Sennheiser HD 559 és HD 569 fejhallgató teszt

Egy lépéssel tovább

2016. szeptember 16., péntek, 21:15

Sennheiser audio hifi fejhallgató hifi fejhallgató Sennheiser fejhallgató fejhallgató teszt hifi fejhallgató teszt Sennheiser fejhallgató teszt

Sok high end fejhallgatót teszteltünk a közelmúltban. Azonban sokaknak nincs 3-4-500 000 forintja zenehallgatásra, így érthetően számos olvasói üzenet érkezett, melyek szerint többet foglalkozhatnánk az olcsóbb típusokkal. Így nekiálltunk a jóval pénztárcakímélőbb kategóriákkal foglalkozni, azok képviselői viszont számos kompromisszumot mutattak. Most az úgynevezett arany középutat vettük célba, azon belül is a német Sennheiser HD 559 és HD 569 modelljeit. De miként egyesíthetők a belépő és felső kategória előnyei? Ezt a kérdést válaszolja meg mai cikkünk.

Nem csak az ár számít

Mielőtt rátérünk tesztalanyaink adottságaira, összefoglaljuk röviden az általuk képviselt kategória jellemzőit. Először is, ezek értelemszerűen nem a világ legjobb fejhallgatói. Lehet, hogy a hangminőségüket illetően megemlítünk olyan részeket, amiket mi hiányosnak véltünk, aki azonban még életében nem használt fejhallgatót, annak ezek is igazi hanghullám-kánaánt jelenthetnek. Utóbbi feltételezéssel nem túlozni szeretnénk, és nem hitegetni akarjuk az olvasót, mivel elsőre minket is pozitívan meglepett a HD 559/HD 569 teljesítménye (a Hangminőség c. bekezdésben ki is fejtjük majd, hogy miért).

Tehát ezek a fülesek, ahogy kinézetük és méretük alapján sejthető, elsősorban otthoni felhasználásra szolgálnak. Kiülhetünk a kertbe, sétálhatunk velük a ház körül, de ebben az ármezőnyben léteznek utcai felhasználásra alkalmasabb megoldások. Ezek a fejhallgatók azoknak készülnek, akik még nem engedhetik meg maguknak a Sennheiser família HD 599/HD 600 kategóriájú, 80-120 000 forintos vérbeli hifista tagjait, viszont a nagyáruházakban elérhető, fél év alatt elavuló gagyi műanyag megoldásokhoz képest egyértelműen jobbat, tartósabbat, kényelmesebbet keresnek.

A tesztalanyaink által képviselt árszegmens (a kisebbik 46 900, míg a nagyobb 55 900 forintba kerül) megfelelő kiindulási alap. Aki otthonra keres fejhallgatót (főleg zenehallgatásra, elvétve filmnézésre vagy videojátékokhoz) és tartós, évekig használható megoldást keres, annak szerintünk itt érdemes elkezdeni a vadászatot. Függetlenül attól, hogy a ma taglalt típusok mely cég termékei, ezen az áron egy olyan szakértő, mint pl. a Sennheiser, képes olyan körítést nyújtani, hogy a vásárló úgy érezze, jól döntött. Most pedig lássuk, mit kapunk konkrétan! Mindent összevetve, ha szakértő céghez fordulunk, akkor nem csak az ár a fontos, hanem az is, amit a fejlesztőgárda az adott összegért cserébe bele tudott pakolni a termékbe, akár szolgáltatások, akár hangminőség tekintetében. Ezek a fülesek ránézésre nem kimondottan hivalkodók vagy szépségesek, mivel a gyártási költségek nem a dekoratív megjelenésre vagy exkluzív anyaghasználatra, hanem a használhatóságra lettek fordítva.

Kicsomagolás, szemügyre vétel

A Sennheiser tipikusan dizájnos dobozolását kapjuk, kemény fallal és könnyen hozzáférhető tartalommal. A füleseket plexi keretbe foglalva húztuk elő, melyet szétpattintva másodpercek alatt kezünk ügyébe kerültek. Mindkét füles kábele moduláris, OFC (oxigénmentes réz) magos. A HD 559 és HD 569 doboza is tartalmazott egy jó minőségű, gumírozott köpenyű, 3 méter hosszú vezetéket, továbbá a nagyobb testvérhez egy 1,3 m hosszú, mikrofonos headset modullal ellátott verziót is csomagoltak.

