PSB Image B5 állványos hangfal teszt
Sztereó zene kezdő hifiseknek
2013. április 2., kedd, 11:35
PSB PSB hangfal PSB Image Image B5 PSB B5 hangfal teszt hifi hangfal hifi hangfal audio
A PSB céget aligha kell bemutatni, hiszen negyven éve gyártanak hangfalakat. Az Image sorozattal sem ez volt az első találkozásunk, hiszen egy házimozi összeállítást már teszteltünk ebből a családból. A T6-os frontokból, B6 hátterekből és C5 centerből összeállított készlet remekül szerepelt. Most az állványra illő méretű, B5-ös hangfalpárt vettük kezelésbe, hogy megtudjuk, egy ilyen kisebb doboz is megéri-e az árát.
A B5 egy tipikus kisdoboz. Hasonló méretű és elrendezésű hangfal jár számtalan kompakt rendszerhez is. Könnyen elfér a szekrényen, persze megfelelő alátámasztást használva, vagyis minimum gumilábakon, és helyezhetjük állványra vagy falra csavarozott tartószerkezetre. Gyakran láthatunk vendéglőkben is hasonló méretű hangfalakat, mivel ezek még elég aprók ahhoz, hogy ne okozzon gondot az elhelyezésük, és elég nagyok ahhoz, hogy ne kelljen őket ordíttatni, hogy a teret megtöltsék, de elég kicsik ahhoz, hogy ne uralják a környezetüket és lehessen mellettük beszélgetni.
Egyúttal ez az a méret, amiből e cikk írójának 3 pár dolgozik otthonában, és amiből alighanem minden ismerősnek és kollégának is akad legalább egy készlet, valahol otthon, de inkább kettő. Egyszóval ez a legsokoldalúbb méret, amit éppen ezért rengetegen szeretnek és használnak az élet minden területén.
Akár hagyományos kivitelűnek is nevezhetnénk, bár a doboz ívelt előlapja ebben az árkategóriában nem teljesen hétköznapi. A kétutas kivitel és a hátul elhelyezett reflexnyílás azonban nagyon is jellemzőek. A részletek iránti figyelem apró jeleit több ponton is megfigyelhetjük. Ilyen a kettős erősítés lehetősége, valamint a hangszórók körüli gumigyűrűk. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a szokásos papír/vászon membránok helyett kerámia erősítésű polipropilén és titán közvetíti a mélyeket és magasakat, akkor már egészen jó vételnek tűnik a kis hangfal. Elvégre ezek korszerű és elképzeléseink szerint drága dolgok. Pedig tesztünk írásakor ez a hangfal alig került hetvenötezer forintba.
A PSB Image B5 hangdobozokban a 133 mm-es mélysugárzó és 25 mm-es ferrofluid hűtésű, neodímium mágneses magassugárzó 1800 Hz-re hangolt keresztváltóval lettek elválasztva. Ajánlás szerint 20-150 W közötti teljesítménnyel érdemes meghajtani őket. Ez többnyire azt jelenteni, hogy a kompakt erősítők 30-40 wattos ígérete kevés, ám tesztünkben egy mindössze csatornánként 25 wattos, öreg Onkyo is becsülettel meg tudta hajtani a kis hangfalakat, ami ennek némileg ellentmondani látszik. Az, hogy a névlegesen szintén szerény erejű NAD 3020i is helytállt, már nem lepett meg. Ennek okán, no meg azért is, mert ma már szoros szálak fűzik egymáshoz a NAD-ot és a PSB-t, kértünk is egy 316BEE-t a hazai márkaképviselettől, hogy azzal is kipróbálhassuk a Image B5-öst.
A bejáratás alatt még nem szenteltünk különösebben nagy figyelmet a B5 képességeinek, de azt már az első órák tapasztalataiból is határozottan kijelenthetjük, hogy a kis PSB nagyon is mai műszaki színvonallal és minőséggel dicsekedhet. Hiába írjuk le ezerszer is, hogy a hangsugárzók terén évtizedek óta nem történt igazi, mindent felforgató változás, egy 2012-ben gyártott hangfal gyakran klasszisokkal jobban szól, mint egy a 90-es években készült példány. A kezdeti bekötések alkalmával ugyanis többször is váltásban hallgattuk egy 1998-as Tannoy M1 hangfalpárral, különböző erősítőkről és forrásokról hajtva. Ezen idő alatt a két típus közötti különbség nagyságrendi volt. Az új dobozok megfogottsága és a hangszórók magasabb minősége egyszerűen ragyogtak. Így aztán hiába is hever otthon, vagy a szülőknél egy pár, éppen használaton kívüli öreg hangfal, nem érdemes vele vesződni!
Halljuk!
A teszt lényegi részét a Marantz NR1603, NAD C 316BEE és Pioneer A-70 erősítőkkel végeztük. A kis Onkyo, Pioneer és az öreg NAD csak alkalmilag vettek részt a tesztben.
A megszokott tesztanyagok elsőként a Pioneer A-70 erősítőjén keresztül, az N-50 hálózati médialejátszóról érkeztek. Bár itt az árkülönbség feltűnő, egy próbát mégis megérdemelt a kis hangfalpár.
