Rotel A8 sztereó erősítő teszt

2024. november 18., hétfő, 09:05

Rotel audio hifi erősítő teszt Rotel hifi Rotel erősítő hifi erősítő sztereó erősítő hifi teszt erősítő teszt Rotel teszt hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt

A japán Rotel is azok közé a nagy múltú hifi gyártók közé tartozik, akik sosem feledkeztek meg a konkrét belépő kategóriáról, tehát a mindenki számára megfizethető elektronikák gyártásáról. Ennek legújabb példája az A8 nevű integrált erősítő, ami nem akar többnek tűnni, mint ami, azt viszont nagyon jól csinálja.

A Rotel a belépő szinten újra bebiztosítja magát

Öreg hifisták biztosan emlékeznek még a japán Rotel 800-as, 900-as szériájára, amelyek a belépő szinttől egészen a combos audiofil régióig kínáltak komponenseket. Ezeket a nyolcvanas és kilencvenes években készítették, és kicsit utánanézve, a mai napig megbízható készülékek. Főleg a legolcsóbb gépek futottak be nagy karriert, és a tulajdonosuk a mai napig maximum fájó szívvel válna meg tőlük. A cég szerencsére a mai napig nem szakított ezzel a hagyománnyal, butaság is lenne tőlük, hiszen egy fontos piacot veszítenének el akkor, a stabilizálására viszont folyton szükség van. Ennek a legújabb példánya a Rotel A8 integrált sztereó erősítő, ami 160 ezer forintért nem akar semmi felhajtást maga körül, egyszerűen csak zenél, viszont azt a kategóriájában megbízhatóan, esetleg kiemelkedően.

A Rotel A8 klasszikus megjelenésű, fekete vagy ezüstszínben kapható, az oldallapok alumíniumból készültek, és összességében azt nyújtja, amit elvárhatunk egy minden flanctól mentesített erősítőtől. Bal oldalon van az üzembehelyező gomb, mellette a 3,5 mm-es Jack aljzat a fejhallgatónkhoz, őt követi a hangerőtárcsa, majd a bemenetválasztó gombok. Az utóbbiakhoz külön apró LED-ek tartoznak, de a tervezők a hangerővezérlésbe is vittek ezzel a megoldással némi egyéni ízt. A lényeg az, hogy a pillanatnyi kimeneti szint állását is LED mutatja, aminek viszont az AUX gomb lenyomásával változtatható a színe, tehát lehet piros, kék, lila vagy zöld. A fényerő csökkentéséhez a CD-gombot kell hosszasan nyomni. A minőséghez biztosan nincs köze, viszont el sem vesz belőle, tehát válasszuk ki azt, amelyik tetszik, vagy egyszerűen kapcsoljuk ki, mert arra is van lehetőség.

A hátlap sem komplikált, hiszen van 3 pár vonalszintű bemenete és egy MM phono is az analóg pártiaknak. Hangfalcsatlakozókból a szokásos kivitelűeket találjuk meg, tehát az aranyozás mellett kaptak műanyag bevonatot, és banándugókat is képesek fogadni. A fix tápkábel sokaknak fájó pont lehet, hiszen az A8 így nem ad lehetőséget ilyen jellegű tuningra, viszont tapasztalatból mondjuk és bátran állíthatjuk azt, hogy elegendő áramot képes ahhoz eljuttatni a készülékbe, hogy az megbízhatóan üzemeljen. Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy azt sem tapasztaltuk pályafutásunk során, hogy valaki egy 160 ezres elektronikánál attól várja a megváltást vagy érdembeli változást, hogy egy 60-80 ezres tápkábelt illeszt bele. Az egy magasabb szintű "játszótér", vagy annyi plusz pénzért az ember már inkább vesz egy valamivel combosabb készüléket.

A hátoldalon a tervezők még elhelyeztek egy kapcsolót, ami arra szolgál aktív állapotban, hogy a készüléket áramtalanítsa, ha azt huzamosabb ideig nem használjuk. Nem eget rengető, de hasznos szolgáltatás a feledékeny felhasználóknak, érdemes is használni, ha nem akarjuk feleslegesen készenlétben tartani a készüléket, így csökkentve az élettartamát. Az A8-hoz a Rotel egy rendszertávirányítót kínál, amivel természetesen más cégen belüli elektronikák is vezérelhetők. Egyszerű darabról van az esetében szó, de illik a kézbe, és minden logikusan van elrendezve rajta.

