Sennheiser HD 560S fejhallgató teszt

Nyitott és szigorú egyszerre?

2020. december 2., szerda, 17:40

Sennheiser audio hifi fejhallgató Sennheiser fejhallgató hifi fejhallgató fejhallgató teszt Sennheiser fejhallgató teszt hifi fejhallgató teszt

A Sennheiser HD 560S fejhallgatót elsősorban hifire javasolja gyártója, egyidejűleg sugallva még, hogy zenekészítéssel foglalkozó személyek tetszését is elnyerheti. A HD 660S ihlette, miközben ahhoz képest jóval kedvezőbb összegért kínálkozik. Érdekes lehet?

Fentről lefelé

Szokványosnak mondható, hogy ami a drágább modellekben sikeresen beválik, azt valahogyan megpróbálják tovább "örökíteni" a kisebb/olcsóbb szériákba is. A Sennheiser HD 560S a fényképei és a gyártó közleménye alapján egyaránt komoly benyomást kelt.

A Sennheiser leírása szerint azoknak készítették, akik analitikus hangokat keresnek szórakozás és produktív tevékenység (tételezzük fel, hogy ezalatt hobbi zenészekre gondoltak) közben egyaránt. De miben nyilvánul meg a szakértelem?

A cég magasabb kategóriájú fejhallgatóihoz hasonlóan ez is nyitott kialakítású. A benne lévő hangszórót olyan szögben helyezték el, hogy a sztereó hangrendszerekhez hasonló háromszög érzetét nyújtsa (ez az E.A.R. akusztikai céllal alkalmazott ergonómia lényege). A Sennheiser különösen büszke a mérsékelt és őszinte basszus kezelésre, amely praktikus lehet olyan környezetben, ahol a felhasználó nem, vagy csak körülményesen lenne képes menedzselni a monitorsugárzók mélyhang-visszaadását.

Van abban ráció, hogy egy kezdő zenész számára gyorsabb/könnyebb kreatív folyamatot tesz lehetővé egy (hangfalakhoz képest jellemzően) olcsóbb fejhallgató vásárlása, amely többek között a szobaakusztikára költést, csillapító és diffúzor panelekkel való bíbelődést is szükségtelenné teszi. De ez már nem annyira a HD 560S képességeiről, hanem felhasználói preferenciákról szóló gondolatmenet, ezért inkább kanyarodjunk vissza egy lényeges kérdéshez: mit ad a Sennheiser 70 000 forintért?

Küllem

A HD 560S ugyanazt a formatervet viseli, amely a korábbi HD 500 családba tartozó fejhallgatóknál elterjedt. A ház (a hangszóró külső oldalán lévő fémrácsot leszámítva) műanyagból készült. A fejpánt betétei is műanyag lemezek. A hatalmas, kissé ovális, fül köré fekvő párnák és a pánt alsó részén lévő bélés egyaránt puha, kellemes tapintású fekete kárpitozást kapott. A fejhallgató nem összecsukható, kagylói minimális mértékben elfordulnak, hogy a fejformához idomuljanak. A gyárilag mellékelt, féloldalt bevezetett kábel moduláris, bajonett jellegűen rögzíthető az aljzathoz. Végződése 6,3 mm-es analóg sztereó Jack, amely leszűkíthető 3,5 mm-es dugóra az ugyancsak tartozék, lengő adapter segítségével.

Használat közben

A HD 560S frissen, kicsomagolás után még nem igazán volt kényelmes, de szivacsos bélései néhány nap után elkezdtek lágyulni, ekkor már hosszabb távon is kellemes érzetet nyújtott. Nyitott szerkezete a kialakításra jellemző szokásos előnyöket és hátrányokat eredményezte. Ha olvasónk érteni szeretné a nyitott és zárt rendszerek közti különbséget, akkor javasoljuk a "Nyitott vagy zárt fejhallgató?" című, 3 perces videónk megtekintését.

Amit még üdvözöltünk volna: esetleg egy védő batyut/tokot (persze olyat igény szerint utólag is lehet vásárolni), esetleg rövidebb kábelt is a standard 3 méteres mellé. Utóbbi a szokványoshoz képest kicsit vastagabbnak és merevebbnek bizonyult. Ezért pl. íróasztal közelében (mi jellemzően számítógépről hallgatunk zenét) feleslegesen útban volt. Ilyenkor jól jön egy tépőzáras kábel kötegelő.

Hangminőség

A tesztelést három napig tartó folyamatos IsoTek CD-vel történő bejáratást követően kezdtük el. A meghallgatáshoz olyan éneket is tartalmazó jazz számokat választottunk, mint pl. az Eliane Elias - I Thought About You. Instrumentális darabokra is sor került, beleértve Al Di Meola és Paco De Lucia felejthetetlen Friday Night In San Francisco lemezét, de Marcus Miller - Afrodeezia c. albumát is érdemes volt elindítani. Elővettük még Olivier Latry - Midnight At Notre Dame c. frenetikus minőségű orgona előadását, de kicsit elvontabb zenéket is hallgattunk az UNKLE és a Scann-Tec jóvoltából. A tesztelés Astell&Kern AK JR lejátszóval történt.

