PMC twenty5.26i high end hangfal teszt
2021. június 18., péntek, 14:10
PMC audio hifi hangfal hangszóró high end hifi hangfal PMC hangfal hangfal teszt high end hangfal hifi hangfal teszt PMC hangfal teszt high end hangfal teszt
A PMC ATL rendszerű hangsugárzói eddig is lenyűgöztek minket szinte földöntúlian tiszta és elképesztő mennyiségben megjelentetett mélyhangjaikkal, ám a twenty5.26i minden más tekintetben is egészen váratlanul kiváló teljesítménnyel kényeztette füleinket. Egyetlen hibát találtunk csak: hogy nem maradhatott nálunk örökre, mivel benne egy számunkra "végállomás" jelzővel is illethető hangsugárzót ismerhettünk meg, dacára annak, hogy a gyártó kínálatában a twenty5 széria tagjai a belépő (!) kategóriát képviselik.
A PMC twenty5.26i igen méretes csomagolásban érkezett meg hozzánk, aminek oka, hogy - csakúgy, mint a széria többi tagja - ez is döntött kivitelű, így mélységben igen nagy teret foglal el. A nálunk lévő példány diófa furnér borítást kapott, ami igen praktikus, mivel sokkal kevésbé érzékeny a mikrokarcok megjelenésére (ld. portörlés) mint például zongoralakk borítású társai. A hangsugárzó háromutas, ATL kialakítású, így a szériában egyedül különálló, 50 mm-es PMC lágydóm középsugárzót is kapott.
Ezen felül a sorozatban már tulajdonképpen megszokott komponensekből épül: 19 mm-es PMC/SEAS lágy dóm magassugárzó, 170 mm-es, hosszúlöketű, öntvénykosaras g-weave membrános mélysugárzó, amit a 3,3 m-es hosszúságú ATL rendszer kelt életre.
Elölről nézve épp emiatt a gyártótól már megszokott ATL nyílásokat láthatjuk, jelen esetben kettőt, mivel a belső felépítés is két ATL labirintusra támaszkodik. A mélyhangok ennek köszönhetően válnak olyan minőségűvé, és érkeznek oly mennyiségben, amitől még tapasztalt füleink is meghatódnak - és maradnak mégis tökéletesen megfogottak, pontosak, gyorsak, szinte tökéletesek - de erről később bővebben írunk.
A minden irányban terjedelmes hangsugárzó hátulján egy pár minőségi, ródiumozott, banándugós csatlakozót találunk, kettős kábelezésre vagy kettős erősítésre nincs lehetőségünk. Feltételezzük, hogy a gyártó alapos vizsgálat és kísérletezés után döntött így, ezért szó nélkül elfogadjuk.
Az elöl elhelyezett ATL nyílásnak köszönhetően a hangsugárzó nem különösebben érzékeny a falaktól való távolságra, ami a basszus megszólaltatását illeti, de természetesen érdemes kellő távolságot tartani a sarkoktól, oldalfalaktól! E kategóriában többször tapasztaltuk, hogy a sztereópont beállítása is kritikus a megszólalás tekintetében, ugyanakkor a twnety5.26i-ről elmondhatjuk, hogy termesztésen meghálálja a pontos beállítást, de nem bosszulja meg, ha esetleg kevésbé sikerül.
Tesztkörnyezet, tesztzenék
A PMC twenty5.26i meghallgatását mindenképpen méltó környezetben szándékoztunk elvégezni. A következő komponenseket alkalmaztuk a meghallgatás során láncunkban:
Tápellátás: Torus Power TOT MAX tápszűrő és leválasztó transzformátor
Tápkábel: HiDiamond Diamond 4, Nordost Frey 2
Forrás: Lindemann Musicbook: SOURCE CD DAC, CD-lejátszó és streamer
Összekötőkábel: Gryphon VIP XLR
Erősítő: Accuphase E-800 és Gryphon Diablo 300
Hangfalkábel: HiDiamond Diamond 8
Forrásanyagok tekintetében elsődleges szempont volt a kiemelkedő minőség, így tesztünk lényegi részét DSD klasszikus zenei anyagainkkal végeztük el, majd nagyfelbontású PCM formátumra váltottunk más stílusú zenéink meghallgatásához.