Belülre saját gyártású toroid transzformátort helyeztek, ami AB osztályban 2x40 wattot ad le 4 ohmon. Nem nevezhető soknak ez a teljesítmény, de egy átlagos érzékenységű hangfalhoz, és egy kisebb nappaliba bőven elég lehet.

Egyébként rendezett és szellős a kép, hűtőbordákat is alkalmaztak, valamint a készülék fedőlapja is tele van luggatva szellőzőnyílásokkal, hogy biztosan elkerüljük a túlmelegedést. Összességében nem érhet minket nagy meglepetés, amennyiben ismerjük a cég korábbi termékeit, de nem is az volt a cél, hanem öregbíteni a Rotel hírnevét ebben a kategóriában is.

Mivel a weboldalukon sem találtunk vállalhatatlan dolgokat, ezért azt gondoljuk, hogy a cég is tisztában van azzal mit akart kreálni, és azt becsülettel meg is valósitani. Ebben társa az állványos Focal és Indiana Line hangfalaink, QED valamint Atlas kábeleink és csöves kimenetű CD-lejátszónk, Naim streamerünk voltak, a meghallgatást pedig most is hosszadalmas bejáratás előzte meg.

Keveset, de azt nagyon jól és határozottan

A Rotel A8 beüzemelése kézenfekvő, ezáltal roppant egyszerű is. Ugyanez elmondható a kezeléséről, ami az előlapról és a távvezérlő segítségével is gyerekjáték. Nem olyan meglepő mindez annak tudatában, hogy egy klasszikus, tulajdonképpen régimódi elektronikáról van szó. Negatívum csupán a kivitelt érintheti, hiszen a frontoldali hangvezérlő és hangszínszabályzók műanyagból készültek, de ezeket a funkciókat úgyis a távvezérlőről fogjuk használni. A csatornánkénti 40 wattot is jobban feloszthatták volna, hiszen azt már 10-11 óra állásban bőven leadja az erősítő. Utána is érezhető a hangerő emelkedése, de sajnos már a minőség is megsínyli azt, ahogyan a hangszínszabályzók használata sem váltott ki belőlünk feltétel nélküli örömöt, hiszen elég drasztikusan változtatnak a hangképen, és nem a jó irányba.

Akkor viszont, amikor ezeket nem alkalmaztuk, és a hangerőt sem emeltük a már említett pozíció fölé, igencsak rendben volt minden. Kellett idő a bejáratásához, mert először kicsit kemény, és dunsztos volt a hangja, idővel viszont minden szépen a helyére állt, és azt kaptuk, amit egy ilyen múlttal rendelkező gyártó erősítőjének nyújtania illik ebben a kategóriában. Focal hangfalainkat képes volt könnyedén meghajtani, azoknak néha bántó éleit szépen lekerekítette, és karakteressé, elég izmossá, egységessé formálta. Nem állítjuk azt, hogy a lehető legtöbbet képes volt belőle kihozni, de 160 ezer forintért nagyon is tisztességesen helytállt.

Nem gondoljuk azt sem, hogy aki egy ilyen kategóriájú erősítőt vásárol elvárja azt, hogy szélsőséges zenéken is maradéktalanul teljesítsen, de mi azért megpróbáltuk kihúzni nála a gyufát, ami meglepő módon elég nehezen ment. Mark Knopfler dalai lényegében semmilyen kihívást nem jelentettek neki, rendben volt a dinamika, a ritmusszekció nagyon pontos és gördülékeny alapot adott, és torzításmentesen kaptuk meg a remek szerzeményeket a 20 m2-es nappaliban, amit nem esett nehezére az A8-nak betöltenie. Volt lendület, tényleg elegendő erő, és meglepő módon egyes dalok stúdiós jellegét is sikerült eltüntetnie.

A King Crimson - Thrak albumával már igencsak összetettebb és fajsúlyos vizekre eveztünk, de a kis Rotelnek még a szeme sem rebbent. Bátran beleállt a bravúros és bonyolult ritmusok tálalásába, elegendő teret engedett a részleteknek, a sokszor brutális erő ugyanolyan tisztán jött át, mint a finom díszítések, még megemlítendő fátyolosságot sem hallottunk. Itt is csak a kivezérléssel kellett óvatosabban bánnunk, mert nagy hangerőn hajlamos volt összemosni a zenészeket, és 1-2 dal után már idegesítővé, nem pedig élvezetessé tenni a zenehallgatást.

