Polk Audio Legend L800 álló hangfal teszt

2022. november 11., péntek, 13:05

Polk Audio audio hifi hangfal hangszóró Polk hangfal hifi hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt Polk hangfal teszt Polk Audio hangfal Polk Audio hangfal teszt

A Polk Audio az egyik legérdekesebb gyártó, amivel eddig dolgunk volt. Egészen kedvező áron is kínál hangsugárzókat vagy soundbar-okat, szinte a belépő kategóriától, de ha a főnök odacsap az asztalra, akkor előkerülnek a mérnökök, és ha ők odateszik magukat, akár olyan zászlóshajók is megszülethetnek, mint a Legend L800, ami jelenleg a Polk Audio hangsugárzók csúcsát képviseli. Minden téren.

Ha már Legenda, emlékezzen is rá mindenki!

Ahogy fentebb is írtuk, a Polk Audio érdekes egy cég. Tudnak olyan hangsugárzót is gyártani, ami szinte mindenki számára elérhető, és talán el is sétálunk mellette, olyan diszkrét és visszafogott, de az elmúlt időkben ez egyre inkább változni látszik. Az új Reserve sorozat, melyet már lelkesen tesztelgetünk egy ideje, olyan külsővel rendelkezik, ami sokkal inkább magára vonzza a tekintetet, legyen az állványos, vagy álló hangdoboz, egyszerűen gyönyörűek lettek. Egyértelműen látszik a sorozat összes modelljén, hogy a Legend L800 génjeit hordozzák, mégis sikerült kulturált árszinten maradniuk, és a méreteik sem rugaszkodtak el a földtől.

A Nagy Főnökről ezek a tények már távolról sem mondhatóak el, ugyanis ez a páros több szempontból is olyat tudott nekünk mutatni, amit eddig csak ritkán, vagy inkább soha nem tapasztaltunk, pedig az előd, a 2011-ben debütált LSiM sorozat is leejtett néhány állat. Nézzük csak sorjában!

Először is kezdjük a legenda méreteivel. Közel 45x124x45 cm-es diszkrét adatokkal megáldott dobozocskák darabja 54 kg, ami talán nem is tűnik olyan kiemelkedőnek, viszont a kartonnal sem spórolt a gyártó! Sikerült ugyanis egy olyan csomagolást megalkotniuk, mellyel majdnem 70 kg lett egy doboz, és akkora dromedár dög, hogy még egy pickuppal is kétszer kellett fordulnunk, mert nem fért be a pár. Szóval, ha ilyet vásárol valaki, aki eddig azt hitte, hogy szép nagy csomagtere van a családi kombijának, lehajtott ülésekkel, azt komoly csalódás fogja érni. Mi szóltunk!

Az alsó hangon is kétemberes (ebből csak akkor legyen az egyik az asszony, ha minimum 70 kg-mal nyom fekve) bepakolás után jött a következő meglepi, amikor kikerült az L800 a szoba közepére. Nehéz volt hirtelen szavakba önteni az első érzéseinket, pedig képeken már sokat nézegettük, élőben mégis sokkoló volt a látvány a marketing fotókhoz képest. Aki Tinderezett már, tudja, miről beszélünk, akár pozitív, akár negatív tapasztalat miatt. Esetünkben a két választható színből a barna borítással ellátott L800 érkezett, de ami azt illeti, teljesen mindegy, mert ez feketében is ugyanilyen impozáns látványt nyújt.

Nos, a Legend L800 egyszerre lenyűgöző, modern, elegáns és ijesztő. Talán legutóbb egy aprócska hangszóró váltott ki belőlünk hasonló érzést a Naim Mu-so Qb személyében, amitől ugyanúgy egy idegbeteg, ránk ordító űrlény jutott eszünkbe, csak a Polk Audio nagyágyújának két hatalmas szája van, és kerek szemöldökei. Aki meglátja, vagy szereti, vagy utálja, de az 100 %, hogy senkit sem hagy érzelemtől mentesen.

Maga a doboztest is lenyűgöző látványt nyújt, minőségi anyagokból és makulátlan megépítéssel készült ez a szépség, amiben egyszerűen nem találtunk kivetni valót. A basszreflex kivitel a többi Legend vagy Reserve dobozokhoz hasonlóan lefele "tüzel", ami hatalmas előny lehet azoknak, akik problémásan tudják elhelyezni a hangdobozokat, márpedig ezeknek a monstrumoknak szüksége lesz légtérre, ha szabadjára engedik az oldalanként két darab, 25,5 cm átmérőjű mélyhangszóró erejét.

