Tesztkörnyezet

Cambridge Audio 851A erősítő, Cocktail Audio X50(D) digitális futómű és streamer, S.M.S.L M400 DAC, Xiaomi Mi Pad 5, Topping A90 elé és fejhallgató erősítő, Singxer SU2 Bridge, SVS SB-3000 szubláda, QED és VIABLUE kábelezés, AudioQuest NightOwl Carbon és Sennheiser HD 600 fejhallgató. Forrásnak TIDAL, PC-n és a Cocktail-on tárolt zenék minden elképzelhető formátumban.

A legtöbbször együtt hallgattuk meg a párost, de a DAC-ot párszor rákötöttük a Cocktail X50D kimenetére is és a fejhallgató erősítő is rá lett kötve az S.M.S.L M400 kimenetére.

Hangminőség

Akik olvasták az eddig megjelent S.M.S.L teszteket, azokat nem igazán éri meglepetésként, amikor azt mondjuk, ez a páros is hozta azt a minőséget, amit elvártunk az eddig tapasztaltak után.

Hosszútávon hallgatható, az AKM 4497EQ chipnek köszönhetően pedig kifinomult sima és a felső tartományban krémesen/bársonyos hangot kaptunk az S.M.S.L M200 DAC-tól. Ha valaki még emlékszik az S.M.S.L M300 MkII tesztjére, ott is hasonlóan jellemeztük a hangot, szinte ugyanazokat a jelzőket kell itt is használnunk, mint, amiket ott leírtunk. Rengeteg apró részlet hallatszott, ezektől mégsem lett túl aprólékos, technikai jellegű a hangzás. Mark Knopfler gitárjának minden apró rezdülése a felszínre jött, mégsem esett szét apró darabokra az egész, teste és súlya volt a hangszernek, pontosan kirajzolódott a levegőben előttünk.

Az összhatás tiszta, nyílt és világos volt zenei műfajtól függetlenül, ami igen jót tett Hans Zimmer hallgatásakor a füleinknek. Nem tette zavarossá a mélyszekciót, átláthatóan és kottázhatóan sikerült visszaadnia az infra tartományig lemenő mélyhangokat. A színpadkép mélysége kicsit csorbult ebben az esetben, a szélességével nem voltak gondok, milliméterre pontosan pozícionálta a térben megjelenő hangszereket és énekeseket.

Leonard Cohen énekhangja meghökkentően jól szólt, sikerült visszaadnia az M200-nak azt a mély bariton hangot, hozzáadva (vagy nem kivéve belőle?) azt a meleg és bársonyos tónust, ami ezen énekhang jellemzője. Hangulatot tudott teremteni és képes volt az érzelmekre hatni ez a kis DAC, ami pedig néha a tízszer ennyibe kerülő szerkezeteknek sem mindig sikerül…

Kicsit keményebb vizekre evezve és meghallgatva Brian Johnson betonkeverőre hasonlító hangját már volt egy kis hiányérzetünk, ott már hiányzott egy kis dinamika, egy kis karcosság ott már nem jött jól a 4497EQ lágyan simogató hangja. Persze ez a hiányt vélhetőleg az igen egyszerű tápegység okozta, amit később le lehet cserélni egy jobbra, ugyanis ez a DAC chip ennél többre képes a dinamika területén - vö. Topping D70S.

Visszatérve akusztikus zenékre és belehallgatva Paul Simon felvételeibe, itt remekül érezte magát az S.M.S.L M200, nehezen tudtuk abbahagyni a zenehallgatást, a The Sound of silence örökbecsű darab hallgatásakor libabőrös lett a kezünk. Érdekes módon itt nem hiányoltunk semmit, pedig ebben és a hasonló stílusú zenékben is van ám dinamika bőven.

Végeredményben univerzálisan használhatóra sikeredett az S.M.S.L M200, nem különösebben válogatós a műfajok között, a hallgathatósága pedig igen magas fokú.

Az S.M.S.L SP200 kapcsán jegyezzük meg, van egy kis csavar a történetben, illetve a tesztben, ugyanis az eddig leírtak mindegyike úgy készült, hogy egymással volt összekötve az M200 és az SP200. A Cocktail Audio X50D és az S.M.S.L M400 csak, mint referencia volt használatban, a fent leírt hangminőséget a két készülék együtt produkálta!

Ami igen jó jelnek tűnik, ha áttérünk az S.M.S.L SP200 bemutatására, önmagában. Ez a kis fejhallgató erősítő megérdemli a figyelmet, értelemszerűen nem érte el a Topping A90 szintjét - nem is kerül annyiba - de hatalmas teljesítményt mutatott, még félig sem kellett feltekerni a hangerőszabályzót a bőven elég hangnyomáshoz. Parádésan meghajtotta az elég érzéketlen AudioQuest NightOwl Carbont (95-96 dB érzékenység) ami nem kis feladat, kell neki a teljesítmény bőven.

Az SP200 is azok közé az erősítők közé tartozik, ami elég semleges (a semleges nem egyenlő az unalmassal!) ahhoz, hogy megmutassa a felvételek és a hifi készülékek közötti különbséget. A frekvencia-átvitel elég széles volt, zavaró kiemelés vagy beszakadás nélkül, nem telepedett rá a saját hangjával az éppen hallgatott zenére.

Halványan, de tényleg csak egészen halványan inkább a spektrum "meleg" oldala felé hajlott a hangzás egésze, picit felmelegítette a felső basszus tartományt, súlyt adva ezzel az emberi hangnak és testet a gitárnak.

Próbaképp rákötve az S.M.S.L M400 DAC-ot a szimmetrikus bemenetére, még azzal sem vallott szégyent, voltak zenék (főleg a most divatos egyenzenék) ahol nagyon kellett figyelni, ha meg szerettük volna különböztetni a Topping A90-től. Jobban masterelt zenéken már azért előjött a különbség, de itt is inkább csak az az érzés, jobb ugyan a Topping, de csak kicsivel, igaz ezért a "kicsi" változásért már súlyos tízezreket kell kicsengetni az eladónak.

Összegzés, ajánlás

Néha nehezen tudjuk követni, hogy az S.M.S.L új gyártmányai miért kerülnek a piacra, ugyanis hasonló árú DAC és fejhallgató erősítő is van tőlük forgalomban. Miért teremtenek saját maguknak konkurenciát? De mindegy is, ez legyen az ő bajuk, ha ilyen produktumokat tesznek le az asztalra, mint az SP200 fejhallgató erősítő és az M200 DAC.

Minden további nélkül vállalható az a hangminőség, amit ez a páros nyújt, akár egyben, akár külön-külön. A DAC hozza a sajnos már kifutófélben lévő AKM 4497EQ hangzást, amit egyelőre nem nagyon sikerült semelyik másik gyártónak sem produkálni, a fejhallgató erősítő hatalmas teljesítményt nyújt, amihez kapcsolódik a semleges, természetes hang. Újfent csak ismételni tudjuk magunkat, kis pénzért igen jó előadást nyújt az S.M.S.L SP200 és S.M.S.L M200.

Mindent összevetve, a használhatóságot, a hangminőséget, a gyártási minőséget mindkettő megkapja az Ajánlott Vétel címkét.

1 2

Következő oldal >