Rotel CD11MKII CD-lejátszó teszt

2023. december 11., hétfő, 21:30

Rotel audio hifi lejátszó CD-lejátszó Rotel hifi Rotel teszt Rotel CD-lejátszó CD-lejátszó teszt

Ken Ishiwata egyik utolsó művét, a CD11 Tribute CD-lejátszót a Rotel ezúttal nyugdíjazta, pontosabban frissítette, hiszen a hagyományos készülék továbbra is kapható. Megőrizve a legendás tervezőmérnök alapkoncepcióját, sikerült továbbfejleszteni és jobbá tenni ezt az eredendően is remekül sikerült, belépő kategóriás lejátszót.

A hagyomány megőrzése, folytatása és javítása

Ember legyen a talpán, aki külsőleg meg tudja egymástól különböztetni a Rotel belépő és megfizethető kategóriájú CD-lejátszóit, hiszen ugyanabba a stílusú alumíniumházba kerültek, még a méretük is ugyanaz, ahogyan az előlapjukat elnézve sem találunk semmilyen eltérést. Alapvetően megbecsülendő megoldás ez, hiszen csak a dizájn kedvéért felesleges lett volna rajta változtatni, ha egyszer a belső még így is kényelmesen fér el benne, és a felmerülő többletköltséget is megússzuk.

Összegezve, maradt tehát a fekete vagy ezüstszínű ház, amely előlapjának jobb oldalán a funkciógombok találhatók, középen a megfelelő stabilitást nyújtó lemezfiók, ami most is kiemelkedik lefelé, hiszen a tálca behúzását követően a mechanika egy nagyobb fészekbe helyezi a diszket a stabilitás érdekében.

A grafikus kijelző is maradt a helyén, de az alapvető információk mellett megjeleníti az aktuális előadót és dalcímet is, mint régen, a békeidőkben. Remek dolog, és bár távolról nehezen kiolvasható az információfolyam, mi azért örültünk annak, hogy újra visszatért köreinkbe. Reméljük, a továbbiakban is megtartja ezt a jó szokását a Rotel!

Hátul sztereó RCA kimenetet, RS-232 és trigger aljzatot, valamint digitális koaxiális kimenetet találunk, így könnyebben saját Rotel rendszerbe illeszthető és vezérelhető a lejátszó. Továbbá szimplán futóműként is használhatjuk, ha nem találnánk elegendőnek a Texas Instruments 32 bit/384 kHz-es digitális/analóg átalakítóját, ami az előd modell 24 bites felbontásához képest mindenképpen előrelépést jelent, ráadásul egyedi hangolású, digitális szűrőáramköröket is alkalmaztak.

A CD11MKII CD-lejátszó tulajdonképpen folytatja a Rotel több, mint 30 éves hagyományát a kiemelkedő minőségű és kiváló ár/érték arányú, megfizethető kategóriájú lejátszók területén. Egy acélvázban foglal helyet a Rotel saját fejlesztésű, kizárólag CD-k lejátszására tervezett mechanikája, felette a kifinomult működésű tálcabetöltő mechanizmusa, precíz lézerolvasója és halk működésű motorvezérlője, amelyek zökkenőmentes és gondtalan lejátszást ígérnek.

A Tribute modellnél az MP3 hanganyagok lejátszására még volt lehetőség, most már ez az opció sehol nincs feltüntetve, mi pedig kipróbálni nem tudtuk, mert egyszerűen nincs ilyen fajtájú tömörített zene a birtokunkban, hiszen ez sosem volt a minőség mértékegysége.

A Rotel CD11MKII tápegysége lineáris, ami elszigetelt kimeneteket biztosít a motorvezérlő áramkörnek és a kritikus audio áramköröknek egyaránt, így csökkentve a zajt és a torzítást, aminek köszönhetően még a legapróbb részletek is hallhatók zenehallgatás közben. Legalábbis a lejátszón ez nem fog múlni, maximum a társain, ami ebben az esetben Parasound erősítő párosunkon kívül Rotel A11MKII sztereó erősítő volt, hangfalban pedig az egyik referenciánknak számító állványos Focal Profile-t választottuk, a ritka nehéz márvány állványunkon, hozzájuk jöttek a QED, AudioQuest, valamint VIABLUE kábeleink. Fejhallgatót nem tudtunk csatlakoztatni, mert az ahhoz szükséges erősítőt a tervezők ismét kifelejtették. Nem eredendő bűn, de ebben a fülesekre specializált világban mindenképpen előny, ha nem is kritérium egy ilyen kimenet egy lejátszón is.

