Pro-Ject MaiA S3 sztereó erősítő teszt

2022. augusztus 24., szerda, 09:00

Pro-Ject audio hifi erősítő hifi erősítő sztereó erősítő erősítő teszt Pro-Ject hifi Pro-Ject teszt sztereó erősítő teszt hifi erősítő teszt

Az osztrák illetőségű Pro-Ject rendesen belendült, bár sosem voltak a tervezés terén a lustaság hívei. Az S3 sorozatukból egy CD-lejátszót sikerült eddig megismernünk, majd jött a magasabb régióban játszó DS3. Most visszatérünk az S3 készülékekhez a MaiA legújabb, harmadik generációs változatával, aminek elődjeihez volt szerencsénk, szépen is szerepeltek, tehát adott, hogy örömmel fogadtuk az apró jövevényt.

Vérfrissítés mini méretben

A Pro-Ject a készülék nevén nem változtatott, tehát maradt a MaiA, ami a My Audio Integrated Amplifier rövidítése, azonban kívül és belül is teljesen megújult. Az Európában tervezett és készített erősítő méretein változtattak, ezáltal a súlya is gyarapodott, de még mindig alig több 1 kg-nál, ezüst vagy fekete színben került piacra, és alumíniumházba öltözött. A Pro-Ject MaiA S3 előlapja egyszerű, rendezett, és minden létező funkció elérhető róla, az elődhöz képest nem is igazán változtattak rajta.

A bal oldalon beüzemeltethetjük egy gombbal, ami felett még egy parányi LED is elfért, alatta található az infravörös jelet fogadó ablakocska, majd egy 6,3 mm-es Jack aljzat, ami képes 16-600 Ohm közötti impedanciájú fülesek fogadására. A motoros hangerő potméter pontosan középre került, egy vájat mutatja rajta az aktuális állást, ami szerencsére az ezüst készülékház esetében fekete, a feketén pedig ezüst. Itt is el tudtunk volna képzelni egy LED-et, mert még közelről sem nagyon látható, viszont elég stabilan és komótosan működik, ezáltal a hirtelen hangerő ugrásokat szerencsére megúszhatjuk, ahogyan a hangfalaink is. A Pro-Ject a bemeneteknél viszont már használt "fényt", ahogyan megnevezést és számozást is, a léptetést a sor két szélén található gombokkal oldhatjuk meg. Elég éles a LED-ek fényereje, de aprók ahhoz, hogy ne zavarjanak, viszont picivel növelhették volna a távolságot, mert könnyen összefolyhatnak így a bemenetek, legalábbis a követésük.

Természetesen kapunk távvezérlőt is a MaiA S3 mellé, ha már egyszer képes az infrát fogadni, és erről is elérhető a hangerő állítása és a bemenetek választása. Lazán elfér a tenyerünkben, azt még be is tudjuk zárni, de ezen már nem lepődünk meg. Továbbra is jópofának tartjuk, és nem igényel sok időt megszokni.

Hátul már kevesebb a szabad felület, de szerencsére itt is mindent logikusan helyeztek el, és átláthatóbbá is tették az egészet. Kapunk földeléssel ellátott phono és ezen kívül még három sztereó vonalbemenetet, valamint egy kimenetet is, amire mélyládát vagy végfokot köthetünk, így akár egy második zóna kialakításához is hasznát vehetjük.

Digitális bemenetek terén az 24 bit/192 kHz támogatást nyújt, koaxiálisból egy, optikaiból kettő áll rendelkezésünkre, ami már szinte kötelező elem egy modern erősítőnél. Ahogyan a Bluetooth v5 kapcsolat is aptX HD-val, aminek az antennája ide csavarozható fel, jöhet tehát a vezeték nélküli jelátvitel is a TIDAL, a Spotify vagy YouTube csatornáról. A hangfalcsatlakozók aranyozottak, teflon szigetelésűek, a csupasz drótvégen és sarun kívül banándugókat is képes fogadni, és most már egy sorban helyezkednek el. Mivel a távolság közöttük továbbra is csekély, elsősorban a banándugókat preferáljuk. A Pro-Ject 20 V-os adaptert kínál az erősítőhöz, ami a célnak bőven megfelel, de van tuningra lehetőségünk, ha úgy gondoljuk, hogy stabilabb áramellátást is érdemel vagy igényel a MaiA.