Tori Amos sem egyszerű eset, legyen szó balladisztikus vagy tempósabb dalairól. Mindkettőt kipróbáltuk az A8 segítségével, és meglepően tiszta és kontrollált zongorahangot kaptunk, megérintő éneket és követhető ritmikát. Még a hangulat megjelenítésénél is brillírozott, pontosabban feszegette a kategóriájának határait, amit nem igazán vártunk el. A korábbi Rotel modellek ebben az árfekvésben elsősorban tisztaságukkal, átlátható prezentációjukkal próbáltak minket meggyőzni, most pedig mindezek mellé jött egy nagy adagnyi erő és határozottság is, ami szöges ellentétben állt a gyári specifikáció teljesítmény adatát nézve. Nem volt több, de azt rendesen hozta, ráadásul elég lazán.

A Toto koncertfelvételén is összeszedettséget kaptunk, továbbra is elég volt a készülék ereje a tempós rock szórakoztató és dinamikus előadásához. Nem állítjuk azt, hogy maradéktalanul kibontotta a hangokat és elválasztotta a zenészeket, de az összképbe mégsem lehetett belekötni, mert az gördülékeny és meleg tónusú volt, mellőzve a kategóriára sokszor jellemző, félvállról vett prezentációt. Itt is egyedül a műfajhoz elengedhetetlen plusz hangerő hiányzott, pontosan annak a tisztasága, de ennek ellenére azt állítjuk, hogy remek összképet kaptunk.

A készülék Jan Garbarek során sem okozott csalódást, hiszen a zenéje egyszerre volt karakteres és finom, részletekben gazdag, továbbá nagyon is hangulatos. Összefogott egységet kaptunk, határozottsággal és árnyalt, de magabiztos hangképpel. Képes volt elboldogulni a szerzemény buktatóival, a szaxofon játékát is könnyedén ábrázolta, és lekövette annak minden skáláját. Érdemes kiemelni a dobütések pontosságát és térbeli elhelyezését, annak plasztikus jellegével együtt. Vonzotta az előadás a figyelmünket, nem hagyta lankadni azt, ráadásul az egészet kellő izgalommal és odafigyeléssel itatta át.

A meghallgatás végére hagytuk Schubertet, ahol a Rotel A8 megőrizte karakterét és hidegvérét is, nem lépett ki a szerepéből, hanem a már megismert és könnyen megszerethető dinamikával és erőteljes hangképével állt elő, amiből most sem hiányzott a megfelelő árnyaltság, ahogyan a melankolikus dallamok ábrázolása sem. A díszítések is szépek, finomak voltak, a dinamika váltások követésébe sem tudtunk belekötni, és még a zongorahang sem lett túlzó vagy rekedtesen erőlködő. Hosszasan el tudtuk hallgatni ezeket a szerzeményeket is, ami ettől a kategóriától nem feltétlenül várható el, ezért mindenképpen jár egy nagy piros pont.

Összegzés, végszó

A Rotel A8 egy beugró szintű, klasszikus értékrendű erősítő, és ennél maga a gyártója sem ígér többet. Minden létező extráról le kell mondanunk az esetében, a hangszínszabályzók alkalmazását nem igazán preferáljuk, és a túlzott kivezérlési szinttől is ódzkodjunk, hiszen a kis teljesítmény tetejét elég gyorsan eléri, utána már érezhető az erőlködés és forszírozottság is. Szobahangerőn, vagy annál valamivel hangosabban, egy átlagos érzékenységű hangfallal párosítva viszont lazán megtölt 20 m2-t, és a zenei műfajok között sem válogat. Szellős, elég részletező, kellően dinamikus és izgalmas az előadása, amivel könnyű megtalálni a közös nevezőt, és hosszú zenehallgatás során sem válik tolakodóvá, fárasztóvá. Aki a kisebb hibáktól és sajátosságoktól el tud tekinteni, az kap egy remek kis sztereó erősítőt, amit egy nagymúltú cég készített, és a hallottak alapján nem csak hirtelen felindulásból. Mindent összevetve, remek teljesítményt nyújt a szerény árához képest, ezért mindenképpen vegye számításba az, aki kevés pénzért jó hangot szeretne.

1 2

Következő oldal >