Radiotehnika X-LINE MM-4.1 állványos hangfal teszt
Amit ígér, azt be is tartja
2017. augusztus 7., hétfő, 17:50
Radiotehnika audio hifi hangfal hangszóró hifi hangfal Radiotehnika hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt Radiotehnika hangfal teszt
Az Audio Centrum színes kínálatában képlékeny megközelítést kap az exkluzív fogalom, mivel e szó szinonimájaként a ritka is megemlíthető. Kis országból jött kis hangfalhoz volt szerencsénk, melynek (és legtöbben ezért fognak mai cikkünkre klikkelni) az ára is aránylag kicsi.
A lett hangegylet
Nem is olyan régen röppent fel a hír, hogy itthon is megvásárolhatók a Radiotehnika (vagy másik nevén RRR) hangsugárzói. Az amúgy sem szűk kínálatban nehéz dolga van egy Magyarországon alig ismert névnek, főleg úgy, hogy a leggyakrabban keresett, azaz belépő kategóriába próbál beférkőzni.
A hangfalak szülőhelyeként említendő, balti államokkal és Oroszországgal határos Lettország ebben a formájában alig idősebb, mint konkrét tesztalanyunk. 1927-ben alapult a Radiotehnika, kilenc évvel az állam függetlenségének kikiáltása után. A kb. 2 milliós népességet és az Északkelet-Európában való elhelyezkedést figyelembe véve sejthető, hogy a cég elsődleges célközönségét nem a legtehetősebb réteg képviseli, bár hozzá kell tennünk, audiofil csemegék, komplexebb álló hangfal monstrumok is találhatók kínálatukban.
Az X-LINE MM-4.1 azonban nem a high end mezőnybe tartozik. Párja kerül 140 000 forintba, ami globális viszonylatban nagyon kedvező összeg. Mindezért kapunk két hangfalat, melyek méretbeli követelményük alapján a szokásos állványos kategória megtestesítői.
Küllem
A divat ma azt diktálja, hogy legyünk letisztultak és minimalisták. Gyönyörű dobozokat láthatunk a 150 000 Ft körüli kínálatban, amelyek első ránézésre jóval drágább komponens látszatát keltik. Az MM-4.1 nem akarja eme néha megtévesztő esztétikai dömpinget támogatni, nem több annál, mint ami, egy megfizethető állványos hangfal.
Ennél fogva nem sok olyan részlettel kecsegtet, amelyeket elálló lélegzettel elemezhetnénk rajta. Hozzátesszük, kedvező áráért amúgy sem vártuk el, hogy szobadísz legyen, másfelől aki valóban zenekedvelő hifista személyiség, annak elsősorban a hang és nem a dizájn fontos.
Mielőtt úgy tűnne, hogy az RRR védelmezőinek táborát erősítjük, ideje a benyomásokra kitérni. A doboz selyemfényű fekete előlapja a gyártói fotókon furcsa látványt, műanyag érzetét kelti, szerencsére a valóságban nem csillog ennyire, máskülönben MDF-ből készült.
Látszik rajta az egyszerűség és a költségkímélő célzattal alkalmazott motívumok (négypontos peremrögzítés, technikai csodákat nélkülöző hangszórókészlet, egyenes reflexnyílás stb.) összessége. A gumifoglalatba tolható takaróselymen lévő, aranyszínű embléma sem annyira pedáns, mint más nagy gyártóké. A hátlap sarkába igazítva még kis papírmatricát is találtunk, amelyre valaki saját kezűleg nyomott egy cirill betűs pecsétet.
Hozzá kell tennünk, hogy a puritán technikai eszköztár ellenére sem billen át a mérleg a túlzott olcsóságérzet felé. Amellett, hogy nem akar szép lenni, masszív és gondosan összeszerelt doboz az MM-4.1, rögzítései pontosak, fóliája sehol nem hullámos.
Az előlapját és tetejét megkoppintva igen tömör reakciót kapunk, oldalán kopogtatva viszont enyhe kongás hallatszik. Miközben kicsomagoltuk, majd elhelyeztük állványunkon, feszült csendben vártuk az első meghallgatás sorsdöntő pillanatát.
A doboz belsejébe tévedő, kíváncsi tekintetet (mert javíthatatlan jellemünknél fogva nem bírtuk ki, hogy ne szereljük ki kellő óvatossággal a hangszórókat, de ezt otthon ne tessék megismételni) különös látvány fogadja: a hangelnyelő szivacsot különc módon nem a tető és/vagy oldalfalakra, hanem a hátoldal aljába tették, két hálóval összefogott gombócba gyúrva. A magassugárzó dán földön gyártott, nevezetesen Scanspeak termék. A keresztváltó meglehetősen puritán, bár a dobozépítők íratlan szabálya, hogy e komponens minél egyszerűbb, annál közvetlenebb módon képes eljutni a hangkeltő felületig az erősített jel, tehát a kevesebb néha több.
