Prometheus előzmények és kritikák

2012. július 14., szombat, 16:15

Prometheus filmajánló filmkritika film kritika

Egy másik film

Scott másik jelentős alkotása a Blade Runner, aminek készítését részletesen bemutatja a Dangerous Days című dokumentumfilm. Érdemes megnézni, mert a Magyarországon Szárnyas Fejvadász címen forgalmazott film születése is számos egymással szemben álló tehetség, rengeteg küzdelem és rengeteg elszenvedett pofon története. Puszta befejezése is kétséges volt az utolsó pillanatig. A próbavetítést átalakítás, a bemutatót pedig szerény nézettség követte. Hosszú ideig úgy tűnt, a film megbukott. Ma mégis úgy beszélünk róla, mint minden idők talán legjobb sci-fijéről.

A Prometheus születése

Be kell valljam, most nagyon le fogom egyszerűsíteni a dolgot!

Scott már az ezredforduló táján közölte, hogy szívesen visszatérne a sci-fihez, akár egy újabb Alien film rendezőjeként is. A sorozat jogaival rendelkező döntéshozók azonban másnak szavaztak bizalmat, és ezzel a stúdió egyik legértékesebb sorozatát lényegében tönkretették. Ezek után, tévedésüket belátva, lehetőséget kínáltak Scottnak, hogy támassza fel a sorozatot.

Ridley Scott a műfaj élő legendája, mert bár a Prometheus előtt mindösszesen két scifit készített, mindkettő ott van a legelismertebb 5 között. Ez az elismertség rendkívüli hatalmat adott a tapasztalt és végtelenül profi rendező kezébe. A film készítése alatt nem igen akadt olyan aki bele mert volna szólni abba amit Scott csinál. Bár mosolyogva, de többen is úgy nyilatkoztak, hogy a forgatás alatt csak azon izgultak, nehogy kirúgja őket a rendező.

A most 74 éves Scott az Alien sorozat egyik alkotója, s mint ilyen, talán párhuzamba is állítható a Prometheus-ban szereplő alkotókkal. Ha pedig így teszünk, akkor az öreg Weyland nem más, mint a Fox stúdió vezetése, aki meg akarja kaparintani az alkotás titkát, aki birtokolni akarja az alkotás feletti hatalmat.

A Prometheus nem előzményfilm

A Prometheus igenis előzményfilm, csak nem éppen az Alien-é. Egy jó történet megírásához nem árt, ha az író viszonylag nagy szabadságot élvezhet. Az igazat megvallva, a negyedik film után kár lett volna folytatni. A dolog már erősen lerágott csonttá vált. Az előzményfilmek és a sorozatokat újraindító filmek (Batman, Star Trek, X-men) viszont nagyszerű bevételeket hoznak. Következésképp Scott is az első film előtt történt eseményeket kell feldolgozzon. Ez már csak azért is vonzó, mert ha az AVP filmektől eltekintünk, akkor a sorozat mai napig hordozta az első filmben megválaszolatlanul hagyott kérdéseket a lényekkel, az elhagyott űrhajóval és annak pilótájával kapcsolatban.

Ugyanakkor a Prometheus nem lehet közvetlen előzményfilm. Nem lehet célja az 1979-es Alien eseményeihez való közvetlen elvezetés, mert azzal a történet lezárná magát, nem hagyna lehetőséget újabb részek elkészítésére. Az új film ezért nem a 79-es mozinak, hanem a jövőben elkészülőeknek az előzményeit mutatja be. Scott tulajdonképpen nem tett mást, mint megágyazott a következő filmek alkotóinak.

Ami sokakat felháborított: a keresztény szál

A Sci-fi világában a létező vallások többnyire elkerült, vagy megcáfolt dolgok. Nagyon ritka az, hogy egy film akár csak halvány utalások formájában is, de úgy nyúl egy nagy valláshoz, hogy az a történet és a karakterek valamelyike számára erőt ad. A Prometheus több ponton is kötődik a kereszténység történetéhez és hagyományaihoz. Az első mindjárt a történet időpontja, ami karácsonyra esik.

A történetben felismerhető, vagy abba belemagyarázható párhuzamok sora innentől kezdve azonban nem csak zavarba ejtő, de sok keresztény számára minden bizonnyal felkavaró, sőt felháborító.