Belépő szint, azon túlmutató hangzás

A Rotel CD11 Tribute az elmúlt években nagy sikereket ért el világszerte, ami nem meglepő, hiszen mi is egyből megkedveltük könnyen befogadható, kicsit légies, de pontos és hangulatos előadása, könnyű kezelhetősége és letisztult, egyéni megjelenése okán. A cég mérnökei ezen nem is igazán akartak változtatni, így egyszerűen megemelték a DAC felbontását, elhagyták az elavult és nem minőségi formátum támogatását, informatívabbá tették a kijelzőt, a lejátszás stabilitásán pedig növeltek. Ennyi elég lehet ahhoz, hogy a belépő kategóriájú CD-lejátszók közül pont ezt válasszuk? A Tribute tulajdonosoknak valószínű, hogy nem, már csak a hagyaték miatt sem, a Rotel hangzás kedvelőinek mindenképpen, akik pedig egyszerűen 200 ezer forint körül gondolkoznak egy szimpla lejátszón, szerintünk és tapasztalataink alapján egyértelműen igen.

A beüzemelés egyértelmű és gyors volt, ahogyan a lemezek beolvasása is, amit követően egyből lehetett hallani a 32 bites DAC előnyeit, ami nagyfelbontású zenéken jelentős előnyt jelentett, de a régi lemezeink esetében is eddig nem ismert részletekhez juttatott hozzá. A Rotelnek mindig is volt egy könnyen és gyorsan befogadható barátságos, finom stílusa, ami a felsőbb kategóriákban komolyabb karakterrel és határozottabb kontúrral párosult. Mi jelen esetben maradtunk a földön, tehát az elérhető, belépő szinten, ami azért már-már audiofilnek is nevezhető, bár óvatosan bánjunk ezzel a titulussal, hiszen ennyi pénzért inkább csak foszlányokat hallhatunk még ebből a szegmensből, és ez így van rendjén.

Parasound erősítőnkkel a mély tónusok megerősödtek, a hangszerek melegebbé váltak, míg az A11MKII erősítővel homogénebb hangzást kaptunk, ami közelebb állt a Rotel által megálmodott előadáshoz, ami által egyértelművé vált a számunkra, hogy a két készülék tervezése szinte párhuzamosan zajlott, ezáltal egymásnak lettek teremtve. A Focal is inkább a részletek és az aprólékos megjelenítés irányába hajlik, így jó választás lehet a gyártótól egy újabb modell, ahol már a basszus is érezhetően bátrabb lett, de pl. egy Indiana Line állványos, vagy akár álló hangfalat is el tudunk képzelni a Rotelek mellé. Maradjunk viszont most a jelenlegi felállásnál, aminek a hangja elsőre kicsit vékonynak tűnt, de rövid idő alatt rájöttünk, hogy ez inkább jellegzetesség, amit már említettünk is, tehát nem hibáról, hanem egyéniségről volt szó.

Clapton Unplugged koncertje nagyon élvezetes perceket okozott, az akusztikus gitárok, az apró díszítések, és Slowhand rekedtes hangjának kombinációja megmutatta a Rotel CD11MKII két fő erősségét, ami a stabil lemezkezelés és precíz kiolvasás, valamint a nagyfelbontás. Hiába a felvétel nem az, éreztük a pluszt, amit a remek DAC nívója képviselt, és nagyon jót tett az igényes blues zenének. Kis mélység talán még jól jött volna, ahogyan a középtartomány is lehetett volna melegebb, de a készülék a játékosságra és az előadókra fektette a hangsúlyt, ami nem hiba, hiszen elsőosztályú zenészekről van szó, az előadásuk meg amúgy is példaértékű.

A felállás, pontosabban a hallottak ugyanezen az élvezeti szinten voltak Sheryl Crow vagy a Toto visszafogottabb dalainál, de még kicsit húzósabb, tempósabb rockon sem éreztük azt, hogy elveszett volna a lejátszó, hiszen a lendület hiánytalan volt, a részletek megvoltak, egyedül az erősítő hangerejét kellett ahhoz némileg megemelnünk, hogy remekül szórakozzunk. Ez rajtunk nem múlt, így került a lejátszóba ezután David Guetta, majd a Yello és a Kraftwerk, ahol a Rotel kiolvasási pontossága még az eddigieknél is jobban jött, a DAC pedig még inkább érvényesült. A keményebb zene kedvelői némi hiányérzettel számolhatnak ugyan, hiszen az elektromos gitárok tisztán és pontosan szólaltak meg, némi öblösség viszont hiányzott belőlük, ahogyan a lábdob kifogástalan tempóján is a gyorsaságon volt ezúttal a hangsúly, nem a mélységen. Ez a sajátosság lassabb szerzeményeknél volt szembetűnőbb, sebesség orientált daloknál a lejátszó nem okozott csalódást, nagyon is kedvelte a gyorsaságot, és nem veszett el hangszerek virtuozitásában sem.