Meghallgatás
Az X-LINE MM-4.1-eket abban a szobában üzemeltük be, ahol már a legtöbb belépőszintű állványos hangfalat kipróbáltuk. Erősítőként Emotiva TA-100, majd az utolsó tesztfutam előtt megszokott igáslovunk, a Rotel RA-10 is besegített. Természetesen a járatás többszörös egymás utáni IsoTek rendszerbejárató CD pörgetéssel kezdődött. A kvarchomokkal feltöltött vasállványra tett hangfalakat Real TDC-300F kötötte össze az elektronikával. Forráseszközként filmnézéshez Pioneer BD-játszó, zenehallgatáshoz pedig Wolfson D/A konverterrel felvértezett AK Jr hordozható lejátszó volt segítségünkre, feltöltve szokásos referencia számlistánkkal. A dobozokat kb. 2 méterre helyeztük egymástól, és nagyjából 3 méterre ültünk le tőlük. Emellett előfordult, hogy kis és nagy terhelésen egyaránt felkeltünk, hogy körbe sétáljunk kis szobánkban, figyelve a helyiség különböző pontjain a szórás mikéntjét és a basszusok változásait.
Abban a pillanatban, hogy az ideális hallgatói középpontban foglaltunk helyet, az ének automatikusan egy szeparált felhőbe rendeződött és máris megragadta a figyelmünket. Nem sablonos reprodukciót, hanem élénk részleteket vettünk észre a két doboz közti térben. Azonban ahogy jobbra vagy balra dőltünk, ez az illúzió felbomlott és onnan inkább a hangfalakat figyeltük, mint a zenét. Az ének több ízben is megadta azt az érzetet, hogy kijön a dobozokból, és ez az MM-4.1 kedvező árát figyelembe véve tényleg dicséretes.
A magas frekvenciák könnyedén, a fényesség kerülésével szólaltak meg. Emészthető, tiszta részletekkel szóltak Santana - Black Magic Woman c. számában a cintányérok, bár a tér dimenziója szempontjából nem tudtak kiröppenni, úgymond kicsattanni. Ehhez meggyőzően laza és élénk középső frekvenciák társultak. A hangfal kis és közepes terhelésen még nem akart mindenáron tolakodó lenni, amiért megkedveltük. A mélyközép frekvenciákban volt érezhető egy kis lerakódás, némi vaskosság, ami nagy hangerőn hatványozottan érvényesült. Ilyenkor érezhetően meglódult a Radiotehnika és nem félt erős basszusokkal jutalmazni minket. Santana számában a dobok elindulásával remek dinamikát és feszességet kaptunk és kicsit magasabbra állítottuk a hangerőt. Bebizonyosodott, hogy az MM-4.1 nagyon jól terhelhető, viszont azzal számolni kellett, hogy a meglóduló wattok hatására dicsekvővé vált karaktere, illetve a kis membránok felkeményedő, szűkmarkúan közölt basszus részleteket eredményeztek. Ettől függetlenül jól álltak neki az ütős hangszerek, a fizikai impulzusokat gyorsasággal és kellő hirtelenséggel tudta visszaadni.
Könnyedebb elektronikus stílusokra (pl. nyári pop/house slágerek) nem reagált olyan finomkodóan, mint a legtöbb alulra pozícionált hifi hangfal. Inkább fellelkesült, keménykedő stílusra váltott, de mindezt ártatlansággal tette - nem vált frusztrálóvá vagy bántóvá akkor sem, ha YouTube-ról közvetített Stay See mixeket füleltünk éppen.
Végszó
Mindezek alapján érzékelhető, hogy a maga kategóriájában igen erős szereplő a Radiotehnika X-LINE MM-4.1. Hamar megkedvelheti a laikus és a megfizethető hifire régóta vadászó személy egyaránt. Külleme némi barátkozást igényel és számításba kell venni a tényt, hogy kis szobákban, nagyobb hangerőn basszusa hamar túllelkesültté válhat, ha nem megfelelő helyre tesszük le a kanapét és/vagy hangfalállványt. Mindent összevetve kellemes élményt nyújtott az MM-4.1 és cseppet sem bántuk, hogy ezért cserébe kerülte a nagy nevektől megszokott csillogást és egyéb hangzatos technológiai extrákat.