QED Reference kábelek tesztje

2016. október 11., kedd, 17:05

QED audio hifi hangfal kábel hangfalkábel audio kábel hifi kábel hangfal kábel RCA kábel XLR kábel QED kábel kábel teszt hangfalkábel teszt RCA kábel teszt XLR kábel teszt audio kábel teszt QED kábel teszt

Ritkán foglalkozunk kábelekkel, holott sokszor rajtuk áll vagy bukik, hogy rendszerünk milyen úgynevezett végső simításokkal adja át nekünk az eredményt. Híres gyártóhoz fordultunk ezúttal, kiknek vezetékalkotási rátermettségét mi sem sejteti jobban, minthogy mostanság töltötték be fennállásuk 40. évét. A QED Reference termékcsalád bevetésre kész!

Vigyázat, szubjektívek vagyunk!

Ritkán ülünk le kábeleket vizsgálni, és hallgatni. Ennek fő oka, hogy azok rendszerünkre gyakorolt hatása többé-kevésbé egyéni véleményt generálva mutatkozik meg. Az ár/érték arány sokszor ugyancsak kérdés tárgyát képezi. Van, aki az 5 000 Ft-os nagyáruházira esküszik, aztán van, aki örömkönnyekkel csapja hóna alá a százezres méteráron, kéthónapnyi átfutási idő után a tengerentúlról kézbesített, kézzel gyártott csodákat, és a csatlakozókra, alátétekre talán még komolyabb összegeket is fordít.

Így aztán nem csak az szubjektív, hogy kinek mennyit érdemes kábelre fordítania, hanem az is, hogy mennyire tudjuk például a cikkünk tárgyát képező tételeket javasolni bárkinek. Vannak persze arányok, melyeket a rutinos hifisták kívülről fújnak. Utóbbiak ismeretében állítottunk össze két, teljesen különböző készülékláncot, melyek erősítővel, forráseszközzel és hangfalakkal, illetve állvánnyal együtt 1,2 millió valamint 800 000 forintos rendszeráron állapodtak meg. A QED Reference összekötöi ilyesféle konfigurációkhoz ajánlhatóak, a hangszórókábel inkább valamivel olcsóbbakhoz, ezt érdemes a kedves olvasónak szem előtt tartania. Remek hír viszont (nekünk és Önöknek is), hogy a tárgyalt alanyok analóg jeltovábbításra szolgáló vezetékek. Ellentétben digitális transzportációra optimalizált rokonaikkal, ezek sokkal érzékelhetőbb változásokat eredményeznek, melyeket már úgymond a kicsit is művelt fülű zenekedvelő tüstént meghall. Most pedig térjünk rájuk!

QED Reference RCA és XLR összekötő kábelek

Az attraktív tűzpiros színben pompázó, forráseszközök és erősítők közé szánt RCA (Reference Audio 40) illetve XLR (Reference XLR 40 Analogue) kábelek küllemre nem igazán térnek el egymástól, leszámítva logikusan utóbbi masszív Neutrik csatlakozófejeit. Az aránylag vaskos, de némi rugalmasságot felmutató (vagyis kábelcsatornába, szűk helyekre még éppenséggel befűzhető) köpeny alatt találunk is azonos részleteket, nevezetesen a cink/mangán bevonatú ferrit szigetelést, és a 99,999 % tisztaságú rézből készült, ezüstözött réz vezetőt.

A csatlakozók borítófejét óvatosan eltávolítva bekukkantottunk a végpontok forrasztásához is, melyeknél precízen adagolt forraszanyagot és felesleges pacsmagolás nélküli huzalvégeket találtunk. Nyugalommal töltött el minket, hogy a pénzünkért cserébe kívül és belül is profi munkát kapunk. A belső szigetelést csavarral rögzítették a fejtő belsejéhez, hogy önmagától és a felhasználó csavargatása által se tudjon forgolódni, hosszú távon pedig megtörni a vezetőszál. Így, szétszedett állapotban már jobban megértettük az Analoc zárószerkezet spéci mivoltát. Lényege, hogy az RCA érintkezés külső gyűrűje nem fém karika, mint az esetek zömében. Helyette két, villa-szerűen ágaskodó aranyozott nyelv érintkezik, melyekkel szemben műanyag szomszédok találhatók.