Az új készülék tehát kívül és belül is megújult a korábbi modellhez képest, így a nagyobb készülékház újratervezett belső, így más áramkört is nyújt a számunkra. A D osztályú, duál monó felépítésű erősítő teljesítménye 8 ohmon 2x23 W, 4 ohmon pedig kereken 2x40, ami nem tűnik soknak így első olvasatra, de majd kiderítjük, hogy mire elég. A DAC a Cirrus Logic CS4344 24bit/192kHz Multi-bit Delta Sigma példánya, ami jó minőséggel kecsegtet, de ez szintén majd a meghallgatás során derül ki.

A segítségünkre mindebben forrásként a csöves-kimenetű CD-lejátszónk és a Pro-Ject CD Box S3 készülék volt, hangfalból saját Focal Profile-unkat, valamint JBL Stage A180-at választottunk, kábelből VIABLUE és QED gyártmányokat használtunk. A korábbi MaiA nyújtott a számunkra USB DAC-ot is, amit most egyszerűen kihagytak. Ha a megspórolt költséget a minőségre áldozták, akkor alapvetően nem baj, de sok embernek hiányozhat a PC alapú zenehallgatás lehetősége.

Az új MaiA már nem ismeri a tréfát

A korábbi Pro-Ject MaiA által egy parányi, üde készüléket ismertünk meg, amit elsősorban szimpla szórakozásra, amolyan mindenesre építettek meg. Aztán meglepődtünk, amikor klasszikus hifi hangfalakat illesztettünk hozzá, mert bizony a teljesítménye elég volt ahhoz, hogy ha nem is lazán, de elég könnyedén meghajtsa azokat. Nos, vagy hallucináltunk annak idején, vagy a Pro-Ject is másképpen közelítette meg a készüléket a tervezése során, mert az új változat produktuma azért bőven több, mint egyszerűen kellemes. A cégnek alaposan át kellett gondolnia sok mindent, hiszen évekkel ezelőtt tulajdonképpen egyeduralkodó volt az ilyen kisméretű készülékek gyártása területén, azóta viszont a hasonló elvet elsajátító cégek száma úgy megszaporodott, mint a gomba, ráadásul a többségük nagyon szerény áron kínálja a portékáját. Természetesen ebben közre játszik az is, hogy az összeszerelésük a Távol-Keleten zajlik, így sokat tudnak spórolni, a Pro-Ject viszont nem hagyta el az öreg kontinenst, és ezt is bele kell kalkulálni az árba.

A Pro-Ject MaiA S3 erősítőre tulajdonképpen ugyanazt leírhatjuk, mint a nem is olyan régen megismert CD-lejátszóira. Parányi termet, azonban minőség területén fel tudja venni a versenyt a normálméretű, és drágább készülékekkel. Nem a sokkal drágábbakkal, de úgy 300 ezer forintig lazán elereszthetjük a fantáziánkat, és ez szerintünk bőven elég. A Bluetooth kapcsolat minőségén sikerült javítani, amit el is vártunk, hiszen újabb verzió került bele, általa pedig megmaradt a készülék ennek a jelforrásának köszönhetően szórakoztató mivolta, de nívósabb szinten. Egy buliba tényleg tökéletes, de még igényesebben hangszerelt, hétköznapibb zenék előadására is remekül megfelel. Bár számokban kifejezve kicsi a teljesítménye, ez a MaiA egyszerűen nem tud halkan zenélni, ami egy nagy piros pont, hiszen háttérzenénél is testes, dinamikus az előadása.