Amennyiben nincs semmiféle különös indokunk rá, hogy halálosan unalmassá tegyük a front részt, a teljes méretű mágneses hangszóró selyemmel (kisállatok, hangszóró gyilkos csemeték, hangfalra ruhaszárítót borogató asszonyok stb.) érdekes és egyben lenyűgöző látványban lehet részünk hosszú távon ezekkel a gyönyörű hangfalakkal.

A makulátlanul kivitelezett alsó terelő rész egy kúpra préseli a dobozból érkező levegőt és osztja szét minden irányba viszonylag függetlenül a környezetétől, de természetesen jobban járunk, ha nem zárjuk körbe falakkal vagy bútorokkal ezt az erőművet.

Felette a már ismert 13,5 cm-es Turbine mélyközépsugárzó párosa, valamint a szintén párban megtalálható 2,5 cm-es Pinnacle magassugárzók bámultak ránk bevetésre készen, és éppen ezen a részen szembesülhettünk a legnagyobb Legend hangszóró igazi különlegességével.

Ez utóbbi 4 hangszóró egy 15 fokos szögben megtört felületből sugározza a dallamokat eltérő irányba. Elvetemült ötletnek tűnhet, de a Polk Audio már 25 éve a tarsolyában őrizget egy 3 betűs rövidítésű szabadalmat erre a célra, ami igazából már 6 betű, ugyanis az SDA (Stereo Dimension Array) nevű okosság kapott "PRO" toldatot is, amivel az amúgy is zseniális technológia kapott egy kis frissítést. Hogy mi is az az SDA és hogy működik a gyakorlatban? Nos, erről egy külön cikket lehetne írni, de a lényege röviden és tömören a következő.

A különcök netovábbja?

Az PRO SDA technológia nem egy egyszerű marketing "bullshit", hanem egy zseniális ötlet és nagyon komoly mérnöki munka áll mögötte. A korábban említett 2 db magas- és 2 db középsugárzó abszolút nem azért van ott, mert a Polk Audio valami megalomán PartyBox szerű valamit akart összehozni, hanem mert egy hangsugárzón belül más és más feladatuk van. A legegyszerűbb példának azt tudnánk felhozni, amikor egy valóban igényes fejhallgatót dobunk fel a fejünkre és teljesen természetes, hogy minden hang abból az oldali egységből jön, ami oda is van kitalálva, majd az egészet úgy halljuk, hogy a fejünkben áll össze egy tökéletes egésszé. Ez eddig ismerős ugye? Nos, ugyanezt igen nehéz összehozni 2 db tőlünk több méterre lévő hangsugárzóból, hiszen a bal fülünk is hallja, amit a jobb hangdoboz sugároz, és fordítva ugyanígy. Ezt nagyon tudományosan interaurális áthallásnak hívják, ami elvileg belerondít (torzít) a tökéletes sztereo képbe, bár ez csak egy erősen kisarkított elmélet, hiszen egy valódi koncerten is mindkét fülünk hallja az előadást, mégis a tökéletességhez elvileg arra lenne szükség, hogy a két oldal ne keresztezhesse egymást. Mivel megszámlálhatatlan olyan hangsugárzó létezik a piacon, ami nem használ SDA technológiát, természetesen senki sem állítja, hogy azok mind rosszak lennének, de a Polk Audio szerint, ha minden körülmény tökéletesen megfelel, ők tudnak olyat, amit más nem.

Hogy mik ezek a körülmények? Először is nincs semmiféle hókuszpókusz a rendszerben, egyszerűen csak egy "köldökzsinórhoz" hasonló (ők hívják így!) speciális kábellel kell összekötni a két Legend L800-at (mellékelve van), melynek aljzata ott található a kettős kábelezésre/erősítésre alkalmas csatlakozó és az opcionális L900 Atmos sugárzó csatlakozója közt. Ez a kábel koordinálja a megfelelő jeleket a keresztváltók között, hogy minden hang odakerüljön, ahova kell. Ennek elhagyásával sajnos az L800 egy nagyon drága csalódás lesz, ám amikor az SDA működésbe lép, egy új és érdekes világ tárul elénk.

Ez a bizonyos kábel felel tehát azért, hogy a 15 fokban megtört felső szekcióban lévő hangszórók úgy dolgozzanak össze, hogy pl. a bal oldali hangdoboz balra néző membránjai és a jobb oldali hangdoboz szintén balra néző párosa olyan jeleket kapjanak, hogy a bal fülünkbe lehetőleg csak azok a hangok kerüljenek, melyeket a felvétel során oda is szántak, és ne keverjen bele a sztereó színpad jobb oldalába, és persze ugyanez fordítva.

