Revel Concerta2 M16 állványos hangfal teszt

Akusztikus kaméleon

2017. február 11., szombat, 15:15

Revel audio hifi hangfal hangszóró Revel hangfal hifi hangfal hangfal teszt Revel teszt hifi hangfal teszt Revel hangfal teszt

A jó hang mindenkinek mást jelent. Sok tényezőn múlik, és nem elég hozzá a műszerek pontossága sem. Sok tényezőt kell mérlegelni ahhoz, hogy végül igényeinkhez illeszkedő rendszer jöjjön létre. Mindezt remekül bizonyítja az amerikai Revel Concerta2 M16 állványos hangfal, melynek fő célja, hogy a fontos követelményeknek kivétel nélkül megfeleljen. Hogyan lehetséges ez? Cikkünkből minden kiderül!

Háttértörténet röviden

A Harman Luxury Audio Group (melybe beletartoznak a JBL Synthesis, Mark Levinson és Lexicon nevek is) részét képező Revel technikai és anyagi erőforrásairól már tettünk említést, a honlapunkon publikált tesztekben. Rendszeres olvasóinknak (ők átugorhatják ezt a bekezdést) ezáltal nem mondunk újat a kettős vaktesztelés és a Klippel analízis fogalmakkal. Mégis fontos, említendő fázisai ezek a Revel hangfalak fejlesztési folyamatának, beleértve az objektív és szubjektív mérési procedúrákat, ill. a hangsugárzó komponensei mögött rejlő döntéseket. A Kevin Voecks technikai igazgatásával vezetett ágazat produkált korábban olyan legendákat, mint a világ legjobbjai közé sorolható Ultima, vagy a korábban általunk is tesztelt Performa hangsugárzó szériák. Utóbbiakból számos motívumot, furfangot örökölt a Concerta2 termékcsalád.

A dizájn, és ami mögötte van

A Concerta2 ahogy nevéből sejthető, immár második generációja ama sorozatnak, melyet az amerikai cég leginkább pénztárcakímélő kategóriájának nevezhetünk. Az előző modellek kedvezőbb árukért cserébe visszafogott doboz-külsővel készültek, bármilyen jellegű vizuális szépítés nélkül. Az akkori, hétköznapi kinézetű dobozokhoz képest a Concerta2 lényegesen szebb lett. Túlzás nélküli szobadísz, viszont nem túl giccses, egyszerre elegáns és modern. Mikor közelebbről szemezni kezdtünk a nálunk vendégeskedő, zongoralakk-fekete verzióval, gondosan polírozott tetőlemezén hamar megláttuk saját tükörképünket.

A hangszórók beépítését is elegánsan oldották meg, a csavarfejeket elrejtették, a diszkrét előlapi védőselyem pedig mágneses lett. Így végre dizájn terén is képes felvenni a versenyt a hozzá hasonlóan árazott vetélytársakkal. Ráadásul már nem csak átlagos, szögletes dobozformát kapunk: az oldallemezeket enyhén lekerekítették, ami a belső, torzító hatású álló hullámok (diffrakció) csillapításában fontos szerepet játszik. Az M16 csinos is, ahogy egy kb. 380 000 forintos hangfalpártól elvárható, így szobadíszként is tekinthetünk rá. Nem tudjuk kifogásolni küllemét, attól eltekintve, hogy esetleg egy fahatású opciót is kiadhatott volna a Revel (mint a Performa3 esetében), viszont a valódi furnér árnövelést okozott volna, úgyhogy állapodjunk meg ennyiben, feketén-fehéren.

Az előlapon szolidan méretezett, elegánsan megcsillanó embléma díszeleg. Fölötte feketére fújt MCC (mikro-keramikus), 16,5 cm átmérőjű mélyközép hangszóró. Utóbbival enyhén összeolvadva kezdődik egy enyhén tölcséres, ovális alakban kivájt hullámvezető, melynek geometriája mögött több méricskélés van, mint gondolnánk! Szintúgy nem dísznek került a magassugárzó (vagy ahogy néha magyar fordításban mosolyogva összefutunk vele, csipogó) elé applikált lencse sem. Látszólag nem tűnik logikusnak, de a gyártó által megosztott mérések alapján ez a kis idom segített visszaegyengetni, kompenzálni a 9 Hz fölötti, a hullámvezető miatt besüllyedt frekvenciagörbét. A finoman ívelt tölcsér az irányítottságban, ill. a magassugárzó és a mélyközép hangszóró sávjának összeolvasztásában játszik fontos szerepet.

A doboz oldalainak ívelését Kerf technikával oldották meg. Kis árkokat vágtak az MDF lemezbe, ami ezáltal hajlítható lett. Hasonlóan oldják meg a gitárok merevítését is. Az M16 belsejében lévő hézagok viszont nem maradtak szabadon, újabb réteg rostlemez takarja őket. A két hangszóró közti szakaszra merevítő elemet ékeltek be, mindennek köszönhetően, ha koppintunk a doboz tetején, egy fatuskóhoz hasonlatos, rövid koppanást kapunk reakcióként. Ez a mi olvasatunkban jó jelnek számít. Aki tud angolul, annak hasznos lehet az itt elérhető, Mark Glazer (hangfalmérnök) által írt dokumentáció, mely még részletesebb magyarázatot ad a Concerta2 sorozatban rejlő technológiákra.

