Polk Audio TSi400 álló hangfal teszt

Egy lépés előre!

2011. augusztus 22., hétfő, 11:45

hangsugárzó hangfal hangdoboz Polk Audio TSi

A Polk Audio TSi sorozatából egy 5.1-es összeállítást már sikerült kipróbálnunk, és örömmel nyugtázhattuk, hogy a többcsatornás üzemmód mellett a nem túlzottan termetes frontok zenén is állták a sarat. Ezen felbuzdulva most csak sztereó üzemben tettük próbára a sorozat eggyel nagyobb állódobozát, a TSi400-at.

Amennyiben valaki 140 ezer forint körül keres egy olyan álló hangdobozpárt, amely jól néz ki, nagyszerűen van összerakva, és mindezek mellett még remekül is szól, érdemes elolvasnia ezt a cikket. Elöljáróban ennyit elég leírnunk a Polk Audio TSi400-asáról, de hogy valamivel alá is támasszuk az érveinket merüljünk kicsit bele a modell gyártási technológiájába.

A milliméterek híján egy méter magas nagyon karcsú doboz teste MDF-ből készült, a hibátlan illesztésű furnérozás lehet fekete, vagy cseresznye, a tető pedig fényes fekete lakkbevonatú. A sűrű, és egész előlapot óvó védőselyem mögött négy hangszórót találunk, amelyekből három D'Apolito rendszerben van elhelyezve, tehát a magassugárzót egy-egy mélyközép szegélyezi. A tweeter 1 colos Silk Dome Dynamic Balance rendszerű, mögötte neodymium anyagú mágnes rejtőzik. A 13,34 cm-es Bi-Laminate Organic Fiber membránok nagy szerepet kapnak a téralkotásban, és annak dimenzionálásában, ezek mellé szegődik egy külön kamrában elhelyezett hasonló méretű sugárzó. A mélyátvitelt a 400-as esetében is egy, a doboz alján elhelyezett reflexnyílás tesz teljessé, amelyet négy darab műanyag láb tart távol a talajtól. A talpak fixek, tehát nem kell bajlódnunk csavarozással, és az első ránézés után is megfelelő stabilitást nyújtanak a doboznak. A hátsó fertályon a másod rendű keresztváltóhoz tartozó öt utas csatlakozóterminált találjuk, amely a dupla kábelezést is lehetővé teszi, és a cég szabadalmát, a Mylar bypass rendszert is tartalmazza, amely a magas frekvenciákért felelős. A hangsugárzó impedanciája 8 Ohm, érzékenysége roppant magas, 91 dB, terhelhetősége pedig maximálisan 200 W. A frekvenciaátvitel 34 Hz-25 kHz között mozog, a keresztváltó 2500 Hz-nél vág, a konstrukció tömege darabonként 15 kg.

A Polk középső álló darabja a sorozat többi tagjához hasonlóan már a beüzemelést követően meglepően jól szól. Igaz, a mélyeknek hosszabb idő kell ahhoz, hogy teljesen megfogottak, és pontosak legyenek, de a bejáratás is maximum két teljes napot vesz igénybe. A tér a 300-asnál még nagyobb, és mélyebb, a részletek pedig önmagukért beszélnek. A hallgatáshoz bevetett Arcam és Audio Analogue elektronikák ebből a darabból is ki tudták hozni a maximumot, az arányok minden zenei stílusban megfelelőek voltak, és kellő semlegességgel rendelkeztek. Ez nem azt jelenti, hogy a Polknak nincs egyénisége, hiszen pont az a legfőbb erénye, hogy nem formálja a hallottakat a saját elképzelései szerint, hanem hagyja őket szárnyalni. A hangfalak fizikai valóját ez esetben sem sikerült behatárolnunk, a hangok leváltak a dobozról, egyáltalán nem voltak zártak. Rockon nagyon szépen el lehetett különíteni a hangszereket, viszont a részletező képesség nem tett kárt a zenekar összjátékában. A basszusgitár játékának követése azért az első percekben egy kis nehézséget okozott, eléggé azonos képet alkotott a közepekkel, de idővel aztán ez is a helyére került. Könnyedén ki lehetett venni a ritmusgitár minden finomságát, valamint az ütősök apró színezéseit, és bár nem a dögösség volt a legfőbb védjegye a hallottaknak, azért valódi sodró hangulatot képes volt teremteni. A hangsugárzók már halkan is szépen szerepeltek, és a hajtást is jól viselték, de azért a nagy kivezérléssel vigyázzunk egy kicsit, nem minden esetben tolerálják majd azt. Acapellán is elégedettséggel töltöttek el, hiszen az énekhangokat bátran, mégis árnyaltan, és egyáltalán nem erőszakosan, vagy nyersen prezentálták, a szólamok, és átfedések precízek voltak, és még az érzelmeket is sikerült átmenteniük a lemezről.

Ajánlás

A Polk Audio TSi sorozatának középső állódoboza lényegében csak egy mélyközéppel egészült ki a 300-ashoz képest, viszont a hangképet így is sikerült stabilabbá, és valamivel testesebbé varázsolniuk. A teszt során többcsatornás szettben is kipróbáltuk, és nyugtáznunk kell, hogy házimozi összeállítás frontjaként is feltételek nélkül megállták a helyüket. A 400-as tehát elsősorban azoknak kedvez majd, akik nem szeretnek sokat bajlódni a bejáratással - hiszen nem igazán igénylik -, hanem már a kicsomagolás után egyből élvezni akarják az új szerzemény kiegyensúlyozott, kellően részletező és energikus hangját zenehallgatás, vagy akár mozizás közben.

1 2

Következő oldal >