A legénység által útjára indított két apró szonda, ami vörös lézerrel tapogatja le a barlangrendszert, a Prometheus vezérlőtermének holografikus kijelzőjén egy karácsonyfához hasonlatos alakot rajzol ki zöldben, két csillogó piros gömbbel, a szondákkal, díszítve. Az elhagyott űrhajó legénysége megközelítőleg kétezer évvel ezelőtt esett áldozatul valami ismeretlen borzalomnak, vagyis nagyjából akkortájt, amikor az emberek megölték Jézust. Elizabeth Shaw teherbe esik, ám nem férjétől. A ?gyermek? nem közülünk való, nem ember. Maga Shaw pedig látványosan ragaszkodik egy kereszt viseléséhez, vagyis a főszereplő vállalja keresztény hitét. Mindez hol zavaros, hol csak zavaró, ám kétségtelenül a keresztény mitológiához köti a Prometheust. A kapcsolódások pedig ezzel még nem is érnek véget.

Ám az egészben talán az a legzavaróbb, hogy a történet egyszerre haragítja magára a Keresztény Hívőket és az Ateistákat. Persze érvelhetünk azzal, hogy ez csak egy film, de ha ilyen módon eltávolodunk a történettől, akkor hogyan is élvezhetnénk azt?

Jó film a Prometheus?

Az a legnehezebb kérdés, és a választ persze mindenki maga kell megtalálja. A hivatásos kritikusok többsége elismerően szólt a filmről. A Prometheus premierje után Giger hivatalos Facebook oldalán a következőt olvashattuk: ?Prometheus is great, but Giger is BETTER!!!? Bár kétségtelenül van benne egy kis kritika, ugyanakkor mégis nagyszerűnek nevezi a filmet. Ez azért is érdekes, mert Giger a második film alkotói között nem lett megemlítve, holott hozzájárulása egyértelműen a sorozat vizuális alapja lett. Ezek után Giger viszonya, teljesen érthető módon, nem volt túl baráti és elismerő a filmek iránt. Most azonban egy csipet elismeréssel szólt az eredeti lények alkotója.

Azt is a Prometheus javára írhatjuk, hogy az Alien előttiséget, a történet egészének szempontjából helyénvaló letisztultságot korrekt módon képviselte. Több ponton is visszanyúltak a sorozat forrásának tekinthető alkotók munkásságához, így Giger és Moebius képeiből is fel-fel bukkan egy-egy apró motívum. Így például az eredetileg a Giger által a Dune film számára tervezett Harkonnen kastély koncepciója szinte teljes egészében visszaköszön az idegen piramisok képében.

A film vége felé, az óriás arcölelő harca az idegennel egy Moebius képsor szalonképesebb értelmezésének tűnik. (Vigyázat! NSFW!)

A Fassbender által megformált David zseniális, bár motivációi szinte kibogozhatatlanok. Ami még fontosabb, hogy az Alien filmek történetében ő az első android ami, bár súlyosan sérült, de még minden bizonnyal javítható állapotban, megélte a film végét. Ezzel pedig a következő film szereplőjévé válhat, ahol tovább brillírozhat, már amennyiben erre alkalmas szerepet írnak neki. Szintén zseniális színész Noomi Rapache, akinek a teljesítménye a Prometheusban vitatható. Ám ennek okait inkább a nem éppen hitelesre megírt karakterben kell keressük, mintsem az alakításban. Mivel az ők karaktere is túléli a film végét, ezért logikus, hogy ő lesz a következő filmek főszereplője, ahogyan korábban Sigourney Weaver volt.

Az is beismerhető, hogy a Prometheus roskadásig van apró részletekkel és ilyen értelemben kidolgozott is. A kritikák egy része is éppen abból fakad, hogy más, csak átlagos részek hatalmas kontrasztban állnak a történet kidolgozott elemeivel, illetve az is problémák forrása, hogy a Prometheus mögött kirajzolódó új Alien mitológia jóval nagyobb annál mint amit egy film elbír. Ez vezet a megválaszolatlanság kínzó érzéséhez is.

Mindezeket egybe vetve a Prometheus egy olyan film, ami kétségtelenül magában hordoz jó pár menthetetlenül zavaró elemet és rengeteg olyan részletet ami talán csak addig marad zavaró, még egy folytatás azt ki nem teljesíti. Ha folytatás nélkül marad, akkor egyértelműen elmarad majd az elődök megbecsültsége mögött. Ám ha egy hosszabb, több kérdést megválaszoló rendezői változat illetve jó folytatások is megjelennek még, akkor a Prometheus még fel is emelkedhet a sorozat többi tagja közé.

Végezetül pedig kanyarodjunk vissza egy pár szóra a Prometheus bemutatója előtti, valóban zseniális kampányhoz!

Weyland isteni rangba emeli az emberiséget és mesterséges élet teremtéséről beszél. Nos, épp mostanság tett az emberiség egy újabb lépést ezen irányban:

arstechnica.com/science/2012/06/artificial-cells-evolve-proteins-to-structure-semiconductors/

Íme az első mesterséges sejtekből álló valami! Amiről még azt sem tudjuk, joggal nevezhetjük-e élőnek?

További cikkek:

< Előző oldal

1 2