Rotel RA-12 sztereó erősítő és RCD-12 CD-lejátszó teszt

Haladunk a korral?

2013. június 17., hétfő, 15:35

Rotel RA-12 RCD-12 WM8740 sztereó hifi erősítő CD lejátszó Rotel lejátszó lejátszó teszt

Az 50 éves Rotelt látszólag nem foglalkoztatja az újítás témája, pedig tavaly debütált 12-es modelljei kaptak egy-két naprakész megoldást. Az RA-12 sztereó erősítő és RCD-12 CD-lejátszó érdekes képviselői a felső-középkategóriának. Pláne, hogy ez az erősítő egyben lejátszóként is működik!

A Rotel 12-es széria több fontos újítást is tartalmaz - hozzájuk viszonyítva az előd 06-os sorozat igencsak ódivatúnak számít. Végre nem kell az erősítő mellé külön DAC kiválasztásán fáradoznunk, mert az RA-11 és RA-12 modellek beépített digitális/analóg konverterrel (Wolfson WM8740) rendelkeznek. Ez azért is jó, mert akár egy hétköznapi számítógép, médialejátszó vagy Blu-ray olvasó segítségével is valódi hifi hangzást kapunk. A dupla optikai és koaxiális digitális bemeneteken kívül, Phono-val együtt összesen 5 db aranyozott, analóg sztereó csatlakozást találunk a hátoldalon. Ezek kiegészülnek egy Pre out kimenettel, ha extra végfok vagy mélysugárzó kerülne a rendszerbe. Szintén ráleltünk hátul egy mini USB aljzatra, mely csak szervizes célokat szolgál. A banándugó-kompatibilis hangsugárzó terminál maradt a jól megszokott, masszív műanyag csavarófejes fajtájú, ezt már több korábbi generáción láthattuk. Dupla kimenetet kapunk, vagyis tetszés szerint akár két pár hangfalat is hajthatunk az RA-12-ről, vagy alkalmazhatunk dupla eres hangsugárzó kábelt a hangminőség fokozásához. A csatlakozók egyedüli hátránya, hogy csupasz kábelvégből maximum másfeles keresztmetszetű fér beléjük, vagyis a komolyabb zsinórok kihasználásához banándugó kell.

(Félig) Új arculat

Hosszú kihagyás úgy döntöttek a Rotel mérnökei, hogy az új modelleket háttérvilágított kijelzővel gyártják. Így pl. a hangszínszabályzó vagy balansz sem közvetlen kapcsolókkal, hanem almenüből állítható. A magas fényerejű LCD kijelzőnek kontrasztos karakterei és szép kékesszürke színe mellett egyedüli hátránya, hogy ha nem szemből nézzük, nehezen olvasható. Jó hír lehet azoknak, akik sötétben szoktak filmet nézni vagy zenét hallgatni, hogy a kijelző több fokozatban sötétíthető, legalacsonyabb álláson még vaksötétben sem vonja el figyelmünket. Az LCD felületét fekete keret veszi körbe, mely az erősítőnek szigorú arculatot kölcsönöz.

A Rotel régóta ismert kiegyensúlyozott elektronikaépítési filozófiájáról, ez a mai készülékeken is megmutatkozik. Az előlap fél centiméter vastag, tömör alumínium, de nem a széles körben elterjedt, szálcsiszolt felszínnel. Matt, tapintása szinte érdes, a sarkokban kiálló csavarfejekkel enyhe ipari érzést kelt. A bekapcsoló gomb kisujjal is benyomható, a forrásválasztó billentyűk nagyon kicsik, de a szokásosnál jobban kiemelkednek, tehát a kezelés gyerekjáték. A műanyag távvezérlő szinte semmit nem változott az előző generációkhoz képest, elég puritán, de jól működik. Apropó, előfordulhat, hogy a készülék néha bizonytalanul, vagy egyáltalán nem reagál az infravörös jelre, ilyenkor ne idegeskedjünk, csak vegyük le a távkapcsoló elején lévő, gyárilag felhelyezett védőfóliát. 160 fokos szögben bezárólag azonnal reagálni fog az elektronika, akár tízméteres távolságból is.

Az USB nem minden

Mint a legtöbb AB osztályú Rotel erősítőnél, a tápellátást most is toroid trafóra bízták. Hasonló, szintén Rotel gyártmányú transzformátort szoktak építeni pl. az OPPO Blu-ray lejátszóiba. A túlméretezett tápegység nem csak látványelem, stabil teljesítményt produkál akkor is, ha az erősítő váratlan terhelést kap. Az alaplap egyéb részein a Rotel egyénileg készített alkatrészei díszelegnek, minden katonás rendben áll. Nagy figyelmet szenteltek a rövid, szimmetrikus jelútra, a végfokokat vaskos passzív bordák hűtik. Az egész tetőlap nyitott, úgyhogy még véletlenül se pakoljunk semmit az erősítő tetejére!

