REL T/9i aktív mélyláda teszt
A deltás diplomás
2017. január 13., péntek, 10:50
REL audio házimozi hangfal hangszóró mélyláda REL mélyláda REL hangfal aktív mélyláda hangfal teszt mélyláda teszt aktív mélyláda teszt házimozi mélyláda teszt REL mélyláda teszt
Nem csak a tévék és projektorok, hanem a mélyládák felbontása is megnőtt, annak ellenére, hogy utóbbiak árnyalataihoz nincsenek számszerűsíthető, hivatalos megkötések. Egy kellően fejlett és modern mélysugárzó máshogy segít megteremteni a moziélményt, és (tessék megkapaszkodni) zenehallgatásnál is praktikus lehet. Hogy miért? Ezt igyekszünk megválaszolni a REL T/9i tesztjében.
Kik is ők?
Először négy éve találkoztunk a REL aktív mélyládákkal, mikor a Házimozi Stúdió megkezdte forgalmazásukat. Egyes típusait (pl. G-1) high end rendszerek építői is előszeretettel használják, alsó frekvenciás támogatás céljára, köszönhetően transzparens, ugyanakkor villámgyors, könnyen összefésülhető hangjuknak. Termékeik szépek és jól szólnak, pl. a korábban általunk is tesztelt S/5 a maga kategóriájában maradandó nyomot hagyott bennünk, karakterét nehéz elfelejteni. A T/9i-t az S/5 öccsének is nevezhetnénk, mivel csaknem feleannyiba kerül, és néhány centivel kisebb is. Így akik nem engedhetik meg maguknak a kb. 630 000 forintos nagytesót, vagy mondjuk nem egy, hanem két mélysugárzót akarnak otthonra, azoknak ideális lehet a T/9i.
Ismerve a márkát, könnyűszerrel tudunk hivatkozni modelljeire, ennek ellenére lehetséges, hogy sok olvasónk most először találkozik a REL névvel. Utóbbi oka, hogy a mai kínálatban aránylag kis cégről beszélünk, akik egy bizonyos témára, a mélysugárzókra összpontosítanak. Nem követik feltétlenül a divatot, ami meglévő termékeik minőségére nézve pozitív. A kialakítás és a specifikáció egyaránt meggyőző. Más kérdés, hogy a vetélytársaktól eltérően, a T/9i mellé nem kínálnak beépített szobaakusztika korrekciót, telefonos alkalmazást és infravörös távvezérlőt sem. A REL átvitt értelemben igyekszik izomként viselkedni, finombeállításai a fejben, azaz a házimozi processzor konfigurálása során dőlnek el. Ezért érdemes komoly tudású házimozi erősítőt vagy processzort kombinálni vele, amely kiforrott szobaakusztika korrekciót nyújt.
Mint minden gyártó, a REL is felmutat rá jellemző sajátosságokat. Ezalatt nem csak az alumínium talpakra és a fényesre polírozott külsőre gondolunk. Valamennyi mélyládájuk a hagyományos RCA-n kívül rendelkezik Neutrik Speakon csatlakozóval is (ilyen kábelt szokott mellékelni a REL). Utóbbira végerősített jelet is küldhetünk, amelyet az elektronika alul áteresztő szűrője fogad. Ezzel sztereó rendszer használata során elvileg még szebben összeilleszthetjük a mélysugárzókat passzív hangfalainkkal. Egyébiránt a REL bármennyire is szigorú termékstratégiát követ, egy tényező mellett nem haladt el szótlanul.
A vezeték nélküli jeltovábbítás előtt fejet hajtottak, aminek eredményeként LongBow Wireless néven elkészítettek egy a Ti szériával kompatibilis jelátvivő rendszert. Az említett kiegészítő saját, WiFi alapú hálózatán kommunikál, és állítólag meglepően hatékony. Mindössze az sajnálatos, hogy nem jár eleve mindegyik mélysugárzóhoz, külön megvásárolandó tétel, kb. 230 euróba kerül.