Beüzemelés, meghallgatás

Míg nálunk vendégeskedett, főleg Rotel és Arcam erősítőkre kötve üzemelt az M16. Forráseszközként leggyakrabban Pioneer Blu-ray lejátszót és referencia USB DA konverterünkkel (ADL GT40) kiegészített PC-t használtunk. A dobozokat kvarchomokkal feltöltött vas állványra helyeztük, átlagos akusztikájú, 16 négyzetméter alapterületű szobában. Az M16 és az erősítő között Real TDC-300F, a konnektorok és az elektronika áthidalására pedig IsoTek EVO3 Premier tápkábel volt segítségünkre. A lentebb megfogalmazott véleményünket mindezen komponensek, ill. tesztelési környezet befolyásolták, előfordulhat, hogy más elemekkel, eltérő akusztikájú szobában eltérő módon szerepelnek a hangfalak.

Már a legelső pillanatokban is feltűnt, hogy az M16 váratlanul széles vízszintes és függőleges szórást produkált. Lekapcsolt villany mellett képtelenek lettünk volna megállapítani, hogy álló, vagy állványos dobozok szóltak. Csodálkozásunkat nem csak a szétterelt részletek, hanem a gazdag basszusok is fokozták. Az M16 alsó frekvenciái kellően teltek, szükség esetén erőteljesek voltak, folyamatos lazasággal és játékossággal. Dinamikailag simulékonyabban viselkedett, mint elődje, a nagy terhelésen kissé keménnyé váló M12. Az énekhangok bársonyosak voltak és közlékenyek, nagyvonalúan a középső pozíció felé tessékelték őket a hangfalak, de nem akarták pl. a Performa stílusa szerint, steril és lebegő módon a levegőbe tűzni.

A magas frekvenciás közlésmód volt az M16 egyik leginkább sajátos, és bizonyos értelemben legjobban sikerült összetevője. Egyrészt füllel képtelenek voltunk beazonosítani a keresztváltási pontot, egyszerűen csak azt éreztük, hogy a hangok egy blokkból áramlanak. A magassugárzó és a mélyközép membrán profi módon egybekovácsolták sávjaikat. A mély/közép/magas frekvenciák nagyon szorosan összeértek, jobban mondva összeolvadtak egymással, és ez megalapozta, hogy a zenék (vagy filmek esetén képek) cselekményét valóságosabbnak érzékeljük. Mindazonáltal az M16 nem akart feltétlenül kisajtolni minden parányi részletet a lejátszott műsorból. Úgy tűnt, hogy az atmoszférikus részleteket, távoli lecsengéseket, hangyányi visszaverődések kirajzolását nem tartotta kötelességének. Ezt meg is értettük, a Revel nagyobb szériáihoz viszonyított kedvező árat figyelembe véve. Míg az M16 általunk ismert vetélytársai többnyire megpróbálták kihegyezni, hallhatóvá tenni ezeket a kis rezdüléseket, addig ő inkább pihentető, simulékony magas frekvenciákat nyújtott.

Utóbbinak köszönhetően órákon keresztül tudtuk hallgatni fáradtságérzet vagy fejfájás nélkül. Mindehhez egyfajta stabilitásérzet társult, mert tesztalanyunk hangerőben is sokat bírt, és nagy terhelésen többet adott. Intenzív hanganyaggal kidolgozott filmek (John Wick diszkós-lövöldözős jelenet, Interstellar, 2 Guns kocsirobbantós része), nézése közben és koncertvideók (BB King, Pink Floyd, Santana stb.) ill. elektronikus zeneszámoknál (Wellhellótól Parov Stelarig) sem tűnt gyengének vagy bizonytalannak az M16. Ugyanakkor megszűnt az a kimért dominancia, amit a régi Concerta sorozatnál megszoktunk. Lazán és könnyedén reagált a megterhelő járatásra, aminek köszönhetően jobban tudtunk a műsorra koncentrálni, és nem éreztük hátráltatónak a technikát.

Záró gondolatok

A Revel Concerta2 M16 nekünk elsősorban azért tetszett meg, mert sok tekintetben érzékletes átmenetet képez a belépő kategóriás és a high end hangfalak között. Hallatszott, hogy a Revel mérnökei sokat matekoztak rajta, így kevesebbet éreztük közbeavatkozni a hangsugárzót, és többet foglalkoztunk a felvételekkel. Akár úgy is nevezhetnénk, hogy az ideális középút. Igaz, hogy vannak nála olcsóbb dobozok is, viszont a benne lévő technológia java sokkal drágább modellekből származik, ezért sikerült jól. Így ha leülünk zenét hallgatni, akkor nem hiányérzettől vezényelve, hanem élvezettel, a teljesség érzetével kapjuk meg a hangokat. Az M16 mindenből ad egy kicsit: izgalom, lazaság, térábrázolás, mélység, dinamika, légiesség, erő, nyitottság, szórás, kiegyensúlyozottság, ezek mind felfedezhetők karakterében. Illedelmesen bánik YouTube videók hangsávjával, ennek ellenére felnőtt módon reagál veszteségmentes zenékre, Blu-ray lemezekre is. A maga mezőnyében nem találtunk rajta kifogásolni valót, ezért megérdemli az Ajánlott Vétel cédulát.

1 2

Következő oldal >