Amikor a csatlakozófejet felcsavarozzuk a készülékek mamájára, a belső műanyag jóval rugalmasabban reagál, és nem terhel, illetve törik vagy karcol úgy, mintha teljesen fémből álló szerkezetet használtak volna. El is kell ez a fajta védelem, mivel a Reference Audio 40 saját súlya miatt is picit lefelé húzza a készülékek csatlakozóit. Értelemszerűen az XLR verzió esetében nincs ilyenre szükség, hiszen ott a lényegesen masszívabb fejek mechanikailag jobb rögzítést garantálnak.

Reference XT40 hangfalkábel

Ez a vezeték ugyancsak a QED 40 éves fennállásának megkoronázására készült. Fizikai adottságai közül kettő is említendő. Egyfelől a köpeny felülete sima, így könnyen becsúsztatható keskeny vájatokba, csatornákba, és más kábelekhez sokkal kevésbé tapad. Másfelől a(z egyébként önmagában is megvásárolható) méltán híres PRE-TERM csatlakozófejek is meghatározó elemei. Közeli képeken látható, hogy banánjából kis szál kandikál elő, mely a hangfal termináljába csúsztatva neki tolja a belső falnak a dugó felületét, tehát stabil érintkezést nyújt. Mindazonáltal ha már betalált az odúba, ezt a kígyót nem lesz könnyű kiráncigálni, ami egyfelől rendszerünk védelmét szolgálja, másfelől potenciális botlásforrás a hangfal körül lábatlankodók számára. Szakmai megközelítéssel, hátránynak semmiképp sem mondanánk ezt a fajta kialakítást.

Technológia is került az enyhén gyöngyház fehér hatású köpeny alá, mégpedig a QED által szabadalmazott X-Tube szerkezet. Ennek lényege, hogy a vezetőszálakat nem egy kötegben futtatják végig, hanem a komplett vezeték középpontjába egy 4 négyzetmilliméter keresztmetszetű műanyag csatornát húznak. A belső cső és a külső köpeny között lapuló rézszálak így karika alakzatban haladnak, ezáltal a gyártó szerint sokkal nagyobb a réz vezetőképességének kihasználtsága. Egyes hagyományos kábelek 15 kHz-en akár 75 % veszteséget is produkálhatnak, míg az X-Tube közel 100 % hatékonysággal továbbítja a legfelső frekvenciaspektrumot is.

Hangminőség

Akik korábban csak standard kábelt használtak jó minőségű hifi rendszerükhöz, azoknak néhány másodperc is elég, hogy meghallják az XT40 okozta változásokat. Nekünk legalábbis nem kellett nagyon hegyezni fülünket, a szokásos tesztfelvételeket (Cassandra Wilson - Red Guitar, Sarah K. - Stars, Trentemoller - You And I) elindítva azon nyomban feltűnt az összeszedett, stabil és ami még fontosabb, tiszta hangkép. Nem tudunk rá jobb szót, minthogy az XT40 megfogta a részleteket. Pontosságérzetet adott a hangszereknek és a felső frekvenciák is artikuláltan, kihegyezve pattantak le a hangszórókról, miközben mégsem tűnt megjátszottnak vagy túlzottan száraznak a tálalás. A hangszínpad holografikus háromszögét segített kicsit kiegyengetni és elmélyíteni, vagyis nem csak a részletek mennyiségét, hanem irányítottságát is befolyásolta. Az XT40 hangfalkábel fő előnye, hogy nem húzza magával rendszerünket egy bizonyos irányba, inkább csak általános kivehetőségre, tisztaságra törekszik.