A HD 559 látszólag nem sokat változott elődjéhez, a HD 558-hoz képest. Fizikai paramétereit tekintve szinte az előd adottságait hordozza tovább, némileg a fülkagylót, illetve az azon lévő emblémát helyezték el másként. Egyébiránt a fejhallgató külseje nem kimondottan elegáns, inkább hétköznapinak mondható. A készülékház szinte teljes egészében műanyag, beleértve a fejpánt betétidomait. A megmunkálás minősége viszont korrekt. A hangszórók és a fejpánt találkozási pontja csavarral rögzített, így ha sérül, a felső ív viszonylag könnyen cserélhető, beleértve a fülpárnákat.

Tesztalanyaink ergonómia és méret alapján egyértelműen tudomásul adják, hogy nem utcára készültek, hanem kényelmes, otthonülős használatra. Kábelüket példásan átfűzték a pánt belsejében, hogy csak egy oldalon kelljen bekötni. Így a külső, noha díszítésektől, extráktól mentes, némileg mégiscsak letisztult. Az otthoni használatra optimalizált részletek előnyei szinte kivétel nélkül visszaköszönnek mindkettőn, gondolunk itt a fül köré fekvő méretre és a meglehetősen vastag, puha párnázásra.

A HD 559 párnáit egyszerű szivaccsal bélelték, így felhelyezése után nem azt a pehelykönnyű, észrevétlen érzetet kapjuk, hasonlóan a Sennheiser drágább típusaihoz. A HD 559 minden egyes pillanatban éreztette, hogy rajtunk "fekszik", ahogyan két oldalról a gyengéd nyomást fejtett ki. Csekély tömege által viszont nem nyomta felülről a fejünket, és jó érzés volt viselni. Párnáinak plüss kárpitozása nyári napokon értelemszerűen melegíti, enyhén izzasztja a bőrt. A picit "pöffeszkedő" komfort ellenére hosszú távon is megfelelt a füles, így irodában, vagy otthoni közegben 1-2 órás bevetésekhez megállta a helyét, télen legalább melegít is egy kicsit. A HD 559 nyitott rendszerű, de nem a klasszikus audiofil HD 600 teljesen átlátható rácsozatát örökölte, hanem egy jóval kisebb, textillel bevont mátrixot. Régen még "félig nyitott" névvel látták el ezeket a megoldásokat, mivel a beérkező hangokat valamelyest képesek blokkolni. A HD 559 mindössze a klíma búgását, vagy a billentyűzetünk csattogásának magas frekvenciáit képes kis mértékben lehalkítani, minden más hallható marad.

A HD 569-nek nincsen közvetlen elődje, ő teljesen új résztvevő a Sennheiser kínálatában. Külsőre szinte ugyanaz, mint a HD 559, két számottevő különbséggel. Egyrészt ez egy ténylegesen zárt rendszer (és jár hozzá mikrofonos headset modul, tehát irodai munkához, alkalmi telefonhívásokra vagy Skype beszélgetésekhez is alkalmas). Másrészt, a párnázása is más. Sokkal jobb. Őszintén csodálkoztunk, amikor a memóriahabbal bélelt, puha szövetet először megérintettük. Évek óta használjuk referenciaként a HD 600-at, és meglepő, hogy ez a lényegesen olcsóbb, csaknem feleannyiért megvásárolható típus mennyivel jobb komfortot nyújt. A HD 569-et felvéve úgy érezzük, hogy kényeztet minket, gyengéden elvisz egy nyugodtabb, csendesebb közegbe. Igen, ilyen sok múlik a párnázáson. A speciális, mikroszálas textilhez hasonlító szövet és a zárt kialakítás együttesének egyetlen hátránya, hogy 25 fokos szobahőmérséklet fölött hamar izzadni kezd alatta a fejbőr.

Kipróbáltunk már néhány fejhallgatót, és noha még meg sem hallgattuk, a HD 569 kézbevétele alapján már szinte biztosak voltunk benne, hogy a termék úgy jó, ahogy van. Ezt értelemszerűen azért is feltételeztük, mert az elmúlt évek során szinte minden létező Sennheiser fülest kipróbáltunk, ezzel feltérképezve, hogy az adott ár mezőnyben milyen minőségre lehet számítani. Mindent összevetve a HD 559/HD 569 külleme és komfortja jó. Ha valamit mindenképpen kritizálni kellene, az a hangszórókamrák külsejét fedő lemez. A HD 559-nél fekete textil takarja az alatta lévő rácsot, a HD 569 oldalát pedig flokolt jellegű, a párnáihoz hasonló érintésű műanyag idom takarja, mely alaposan vonzza a port. Ezek a motívumok árulták el talán legjobban, hogy a gyártó próbált gazdaságos előállítási költségre is törekedni, de az összkép tőlük függetlenül jónak mondható. Egyébiránt tesztalanyaink nem összecsukhatók, de mint otthoni fejhallgatóktól általában, tőlük sem vártunk el ilyen jellegű extrát.