Túl a kozmetikán
Kétségkívül csinos a REL T/9i. Így egyrészt nem csak halljuk, hanem látjuk is, hogy mire adtunk ki nem kevés pénzt. Másrészt, mivel a felhasználók zöme a nappalijában szokott házimozit építeni, a szobadísz funkció elkerülhetetlen ahhoz, hogy mindenki, az érzékenyebb ízlésű hölgy hozzátartozókat beleértve, jó érzéssel pillantson rá. A T/9i látszólag nem sokban különbözik elődjétől, az eredeti T9-től.
Előlapi takaróselymét eltávolítva azonban rögtön látni, hogy hangszórója más. Immár nem préselt rost, hanem ezüstösen csillogó, részben fémtartalmú kompozit, homorú porsapkát tartalmaz. Utóbbi vélhetőleg jobb szilárdságot nyújt, mint a korábbi verzió. Ekképp cserélődött a padlólemezbe süllyesztett passzív hangszóró is. Utóbbit nem az erősítő hajtja, hanem az előre néző, aktív membrán által eltolt levegő. Ez az eljárás nem új, de kritikus előnnyel jár. A két 25 centis membrán felülete összeadódik, nagyobb légmennyiséget mozgatnak meg együtt, így olyan eredményt kapunk, amit elméletileg nagyobb testű mélysugárzóktól szoktunk meg. Másfelől a passzív membrán kiküszöböl olyan zavaró jelenségeket, amelyeket a reflexcsöves rendszereknél gyakran nem, vagy csak körülményesen lehet orvosolni. A ki és beáramló, intenzív léglökések sokszor koordinálatlanul szabadulnak ki, homlokegyenest nekiszaladva olyan falfelületnek, amivel a tervezők nem számoltak. Ezért (is) szokták sokan megjegyezni, hogy a zárt mélyládák pontosabbak, zenére alkalmasabbak, mint nyitott társaik.
Tesztalanyunkra visszatérve, nem csak hangszórója lett merevebb, hanem doboza is. Nehezebb is kb. másfél kilóval, falai vastagodtak, belső merevítése is fejlődött. A gyártó szerint az új hangszórókészlet gyorsabb és keményebb impulzusokat kelt, ezért kellett utánuk igazítani az egész szerkezetet. A 300 W teljesítményű erősítő masszív alumínium hűtőborda mögött rejtőzik. A kezelőpanel nem különbözik az S szériától, így a hátoldal összességében funkcionális és prémium érzetet keltő is. Minden gomb és potméter határozottan reagál, a fokozatok apró lépcsőkben állíthatók. Esztétikai hibákkal nem találkoztunk, ami persze az árért cserébe el is várható.
Meghallgatás
Teszteléshez a Házimozi Stúdió bemutatótermét látogattuk meg. A REL T/9i olyan házimozi rendszerbe lett illesztve, amelynek elemeit már korábban bemutattuk honlapunkon. Ezek név szerint:
Házimozi erősítő: Arcam AVR390
Forráseszköz: Arcam UDP411 univerzális Blu-ray lejátszó
Hangfalszett: Revel Concerta2
A fentebb említett elemek közül mindhárom tesztelésekor a T/9i felelt az alsó frekvenciák megszólaltatásáért, így mire célirányosan vele kezdtünk foglalkozni, a meghallgatás szinte csak formalitásból történt. Értelemszerűen kicsit kísérleteztünk a dobozok elhelyezésével és a hallható basszusok beállításával, illetve kisebb és nagyobb terhelésen is figyeltük a rendszer viselkedését.