Már tesztünket megelőzően is nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy a twenty5.26i igencsak járatásigényes darab, ezért körülbelül 400 órán keresztül járattuk, amiből legalább 50 órát tett ki az IsoTek bejárató lemez.
Meghallgatás
A meghallgatást - ahogy már említettük DSD-vel kezdtük. Itt meg is kaptunk mindent, amit jelen kiépítésben a PMC twenty5.26i kínálhat. A nagyzenekari művek transzparenciája, elképesztően részletes felbontása és dinamikája is lenyűgözőnek bizonyult. A tökéletes mély-, közép- és magashangokra nem térünk ki külön, hiszen ebben a kategóriában mindez alapnak mondható...lenne, hanem egy PMC modellel állnánk szemben! Hiszen a PMC - köszönhetően egyebek mellett az ATL technológiának - e tekintetben is kiemelkedik versenytársai közül: a basszusok sokkal mélyebbnek érződnek, mint eddig valaha gondoltuk, valamint mennyiségük és tisztaságuk is olyan szintre emelkedett, ami egészen döbbenetes élménnyé változtatta a meghallgatást. Ugyanígy - valamilyen módon - a magas és középmagas tartományokban is sikerült kiemelkedőt nyújtania: a felharmonikusok végtelen gazdagsága, a tisztaság és transzparencia szinte kézzelfoghatóvá tette az előttünk repkedő hangokat. Ugyanakkor az összkép is olyan dimenziókat tárt fel, amit eddig nem tapasztaltunk: a hangszerek teste, úgy értjük, valós mérete és rezgési tulajdonságai, is megjelentek előttünk, szinte éreztük, hogy a nagybőgő milyen hatalmas akusztikai teret rezegtet, nem csak a húrok, hanem a test esetében is. Ennélfogva a lecsengések is olyan tisztán és természetesen jelentek meg, ami igazán nem hagyott maga után kívánnivalót - ugyanez igaz a basszusok lefutására is. Az élmény már most borzongatott, holott ezen a ponton még csak néhány perce hallgattuk a twenty5.26i-t. Lássuk a további részleteket!
A meghallgatás első tétele Muszorgszkij - Egy kiállítás képei volt. Ebben az előbb említett kiváló tulajdonságokon túlmenően extrém szélességű és mélységű hangszínpadon helyezte el a nagyzenekart a PMC, méghozzá oly pontossággal, amit talán élő koncerteken tapasztaltunk csak eddig - feltéve, hogy megfelelő akusztikájú teremben zajlott az előadás. A szólamok tagoltságára is nehéz szavakat találni, nekünk viszont kötelességünk legalább megkísérelni: az egyes szólamok egyrészt tökéletes koherenciát alkottak a hangban, viszont bármelyiket ízlésünk szerint kiválaszthattuk és gyönyörködhettünk szépségükben egyesével is. Véleményünk szerint ez is egyfajta művészet: úgy megőrizni a szólamok koherenciáját, hogy közben mindegyik gyönyörűen elvált és szabadon röppent elénk a PMC által varázsolt térbe.
Nem kevésbé volt lenyűgöző a dinamika sem. Erről már az Accuphase E-800-ról írt tesztünkben tettünk egy nyilatkozatot, de most kénytelenek vagyunk ismételni magunkat: amikor a pianissimóból elkezd felépülni egy crescendo vagy fortissimo, gyakorlatilag egyesével megszámolhattuk a becsatlakozó hangszereket. Mindemellett ez a kvázi lehetőség a felvételt is dicséri: a hangmérnök nem egyszerűen tovább tolta a potmétereket, hanem a valóságos előadásnak megfelelően engedte belépni az egyes hangszereket a zenébe, így egyre nagyobb hangerőt - egyszersmind gazdagabb megszólalást - elérve.
Tovább kalandoztunk DSD anyagainkkal Vivaldi - Négy évszak, valamint Händel- Vízizene műveiben és ezek hallgatásakor is ugyanilyen következtetésekre jutottunk, mint Muszorgszkij esetében. Minden apró részlet pontosan a helyén szólalt meg, semmilyen hiányérzetünk sem volt, illetve - horribile dictu - nem tudtunk belekötni semmibe.