Mindkét általunk bevetett hangfalpárt erőlködés nélkül hajtotta meg, de míg a Focal esetében a tér és a finomság dominált a jelentős dinamika mellett, addig a JBL-ekkel elképesztő tempót és erőt tapasztaltunk. Itt kezdett körvonalazódni az, hogy miben is más ez a készülék, mint a már említett távoli, olcsóbb rokonai. Azoktól számtalan szolgáltatást kapunk a megfelelő minőség mellé, míg a Pro-Ject inkább az erősítő részre van kihegyezve, ezért is maradhatott ki az USB-DAC, és még hangszínszabályozást sem kapunk a menüben, hiszen eleve nincs is menüje. A lényeg tehát a teljesítmény, olyan minőséggel megáldva, ami bőven megéri a bő 200 ezer forintot, de felvértezték vezeték nélküli kapcsolattal is, hogy azért beálljanak a divat diktálta sorba. Egymás után váltogattuk a zenéket, hiszen az erősítő nem válogatott, így került a terítékre Mark Knopfler után George Michael, majd Sheryl Crow, a Dream Theater jóvoltából volt részünk változatos, progresszív zúzásban, majd elkalandoztunk egy kicsit Peter Gabriel - Up albumával, a sort pedig Jan Garbarekkel, majd Max Richterrel zártuk.

A Pro-Ject MaiA S3 karaktere ugyanis nagyon erős, domináns, szobahangerőnél feljebb nem is nagyon emeltük a kimenetét, mert egyszerűen kinőtte az átlagos méretű meghallgató helységet. Itt azért megjegyezzük, hogy magas kivezérlési szinten hajlamos volt a túlzásokra és a torzításra, ezt viszont tulajdonképpen szinte soha nem fogjuk tapasztalni normál keretek között, most is csupán a teszt miatt próbáltuk ki, hogy mit is tud ez a 8 ohmon 2x23 W. Bizony sokat. Lehet, hogy érdemesebb lett volna a potmétert kicsit "elnagyoltabban" beállítani, tehát nagyobb játékteret adni neki, mert így a teljesítménye legjavát 9 órás állásban bőven leadja, ezért nagyon finoman kell bánnunk vele, mert minden apró mozdulatra reagál. Többek között ennek köszönhetően némi árnyaltságot és szellőt hiányoltunk az előadásából, viszont izgalomból, adrenalinból és pontosságból kaptunk eleget, ami többnyire el is feledtette velünk ezeket a hiányosságokat.

Érdekességképpen kipróbáltuk egy olyan hangfallal is, aminek jóval alacsonyabb az érzékenysége, és láss csodát, itt már sokkal finomabban lehetett adagolni a hangerőt, viszont jóval több is kellett belőle. A konklúzió tehát az lehet, hogy amennyiben a vehemensebb oldalát szeretnénk kihasználni a MaiA S3-nak, akkor alacsonyabb impedanciájú és magasabb érzékenységű hangfallal párosítsuk, nehezebben hajtható típusokat akkor válasszunk, ha óvatosabb zenehallgatók vagyunk.

Erősítő, nagybetűvel

A Pro-Ject harmadik generációs MaiA erősítője tényleg csak méretében kicsi, a hangja teljesen meghazudtolja a fizikumát. Az általunk használt két hangfalpát nem fogott ki rajta, mindegyiket gond nélkül meghajtotta, és még csak meg sem rezdült. Ez köszönhető a duál monó D osztályú erősítőnek, a gondos tervezésnek, és annak, hogy az osztrák cég meg akarta mutatni, hogy kis házba nem csak szolgáltatásokat lehet zsúfolni, hanem minőséget és erőt is, ráadásul náluk az utóbbiakon van a hangsúly. Kicsit talán túl vehemens is, a hangerő szabályzója pedig lehetne aprólékosabb is érzékenyebb hangfalak esetében, de összességében olyat produkált, ami úgy is meglepett minket, hogy már van elég tapasztalatunk a Pro-Ject miniatűr készülékei terén. Ez egy kategóriájában abszolút helytálló sztereó erősítő, amit ráköthetünk a televíziónkra és a Bluetooth kapcsolat is rendben van, de elsősorban sztereó rendszer központi elemeként érzi jól magát, ahol az erejével, dinamikájával, és megfelelő hanghűségével gond nélkül be tud illeszkedni, minket pedig le tud venni a lábunkról. Főleg akkor, ha nem bánunk elég komótosan hangerő állításával.

1 2

Következő oldal >