Petrucciani zsenialitását a kategóriáján belül elismerésre méltón tálalta a Rotel, könnyedén, gyorsan követte le az ujjak játékát, az apró nyögések is megjelentek, ahogyan a közönség tapsa a dalok között. Érdekessége, egyben nagy előnye a lejátszó hangzásának a könnyedsége ellenére, hogy képes volt bevonni a zene tartalmába. Nem beszélhetünk igazi mélységekről, érzelmekről és átélésről, de játékosságról, magabiztosságról és lendületről igen, ráadásul az arányok is egészen jól eltaláltak voltak. Más gyártók ezért az árért szintén képviselnek egy sajátos, egyéni világot, ahol vagy fakóság nyomja rá a bélyegét az előadásra, vagy valami mindig ösztönzi a tervezőket, hogy ki kell emelni egy tónust az előadás során. A Rotel nem tette ezt, nem kapott senki kitüntetett figyelmet, mindenkivel egyformán bánt. Képletesen szólva kicsit lazán fogta a karmesteri pálcát, de mosoly ült az arcán, és biztosan tudta a dolgát, továbbá tisztában volt a képességeivel.

Amennyiben már karmester, természetesen a klasszikus zenét sem hagytuk ki, és a CD11MKII ugyanúgy tette a dolgát, mint eddig. Már szobahangerőn kellő lendületet és sodrást vitt a vonósnégyesbe, csak az Újévi koncerten vagy Max Richter szerzeményein kellett kicsit megemelnünk a kimeneti szintet, hogy a megfelelő erő is párosuljon a temérdek részlethez. Nagy előnye ebben a kategóriában, hogy halkan is összeszedett volt már, így háttérzenére, némileg melankolikus zenehallgatásra is teljesen megfelelt a lejátszó, köszönhetően annak, hogy kizárólag a lemezek lejátszására született, így komolyabban veszi a dolgát, mint több szolgáltatással felvértezett kategória-társai. Az ársávjában itt is megfelelő, némi túlzással kiemelkedő előadást nyújtott a lejátszó, és ez a szint bizony szimfonikus zenén is elegendő volt a hétköznapi zenehallgatások során.

Mindenképpen le kell írnunk, hogy a Rotel készülékének is kijár a hosszú bejáratás és bemelegítés. Sokan azt gondolhatják, hogy idővel hozzászoktunk a karakteréhez, így már nem tartottuk tovább hiányosságnak az említetteket. Nos, ebben is lehet valami, hiszen az emberi fül így működik, de az tény, hogy órák elteltével tényleg nem az esetleges hibákra kaptuk fel a fejünket, hanem arra, hogy elrepült az idő, és leterheltség nélkül, elégedetten kapcsoltuk ki a lejátszót a tesztünk után. Mert egyszerűen minden bántás nélkül, kellemesen, kellő muzikalitással zenélt, és pláne jó érzés ezt megjegyezni egy ilyen józanul árazott készülék esetében.

Összegzés, végszó

A Rotel CD11MKII CD-lejátszó méltó utóda a korábbi Tribute modellnek, hiszen lehagyták róla a feleslegesnek tartott dolgokat, a kijelzőt informatívabbá varázsolták, a hangképet pedig még szellősebbé, pontosabbá, játékosabbá és kellemesebbé. Igazi Rotel előadást kaptunk általa, amire Ken Ishiwata is büszkén tette volna rá a névjegyét, hiszen nekünk csalódást nem okozott. 200 ezer forint körül eleve kevés cég kínál megbízható lejátszót, főleg olyat, ami a minőséggel foglalkozik, nem pedig a vásárlóhívogató, többnyire felesleges szolgáltatásokkal. A CD11MKII megtartotta a Tribute fő stílusjegyeit, de a felbontás nőtt, a kiolvasás pontosabb lett, ami akár mércét is jelenthet a jövőben a többi gyártónak, ha ebben a kategóriában szeretnének egy klasszikus CD-lejátszót építeni, ami örömet okoz mindenkinek, aki lemezeinek sokaságával kellemes órákat szeretne magának szerezni, és nem a sok esetben még gyerekcipőben járó plusz szolgáltatásokat vadássza.

1 2

Következő oldal >