A Reference XLR 40 és Reference Audio 40 összekötő kábeleket először Audiolab 8300A erősítő és 8300CD-lejátszó közé kötöttük. Többféle felvételt is elindítottunk, minduntalan oda-vissza váltogatva az RCA és XLR bemenetek között. Bármennyire feszülten figyeltük és kutattuk az eltéréseket, szinte semmilyen változást nem tapasztaltunk, jobban mondva nem tudtuk megállapítani, hogy melyik kábel teszi jobbá a végeredményt. Ezután nyergeltünk át egy másik, Rotel erősítőt és Arcam UDP411 médialejátszót tartalmazó rendszerre, melynél viszont azon nyomban megmutatkoztak a komolyabb QED sterilebb, fegyelmezettebb dinamikus részletei. Tehát magasabb ára, masszívabb csatlakozója és a Tri-conductor technológia még nem garantálja, hogy a Reference XLR 40 Analogue felülmúlja kisebb testvérét. Sok múlik azon is, hogy mi kerül az egymással összekötött készülékekbe. Mostanság már kábelgyártó cégek közleményében is találtunk olyan kijelentéseket, melyek alátámasztják, hogy néha még az RCA kimenetről kapott jel is okozhat jobb (vagy szubjektív megítélés szerint tetszetősebb) eredményt, mint az XLR.

Mindazonáltal a Reference XLR 40 és Reference Audio 40 is mutatott azonos paramétereket, különösen a sztereó tér ábrázolása és a zenei részletek tekintetében. Mindketten arra törekedtek, hogy egyértelműen nyitottá, szélessé tegyék a hangszínpadot. Akkor is, ha felvétel minősége nem volt különösen jobb az átlagosnál. A hangszerészeket olyan pozícióba helyezték, ami vízszintes síkban kijjebb ért a hangfalak fizikai pontjaihoz képest, ugyanakkor kis mélységérzetet is kaptunk, ami segített elvonni figyelmünket a szobában elhelyezett technikáról. A basszusokon kicsit könnyítettek, de nem tették erőtlenné az izmos impulzusokat. A középre igazított kissé kiterjesztették fölfelé és oldalirányba is. Ez egyfelől csökkentette a hangok pontszerű megjelenítését, másfelől szabadabbnak, szellősebbnek éreztette a zenét.

Végszó

Az olcsó vezetékekhez képest jobb mechanikai kivitelt nyújtott mindegyik kábel. Köpenyük gondosan tartotta azok belsejét, szűk médiabútorok vagy hifi állványok esetében is aligha kell majd balesetektől tartanunk. Másfelől ami fontosabb, hangjukkal is bizonyították vaskosabb árcédulájukat. Mivel jó pár hangfalkábelt kipróbáltunk már, nem volt nehéz megállapítani, hogy maga kategóriájában példaértékűen könnyed, tiszta, ugyanakkor dinamikus viselkedést engedett hangfalainknak a Reference XT40, mozgékony hangszínpaddal. Úgy döntöttünk hát, hogy utóbbit megtartjuk referencia használatra. A Reference XLR 40 Analogue és Reference Audio 40 összekötő kábelek esetében is egyértelmű jeleket kaptunk. Tisztább részletekben, kijjebb nyitott színpadban és az olcsó variánsok tömött, áradozó stílusa helyett fegyelmezettebb, könnyedebb dinamikai ábrázolásban mutatkozott meg a QED munkássága. A két piros vezetéket csak szubjektív megítélés alapján nevezhetjük kiválónak, hiszen erőteljesen rendszerfüggő, hogy mennyire pozitív az ezüstözött réz befolyása. Tesztalanyaink meghallgatását azoknak javasoljuk, akik sok hangszeres zenét hallgatnak és a párezres alternatívák helyett valami lényegesen komolyabbat keresnek audiofil rendszerükhöz, azonnal hallható változásokkal. Nekik érdemes elsők között próbára tenni a QED Reference szériát.

1 2

Következő oldal >