quadral CHROMIUM STYLE 6 álló hangfal teszt

Filigrán erőművész

2015. október 30., péntek, 11:55

quadral audio hifi házimozi hangfal hangfalszett hangszóró hifi hangfal quadral hangfal házimozi hangfalszett quadral házimozi hangfal teszt hangfalszett teszt házimozi hangfalszett teszt quadral hangfal teszt

A rendkívül (már-már zavarba ejtően) széles választékkal rendelkező quadral a közelmúltban újította meg felső-középkategóriás CHROMIUM STYLE sorozatát. A frissített család ez év közepén jelent meg a piacon. Az elmúlt hetekben mi is közelebbről szemügyre vettük, és megfüleltük a kisebbik álló hangdobozt és centersugárzót, hogyan teljesítenek zenén és mozin.

A családnév a régi, a családtagok újak

A quadral nagyon helyesen úgy döntött, hogy nem változtatja meg a már bejáratott, sikeres széria nevét, de a frissített termékeknek új, egyjegyű típusszámot osztott ki. A sorozat két álló hangfalból (STYLE 6 és STYLE 8), egy állványos típusból (STYLE 2) és egy centerből (STYLE 1 BASE) áll. Az állványos hangfalak szolgálhatnak háttérsugárzóként házimozi rendszerben, de akár frontsugárzóként is megállják a helyüket kisebb helyiségekben. Tesztünkben a STYLE 6 típusoknak jutott a főszerep, de a mozis összeállításban a STYLE 1 BASE is megvillantotta képességeit.

A család-elvnek megfelelően a hangfalak azonos konstrukciójú, de esetenként eltérő méretű hangszórókra épülnek. Ez alapvetően a nagyobbik állóra, a háromutas STYLE 8-ra igaz, ahol a mélysugárzók jóval termetesebbek a középsugárzóknál. A magassugárzó az összes típusban megegyezik: a quadral által előszeretettel alkalmazott, impozánsan széles frekvenciatartománnyal rendelkező alumínium ribbon. Ennek köszönhetően mindegyik hangfal esetében 55 kHz a felső határfrekvencia. A szalagsugárzók rendkívül könnyű membránja és extrém erős mágnese hatékony kombináció: az ígéretek szerint nem csak kiterjedt frekvenciamenetet, hanem alacsony torzítást, tiszta és részletező hangzást, valamint a kis membrán tömegből adódóan a zenei tranziensek gyors követését biztosítja. A mélyközepek szintén a már ismerős, titánium bevonattal megerősített polipropilén membránú hangszórók. Mind a center-, mind az állódobozok esetén 155 mm-es méretűek kerültek beépítésre. Öntvénykosaras kivitelűek, ez messze nagyobb stabilitást ad az egész konstrukciónak, mint a lemezből préselt megoldás. Az álló és az állványos dobozok reflexnyílása a hátoldalra került.

A centersugárzó az álló (és az állványos) dobozokkal ellentétben nem basszreflex kialakítású. Ez azzal az előnnyel jár, hogy szűk házimozi bútorzatba is gond nélkül el lehet helyezni, nem kell hátrafelé szabadon lélegeznie a reflexnyílásnak. A zárt konstrukciónak köszönhetően nem is megy le olyan mélyre, mint a két álló (sőt még annyira sem, mint a kis állványos), de nem is az ő feladata a falrengető basszusok prezentálása. Amiben egy kicsit becsapós a centersugárzó, hogy (látványra) szimmetrikus ugyan, de az csak a megjelenésére igaz, a működését tekintve nem. Háromutas felépítésű, a ribbont közrefogó két Titánium-PP hangszóró közül az egyik mély-, a másik középsugárzó szerepkörben dolgozik. A quadral termékeket ismerők számára nem újdonság, hogy a dobozokon belüli belső kábelezést ennél a sorozatnál is a francia Real Cable cég vezetékeivel valósították meg.

Az ígéretes műszaki tartalmat határozottan vonzó (rossz szójátékkal: stílusos) köntösbe burkolta a quadral. Az álló sugárzó rendkívül vékony, mindössze 90 cm magas, elegáns oszlop. A filigrán megjelenés nem kis meglepetéssel szolgált a meghallgatáson (de erről majd a következő fejezetben). Frontja gyakorlatilag alig szélesebb, mint a mélyközép hangszórók. Az ívelt, hátrafelé keskenyedő oldalak még könnyedebbé teszik a látványt, de ami fontosabb, akusztikailag is előnyös tulajdonsággal ruházzák fel a dobozokat: megnehezítik a házon belüli állóhullámok kialakulását. A hátsó - túlzás nélkül óriásinak nevezhető - reflexnyílás a frontoldali hangszórókhoz hasonlóan majdnem teljesen, "faltól-falig" kitölti a rendelkezésére álló helyet.