Meghallgatás

Tesztalanyaink egy hónapig vendégeskedtek nálunk. Ez idő alatt iPhone 5S és Arcam irDAC-II USB DAC kimenetéről hajtottuk őket. Hogy szemléletesen ábrázolni tudjuk a köztük lévő különbségeket, kiemelünk néhány számot aktuális lejátszási listánkból, melyekkel A/B módban cserélgetve, alaposabban összehasonlítottuk a két fejhallgatót. Íme benyomásaink:

Jimmie Lee Robinson - I'm Ready (Album: All My Life)

Kiváló felvétel blues-rajongóknak. Hangszerelés és keverés tekintetében is természetes darab, nem tartalmaz elektromos hangszert, sem dobfelszerelést, csak Jimmie sokat megélt hangját, egy szájharmonikát és egy akusztikus gitárt hallunk benne.

A HD 559 sejtelmes ködbe helyezte ezt a darabot, ami végül is jót tett a tipikus nyugati hangulatú zenének, ezzel együtt jól átjött a szivarfüstös hangulat. A fejhallgató semelyik részt nem akarta erőltetni vagy közel hozni, kicsit távolra helyezte tőlünk az éneket és a két hangszert is. Nem felénk akart tolakodni a zene, hanem tisztes távolban, két lépés távolságra épült fel, ebben vélhetőleg a nyitott kialakítás is közrejátszik. A gitár csengése, és a fatesten mozgó gitáros kéz által keltett dobogás is alig hallhatóan, finoman kiegészítette az összképet. A szájharmonika nem jelent meg olyan karcosan és fényesen, ahogy a valóságban (szerkesztőink között van hangszeren gyakorló személy, így sajnos vagy szerencsére tudjuk, mire képesek a bronz lamellák) szokott, cserébe nem is volt fárasztó a felvétel. Jimmie hangja picit fedett volt, mintha valami eltakarná az arcát. Mindent összevetve laza, higgadt teljesítményt kaptunk itt a HD 559-től.

Ugyanez a szám a HD 569-re váltva élénkebb és tisztább lett. Kisebb testvéréhez képest energikusabb, közvetlenebb volt, és a szájharmonika rezonanciáiból is többet hallhatóvá tett. A hangszerek és az ének is közelebb kerültek hozzánk, de ez nem meglepő, a zárt fülesek már csak ilyenek. Az énekből eltűnt a füstös jelleg, immár úgy éreztük, hogy nekünk, és nem maga elé dörmög Jimmie bácsi. A sztereó színpad irányítottsága nagyon hasonló volt a két fejhallgatónál, viszont a HD 569 több életet tudott csempészni a dobhártyánkba.

Cassandra Wilson - Red Guitar (Album - Another Country)

Tudjuk, hogy ezt a számot már sok cikkünkben megemlítettük, és olvasóink egy része bizonyára unja, vagy éppenséggel nem kedveli. Mi viszont odavagyunk Cassandra mézédes barna hangjáért, és mivel ez az egyik általunk legjobban ismert hangfelvétel, referenciának tökéletesen alkalmas.

Ahogy oda-vissza cserélgettük őket, egyre egyértelműbbé vált, hogy látszólagos higgadtsága ellenére a HD 559 inkább színez, ráadásul mélybe húz, öblösebb, mint nagyobb testvére. Ha néhány percig csak őt hallgattuk, akkor megszoktuk a szokásosnál vaskosabb mélyközép frekvenciákat, viszont ez játszott közre az énekhang nehézkességében, amit a korábbi dalnál is tapasztaltunk. Egyébiránt dinamikailag nagyon ügyesen szerepelt a HD 559. Az ütőshangszereket gondosan széttagolta, spontaneitással tudta megszólaltani a jobbról balra úszó fémhúros gitárt, az inkább balra álló basszusgitárt pedig szolidan, diszkréten elhelyezte kicsivel hátrébb mindenki máshoz képest. Akárhogy is, mi kényesek vagyunk az emberi hangokra, különösen a női énekhangra, és Cassandra Wilson orgánumát csak művien, kifényesítve (illetve a mélybe húzó karakter miatt extra öblösséggel) tudta csak életre kelteni a HD 559. A részletekből sokat megkaptunk, csak erősen a fejhallgató saját ízvilágára idomítva.