Vangelis Bladerunner lemezéről szemezgetve a mélyek szűkös, korlátozott mivolta tűnt fel leginkább. Bár a Pioneer erősítője egyértelműen rendelkezik kellő erővel az alacsony frekvenciák megszólaltatásához, azokat a PSB nem próbálja erején felül közvetíteni. Ez az apró hangfalak egy állandó problémája, az igazán testes mélyekhez ugyanis nagyobb dobozméret kell. A divatosabb felvételek között Mark Ronson számai színezettnek és kapkodósnak tűntek, ami kicsit meglepett. Erykah Badu viszont a hozta a tőle megszokott varázslatot, bár ezúttal mintha a magastartomány nem találta volna a helyét. Az összkép egy kicsit melegebb hatású volt, mint amit megszoktunk. Majd jött Tori Amos, aki ismét a melegebb hangzást erősítette, bár tagadhatatlanul nagyszerű jelenlétérzettel. A kezei alatt megszólaló zongora viszont a vártnál kisebbnek hatott és dinamikájában is visszafogott maradt. Bár még számos felvétellel próbálkoztunk, ez nem változtatott az eredményen. A Pioneer A-70 nem illik igazán a kis PSB-hez.
A következő és tulajdonképpen a teszt szempontjából meghatározó erősítő a NAD C 316BEE lett. A forrás ismét a Pioneer N-50 médialejátszója volt, hol önállóan, hol a Cambridge Audio DacMagic Plus egységével párban. Ez utóbbiról sajnos hamar kiderült, hogy ebben a rendszerben szinte felesleges résztvevő. A rajta használható különböző beállításokból szinte alig szűrődik át valami ezen a rendszeren. Pedig az összeállítás nagyon is szerethető volt! No de a kis Cambridge csodagéppel egy másik tesztben még bőségesen fogunk foglalkozni. Az éppen úgy, mint a Pioneer A-70, nem ebbe a szettbe valók.
A NAD C 316BEE mindent megváltoztatott. A zsebpénz-csoda már sokszor bizonyított, most sem történt másképpen. A kis PSB B5 dobozka hirtelen kifejező lett és meggyőző teret kapott. A magastartomány tolakodástól mentes, a közepek pedig sokkal többet fed fel, mint a Pioneer A-70 esetében. Nagyon korrekt az összkép, megjelent az a dinamika, amit ezen az áron joggal várunk el. Ez a fajta javulás persze meglepő, hiszen az A-70 minden szempontból jobb kellene legyen. Az összkép azonban mást mutatott.
A NAD-ra visszatérve, Tori Amos zongorája, bár beleolvad a többi hangszer tömegébe, mégis jelen van és felrázza a hangzás egészét. Igaz, talán lehetne kicsit közvetlenebb a jelenléte, de a rendszer áráról nem feledkezhetünk meg. Amy Winehouse is nagyon elemében van. Igaz, a mélyek továbbra sem érnek el igazán alacsony frekvenciákat és erejük sem velőtrázó. Inkább csak csendes puhasággal hullámzanak a háttérben.
A NAD-dal való párosítástól egyértelműen élvezetesebb, ha úgy tetszik dögösebb lett a hangzás, de ennek ellenére az akusztikus felvételek is remekül szólaltak meg. Akár kedvenc Velencei Barokk Zenekarunk varázsolt, akár egy Naim Sampler lemezről érkezett valami kellemes felvétel, a PSB nagyon jól szolgált. Meglepően sok apró részletet volt képes felfedni. Hasonlóan kellemes tapasztalatokat szereztünk a Marantz PM1603-as erősítőjével is, ami néha egészen lebilincselő sztereó élményt nyújtott a B5 hangfalakkal, annak ellenére is, hogy a 1603 igazából csak egy viszonylag olcsó házimozi erősítő, amit ugye nem szokás egy sztereó erősítővel összemérhetőnek tekinteni. Más meghallgatások alkalmával, a Pioneer XC-HM81-es elektronikájáról hajtva is jól szerepelt a B5. Egy kisebb szoba megtöltésében remekül teljesített. Meghallgatva még egy régi, kis szélességű Onkyo erősítővel és a hozzá illő, jó hangzású DVD-játszóval, tovább erősödött az érzés, hogy ez a PSB ma az egyik legsokoldalúbb olcsó hangfal. A Pioneer A-70-től eltekintve, mindennel képes volt élvezetesen és jól szólni, ami nagy dolog.
A kipróbált erősítők sorára visszatekintve, ha könnyed hangzásra vágyunk, akkor egyszerű a helyzet. Válasszuk bátran a NAD belépő modelljét. Ha egy kicsit több részletező képességet szeretnénk előcsalogatni, akkor érdemes lehet más erősítőkkel is egy-egy próbát tenni. Ne feledjük, hogy a hangzást a rendszer minden komponense befolyásolja! Így kisebb finomhangolást még a kábelezéssel is elvégezhetünk.
Ajánlás
A PSB Image B5 egy remek hangfal, ami kellőképpen sokoldalú és remek ár/érték arányú, így könnyű szívvel ajánlhatjuk szinte bárkinek. Ugyanakkor a remek sztereó képe, a sokszor az árát felülmúló részletező képessége miatt elsősorban azoknak ajánlanánk, akik a dögösség, a rocker hajlamok helyett a finomabb zenéket részesítik előnyben. Ez nem azt jelenti, hogy a B5 egy finomkodó jellem, csupán azt, hogy hasonló árban találunk diszkósabbat, ami a részleteket háttérbe szorítja egy kis dübörgésért cserébe. A B5 remek első hangfala lehet a zene ifjú szerelemeseinek, nagyszerű társ lehet egy kisebb szobában, a kényelmesen hátradőlős órákban.