Nem szedtük szét az L800-at és nem is találtunk leírást vagy részleteket ennek a magvalósításáról, de valahogy sikerült a Polk Audio mérnökeinek sikeresen különválasztani a sztereó csatornák eltérő jeleit, egy hangdobozon belül is, úgy, hogy közben tökéletesen összedolgozzon a másik oldallal. Ehhez persze hozzátartozik az a tény is, hogy a Polk Audio Legend L800, sajnos a világ egyik legfinnyásabb párosa is sok szempontból, melyek nagy hatással vannak a végeredményre, de ezeket mi is élesben tapasztaltuk meg.

Működés közben

A Polk Audio Legend L800 párja kb 2,8 millió Ft, ami maximum az olyan típusú "szakiknak" hangzik soknak, akik a Facebook-on hisztiznek a drágább hangsugárzó vagy tápkábelek létjogosultságán, elvégre a jel, az csak jel. Mindenki más, aki már tapasztaltabb a témában tudja, hogy egy komoly hangfalpár napjainkban kb. innen indul, és ez egyben az a kategória is, ahol már nagyon alaposan meg kell válogatnunk a komponenseket és a környezetet sem szabad figyelmen kívül hagyni.

Ilyen téren nem spóroltunk, mert bár sok fórumon hangoztatják, hogy az erősítő ára legyen legalább a hangsugárzókénak az 50-60 %-a stb, mi továbbra is azt valljuk, hogy minimum ugyanannyi, de ha lehet, inkább drágább legyen az elektronika, és facsarja ki az utolsó cseppig a hangsugárzót. Esetünkben mindenféle részrehajlás nélkül, az örök kedvenc hangú Naim rendszer került a Polk-ok elé, mely értékben közel a vendégünk dupláját tette ki, tehát ezen talán nem múlhatott a dolog. Miután egy nagyon különleges párosról beszélhetünk, a beállítása sem lehet akármilyen, de még a hely, ahol megtesszük, az sem. Az L800 alapvetően szimmetrikus környezetben képes a maximumot hozni, és nála a szokásosnak mondható egyenlő szárú háromszög elhelyezés és az esetleges hallgatói pont felé forgatgatás nem működik, tehát úgy tettünk, ahogy a gyártó javasolta. A hangsugárzók egymáshoz viszonylag közel (kb. 3 m), teljesen egyenesen előre nézve, mi pedig messzebb (kb. 5,5 m) ültünk le, előtte persze összedugtuk a "köldökzsinórt" és vártuk a csodát.

A történethez hozzátartozik, csak hogy sztárvendégünk allűrjeit alátámasszuk, hogy az impozáns Naim rendszer előtt a Denon egyik jelenlegi csúcsmodellje is lehetőséget kapott, de sajnos már az első néhány órában beigazolódott, hogy valóban finnyás darabokról van szó, így rövidre is zártuk a dolgot, pedig hát, szinte egy családból származnak.

Az első és azonnali észrevételünk, hogy bár a Naim szett nem gyengélkedik, mégis úgy éreztük, hogy a 87 dB-es érzékenységet komolyan kell venni, és érdemes szabadjára engedni a wattokat. Az L800 meghajtásához egy még combosabb integrált, vagy, ahogy a gyártó és több külföldi fórum is javasolja, egy jobb elő/végfok, lehetőleg monoblokkok kellenek. Sajnos erre nem volt lehetőségünk a teszt folyamán, de ha már a gyári értékek komolyan vételénél tartunk, a 24 Hz-50 kHz-es frekvencia-átvitelt érdemes lehet megtámogatni a legjobb elektronikával, ha már az L800 képes rá. Ahogy belemélyedtünk Diana Krall - The Girl In The Other Room, vagy The Look Of Love című albumaiba, kezdtük megérteni, hogy mi is lehet az SDA lényege, illetve hogy miért dicsérik halomra ennek a hangdobozpárnak a magas- és mélytartományát. A cintányérok, dobseprűk, triangulumok mindenre kiterjedő részletessége, pontossága és finomsága magával ragadó volt, szinte libabőrös lett a kezünk, ahogy kristálytiszta csengések körbejárták a hallójáratainkat. A 4 db 25,5 cm-es mélyhangszóró igazolta a gyári adatok által is sejthető pincemély, öblös és testes basszusait, amikor megpendültek a nagybőgő húrjai, vagy a lábdobok ütései. A bútorokon, a padlón, a gyomrunkban és leginkább a szívünkben éreztük a zene mélységét és csak ábrándoztunk arról, hogy mit hallhattunk volna, ha a fentebb említett elektronikai háttér is rendelkezésre állt volna. A megfelelő és egyben rendhagyó hangszóró beállítás mellett nyoma sem volt búgó zavaró hangoknak a basszusoknál, a színpad mérete pedig hihetetlen méreteket öltött. Sok tesztünknél már az is problémát okozott, ha csak forgattuk a fejünket, de itt 1-2 m ide-oda mozgás sem döntötte össze az előadást, hanem tényleg csak közelebb vagy távolabb ültünk bizonyos hangszerekhez, de az énekesnő olyan masszívan ült a székében a szoba közepén, hogy talán még a feje magasságát is be tudtuk volna lőni. Hihetetlen élmény volt. Nagyon érdekes volt, hogy a meghallgatott előadóktól függetlenül, sok esetben egy albumon belül egy-egy szám a fellegekbe repített, ugyanakkor egy másikból hiányoltuk a középtartomány telteségét és tisztaságát. Mintha az énekhang és a fúvósok elé egy fátylat húztak volna és egy megmagyarázhatatlan távolságtartás alakult volna ki köztünk.