Az első jelenetnél (2 Guns c. film, megérkezik a CIA helikoptere) azonnal érzékelhetővé vált, amit egy jó mélysugárzó esetében gyorsaság címszóval szokás jellemezni. A légi jármű forgószárnyai minden egyes körbeéréskor suhogó zajt hallattak, amit a basszusok villámtempóban lekövettek és alátámasztottak. Így jobban be tudtuk azonosítani a leszálló gép jelenlétét, tömegét, légfuvallatát. A monumentális erejű robbanások szépen átsöpörték a szobánk légterét, általuk durvábbnak érződött a cselekmény, de figyelmünk nem terelődött a mélyláda irányába, békésen elidőzhettünk a vásznon. A T/9i nem hátrált el a váratlan erőkifejtésektől, egy pillanatra sem mutatta magát gyengének vagy instabilnak.
Róla alkotott véleményünket érthetően befolyásolja, hogy már kipróbáltuk az S/5-öt. Logikus módon a nagyobbik testvér kegyetlenségét, térben való transzparens szétterjedését nem tudta utolérni a T/9i. A nagyon erős csúcsértékeknél (mikor a felrobbanó helikopter forgólapátja beszakította az istálló tetejét, az orrunk előtt elsült egy tank ágyúja stb.) nem akarta mindenáron úgymond ránk törni az ajtót. Ez mondjuk egy átlagos otthoni környezetben a szomszédság idegállapotát is kímélheti. Ettől viszont még nem nevezhető gyengének a T/9i. Karaktere kontrollált volt és feszes, szigorúan igyekezett felzárkózni a felső(bb) frekvenciákhoz. Az S/5-öt mindössze azért hoztuk szóba, hogy így érthetővé tegyük a REL szériái közti eltéréseket. A T/9i ahol hibázhatott volna, ott inkább kicsit visszafogta magát, vagy éppen töményebbé tette a gyors támadást.
Utóbbi ellenére árnyalatokban, alsó frekvenciás részletekben sem volt hiány. Az Unbroken c. film nyitó jelenetében pl. a basszusok még bőven hagyták szóhoz jutni a szereplőket, ugyanakkor a hatalmas repülők zúgása, mely baljós morajjá egyesült, szépen átitatta a szoba légterét. A pilóták műszerfalán elbillenő kapcsolók, benyomott gombok és kallantyúk fémes kattanásai tisztán kiröppentek a centerből, más szóval a basszusok érintetlenül hagyták a fontos és intim részleteket. Az akciótól fűtött jelenetek során szégyenérzet nélkül beavatkozott a REL, de nem fölénk akart tornyosulni, inkább a hangfalakkal azonos, virtuális térben terjeszkedett.
Végül, de nem utolsósorban meg kell említenünk, hogy a Legends Of Jazz Blu-ray lemez egyik számát (Marcus Miller - Panther) elindítva, zenei téren sem vallott szégyent. A lábdob és a basszusgitár is óvatos, de számottevő gázfröccsöt kapott a két 25 centis membrán által. Az ütemek feszesebbé, a húrpendítések pedig teltebbé váltak. Az ütős hangszer kemény ritmusa néha picit puffanóvá vált, de óvatos jelszint csökkentéssel orvosolni tudtuk. Nagyon sok mélysugárzó ennél a jelenetnél iszonyatos erőt tudott kifejteni korábban, csakhogy egy jazz nóta elvileg nem szabadna, hogy hip-hop-ként szólaljon meg. A REL nem ömlengett és meglehet, nem akarta mindenáron ránk omlasztani a plafont, cserébe inkább rendszerünk támogatására törekedett.
Végszó
A fentebb leírtak alapján nem nehéz megállapítani, hogy kinek ajánlható a REL T/9i. Főleg azoknak, akik rendszerüket zenehallgatásra és filmnézésre egyaránt használják, és a basszusokat nem akarják feltétlenül a vidámpark jellegű élvezhetőség oltárán feláldozni. Ez a mélyláda optimális beállítás esetén nehezen észrevehető, és talán nem rendezi át belső szerveinket, cserébe fókuszáltan ábrázolja mindazt, amin a hangmérnökök oly sokat izzadtak.