A kivitelezés túlzás nélkül nevezhető első osztályúnak. A kézzel polírozott felületet bevonó magasfényű lakk teljesen homogén és egységes burkolatot képez. Más quadral hangfalakhoz hasonlóan itt sem látszódnak a doboztest oldalainak illesztései, a STYLE 6-ot vizsgálgatva nem is az a benyomásunk, mintha egy oldallapokkal határolt testet, hanem inkább egy egyben kiöntött monolitikus oszlopot néznénk. Fekete vagy fehér színének és ennek a karcsú, oszlopszerű megjelenésnek köszönhetően elegánsan tud beilleszkedni bármilyen enteriőrbe, és ha fel is hívja magára a figyelmet, azt inkább visszafogott eleganciájával teszi, nem pedig előtérbe tolakodásával. A tető első élén egy lendületesen kivágott ívben található a márkajelzés, ezt ügyes megoldással a mágnesen rögzíthető védőselyem sem takarja el, követi az ívet. A doboz alá gyári talapzat szerelhető, a kettő között gumigyűrűk valósítják meg a mechanikai elszigetelést és akadályozzák meg a nemkívánatos rezgések továbbterjedését.

A hátoldali aranyozott terminál páros csak szimpla kábelezést tesz lehetővé, de manapság a gyártók már egyre inkább hanyagolják a kettős kábelezés/erősítés lehetőségét, ezek nélkül is kiváló hangzás érhető el. Egy kicsit előreugorva a meghallgatáson tapasztaltakra, nem vagyunk róla meggyőződve, hogy az ott megismert hangzásban bármilyen minőségi javulást hozhatott volna egy második Audia Flight bekötése a rendszerbe. Viszont hozzávetőleg egymillió forinttal többe került volna a teljes sztereó lánc, ami azért nem csekély különbség.

Hangminőség

A meghallgatásra a forgalmazó Stream Audio demó helyiségeiben kerítettünk sort. A STYLE 6 hangfalakat nem csak sztereó, hanem házimozi elrendezésben is kipróbáltuk. Sztereóban a forráskészülék Primare BD32 MkII, az erősítő Audia Flight Three S volt. Mozi esetén erősítőnek egy Primare SPA23 volt bekötve. Ekkor a front oldal kiegészült a STYLE 1 BASE centersugárzóval, háttérként pedig a quadral univerzális PHASE 15-jei szolgáltak. A mélytartományról Dynavoice Thunder T-12 szubláda gondoskodott. A kábelezést (interconnect, hangsugárzó) és a tápszűrést HiDiamond termékek biztosították.

Sztereó konfigurációban a tesztanyagok gerincét az STS Digital kiadó audiofil lemezei alkották, de mellettük még egyéb albumok is sorra kerültek. A The Pink Panther (Rózsaszín párduc) főtémája impozáns dinamikával, a karcsú felépítést meghazudtoló, masszív mélytartománnyal jelent meg előttünk. A teszt megkezdése előtt nem is számítottunk rá, hogy ezekből a könnyed megjelenésű hangfalakból ennyire erőteljes basszust kapunk. De ez a hangzás egyáltalán nem a kis űrtartalmú dobozokra jellemző, képességeiken felüli görcsös erőlködés volt. A STYLE 6 könnyedén mozgatta meg a tetemes levegőmennyiséget, plasztikus, testes mélytartományt képezve, amelyből azonban a teljes hangzás profitált: a ritmus szekción felül minden más hangszert is szinte kézzelfogható anyagszerűséggel jelenített meg. Ugyanez köszönt vissza egy régebbi Dire Straits albumról is, Mark Knopfler játéka közben már-már tapinthatóan éreztük a megpendített gitárhúrok rezdülését. A lendületes, életteli előadás magasabb tartományainak agilitása viszont nem csapott át tolakodó agresszivitásba, a ribbon sugárzók kellemesen elsimított, transzparens és levegős hangzást produkáltak. Magabiztosan sugározták le a legfelső, legcsengőbb cineket is. Más stílusra váltva, Brian Bromberg sleppelő basszusozásának és Akira Jimbo dobjátékának kettőse ismét csak lehengerlő dinamizmussal bizonyította, hogy nem indokolatlanul helyezkedik el akkora átmérőjű reflexport a hátoldalon, komoly szerepe van az összkép kialakításában. A folytatásban az ezt követő műsorrészletekben is imponáló precizitással tárultak fel a zene részletei. Olyan információgazdagsággal tárta elénk az egyes számokat, a dallamok olyan finom rezdüléseit lehetett kihallani, hogy néha az volt az érzésünk, nem is a már alaposan ismert CD-t, hanem egy új felvételt, egy nagyfelbontású verziót hallunk.