Ahogy Diana Krall, Gregory Porter, Snétberger Ferenc és hasonló kedvenc zsenijeink stílusát elhagytunk egyre inkább arra kellett rájönnünk, hogy tesztalanyunk egy igazi mindenevő, de azon belül viszont egy hisztis ínyenc. Vallásos élmény rajta végighallgatni a Metallica - Metallica albumot, de ha nincs meg a megfelelő minőség (DSD, MQA stb.) az elektromos gitár hangja bántóvá tud válni, de ha minden körülményt kimaxolunk számára, a hála sem fog elmaradni. Az elektronikus zenék világában sokkal kevesebb hasznát vette a különc képességeinek, ellenben szteroidokon növekedett izomzatának annál inkább. Legyen szó Yello, Röyksopp, Moderat vagy bármelyik kedvenc előadónkról, szerintünk annyira tudtuk csak megizzasztani ezt a két monstrumot, mintha Bud Spencer-nek ugrasztottunk volna két csivavát. Gyönyörű szépen táncoltak a méretes mélyhangszórók, a szoba megtelt brutális energiával, de még Roy Rosenfeld - The Biggest Heart című műremekénél is azt éreztük, hogy egyszerűen kevés a rendszer, ahhoz, hogy mindent kiszedjünk belőle, amit tud az L800, de valamit elárult az a "két szó", ami egyik kollegánk mosolyra ívelt száját óvatos fejcsóválás mellett elhagyta: "pfff beteg". Az elektronikus zenék rávilágítottak még egy dologra, mégpedig, hogy a Legend tetejében tátongó kis mélyedés, új irányt mutathat, miután belekerül az L900 Atmos sugárzó, és ezzel az L800 akár egy highend házimozi rendszerbe illeszthető. Erre végképp nem volt lehetőségünk, de több videós beszámolót láttunk már a Polk Audio részéről, amikor éppen a Ready Player One-t és néhány hasonló durrogó csattogó akciójelenetekkel tömött filmekkel döntenek le házfalakat a Legend L800 főszereplésével, és persze néhány hozzá passzoló "statisztával". Hozzátesszük, ha már Atmos, akkor csakis igazi, plafonra/ba szerelt kiegészítő hangdobozokkal tartjuk valamirevalónak, a "pattintott" annak halovány utánzata.

Ezzel a Polk Audio Legend L800 bebizonyította, hogy a legtöbb versenytársával egyetemben, ő a zenében és a filmek világában is megállja a helyét a high end előszobájában, és némi plusszal ki is tud lógni a konkurencia forgatagából.

Összegzés

A Polk Audio Legend L800 hangfal tesztjét összegezni pofon egyszerű feladat. Egy igazi különc, gyönyörűen megalkotott külsővel, zseniálisan kitalált belsővel és működési elvekkel, ráadásként olyan impozáns és tekintélyt parancsoló megjelenéssel, amivel kevesen büszkélkedhetnek. Ezekhez tartozik még az elképesztő terhelhetőség és az árához képest kimagaslóan igényes és minőségi hangzásvilág. Ha minden körülmény adott. És akkor most jön a neheze, hogy kinek is merjük ajánlani.

A Polk Audio Legend L800 a maximumot csak nagyon kevés elektronikán és kábelezésen, számára tökéletes, szimmetrikus környezetben, és az SDA elveihez leginkább megfelelő felvételek kíséretében fogja tudni prezentálni. Ezt a párost azoknak ajánljuk, akiknek ezek a feltételek adottak, vagy legalábbis tudnak áldozni rá, hogy azok legyenek, vagy egyszerűen csak olyan fanatikus Polk Audio rajongóknak, akik képtelenek nemet mondani ezekre az igazi kuriózumokra.

1 2

Következő oldal >