A HD 560S papírforma szerint teljesítette az erős középkategóriás hifi fejhallgatókkal szemben támasztott követelményeket. Részletesség szempontjából egyértelműen felülmúlt sok más olcsóbb fülest. Nyitott kialakítása által színpadja nem zárt, hozzátesszük, annyira nem is volt széles, mint a nála drágább vetélytársaké. Karakterében kissé irányított, direkt, megfogott részletező stílust figyeltünk meg. Tartomány-megjelenítése lágy, de kellemesen testes basszusban, némileg beszabályozott, de könnyed középső hangokban és kissé polírozott magas frekvenciákban nyilvánult meg.

A színpad közepére eső részleteket (ami Eliane Elias esetében az énekhang volt) határozottan és markánsan igyekezett megjeleníteni. A többi sávot, a zenében lévő hangszereket nem mosta össze, óvatos határokat épített fel, hogy figyelmünk erőlködés nélkül elkülöníthesse a gitárt, dobot, bőgőt stb. Ez a fegyelmezett, pedáns karakter segített kiemelni a háttérben lévő részleteket is. Tehát a HD 560S mellett szól, hogy érzékeltette a tagolásra, információ megjelenítésre irányuló igyekezetét. A laikus felhasználó számára ennél nem is kellett volna több ahhoz, hogy meggyőződéssel gondolja: ez a hifi.

Eleinte meglepetéssel hallgattuk, mert úgy tűnt, hogy utolérte, sőt, artikuláció terén talán túl is szárnyalta a saját, referenciaként is dédelgetett HD 600-unkat. A következő bekezdésben úgy árnyaljuk a fejhallgatóról alkotott összképet, hogy összehasonlítjuk a nála kb. 50 000 forinttal drágább HD 600-zal.

Valóban direktebb, szigorúbb volt a HD 560S, mint nagyobb testvére. Elsőre a HD 600 puhább és fakóbb magas frekvenciákat mutatott. Mi azonban pontosan ezért tartottuk meg referenciának a bátyót: mert az elmúlt években sokszor (persze ésszerű terhelés mellett) még órák elteltével sem fárasztotta fülünket. Pedáns, enyhén fűszerezett hangzása miatt a HD 560S nem volt ennyire maratoni partner. 40-50 perc után már elkezdtük érezni, hogy kicsit fárasztotta a fülünket - de milyen egy fáradó fül? Erre sajnos csak azt tudja a választ, aki hallgatott már zenét órákon keresztül egy kissé színező hangrendszeren. Az bizony hajlamos kisebb-nagyobb mértékben terhelni az agyunkat, utóbbi ugyanis a hibákat rendszerint kompenzálni próbálja, ami több erőfeszítést igényel. A HD 600-nál sosem éreztünk ilyet.

Akkor tehát a HD 560S rossz, mert fárasztó? Talán olvasónk is érzi, hogy barbárság lenne ilyen könnyen lezárni egy ilyen alaposan kicsomagolt gondolatmenetet. Például nem "fájdult" bele a fülünk abba, hogy mondjuk egy órán keresztül a HD 560S-t használtuk monitor célra a Rocksmith Remastered c. játékhoz. Ha viszont sok cintányért, magas frekvenciás információt tartalmazó zenéket hallgattunk vele, akkor 40-50 perc után már pihenni akartunk. A HD 560S és HD 600 közötti alapvető eltérésként könyvelhető el az is, hogy hogyan prezentálják a zene terét, atmoszféráját. Főszereplő tesztalanyunk olyan volt, mint egy jól felkészült idegenvezető, aki körbevezetett minket valamelyik híres kastélyban, teremről teremre. Nem időzhettünk sokáig ezeken a szép helyszíneken, ezért ő megpróbálta felhívni a figyelmünket azokra a látványosságokra, amelyeket fontosnak, említendőnek gondolt. A HD 600 ezzel szemben olyan volt, mint egy túra ugyanabban a kastélyban, csak idegenvezető nélkül. Nem kellett, hogy fókuszunk konkrét tárgyakra korlátozódjon, tágabb képet kaptunk azáltal, hogy figyelmünket lazábban, ráérősebben tudtuk irányítani.

Végszó

A fenti hasonlat talán nem teljesen érthető mindenkinek, ezért jöjjön a tömör konklúzió: a Sennheiser HD 560S jó fejhallgató. Néha kicsit hiányoltuk belőle a könnyedebb, holografikus színpad ábrázolást, vagy a természetesebb tér-élményt. De ha erre képes lenne ez a füles, akkor ki akarná a magasabb régiókban fészkelő opciókat választani? Lehetne kicsit olcsóbb, de a mai világban sok más iparág is drágításra kényszerült. Így aztán elsősorban azoknak javasolt, akiknek a +50 000 forint túl sok lenne a HD 600-ért, ugyanakkor nem szoktak hosszú órákon keresztül zenét hallgatni, viszont a napi rendszerességgel űzött hobbi-zenehallgatáshoz, esetleg zenegyártáshoz egy textúrált, részleteket németes precizitással megjelenítő fülest keresnek.

1 2

Következő oldal >