A hangerővel kísérletezgetve, legpozitívabb észrevételként az analitikus hangkép állandóságát tapasztaltuk. Növelésekor az előadás csupán izmosodott, de nem váltott át kulturálatlan ordításba, továbbra is megmaradt a finom részletezettség és a kontrolláltság. Másrészről, egészen lecsökkentve, egyetlen apró momentum sem veszett el, változatlanul élvezhettünk minden korábban feltárult leheletnyi mozzanatot.

A sztereó színpadkép szélesre nyitottan és jól pozícionáltan épült fel, nem ragadt le a két oldalon. Ami lényeges, nem csak bal-jobb irányban, hanem mélységében is betöltötte a helyiséget. A Stockfisch Records szenzációs felvételén a The Tenesse Waltz számban Allan Taylor és Chris Jones duója remekül demonstrálta ezt. Ha nem képzavar, és egyáltalán értelmezhető dolog premier plan-ról beszélni egy hangkép esetén, akkor erre most van itt az alkalom. Az énekhangok olyan plasztikussággal jelentek meg, és annyira előtérbe kerültek, mintha az előadók csupán 1-2 lépesnyire lettek volna tőlünk, holott maguk a hangfalak ennél legalább kétszeres távolságra voltak. De ezt a közelséget nem erőszakosan tolták az arcunkba, hanem a lehető legtermészetesebb közvetlenséggel valósították meg.

Házimozin különböző, vegyes stílusú filmrészletekbe tekintettünk be, voltak köztük akciódús jelenetek (Oblivion, Book of Eli), illetve koncertfelvételek (Josh Groban) egyaránt. Elvonatkoztatva a látványtól valamint a bődületes erejű mélynyomó teljesítményétől, és csak a lényegre figyelve, a STYLE 1 BASE centersugárzóval kiegészült frontoldal precízen képezte le a vásznon zajló eseményeket. Filmeken a tiszta, jól érthető dialógusok (már amikor nem egymást pusztították a szereplők), koncerten az erőteljes ének és a hitelesen ábrázolt hangszerek demonstrálták a szett kiváló képességét. Az akciójelenetekben a lövések villámgyors tranzienseinek megformálása kétséget kizáróan bizonyította, hogy a szalagsugárzók nem csak dzsessz zenében, a cintányér hangjának visszaadásában vannak otthon, hanem lényegesen durvább műfajokban is.

Összegzés

Megismerve a CHROMIUM STYLE 6 képességeit, többször említettük, hogy filigrán testéhez képest mennyire izmos és erőteljes mélytartománnyal rendelkezik. De senki ne essen abba a tévedésbe, hogy ez csupán egy elnézően jóindulatú "ahhoz képest, hogy?" jellegű minősítés. Nem, a STYLE 6 abszolút mércével mérve produkálta a remek hangzást, a mély-, közép-, és magastartományban egyaránt. Az már csak hab a tortán, hogy ezt a maga nemesen elegáns formájával teszi, és meggyőzően bizonyítja, hogy a kiváló hangzás eléréséhez nem feltétlenül van szükség brutális, ember nagyságú méretre, idegen űrlényeket idéző futurisztikus dizájnra, a szoba stílusába betolakodó megjelenésre.

Precizitása térben és időben (azaz színpadképben és tranziens leképzésben, zenei részletezésben) egyaránt kiváló. Házimozin a STYLE 1 BASE remekül illeszkedett be a szettbe, tisztán és jól pozícionálta a vászon közepén zajló eseményeket.

Az egyetlen kifogásunk csupán gyarló anyagiasságunkból adódhat: annak ellenére, hogy a külső/belső értékek és az ár viszonya korrektnek mondható, azt sajnáljuk, hogy mindezt a minőséget miért nem érhetjük el még kedvezőbb áron.

1 2

Következő oldal >