Az előlapi USB csatlakozó új és praktikus elgondolás, de szolgáltatásai korlátozottak. Nem támogatja pl. a népszerű, jó minőségű FLAC hangformátumokat, ellenben WAV és WMA fájlokkal megbirkózik. További kiforratlansággal szembesülünk, amikor sok zenét tartalmazó pendrive-ot csatlakoztatunk az RA-12-re. Ilyenkor nem tudunk mappák szerint böngészni, hanem minden lejátszható fájl egyetlen listába sorolódik. Szóval a pendrive birtoklók jogosan csóválhatják fejüket, ellenben az Apple tulajok örülhetnek. A Rotel RA-12 gond nélkül felismeri az Apple mobileszközökön tárolt zenéket (AAC, .m4a) beleértve az Apple Lossless formátumot. Igaz, ilyen esetekben a Rotel távvezérlőjével nem tudunk számot váltani, de az iPod/iPhone/iPad képernyőjén zökkenőmentesen navigálhatunk. Érezhető minőségjavulást eredményez, ha lecseréljük az Apple gyári USB kábelét, erre egy másik tesztben már kitértünk. További hab a tortán, hogy gyári alaptartozékként egy picike USB-s Bluetooth adapter is jár. Maga a Bluetooth nem a hifisták, hanem a kényelmes felhasználók játéka, akik kötözgetés nélkül, akár Android telefonról is szeretnének alkalmi háttérzenét játszani. Arra a Rotel Bluetooth vevője teljesen megfelel.

És a CD-játszó?

Az RCD-12 belsejében ugyanazt a lemeztálca nélküli futóművet találjuk, mint a 15-ös sorozatú RCD-1520 modellben. Ez egyértelműen modern arculatot kölcsönöz a készüléknek, viszont amikor nincs benne lemez, rövid ideig felpörög az adagoló henger, vinnyogó hangot keltve, mintegy kifejezve étvágyát a CD-gyűjteményünkre. Ezt a fura hangot halkabbra is állíthatták volna, de maga a futómű gond nélkül működött. A készülék hátoldalán, szellősen elhelyezett kimeneteket találunk: mi dönthetjük el, hogy az analóg sztereó RCA, vagy digitális koax csatlakozást használjuk. Akármelyik mellett döntünk, érdemes magasabb kategóriájú összekötő kábelt használni, mert ezen a rendszeren, mint kiderült, erősen hallatszik a választott vezeték minősége. Az RCD-12 hátlapján ugyancsak fellelhető egy az erősítőnél is látott mini USB aljzat, mely ezúttal is "csak" szervizelési célból került oda.

Hangminőség

A készülék párost 17 m2 alapterületű, jó akusztikájú szobában tettük próbára. Az erősítőre egy B&W 685 állványos hangfalat kötöttünk, később kipróbáltuk ennek nagyobb testvérével, a B&W 683 álló hangfallal is. A hangsugárzók és az elektronika közé a Real Cable TDC-300F hangfalkábel került, míg a CD-t és az erősítőt a Real Cable OCC 90 típussal kötöttük össze. A korábbi, 06-os sorozat keménysége után érezhetően finomodott a 12-es modellek karaktere. Akármilyen stílusú zenét indítottunk el, ha a felvétel jó volt, akkor már az első másodpercekben izgalmas sztereó tér tárult elénk. A hangszínpadot csukott szemmel is fel tudtuk bontani szekciókra, a középtáj sem egyetlen burokból, hanem különböző szakaszokból épült fel aszerint, hogy hányan zenéltek. Egy kis mélységet még elviseltünk volna, de cserébe a tér rendkívüli nyitottsága és a tiszta, részletező karakter kárpótolt. A szikrázó, élethű, nem túl éles magas hangokhoz természetes és nagyon gazdag középfrekvenciák párosultak. A basszusok kimért mennyiségben, árnyaltan és gyorsan törtek elő, tetszett a rendszer kiegyensúlyozottsága. Realisztikusan szóltak Chick Corea, Dave Brubeck és Herbie Hancock felvételei, de izgalmasan, kellő dinamikával robbantak elénk a "piszkos" hangulatú Queens Of The Stone Age és Clash nóták is. Minél keményebb zenével próbálkoztunk, a Rotel annál keményebben reagált. Mahler 6. szimfóniája közben még a kicsi szoba ellenére is átélhettük a felvételből érződő, tágas koncerttermi hangulatot. A Bowers 683 hangfalat csak kíváncsiságból kötöttük az erősítőre, itt mutatkozott meg az elektronika valódi ereje. A Rotel RA-12 képes volt kordában tartani a 683 alumínium mágneses mélyhangszóróit, ugyanakkor a lábdobok, basszusgitár pendítések, és egyéb erőteljes impulzusok kíméletlen erővel ugrottak elő. A magastartomány ezúttal sem tűnt tolakodónak, harmonikusan összefonódott a közepekkel és a mélyekkel. Ezek alapján az RA-12-est álló hangfalhoz is nyugodt szívvel javasolhatjuk.

Végítélet

A Rotel RA-12 sztereó erősítőben szinte minden megvan, amire egy kifinomult ízlésű felhasználónak szüksége lehet. Hangzása nagyon kiegyensúlyozottra sikerült, szolgáltatásai hasznosak, árfekvése tudásához mérten reális. Az RCD-12 CD-lejátszóról nem mondhatjuk el ugyanezeket. Nem is a kivitelezésével van gond, hiszen készülék hangzása kiváló, de nem változtat a tényen, hogy ez is "csak egy CD-játszó". Csak azoknak érdemes őt választani, akiket már meggyőzött az RA-12, és komoly lemezgyűjteményükhöz keresnek egy friss futóművet. Akik számítógépről vagy USB-s háttértárról hallgatnak zenét, azoknak a Rotel erősítője önmagában egy kész, rögtön használható rendszerként kínálkozik.

1 2

Következő oldal >