Ugyanakkor a twenty5.26i még nem altatta el teljesen gyanakvásunkat, ezért úgy határoztunk, hogy a további meghallgatáshoz teljesen más stílusú zenéket indítunk el. Ennek megfelelően Jean-Michel Jarre - Equinoxe Infinity lemezével kezdtünk, ami egyrészt elektronikus zene, másrészt ehhez mért dinamikát, megszólalást és egyéb képességeket kíván láncunktól. Meglepetésünkre a PMC ebből is kihozta a maximumot: valószínűleg láncunk dual mono kiépítésének is köszönhetően extrém széles és minden áthallást nélkülöző panorámák jelentek meg előttünk, dinamikus, határozott mélyhangokkal, hatalmas térben, jobb szó híján dögösen. A lemezen gazdagon alkalmazott térhatású effektek pedig borzongatóan realisztikusan szólaltak meg és gyakorlatilag minden irányba kiléptek a hangsugárzók vonalából. Néha még hátra is kellett nézünk, hogy meggyőződjünk: valóban "csak" sztereóban hallgatjuk a lemezt, nem pedig valamilyen surround rendszerben.
Progresszív rockzenére váltottunk, meghallgattuk a Yes - Close to the Edge című lemezét, Steven Wilson 2013-ban újra felvett és kevert változatában. Egészen zseniális, ahogy az egyébként régi felvétel megelevenedett, és bár a hangszereken kissé hallható volt, hogy nem tegnap lettek rögzítve, minden egyéb tulajdonság - tér, dinamika, effektek stb. - tökéletesen mai megszólalást kínált. A PMC pedig örömmel jelenítette meg a lemezt a maga tökéletességében: nem hagyott egy pillanatra sem kételyt afelől, hogy gyakorlatilag minden high end igényt kielégítő megszólalással bír.
A végére hagytunk még egy jazz felvételt is, Shota Osabe - Happy coat című művét. Itt a jelenlétérzetre voltunk kíváncsiak és ismételten olyan minőségben kaptuk meg, amit szerettünk volna, ami várakozásainkat messze felülmúlta. Illetve ismét elmerültünk az akusztikus hangszerek és a remek felvétel minden apró nüánszában, úgy, hogy közben az élmény zenei, koherens és kiegyensúlyozott maradt.
Összegzés
A PMC a twenty5.26i-vel véleményünk szerint nagyot alkotott nem csak saját kategóriájában, hanem általánosságban is. Csodák természetesen nincsenek, ezt jelzi az a tény is, miszerint a twenty5 széria a gyártó belépő modelljeit egyesíti, innen gyakorlatilag csak felfelé vezet az út. Ugyanakkor kiemeljük, hogy bár hallottunk hasonló - sőt magasabb - árkategóriájú hangsugárzókat is, a twenty5.26i valamilyen boszorkányság folytán legtöbbjüket maga mögé utasította. Lényeges azonban, hogy megfelelő további eszközökkel párosítsuk, hogy kihozhassuk valódi tudását - és ezt nem kizárólag kategória tekintetében értjük. Ahogy jelen cikkünkben is írtuk, több magas kategóriájú erősítővel is kipróbáltuk a PMC-t - sőt, volt egy vérszegény próbálkozásunk több kategóriával alacsonyabb integrált erősítőnkkel is, de ezt a vonalat érthető okokból nem erőltettük. Kijelenthető, hogy a twenty5.26i csak annyira válogatós zenei stílusok tekintetében, amennyire az erősítő vagy a további komponensek. Éppen ezért javasoljuk több, akár magánál magasabb kategóriát képviselő erősítő meghallgatásával, hiszen mindenki zenei ízlése egyedi és az idők során változhat is - így érdemes minél rugalmasabb eszközökkel párosítani természetesen anélkül, hogy hangminőségben kompromisszumot kötnénk. Mondjuk ilyenformán egy kisebb lakás árát is elkölthetjük rendszerünkre, de a valamit valamiért elve itt is igen erőteljesen érvényesül. Mindezek okán a Kiváló Termék elismerésben részesítjük!