Újfent bebizonyosodott, hogy jobb (és hogy pontosan miben jobb) a HD 569. Már az első gitárpendítésben több életet, valóságérzetet kaptunk. Ahogy a ritmus kíséret és az ének beindult, a zene körhinta módjára rántott magával minket. A HD 569 hangjában volt extra izgalom és játékosság, ami frissítőleg hatott a HD 559 kissé túlzottan higgadt, komótos stílusához képest. A hangszerek nagyon közelről szólaltak meg, de a részletek békésen megfértek egymás mellett, nem lett fullasztó, ömlengő az eredmény. Az ütős hangszerek és a rumba, illetve az énekben előforduló "sz" hangok picit elárulták, hogy a HD 569 elsősorban kényeztetni akar. Magas frekvenciáiban kismértékű puhaság volt, de épp csak annyi, amennyi még nem öli meg, nem rántja iszapba a hangszínpadot.

AC/DC - Back In Black (Album - Back In Black)

Semmilyen irányba nem akarjuk ezzel a kijelentéssel véleményezni az AC/DC munkásságát (mi speciel szeretjük őket), de a HD 559 hangjába ennél a felvételnél képtelenek voltunk belekötni. Szuper jól szólt! Öblössége jót tett a vintage karakterű, nehéz elektromos gitárnak, ugyanakkor a lábdobot nem pufogva, hanem feszesen kezelte. Szépen felépült az egész szám, egységesen, tisztán, ugyanakkor dinamikusan és szórakoztatóan. Végül, de nem utolsósorban, megmutatta foga fehérjét a HD 559, és egy kis basszust is produkált, pont annyit, amennyit mi is indokoltnak találtunk.

Képzeljük el az előbbi karaktert úgy, hogy megáztatjuk egy kis koffeinben, jól felpofozzuk, és kicsit feljebb is tekerünk közben a hangerőn. Nagyjából ilyen különbséggel reprodukálta az AC/DC-t a HD 569. Itt tűnt fel, hogy nem csak részletgazdagabb, hanem hangosabb is, mint a HD 559. Megjelent némi visszhang az ütőshangszer körül, az ének még inkább kiélezett lett, az elektromos gitár pedig vadabb, felszabadult visítással zengett. Tényleg jól áll a HD 559-nek is a hard rock, de a HD 569 egyszerűen jobb.

Erőben sem volt hiány

Keveset beszéltünk a basszusokról, pedig ilyen téren általában különösen tehetségesek a Sennheiser pénztárcakímélő fülesei. Nem kevés olyan számot hallgattunk végig (csak példának okáért, Gramatik - Anthem, Caro Emerald - Back It Up, Deadmau5 - Remote), melyekben a basszusok kritikus fontosságú impulzusokként vezették végig az egész felvételt. Tesztalanyaink meglehetősen jóindulatúan bántak velünk, ha kicsit durvább anyagokra került sor. Ugyanakkor nem borult meg az akusztikus daraboknál kapott egyensúly. Megmaradt a stabilitás érzete, viszont masszív energiák szabadultak fel 80 Hz alatt (különösen a HD 569 esetében). Itt bizonyosodott be, hogy ezek a fejhallgatók dinamikus, intenzív muzsikákhoz tulajdonképpen jobbak is, mint a náluk sokkal drágább audiofil variánsok (HD 600 és társai). Izgalmasabb, gazdagabb módon képesek megjeleníteni azokat a vad, döngő részleteket, amik megalapozzák az agresszív műfajokat. Más kérdés, hogy a basszusokat viszonylag lazán, nem túl árnyaltan kezelte a HD 559/HD 569. Egyszerre igyekeztek gyorsan és keményen megjeleníteni a legmélyebb morajlásokat is, de nem akarták csak ezekre a részletekre helyezni a hangsúlyt. Kemény és határozott impulzusokat kaptunk, de mélyláda-szerű brummogás nélkül, cserébe tiszta maradt az összkép.

Végszó

Mindkét fejhallgató jónak számít a maga kategóriájában, és egyértelműen jobbnak számít a HD 569, ezért megérdemel egy ajánlott vétel cédulát. A HD 559 is praktikus lehet azoknak, akik esténként megnéznének valami filmet a többiek zavarása nélkül, vagy néha leülnének a számítógép elé zenét hallgatni, akár az irodában, akár otthon. Viszont a HD 569 sokkal izgalmasabb hangot nyújt, zárt kialakításának és a mikrofonos headset modulnak köszönhetően pedig praktikusabb is. Ajánljuk őt azoknak, akik egy univerzális, mindennap bevethető fejhallgatót keresnek, főleg otthoni használatra, és a lehető legtöbb zenei stílushoz, illetve egyéb szórakozáshoz.

1 2

Következő oldal >